G


Gaál Endre (Titel, Bács-Bodrog vm, 1903.) zongoraművész, zenekritikus. Budapesten a Zeneművészeti Főiskola tanára és a Magyar Nemzet zenei rovatának vezetője volt. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült és Dániában telepedett le. Egy koppenhágai iskolában tanított. A Szabad Európa Rádiónak is dolgozott. 1967-ben kivándorolt Kanadába. Egy college-ban zenét oktatott és különböző városokban hangversenyeket rendezett. Először Montrealban, majd Torontóban élt. Azután Hamiltonba költözött. Az Irodalmi Újságnak írt zenei cikkeket.


Gaál Károly (Budapest, 1922. ápr. 23.) etnográfus. A budapesti Tudományegyetemen, Viski Károlynál, néprajzot tanult. 1946-ban az egyetemi Néprajzi Intézetben, 1947–49-ben a kecskeméti, 1949–50-ben a kiskunfélegyházi múzeumban dolgozott 1950–52-ben a kiskunfélegyházi, 1953–56-ban a keszthelyi Balaton múzeum igazgatója. 56-os tevékenysége miatt Nyugatra menekült, 1957-ben távollétében halálra ítélték. Németországi és svédországi tartózkodás után Ausztriában telepedett le. A hatvanas évek elején Burgenlandban néprajzi terepmunkát végzett. 1964-ben a bécsi Tudományegyetem néprajzi tanszékén előadó, 1970-ben magántanár, 1973 és 1985 között tanszékvezető tanár. 1970-ben megalapítja az Ethnographia Pannonica nevű közép-európai tudományos szervezetet.

F. M.: Angaben zu den abergläubischen Erzahlungen aus dem südlichen Burgenland, (Eisenstadt 1965); Spinnstubenlieder (München–Zürich 1966); Zum bäuerlichen Geratebestand im 19. und 20. Jahrhundert (Wien 1969); Wolfau (Eisenstadt 1969); Tadten (uo. 1976); Some Problems of Folktale Research from Burgenland, Austria (1979); Kire marad a kisködmön? – Wer erbt das Jankerl? (Szombathely 1985); Közös asztag, közös kalászai (uo., 1986); Aranymadár (uo. 1989); Királydinnyébe léptem (Kecskemét 1989).


Gábel József (Joseph, Budapest, 1912. júl. 12.) szociológus, pszichológus. 1931-től Franciaországban él. A párizsi egyetemen 1950-ben orvosi, 1962-ben filozófiai doktorátust szerzett. Pszichológiával, társadalomlélektannal, ideológiakritikával foglalkozik. 1948 és 1951 között a roueni elmekórház munkatársa, utána a francia állami kutatóintézetben (CNRS) dolgozott, majd 1965-ben a rabati egyetemen tanár. 1971 és 1980 között az amiens-i egyetemen a társadalomtudományok rendes tanára. Több jelentős nemzetközi társadalomtudományi és lélektani szakfolyóirat munkatársa. Franciául ír és publikál.

F. M.: Le fausse Conscience (Paris 1962, németül: Frankfurt 1967, olaszul: Bari 1967, angolul: Oxford 1975, New York 1978, görögül: Athinai 1977, portugálul: Lisboa 1979, japánul: Tokyo 1980); Formen der Entfremdung (Frankfurt 1964, spanyolul: Cordoba 1967); Sociologie de l'alienation (Paris 1970, spanyolul: Buenos Aires 1973); Idéologies (I. k. Paris 1974, II. k. uo. 1978); L'alienation aujourd'hui (B. Rousset-val és Trinh Van Thao-val uo. 1974); Aspects juridiques du problème de l'alienation (uo. 1974); Actualité de la dialectique (B. Rousset-val és Trinh Van Thao-val, uo. 1980); Mannheim et le marxisme hongrois (uo. 1987).


