Mire jutottunk eddig a felfedezés várható körülményeinek előrejelzésében? Ezek nagyon erősen függnek attól, hogy milyen jellegű a felfedezési program, és milyen maga a jelenség. Első és alapvető feladat annak egyértelmű bizonyítása, hogy tényleg a világűrből származó, és nem földi eredetű, mesterséges jelenségről van szó. A "jelenség" itt igen sokféle lehet annak a sokféleségnek megfelelően, ami felé a SETI programok haladnak (lásd 7. fejezet). Nem könnyű eldönteni, hogy a felfedezett jelenség, esetleg tárgy - eredetét tekintve - a 22. ábrán látható kategóriák közül melyikbe sorolható! A döntési kritériumok általános és végleges megfogalmazása pedig szinte lehetetlen, mert pillanatnyi tudásunk is, és a világról alkotott képünk is befolyásolja. Sullivan amerikai SETI kutató említi példának a pulzárok 1967 évi felfedezését. Ha ez a felfedezés évtizedekkel korábban történt volna, amikor a csillagfejlődés végállapotaira vonatkozó tudásunk még kezdetleges volt, senki sem talált volna ésszerű, természetes magyarázatot ezekre a szigorú periodicitással sugárzó rádióforrásokra. A jelenlegi SETI programok az idegen civilizációk jelzéseit főképp nagyon keskeny sávú rádiósugárzásként keresik, mert tudomásunk szerint nincs olyan természetes folyamat, amely hasonlót létrehozna. Ezt azonban teljes biztonsággal senki sem állíthatja.

A másik példa, amelyre Sullivan hivatkozik, a távoli, idegen civilizációk "űrépítményeinek" felismerése az égen alakjuk szabályossága alapján. Milyen tökéletesnek kell lennie például egy körépítménynek ahhoz, hogy alakja miatt biztosak lehessünk mesterséges eredetében? A természet néhol fantasztikusan pontos "körépítményeket" hoz létre például kráterek vagy gyűrűk formájában. Kepler annak idején azért is hitte, hogy a Hold lakott világ, mert Galileo a távcsövén keresztül annyira szabályos "körépítményeket", (valójában krátereket) látott a felszínén. Akkor még nem ismertek ilyen szabályos alakzatokat létrehozni képes természeti folyamatokat. (A "gabonakörök" Földön kívüli eredetében hívők még ma sem ismernek!) A természet meglepően mesterségesnek ható formák létrehozására is képes, mint ezt a hidat képező sziklák, élőlényeket utánzó cseppkövek vagy felhők nap nap után bizonyítják. Ha a gyanús jelenség a Naprendszeren belüli, mint erről a 7. fejezet végén volt szó, akkor a bizonyítás érdekében mindenképp sort kell keríteni laboratóriumi vizsgálatára is. Itt a Naprendszerben újabban már annak elkülönítése is problematikus lehet, hogy a tárgy egy földi katonai laboratóriumban készült-e, vagy valóban a Földön kívüli technika terméke. Hiszen a Naprendszerben egyre több helyen maradtak az elmúlt négy évtized űrkutatási programjainak nehezen felismerhető hulladékai.

Érdekes Calvin amerikai biológus hozzászólása a témához, aki a kérdést megfordította. Mit kellene tennünk annak érdekében, hogy felhívjuk magunkra valamely idegen civilizáció figyelmét? Szerinte abból kellene tapasztalatokat gyűjteni, ahogy a felismerés az állatvilágban történik. A természetben élő állatok ugyanis általában észre sem veszik a világuktól nagyon eltérőt, amely számukra beleolvad a környezetbe, a "zajba". Az ember például a legtöbb állat számára nem több nagy árnyéknál, részletek nélkül. A legelésző állatok szemében az ember, amíg nem mozog túl gyorsan, érdektelen háttérobjektum csupán; csak akkor figyelnek fel rá, ha négykézlábra ereszkedik, és ezáltal a ragadozókhoz hasonlóvá válik. Tehát ahhoz, hogy felhívjuk magunkra az állatok figyelmét, álöltözetre, "maskarára" van szükség - mint amikor bizonyos halak vagy kétéltűek bőrének egy részén szemet utánzó színes folt, úgynevezett álszem jelenik meg. Calvin azt javasolja, hogy folytassuk a természet kutatását, és előbb-utóbb rábukkanunk majd olyan "álszemekre", vagyis látszólag természetes, de mégis valamilyen szempontból különleges jelenségekre, amelyek éppen arra szolgálnak, hogy magukra irányítsák figyelmünket.

