13. Első festészeti gyakorlatok | Gáspárdy Tibor: Festészet – Grafika. Soproni Egyetem Kiadó, Sopron, 2021

Négy évszak színvilága . Színharmóniák, színkontrasztok megszólaltatása akvarell vagy vízfesték segítségével. A megtalált és az irányított véletlen. A nedves és száraz alap jelentősége és kifejező lehetőségei a vízfestésben. A paszpartu szerepe.

A négy évszak színvilágának absztrakt ábrázolása a színekkel, a festészettel való ismerkedésnek egyszerű, bevezető feladata, lényege, hogy megkíséreljük ábrázolni a négy évszakot minden konkrét forma segítsége nélkül, vízfestő eljárással. Használhatunk temperát is, de a feladat jellegéből fakadóan inkább a hagyományos vízfestékek ajánlottak. Természetesen a két eljárás kombinálása is megengedett, akár akvarellceruza vagy akvarellpasztell kiegészítéssel. Gyakori élmény kezdők számára, hogy rögvest hiányozni kezdenek a jól ismert, stilizált attribútumok: a pillangó a réten, a tulipán és a margaréta emblematikus formája, a hópelyhek esőcseppek őszi levelek sematikus képe. Valóban, a lényeg abból áll, hogy a kompozícióról és a színekről tanultakat alkalmazva megpróbáljuk szabaddá tenni magunkat ezektől a kötött formáktól (tegyük hozzá, sokkal inkább jelektől, mint formáktól). Akár készíthetünk „színszótárat” is, vagyis egyszerűen gyűjtsük össze az egyes évszakokra jellemző színeket. Kétségtelen, hogy a színek évszakokhoz kapcsolásában a szubjektív ítélet nagyon fontos, de alighanem könnyen találunk az egyes évszakokra jellemző, mindenki által objektívnek tartott színeket. Próbáljuk őket egy adott évszak színvilágában keverni. Sötétíteni, világosítani, egy hidegebb párjával hűteni, vagy ellenkezőleg: egy melegebb társával melegíteni, esetleg a víz adagolásával különböző telítettséget elérni. Nincs más teendőnk mint, hogy figyeljük a színek szabad keveredését, az ecset játékát a papíron. Adjunk teret az irányított és a megtalált véletlennek! Engedjük szabadon megszólalni a színbe öltözött pontot, vonalat és foltot! Csodálkozzunk rá az ajándékba kapott valőrökre, felületekre, színekre, színárnyalatokra! Próbáljuk megszólaltatni ugyanazokat a keveréseket száraz, félszáraz, vagy nedves papíron (úsztatott akvarell)! Nem árt az sem, ha a későbbiekben a komplexebb festői feladatoknál legalább lényegileg emlékezetünkbe tudjuk idézni a színkeverés mikéntjét, hogyanját. Nagyon sokan félnek a híg „festéktől”, hiszen elfolyik, pacáz, arra szalad a papíron, amerre akar. Meglehet, ez még a filctollak, zsírkréták öröksége. (Hangsúlyozni szeretnénk azonban, hogy ezen eszközöknek is fontos és vitathatatlan szerepe van a vizuális eszköztárban.) Bizony időbe telik, míg az „irányított véletlen” ismerőivé válunk, míg felismerjük, hogy a vízfestéknek irányt szabó és telítettlenségi fokozatait meghatározó víz olyan, mint a tűznek az oxigén. A papírnak célirányosan, tiszta vízzel történő nedvesítése a véletlen szelíd befolyásolásának talán legkézenfekvőbb módja akár ecsettel, akár szivaccsal (természetesen az eredmény különböző). Itt szeretnénk megjegyezni azt is, hogy az akvarellfestésnél a legradikálisabb, legerőteljesebb fehéret nem a fedőfehérrel, vagy temperával tudjuk elérni, hanem a fehér papír „szabadon” hagyásával.

Nyilvánvaló, hogy nem elég csupán egy munkát készítenünk, hanem egy témára sokkal többet, hogy legyen módunk a legjobban sikerült alkotás kiválasztására. Természetesen nem állítható, hogy a tízedik festményünk minden bizonnyal jobb lesz, mint a nyolcadik, de egyben biztosak lehetünk, a rászánt munka tükröződni fog alkotásainkban előbb, vagy utóbb.

Célszerű, ha festményeinket azonos méretben készítjük és paszpartuval is ellátjuk, hiszen ez is kiemeli szeriális jellegüket, valamint a színek ragyogását.

81. ábra – Tavasz. tempera. I. éves óvodapedagógus hallgató munkája