Gábor Áron (Kaposvár, 1911. ápr. 20. – Saarbrücken, 1982. dec. 28.) író, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen 1933-ban jogi doktorátust szerzett. Újságíró lett. A budapesti 8 Órai Újságnál és A Reggelnél dolgozott. A második vh. alatt haditudósító. 1941-ben jelent meg Túl a Sztálin vonalon című könyve. A háború befejezése után a Magyar Vöröskereszt főtitkára volt és ebben a minőségében vitték el az oroszok 1945. augusztus 7-én a Szovjetunióba. Koholt vádak alapján sokéves kényszermunkára ítélték. Az ítéletet különböző munkatáborokban töltötte le. 1960 júliusában térhetett vissza Magyarországra. Az elkövetkező öt esztendőben az Ország-Világ című hetilap főmunkatársa és az Országos Erdészeti Főigazgatóság sajtófőnöke volt. 1965-ben Németországba költözött és Münchenben telepedett le. Rendszeresen publikált nyugati magyar lapokban, főleg a Kanadai Magyarságban, az Új Hungáriában, Új Világban. Megírta rabságának történetét és foglalkozott a Nyugatra került magyarok életével.

F. M.: Az embertől keletre (r. Los Angeles–München 1967, németül: München 1968, portugálul: Rio de Janeiro 1972, angolul: Toronto 1975, spanyolul: Buenos Aires 1978); Szögletes szabadság (r. Los Angeles–München 1968, angolul: Toronto 1975, portugálul: Rio de Janeiro 1976); Die Wahrheit auf Russisch (München 1969, spanyolul: Barcelona 1972); Wohin Amerikaner (München 1970); Évszázados emberek (r. Los Angeles–München 1971); Ázsia peremén (útl. 1974); Magyar haditudósító túl a Sztálin vonalon (rip. Toronto 1975); Túlélés (Los Angeles–München–Sydney 1978).


Gábor Dénes (Dennis, Budapest, 1900. jún. 5. – London, 1979. febr. 9.) fizikus. Tanulmányait Magyarországon kezdte, majd Németországban fejezte be. Utána kutatómérnökként Berlinben dolgozott. 1934-ben elhagyta Németországot és Nagy-Britanniában telepedett le. 1959 és 1967 között a londoni egyetemen az alkalmazott elektronfizika tanára volt. Nemzetközi hírnévre a holográfia módszerének 1948-ban történt kidolgozásával tett szert. Ezért 1971-ben megkapta a fizikai Nobel-díjat. Tudományos műveit angolul írta.

F. M.: The Mature Society (London 1972); Válogatott tanulmányok (Budapest 1976).


Gábriel Asztrik (Astrik L., Pécs, 1907. dec. 10.) premontrei szerzetes, történész. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. 1936-ban doktorált. 1938 és 1947 között a Rend gödöllői gimnáziumának francia kollégiumát vezette. 1941 és 1947 között a budapesti Tudományegyetemen magántanár. Utána Amerikába távozott. 1947–48-ban Torontóban a Pontifical Institute-ban, 1950–51-ben Princeton-ban az Institute for Advanced Study-ban folytatott kutatómunkát és adott elő. 1963–64-ben a Harvard Egyetem vendégtanára. Az ötvenes évek óta az Indiana állambeli Notre Dame Egyetemen középkori történelmet tanított. Írói munkájában főleg a középkori magyar-francia kapcsolatokkal foglalkozott. Számos tudományos társaság tagja és díj tulajdonosa.

F. M.: English Masters and Students in Paris during the XII. Century (1949); Virágos Pannonia, A magyar szentek élete (Notre Dame IN - Cleveland 1953); Student Life in the Ave Maria College, History Chartulary of the College (Notre Dame 1955); The educational ideas of Vincent of Beauvais (uo. 1956, németül: Frankfurt 1967); Les étudiants étrangers à l'Université de Paris aux XV. siècle (Paris 1959); Martin de Bereck, Receptor, Proctor and Rector at the University of Paris, 1423–1432 (Rome 1961); Skara House at the Mediaeval University of Paris (Notre Dame 1962); The Mediaeval Universities of Pécs and Pozsony (Frankfurt a. M. 1969); The University of Paris and its Hungarian Students and Masters during the Reign of Louis XII. and Francois. I. (Frankfurt a. M. 1986).