Calvin hirdetéspszichológiai tapasztalatokra hivatkozik, amely szerint azok a legfeltűnőbb hirdetőtáblák, amelyek csonka, tehát értelmetlen szöveget is tartalmaznak. Ezekre hosszabban emlékszünk, mert tudatunkat tartósan foglalkoztatja a csonka mondat értelmezésének problémája. Ennek megfelelően az lehet a figyelem felkeltésére legalkalmasabb jel vagy jelzés, amely hasonlít a természetes égitestekére, de ugyanakkor valami megdöbbentő is van benne - például egy pulzár, amelynél a jelzés üteme időnként a tízszeresére gyorsul. (Pontosan ilyesmi szerepelt Lemarchand javaslatában, amelyet a 6. fejezetben ismertettünk.)

De térjünk vissza a felfedezés és körülményeinek rendszerezéséhez! 1993-ban egy kaliforniai bioasztronómia konferencián kísérletet tettem az ETI eredetű jelenségek és felfedezési módszerek osztályozására - kizárva azokat a jelenségeket, amelyek a Földön, a Holdon, vagy általában a Naprendszerben jelentkeznek¹. A fennmaradó kozmikus jelenségek tulajdonképpen besorolhatók a Harwit könyvében meghatározottak közé (lásd 9. fejezet). A Földön kívüli civilizációk felfedezésére vezető égi jelenségek négy osztálya szerintem a következő:

1. osztály: magas információtartalmú üzenetek,
2. osztály: figyelemfelhívó jelek, amelyek kevés információt tartalmaznak,
3. osztály: a technikai civilizáció létére utaló, kiszivárgott sugárzás,
4. osztály: minden egyéb nyoma egy jelenlegi, vagy egykori technikai civilizáció tevékenységének.

Az utóbbi két osztályban az a közös, hogy valamiképp a természetes kozmikus környezet módosulásaként nyilvánulnak meg, de míg a harmadik - mai elképzeléseink szerint - csak a rádiótartományban jelentkezik, addig a negyedik bárhol a teljes spektrumban.

Meglehetősen szoros összefüggés van az egyes jelenség-osztályok valamint a hozzájuk vezető felfedezés típusa, a felfedezés igazolásának lehetősége, illetve várható hatása között. Véleményem szerint a felfedezések lehetséges típusai a következők:

a típus: egy kifejezetten SETI célú megfigyelési program vezet eredményre. Az igazolás viszonylag könnyű, ha 1. osztályú, vagyis magas információtartalmú üzenetről van szó, és a jelenség tartós, vagy legalábbis rövid időszakonként szabályosan visszatér. Várható hatása a földi élet különféle területeire kiemelkedően nagy. (Erre az esetre vonatkoznak azok a hatásvizsgálatok, amelyekre később visszatérünk.) Ha a jelenség 2. vagy 3.osztályú, akkor annak igazolása, hogy mesterséges eredetű, már nehéz lehet. A várható hatás elsősorban a tudományban és a filozófiában jelentkezik.

b típus: nem SETI célú kutatás, hanem valamiféle általános csillagászati megfigyelési program során kerül sor a felfedezésre. Könnyebb a helyzet, ha az eredmény egy eddig nem ismert, de állandó jellegű égi jelenség felfedezése; ebben az esetben nagyobb az esély az igazolásra, mint ha később az új jelenség eltűnik az égről. A jelenség várhatólag a 2., 3. vagy 4. osztályba tartozik, várható hatása ennek megfelelően kisebb.

c típus: a felfedezésre utólag, egy csillagászati adatbázis felülvizsgálata során kerül sor. Ebben az esetben könnyen elképzelhető, hogy a jelenség eredetének kérdése függőben marad mindaddig, amíg a további kutatások során nem sikerül döntő bizonyítékot találni. A jelenség a 3. vagy a 4. osztályba tartozik, várható társadalmi hatása elhanyagolható.

