Bevezető feladatsorunk modelljei organikus formák. Tónusos rajzzal történő ábrázolásuk nagyszerű lehetőséget nyújt a kezdő rajzolóknak is a sikerélmény eléréséhez. Első modellnek legcélszerűbb valamely göcsörtös faágat, vagy szőlőtőkét választanunk, hiszen a kisebb- nagyobb leágazások, görbületek, mélyedések kiválóan alkalmasak arra, hogy a tónusok segítségével az ön- és belső, illetve a vetett árnyékokat megjelenítsük a térbeliség illúzióját keltve. Modellünk, mely kétségkívül magán hordozza a természet és az idő lenyomatát, inspiratív jelleggel bír a tónusok megjelenítésén túl a különböző vonalvastagságok, irányok alkalmazása, illetve rajza iránt. Legelőször el kell döntenünk: mekkorára rajzoljuk az ábrázolni kívánt tárgyat? Kezdetben e feladatnál a modellel is segíthetünk a problémán és magunkon. Lehetőség szerint olyan nagyságú tárgyat válasszunk, ami nagyjából kitölti az A/4-es méretű papírt. Tanácsos első rajzaink esetében az eredeti mérethez ragaszkodnunk, ez ugyanis jelentős segítséget nyújt az egyes részek nagyságának, nagyságuk egymáshoz való viszonyának leképezésében. Készülő kompozíciónk szempontjából az sem mindegy, vízszintes vagy függőleges elhelyezésben használjuk a téglalap alakú rajzlapot? Alighanem a legegyszerűbb szabály, hogy „úgy fordítsuk” a rajzlapot, hogy a legnagyobb méretben, kiterjedésben tudjuk elkészíteni munkánkat. Talán elég egy mező, vagy egy templom témájának magától értetődő példájára és problémájára utalnunk a kérdéses vízszintes és függőleges esetében. Az említett „szabály” a művészet esetében, annak jellegéből fakadóan áthágható, tudvalevő a művészettörténtben minden szabály ellenkezőjére is bőven találunk előbb-utóbb példát.
Rajzolás közben ügyeljünk arra, hogy mindvégig szemben legyünk a lerajzolni kívánt tárggyal. Noha említettük már, hogy a hasonlóság a műalkotásnak csupán az egyik fokmérője, és azt is, hogy a látszat szerinti ábrázolás nem az egyetlen lehetséges ábrázolási mód a vizuális művészetben, mégis úgy gondoljuk, hogy az első faladatok célszerű, ha látszat szerinti ábrázolás igényének igyekeznek megfelelni. A feladatok sokkalta inkább a szemet, a figyelmet, a kitartást teszik próbára, mint a nagybetűs értelemben vett tehetséget. Elmondhatjuk: valamit látványként megismerni igazán lerajzolva lehet. Amennyiben megoldható, kerüljük a radír használatát. A puha gumi ugyanis hamar megtölti a papír pórusait és ezt követően a ceruza már nem ugyanúgy hagy nyomot, nem ugyanúgy mozdul a papíron, mint annak előtte. Nem használ az állandó radírozás a kezdő rajzoló önbizalmának sem. A halvány keresővonalak elhelyezése után törekedjünk a különböző vonaltípusok használatára a kifejezés érdekében! Bátran éljünk a legsötétebb (fekete) és a legvilágosabb (fehér) tónus használatával! Vigyázzunk, hogy munkánk tónusos megjelenése ne néhány szürke tónusértékre szorítkozzon! Gondoljunk a tónusokra úgy, mint a zenében a hangerő különböző változásaira, ingadozására, miként a hangot a csend feltételezi és viszont. Ha lehet, ne érjük be egyetlen variációval, egyetlen modellel, egyetlen nézőponttal... A faággal foglalkozó feladatsort a továbbiakban bővíthetjük egyéb, környezetünkben könnyen fellelhető organikus formákkal, például vadgesztenyével, hagymával és más termésekkel, illetve gyümölcsökkel.
7. ábra – Faág tónusos rajza ceruzával. I. éves óvodapedagógus hallgató munkája
8. ábra – Faág tónusos rajza ceruzával. I. éves óvodapedagógus hallgató munkája
9. ábra – Szőlőtőke tónusos rajza ceruzával. I. éves óvodapedagógus hallgató munkája
10. ábra – Szőlővessző tónusos rajza ceruzával. I. éves óvodapedagógus hallgató munkája
11. ábra – Hagymák. I. éves óvodapedagógus hallgató tónusos rajza ceruzával
12. ábra – Vadgesztenyék. I. éves óvodapedagógus hallgató tónusos rajza ceruzával
13. ábra – Vadgesztenyék. I. éves óvodapedagógus hallgató tónusos rajza ceruzával