Gácser Imre (Örvényes, Zala vm, 1915. máj. 30.) bencés szerzetes, tanár, újságíró. Pannonhalmán 1934 augusztusában öltözött be, 1940 júniusában szentelték pappá, majd a Szt. Benedek Rend győri gimnáziumába került tanárnak. A második vh. után Németországban a Menekültek Vatikáni Delegációjának tagja. 1946 és 1960 között Párizsban magyar lelkipásztor és a Magyar Menekültügyi Iroda vezetője. Részt vesz a cserkészet munkájában és a nemzetközi kereszténydemokrata mozgalomban. Rendje 1960 februárjában Brazíliába, a São Paulo-i kolostorba küldi. 1968-tól a bencés kolostor alperjele, a Szent Imre Kollégium tanára, egy éven át a Katolikus Egyetemen tanít, a Szent Placid Szemináriumban tanár. 1960–1966-ban a Délamerikai Magyar Hírlap főszerkesztője és kiadója. 1970-től a Buenos Aires-i Magyar Hírlap főmunkatársa. 1970-től 1990-ig a São Paulo-i Könyves Kálmán Szabadegyetem rektora.


Galambos Ferenc (rendi neve: Iréneusz, Budapest, 1920. okt. 21.) bencés szerzetes, tanár, szerkesztő. A Szt. Benedek Rend pannonhalmi főiskoláján és a budapesti Tudományegyetemen tanult. 1943-ban magyar és német nyelvből doktorált. 1944-ben pappá szentelték. 1946–47-ben a római Szt. Anzelm Egyetemen folytatta tanulmányait. A második vh. befejezése után gimnáziumi tanár, lelkipásztor, majd 1953–56-ban a győri bencés gimnázium tanára. 1951–54-ben elvégezte a Hittudományi Akadémiát. Az ötvenhatos forradalom után Ausztriába menekült. Menekülttábori lelkész, majd 1957-től 1969-ig a Burg Kastl-i magyar gimnázium igazgatója. 1969-től Burgenlandban él. Először Felsőőrött volt káplán, majd 1977-től Alsóőrön plébános, később esperes. 1969–85: gimnáziumi tanár Felsőlövőn. 1971 óta az Őrség című lap szerkesztője. 1988 óta az Őrvidéki Magyar Intézet igazgatója.

F. M.: A zsinat liturgikus reformja (1966); A megújult szentmise (Szabadka 1969); A magyar liturgikus mozgalom (1975); Aus dem Kulturleben in Oberschützen um die Jahrhundertwende (Oberschützen 1976); lm Dienste der Einheit (1988).


Galéria Kiadó (Galerie Verlag). Bécsben Kovács Kálmán műkereskedésével egy időben, 1989-ben indult kiadóvállalat, amely magyar könyvek megjelentetésével foglalkozik.


Galló Géza (Simánd, Arad vm, 1913.) újságíró. Írói próbálkozásainak első kötete 1943-ban jelent meg Temesvárott. 1946-ban Olaszországba került. 1949-ben kivándorolt Ausztráliába, Melbourne-ben telepedett le. 1950–51-ben a Magyar Harangok, 1960–62-ben a Magyar Szó, 1963–64-ben az Ausztráliai Magyarság szerkesztésében és kiadásában vett részt. Jelentős szerepet játszott az ausztráliai magyarok szervezeti életében, az Ausztráliában letelepedett erdélyiek összefogásában. Írásai a helyi lapokon kívül megjelentek a Nemzetőrben is. Kiadója volt az Aurora Australis könyvsorozatnak.

F. M.: Remember Hungary 1956 (szerk. Melbourne 1966).


Gallus Sándor (Sopron, 1907. nov. 16.) történész. 1931-ben Szegeden jogi doktori diplomát szerzett, de mivel érdeklődése a szellemtudományok felé fordult, történelmet és archeológiát tanult, 1934-ben e tárgykörből Budapesten doktorált. 1931-től 1945-ig a Nemzeti Múzeum tudományos munkatársa, 1944–45-ben az őstörténeti osztály vezetője. Egy ideig főtitkára volt a Bartha Miklós Társaságnak. Magyarországot 1945-ben hagyta el. 1947–49-ben a gráci egyetem tolmácsképző intézetében tanfolyamvezető tanár. 1949-ben kivándorolt Ausztráliába. A Victoria állambeli tanügyi kormányzat alkalmazásában 1955-től 1977-ig mint nyelvtanár dolgozott. Vonzotta az ausztráliai őskorkutatás, de miután magyar diplomáit és műveit nem tudta elismertetni, az egyetemi pályafutás lehetősége elzárult előtte. Ennek ellenére jelentős kutatói munkásságot folytatott és néhány fontos kezdeményezés fűződik a nevéhez. 1966 óta az Australian Institute of Aboriginal Studies tagja. Szerkesztette a Studies for a New Central Europe című angol nyelvű folyóiratot, amelyben 1963 és 1977 között több történelmi tárgyú tanulmánya látott napvilágot. Publikált az ausztráliai magyar sajtóban is.