Lássunk egy konkrét példát arra, hogy mit jelenthet egy 4. osztályú jelenség c típusú felfedezése! Íme egy érdekes idézet a Laser Focus World című szaklap 1993 januári számából ahol egy amerikai olvasó levele a következőket közli:

"Ha megvizsgáljuk az R Coronae Borealis változócsillag vizuális fénygörbéjét az 1843-tól 1990-ig terjedő évekre, akkor azt találjuk, hogy ezen görbe bizonyos szakaszai látszólag azonosak egyes földi anyagok infravörös színképével. Így azonosítottam a fénygörbe egyes részein a nylon polimer, a cellulóz acetát, egy telítetlen szénhidrát és a metán színképvonalait. Úgy tűnik, hogy az R Coronae Borealis vizuális fénygörbéje vagy egy hihetetlen véletlen folytán felel meg bizonyos földi anyagok infravörös színképeinek, vagy ez az ETI pillanata."

Mit lehet egy ilyen "felfedezéssel" kezdeni (amelyet tudomásom szerint azóta sem cáfolt vagy bizonyított senki)? Nyilvánvaló, hogy egy 4. osztályú jelenség c típusú felfedezéséről lenne szó, amelynek hatása - ha igaznak bizonyul is - a jelentőségéhez képest igen csekély. Legfeljebb a csillagászok gondolkoznának el azon, hogy hogyan lehet egy csillag fényváltozásait tükröző fénygörbét egyáltalán mesterségesen létrehozni? S talán elbizonytalanodnánk abban a tekintetben is, hogy minden égi jelenséghez kivétel nélkül természetes magyarázatot kell-e keresni. Ez talán megrendítené a jelenlegi csillagászati közfelfogást, esetleg átgyűrűzne más tudományterületekre is, de hatása lassú lenne, és teljesen nélkülözné az ETI-kapcsolatfelvétel regényekből és filmekből ismert drámaiságát. Az említett eset példaként azért is érdekes, mert egy jól ismert csillagászati jelenség átértelmezésére tesz kísérletet egészen más szakterület (kémia) nézőpontjából.

Van olyan nézet is, hogy az ETI bizonyos megnyilvánulásairól tulajdonképpen tudunk már, csak eddig senki nem ismerte fel a megfelelő égi jelenség különleges, mesterséges jellegét. Ehhez ugyanis friss szemléletre van szükség - esetleg éppen egy távoli szakterület képviselői részéről. Mivel a csillagászat jelenlegi gyors fejlődése viszonylag hamar el fog vezetni valamennyi, az égen található kozmikus jelenség felfedezéséhez, előbb-utóbb sor kerül a nem természetes eredetűekre is - ha ilyenek egyáltalán léteznek. Az igazi probléma itt nem a megfigyelés maga, hanem az értelmezés: felismerjük-e egyáltalán, hogy mivel állunk szemben? Svarcman, az igen eredeti gondolkodású orosz SETI kutató, ezt úgy fejezte ki, hogy maga a felismerés "nem asztrofizikai, hanem kulturális kérdés". Leírta azt a merész állítást is, hogy "a több tízezernyi rádióforrás között, amelyek rádiókatalógusainkban találhatók, valamint a több tízmilliónyi optikai forrás között, amelyek a csillagtérképeken látszanak, nem kevés lehet mesterséges eredetű objektum. Ezeket a forrásokat már ma regisztrálják, de értelmezés nélkül maradnak, mert az ETI felismerésének problémája nemcsak a tudomány, hanem az egész kultúra problémája." Lehet, hogy ez az állítás nem bizonyul igaznak, de tagadhatatlan, hogy nem látni, hanem meglátni kell az égi jelenséget ahhoz, hogy a nagy felfedezés megtörténhessen.

