Jelen munka legfőbb szándéka, hogy rámutasson a vizualitás és az ehhez kapcsolódó vizuális nevelés fontosságára, valamint gyakorlati példákkal szolgáljon ez utóbbi megvalósítására. A vizualitás, illetve a vizuális nevelés fontosságáról, valamint a gyermekrajzról írottak után az első kötet a festészet és a grafika tárgykörét állítja a középpontba. Természetesen tudjuk, a vizualitás nem csupán a síkban, hanem a térben, tárgyakon, illetve bármilyen plasztikai formán egyaránt megnyilvánulhat, és számtalan módon mindenhol, minden időben egyaránt jelen van. Éppen ezért, a kiadvány első részéhez szorosan kapcsolódó második rész – mely Ősz Róbert tanár úr munkája –, a tárgyalakításról és a plasztikáról szól. Közös Törekvésünk célja, hogy e megnyilvánulási lehetőségekhez saját tapasztalataink, több mint harminc esztendős pedagógiai munkásságunk alapján minél több támpontot nyújtsunk nem pusztán az elmélet, sokkalta inkább a gyakorlat alapján. Fontos hangsúlyoznunk azonban (a szerzőség okán egyelőre az első rész tematikájára utalhatunk), hogy az itt bemutatott feladatok, hozzájuk fűzött magyarázatok, illetve elméletek nem a kizárólagosság jegyében születtek, csupán egy lehetséges út jelzőoszlopai. Természetesen e célból számtalan más – esetenként jobb – lehetőség is kínálkozhat. Bármilyen megoldást, illetve megoldásokat válasszunk is, külön szeretnénk ismételten felhívni a figyelmet arra, hogy a vizuális művészetekkel való foglalkozásnak (sok máshoz hasonlóan) alapvető feltétele a személyes aktivitás, gyakorlás, az alkotó munka, mely sokszor kitartást igényel és gyümölcse nem mindig rögtön terem. Olyan feladatokat, feladatsorokat kívánunk bemutatni, melyek részben az említetteket illusztrálják, részben segítséget kívánnak nyújtani azoknak az óvodapedagógus és kisgyermeknevelő hallgatóknak, akik szeretnének újra a már elfeledett vizuális nyelvükön megszólalni, de azoknak is, akik ez irányú már meglévő szókincsüket szeretnék tovább bővíteni. Szeretnénk ugyanakkor külön hangsúlyozni, hogy jelen mű nem a népszerű hogyan tanuljunk meg rajzolni, festeni, kötni, stb. kiadványok számát kívánja gyarapítani. Hitünk szerint ugyanis a pedagógusi jelenlétet, a visszajelzést, a korrektúrát az aktuális és személyre szabott konkrét tanácsokat semmi más nem pótolhatja. A szerző több évtizedes – elsősorban a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar Vizuális Nevelési Tanszékén végzett – pedagógiai munkássága során gyűjtött feladatokból kíván bemutatni egy kötetre valót. Az írott szövegnél azonban fontosabbak az egyes témákhoz tartozó illusztrációk, melyek kivétel nélkül a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Kar hallgatóinak munkái, illetve gyermekrajz gyűjtései. Itt is szeretnénk kifejezni köszönetünket azoknak a hallgatóknak, akik alkotásaikkal e kiadványt gazdagították. Minden feladathoz hosszabb-rövidebb magyarázat kapcsolódik a munkához kötődő legfontosabb instrukciókat, esetleges tanácsokat tartalmazva. A feladatok eszközigényét, az óvodában és az iskolában egyaránt használatos eszközök köréből igyekeztünk összeállítani. Igaz ugyan, hogy az eszközök hasonlóak, de a megvalósítás elvárt szintje nem. Nem olyan feladatokat szeretnénk átnyújtani a leendő olvasónak, melyet egy az egyben hasznosíthat a vizuális tevékenységekkel kapcsolatos munkája során, sokkal inkább felvértezni szeretnénk őt azzal a tudással, mellyel a saját elképzeléseit képessége és hajlandósága szerint megvalósíthatja.
A művészet világát talán hasonlíthatnánk egy magas hegyhez is, ahol mindenki maga döntheti el, milyen célt tűz maga elé. Van, aki beéri a lankákon való körsétával és a látvánnyal. Van, aki megpróbál egy csúcsot vagy csúcsokat meghódítani. A kisebbek meghódításához sokszor az akarat, illetve a szorgalom is elég. A legnagyobbak, igen, azok valóban a kivételezettekre várnak. Csontváry szép szavait kölcsönözve, azokra, akik soron vannak. De lássuk be, hogy például azok a futók, akikkel immáron egyre nagyobb számban találkozunk sétáink során, sem mind az olimpiai részvétel, hanem az egészséges életmód okán futnak. Miért ne hihetnénk, hogy a vizuális képességeinkkel való törődés legalább ilyen fontos.