F. M.: Results of the Exploration of Koonalda Cave, 1956–68 (Canberra 1971); The Middle and Upper Pleistocene Stone Industries at the Dry Creek Archaeological Sites Near Keilor (Melbourne 1976); Schematisation and Symboling (Canberra 1977); Organic Typology (uo. 1977).


Gara László (Ladislas, Budapest, 1904. júl. 17. – Párizs, 1966. máj. 9.) író, műfordító. Miután érettségi vizsgája után nem sikerült magyar egyetemre bejutnia, 1924-ben Franciaországba költözött. Ott végezte tanulmányait. 1927-ben Párizsban Marcel Largeaud-dal együtt Anthologie des conteurs hongrois d'aujourd'hui címmel magyar prózai antológiát szerkesztett. 1942 és 1952 között a Magyar Távirati Iroda párizsi tudósítója volt. Utána hazatért, de 1955-től ismét az MTI tudósítójaként működött a francia fővárosban. Állásáról a magyar forradalom eltiprása után lemondott és Franciaországban maradt emigránsként. Számos magyar prózaíró művét ültette át franciára. Jelentős munkát végzett a magyar irodalom franciaországi megismertetése terén. Ösztönzésére és szervező tehetsége eredményeként a jelenkori francia irodalom sok jeles alakja vállalkozott magyar irodalmi művek fordítására és bemutatására. 1958-tól társszerkesztője volt a Les Temps des Homme című folyóiratnak. Magyar cikkei főleg az Irodalmi Újságban jelentek meg.

F. M.: Anthologie de la poésie hongroise de XII. siècle à nos jours (szerk. Paris 1962); Hommage à Lajos Kassák (szerk. Bruxelles 1963); Hommage à Gyula Illyés (szerk. Bruxelles–Washington 1963, angolul: Washington 1968); Az ismeretlen Illyés (Washington 1965); Gyula Illyés (francia szöveggyűjt szerk. Paris 1968).


Gáspár Lóránd (Marosvásárhely, 1925. febr. 28.) költő, orvos. A második vh. végén, 1945-ben francia hadifogságba került. Franciaországban maradt. Párizsban filozófiát és orvostudományt tanult. Költői pályafutását az Ahogy Lehet című folyóiratban kezdte, de hamarosan áttért a francia nyelven való publikálásra. Mint sebészorvos 1954-től Jeruzsálem arab övezetében dolgozott. 1982-től Tuniszban kórházi főorvos. Franciául írt első verseskötete, az 1966-ban megjelent Le quatrième état de la matière Apollinaire-díjban részesült. Magyar költők verseit fordítja franciára. Ezeket főleg az Alif című tunéziai folyóiratban közli, amelynek egyik szerkesztője.

F. M.: Így szól a csend (v. Köln 1953); Le quatrième état de la matière (v. Paris 1966); Gisements (v. 1968); Histoire de la Palestine (tan. 1968, svédül: Stockholm 1969, spanyolul: Madrid 1976); Palestine, année 0, Un dialogue izraëlo-arabe (tan. Paris 1970); Sol absolu (v. 1972); Approche de la parole (esszék, Paris 1978); Corps corrosifs (v. Montpellier 1978); Égée suivi de Judée (v. 1980); Minden földek földje (vál. v. Budapest 1982); Journaux de voyages (Paris 1985); Feuilles d'observation (v. uo. 1986).


Gassner János (Máramarossziget, 1903. jan. 30. – New Haven CT, 1967. ápr. 2.) kritikus, dramaturg, szerkesztő. Tanulmányait az Egyesült Államokban végezte. 1928-ban a New York-i Columbia Egyetemen doktorált. Amerikai napilapok és folyóiratok színházi kritikusa volt, majd kiadói lektor lett, különböző kiadványsorozatokban működött közre, 1931 és 1949 között színházaknál és filmtársaságnál mint dramaturg dolgozott. 1945–52-ben a Library of Drama and Music, 1949–56-ban a Theatre Arts Magazine főszerkesztője. 1927–45-ben a New York-i Hunter College-ban, 1951–56-ban a Queens College-ban, 1949–56-ban a Columbia Egyetemen, 1954–56-ban Michigan Egyetemén adott elő. 1956-tól a Yale Egyetemen a színműírás és a drámairodalom tanára volt.