De térjünk vissza arra a hagyományos felfogásra, amely a sikert a megtervezett SETI programoktól várja! Még ilyenkor sem egyszerű a felfedező feladata, ha helyesen akar eljárni, különös tekintettel egy tévedés vagy hiba messzemenő következményeire. Annak érdekében, hogy mennél ritkább legyen a "hamis riasztás", Boyce amerikai csillagász a következő tanácsokat adja a SETI kutatóknak. A felfedező

• legyen szkeptikus! A felfedezett jelenség természetének igazolásához független megerősítés kell egy másik távcsővel, illetve egy független kutató támogató véleménye.
• legyen tartózkodó! A felfedezés nyilvános bejelentésére csak azután kerüljön sor, miután bebizonyosodott, hogy a talált jelenség valóban Földön kívüli eredetű és mesterséges.
• tervezzen előre! Még a kutatás megkezdése előtt tisztázza az igazolási, illetve adatértékelési módszerek részleteit. Javasolt az ellenőrző eljárások előzetes kidolgozása.

Boyce legfontosabb megállapítása az, hogy bárhogy történik is a felfedezés, itt az érzelmi és egyéb motívumok miatt nemcsak tudományos ügyről van szó, és a felfedezőre erős nyomás nehezedhet, hogy eredményeit mielőbb, akár kiérleletlen formában is tegye közzé.

Donald Tarter 1992-től több tanulmányban is foglalkozott egy SETI felfedezés értelmezésének és bejelentésének problémáival. Végső következtetése az, hogy tekintettel az ügy fontosságára, már most célszerű lenne létrehozni egy nemzetközi "igazoló és értelmező bizottságot". Az igazolás azt jelenti, hogy a bizottság technikailag bizonyítottnak ítéli a jel ETI eredetét. Az értelmezés során a bizottság megvizsgálná a jel természetét, célját és a feltételezett feladóról levonható következtetéseket. Tarter a lehetséges jelek tulajdonságait a következőképp "tipizálja":

• bizonyossága, vagyis eredetének tisztázottsága szerint. Ez alapvető kérdés, amelynek eldöntése hónapokig, vagy évekig is eltarthat. Régebben a tudományban nem igen fordult elő, hogy egy felfedezés természetének egyértelmű tisztázása előtt a nagy nyilvánosság elé került volna, napjainkban azonban a sajtó ilyen esetben igen könnyen elterjesztheti a gyanús jel hírét. Ezért is javasolja a bizonyítási eljárás előzetes megszervezését.
• világossága, vagyis annak eldöntése, hogy a jel milyen üzenetet vagy információt tartalmaz. Ez sem könnyű feladat. Ha a jel értelmezése elhúzódik, akkor zavar, nyugtalanság keletkezhet, s a helyzetet bizonyos csoportok saját hasznukra kihasználhatják. A hatás kultúrkörönként eltérő lehet, az értelmezéssel több oldalról is megpróbálkozhatnak.
• az aktivitás szintje. Ha a jel semmi több, mint egy egyszerű bejelentkezés, akkor társadalmi hatása kevéssé érzékelhető. Ha valamiféle utasítást, parancsot tartalmaz, akkor ennek jellegétől függhet a társadalom reagálása.
• szándékossága, vagyis hogy mennyire nekünk és csak nekünk szól az üzenet. Minden figyelemfelhívó jel (vagy egyéb csillagászati jelenség), amely csak jelzi az ETI létét, de nem kifejezetten felénk irányul, csak kisebb reagálást váltana ki.
• érzékelhetősége, vagyis a különböző csatornák száma, amelyeken jelentkezik. Egy közvetlen tárgyi kapcsolat nyilván nagyobb hatású lenne, mint egy üzenet.

A Tarter-féle tipizálás célja az, hogy áttekinthetőbbé tegye a felfedezés különféle problémáit, amelyekkel az általa javasolt bizottságnak előre foglalkoznia kellene. A problémák egy részére - de csak egy részére! - választ kínál két dokumentum, amelyet a SETI közösség fogalmazott meg, és több nemzetközi szervezet jóváhagyott. Bár időnként éles szakmai és politikai vita zajlik körülöttük, mindenki elismeri azt a felelősségteljes hozzáállást, amely ezeket az "alapelv deklarációkat" létrehozta. Bennük egyértelműen tükröződik a SETI közösség azon meggyőződése, hogy a felfedezés várható körülményeitől függetlenül (és elismerve a teljes kudarcot, mint lehetőséget is!) lehetséges és érdemes bizonyos alapelveket előre tisztázni.