Mindenekelőtt úgy érzem, hogy a könyv címét kell megmagyaráznom. A SETI viszonylag fiatal diszciplína, amelynek tárgya a Földön kívüli intelligencia - pontosabban technikai civilizáció - kutatása a tudomány különféle eszközeivel és módszereivel. 1979-ben kerültem bűvkörébe, amikor egy IAF kongresszuson ámulattal hallgattam Sagan, Sklovszkij, Marx György, Drake és mások izgalmas vitáit arról, hogy vannak-e társaink az Univerzumban, és miként lehetne rájuk bukkanni. Elsősorban az a lehetőség ragadott meg, hogy napjainkban már cselekedni lehet annak érdekében, hogy ezekre a mindenkit érdeklő, alapvető kérdésekre választ kapjunk.

Azóta eltelt húsz év, sokféle izgalmas SETI program valósult meg, de a siker elmaradt. Márpedig nyilvánvaló, hogy minden tudományos erőfeszítés célja szükségképpen a megismerés, és az eredmények alkalmazása - siker nélkül mire való az egész? Csak egyes alkotó művészetek érhetik be azzal, hogy a mű ugyan nem vezet sehová, nem hasznos a társadalomnak, nincs folytatása és eredménye, de szép. Lehet, hogy a SETI kutatásokkal is ez a helyzet? Engem legalábbis kezdettől fogva magával ragadott a SETI néhány különleges, a természettudományokban ritka vonása, amelyeket joggal lehet "szépségnek" nevezni.

Például a gondolati gazdagsága. Olyan kutatási stratégiát kell kidolgozni, amely figyelembe veszi az általunk nem is ismert, távoli "partner" ismeretlen gondolkozásmódját, tulajdonságait és lehetséges ismereteit. Stratégiánkhoz megfelelő eszközt kell készítenünk, ki kell alakítani a "személyre szóló" programot, majd türelmesen várni kell az eredményre. Ahogy Seth Shostak amerikai kutató fogalmazott, amikor pályájáról kérdezték:

"Azt hittem, hogy kutatásaink gyorsan unalmassá válnak majd, de egyáltalán nem ez történt. Egyrészt a világ legnagyobb "mézesmadzagja" lebeg a szemünk előtt, másrészt folyamatosan születnek új megfigyelési javaslatok, új stratégiák és nagyon szellemes megoldások."

Jan Lomberg, aki művész létére, Sagan hatására megismerkedett a SETI kutatásokkal is, "A SETI esztétikája" című tanulmányában kifejti, hogy nem a "nyers erő", hanem a program eleganciája vezethet el a kitűzött célig. Ami az én megfogalmazásomban annyit jelent, hogy sok más fontos kutatási programtól eltérően a SETI nem szükségképpen igényel óriási befektetéseket, a siker esélye ugyanis nincs egyenes arányban a ráfordításokkal. Jó ötletekre természetesen más kutatásokban is nagy szükség van, de éppen a sok ismeretlen tényező miatt a SETI-ben biztosan nem a műszaki, hanem a gondolati elem az uralkodó.

Szépségéhez nagymértékben hozzájárul sokszínűsége is. E diszciplína határai a csillagászattól és a fizikától a műszaki és az élettudományokon keresztül egészen az antropológiáig és a társadalomtudományokig húzódnak. Ezáltal egyedülálló lehetőséget kínál a reál és a humán tudományok közötti korszerű szintézisre. A SETI-t egyes egyetemi kurzusokon (például az ausztráliai Macarthur Egyetem fizika szakán) már évek óta használják arra, hogy a hallgatók érdeklődését felkeltsék a természettudományok iránt. Itt maga a SETI a "mézesmadzag", amely magához vonzza a széles érdeklődési körű hallgatókat.

Nagy vonzóerőt jelent az is, hogy a SETI kutatók társasága igazi nemzetközi közösségnek bizonyult, amelybe bárkit befogadnak a világ bármely részéből, ha nyitott szellemű, és dolgozni akar a közös cél elérése érdekében.

Ennyi talán elég bevezetőül és kedvcsinálóul. A könyv első részében a vizsgálat tárgyát kerülgetjük több oldalról - a Drake-formulát, mint a gondolatok rendszerezésére kitalált "sorvezetőt" használva. A második rész szól a korszerű SETI módszerekről és stratégiákról. Végül a harmadik részben a kutatás "melléktermékeiről", és egy esetleges felfedezés várható következményeiről lesz szó. Néhány, a téma szempontjából alapvető ismeretet tartalmaz a Függelék.
 

Köszönetet mondok mindazoknak, akik e könyv elkészülését elősegítették. A külföldi kollégáknak, akik kérésre vagy kérés nélkül is készségesen, barátságból elküldték SETI tárgyú cikkeiket, tanulmányaikat és könyveiket. Ilyen segítséget kaptam Alekszej Arhipov (Ukrajna), John Billingham (USA), Stuart Bowyer (USA), Kent Cullers (USA), Steven Dick (USA), Stephen Doyle (USA), John Dreher (USA), Albert Harrison (USA), Jean Heidmann (Franciaország), Stuart Kingsley (USA), Guillermo Lemarchand (Argentína), Duncan Lunan (Nagy-Britannia), Claudio Maccone (Olaszország), Stelio Montebugnoli (Olaszország), Nils Mustelin (Finnország), Seth Shostak (USA), Paul Such (USA), Donald Tarter (USA), Jill Tarter (USA), Allen Tough (Kanada), Douglas Vakoch (USA) és Dan Werthimer (USA) kollégáktól és a SETI intézettől. Köszönöm dr. Fejes Istvánnak, lektoromnak, Dürr Jánosnak, mint a kötet szerkesztőjének és Domsa István kollégának, hogy a kéziratot elolvasták, és számos hasznos észrevételt tettek. Végül, de nem utolsósorban köszönöm feleségem, dr. Illés Erzsébet türelmét és szüntelen segítségét a munka során.

A szerző

Budapest, 1999 január