F. M.: Best Plays of the Modern American Theatre (szerk. New York 1939, 1945, 1949, 1952, 1958, 1959, 1963); Best American Plays Series I–VI. k. (uo. 1939, 1947, 1952); Masters of the Drama (szerk. uo. 1940, 1945, 1947, 1954); Producing the Play (uo. 1946, 1953, 1958); Best Film Plays of 1943–1945 (két k. uo. 1945); English Comedies (Hale 1945); Twentyfive Best Plays of the Modern American Theatre (New York 1949); Human Relations in the Theatre (uo. 1949); A Treasury of the Theatre from Henrik Ibsen to Arthur Miller I–III (uo. 1950, 1951); The Theatre in Our Times, A Survey of the Men, Materials and Movements in the Modern Theatre (uo. 1954, 1963); Form and Idea in Modern Theatre (uo. 1956); Twenty Best European Plays on the American Stage (szerk. uo. 1957); Twenty Best Plays of Modern American Theatre (szerk. uo. 1957); A Treasury of the Theatre from Aeschylus to Turgenev (uo. 1959); A Treasury of the Theatre from Henrik Ibsen to Eugene Ionesco (uo. 1960); Theatre at the Crossroads, Plays and Playwrights of the Mid-century American Stage (uo. 1960); Válság a színpadon (Budapest 1960); Best American Supplements (New York 1961); American Theatre (A. Goldmannel, London 1967); Best Plays of the Early American Theatre, From the Beginning to 1916 (uo. 1967).


Gáti Károly (Charles, Budapest, 1934. szept. 14.) politológus, közíró. Iskoláit Budapesten végezte. 1953-ban újságíró-gyakornokként a Magyar Nemzethez került, ott dolgozott az ötvenhatos forradalomig, amelynek bukása után Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokban telepedett le. A Michigani Egyetemen politológiát tanult és 1965-ben nemzetközi kapcsolatokból doktorált. 1962-ben a New York-i Columbia Egyetemen lett előadó. Jelenleg a Union College (Schenectady NY) tanára és a Columbia Egyetem történeti kutatóintézetének munkatársa. Kelet-közép-európai történelemmel és politikával foglalkozik.

F. M.: The Populist Current in Hungarian Politics 1935–1944 (Ann Arbor 1965); The Politics of Modernization in Eastern Europe: Testing the Soviet Model (szerk. New York 1974); Caging the Bear: Containment and the Cold War (szerk. Indianapolis–New York 1974); Hungary and the Soviet Bloc (Durham NC 1986, magyarul: Magyarország, a Kreml árnyékában, Budapest 1990).


Gellért Andor (Gyulafehérvár, 1907. dec. 20. – Budapest, 1990. nov. 28.) újságíró. Tanulmányait a budapesti Műegyetem közgazdasági karán, Párizsban és Berlinben végezte. Részt vett a húszas-harmincas évek diákmozgalmaiban. Nyolc évig Teleki Pál asszisztense volt az Államtudományi Intézetben. Azután hírlapíró lett. 1941-ben az MTI berlini tudósítója. 1942-ben a kormány tudtával mint a Revíziós Liga megbízottja Svédországba került, azzal a titkos megbízással, hogy lépjen kapcsolatba a szövetséges hatalmakkal és egyengesse egy fegyverszüneti megállapodás útját. A háború befejezése után Amerikában telepedett le. A Szabad Európa Rádió munkatársa lett, majd a New York-i szerkesztőség főnöke, 1954 és 1957 között Münchenben a magyar osztály vezetője. Utána – ismét New Yorkban – nyugdíjazásáig belső munkatárs. Részt vett az amerikai Magyar Külügyi Társaság, valamint az Amerikai Magyar Könyvtár és Történelmi Társulat vezetésében.


Genfi Magyar Club. Értelmiségi egyesület, amely Kindernay István vezetésével a Genfben és környékén élő magyarok kulturális igényeinek kielégítésével foglalkozik. Előadásokat és könyvkiállításokat rendez.


Genfi Magyar Irodalombarátok Köre (Circle d'amis de la litérature hongroise). 1972 novemberében alakult "a külföldi magyar könyvek és irodalmi folyóiratok iránti olvasói kedv ébresztésé"-re. Körülbelül három évig működött, főleg irodalmi esteket rendezett. Ez irodalompártoló kör kezdeményezője és tevékenységének irányítója – Padányi-Gulyás Béla közreműködésével – John Seguier magyar születésű kanadai üzletember volt.


George, Emery l. György Imre


Gergely János (Budapest, 1911. máj. 23.) zenekutató, zeneszerző, nyelvész. Budapesten a Zeneakadémián és a Tudományegyetem bölcsészkarán végzett tanulmányokat. Karnagy és zenetanár, majd zenekritikus lett. 1938-ban Párizsba költözött, a Sorbonne-on zenetudományt és esztétikát tanult. 1938-tól 1959-ig a Magyar Intézet munkatársa. A háborús éveket Párizsban töltötte és részt vett az ellenállásban. 1949-ben a Keleti Nyelvek Főiskolájára került, ahol először lektor volt, majd 1976-tól rendes tanár. Magyar nyelven kívül történelmet és néprajzot adott elő. 1968-ban a párizsi egyetemen a magyar nyelvtudományból doktor lett, 1975-ben Strasbourgban Bartók Béláról írott tudományos művével állami nagydoktori címet nyert. Zenei és nyelvészeti tanulmányai francia és más nyelvű szakfolyóiratokban jelentek meg. Kutatta a párizsi magyarok által beszélt nyelvet. Rendszeres munkatársa a La Revue Musicalenak, a Magyar Nyelvnek és az általa indított Études Finno-ougriennesnek. 1962-ben megalapította és azóta vezeti a franciaországi Finn-Ugor Társaságot.

F. M.: Zoltán Kodály (portugálul, Lisboa 1954); La musique hongroise (J. Viguével, Paris 1959); Introduction à la connaissance du folklorée musical (uo. 1967); Béla Bartók vivant (tangy. szerk. uo. 1984).


Gergelyfy Sándor (Eger, 1920. márc. 8.) újságíró. Budapesten jogi doktorátust szerzett. Újságíróként dolgozott, majd 1945 után minisztériumi sajtóelőadó lett. 1948-ban elmenekült Magyarországról. Belgiumban telepedett le. Szociáldemokrata lapokban írt. 1950–51-ben a Fáklya című szocialista lap szerkesztőségének tagja volt. Az emigrációs politikában a Peyer-féle Emigráns Magyar Szociáldemokrata Párt tagjaként vett részt. Később a londoni Népszavába, majd 1971–73-ban a Szociáldemokrata Szemlébe külpolitikai cikkeket írt. 1951 szeptemberétől 1985 márciusáig (Egri Sándor néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, majd külső munkatársként 1990 novemberéig rendszeres bölcseleti és politikatörténeti előadásokat tartott.


Glózer László (Szombathely, 1936. nov. 14.) művészettörténész, kritikus. Magyarországot az ötvenhatos forradalom után hagyta el. Egyetemi tanulmányait Münchenben és Freiburgban végezte. 1971-től hosszabb ideig a müncheni Süddeutsche Zeitung művészeti rovatvezetője volt.

F. M.: "Kunstkritiken" (Frankfurt a. M. 1974); Picasso und der Surrealismus (Köln 1974).


Gogolák Lajos (Ludwig von, Pozsony, 1910. márc. 18. – Bécs, 1987. szept. 22.) történész, újságíró. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, majd a bölcsészkaron történelmi tanulmányokat folytatott. Az egyetem Kisebbségi Intézetében tanársegéd lett, a Kelet-Európai Intézetben pedig előadó. Elsősorban a szlovák és cseh irodalommal, művelődéssel, történelemmel foglalkozott. A Magyar Szemle és más jelentős folyóiratok közölték írásait. 1938-as alapításától kezdve 1944-ig a Magyar Nemzet munkatársa volt. 1945 után budapesti polgári lapoknak dolgozott, 1949-től megszűnéséig a Kis Újság foglalkoztatta. Majd 1956-ig a Könyvbarát olvasószerkesztője volt. Az ötvenhatos forradalom után Bécsbe emigrált. 1985-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig (több, mint húsz évig) a bécsi Tudományegyetem tanáraként a Kelet- és Délkelet-Európai Kutatóintézetben szlovák történelmet és irodalmat, bécsi magyar helytörténetet, valamint közép-dunai történelmet adott elő. Magyarországon több jelentős könyve (Csehszlovákiáról, a pánszlávizmusról, a délszlávokról) jelent még, de emigrációja alatt csak németül publikált, a nyugati magyar szellemi élettel kevés kapcsolatot tartott.

F. M.: Beiträge zur Geschichte des slowakischen Volkes I–III. (München 1963–1972).


Gombos Gyula (Temesvár, 1913. szept. 30.) író, szerkesztő. Szülővárosából szüleivel együtt 1925-ben került Budapestre. 1933-ban érettségizett a Református Főgimnáziumban. 1934 és 1938 között házitanító volt. 1936-ban a Magyar Út című hetilap munkatársa lett. 1939–41-ben a Magyar Élet című folyóirat segéd-, majd társszerkesztője, 1939–40-ben a Kodolányi János által szerkesztett Nemzetőr, majd 1941–42-ben a Zilahy Lajos által szerkesztett Híd munkatársa. 1941-től 1944-ig a Magyar Út felelős szerkesztője. 1944-ben a Magyar Függetlenségi Mozgalom tagjaként részt vett az ellenállásban. 1945–46-ban a Kisgazdapárt Értelmiségi Bizottságának tagja. Az ÁVO bevonta az ún. "összeesküvési per"-be, 1947 februárjában letartóztatták, az ügyészség azonban nem tudott vádat emelni ellene. 1948 decemberében elmenekült Magyarországról. 1949 és 1951 között Svájcban élt. 1950–51-ben az Új Magyar Út című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja. 1951 decemberében kivándorolt az Egyesült Államokba. 1952 és 1974 között New Yorkban a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1959-től 1980-ig a müncheni Új Látóhatár főmunkatársa. 1984-ben áttelepedett Párizsba. 1990-től a Hitel védnökségi tagja. 1990-ben Magyar Művészetért díjat kapott.

F. M.: Szűk esztendők, A magyar kálvinizmus válsága (Washington 1960, angolul: The lean years, New York 1960); Szabó Dezső (München 1966, 1969, New York 1975, Budapest 1990); Húsz év után (München 1970, New York 1973); Huszonegy év után (München 1972); A történelem balján (New York 1975); Szabó Dezső és a magyar miniszterelnökök (szerk. Washington 1975); Németh László (New York 1975); Hillsdale (uo. 1979, Budapest 1982); Igazmondók (New York 1981); Szabadságalapítók, A plymouthiakról (uo. 1984); A harmadik út (Budapest 1990).


Gombos Zoltán (Kolozsvár, 1905. jan. 21. – Cleveland, 1984. nov. 26.) szerkesztő, kiadó. Az érettségi után, 1924-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol újságíró lett. A Szabadság című lapnál 1933-ban riporter, 1934-ben szerkesztő, 1938-ban üzletigazgató. 1939-től lap- és nyomdatulajdonos Clevelandben. Kiadója és szerkesztője volt a legrégibb és legelterjedtebb amerikai magyar lapoknak, az Amerikai Magyar Népszavának (1952–84), a Szabadságnak és az Amerikai Magyar Világnak. A Demokrata Párt magyar tagozata vezetőjeként a politikai életben is részt vett.


Gondos Margalit (Pápa, 1917. aug. 6.) író, keramikus. Férjével, Gondos Sándorral 1946 októberében telepedett le Palesztinában. Izraeli magyar lapok, köztük az Izraeli Futár, az Izraeli Kurír, az Izraeli Szemle rendszeres munkatársa, a Hatikva izraeli szerkesztője volt. Publikált európai és amerikai magyar lapokban is. Elbeszéléseket, karcolatokat, regényeket írt. Néhány munkája héber és angol nyelven is megjelent. Haifán él.

F. M.: Tíz körömmel (ripr. Rezes Györggyel, Tel Aviv 1951); Végállomás (r. R. Gy.-gyel, Haifa 1954); Ketten elmondják Izraelben (naplók, R. Gy.-gyel, München 1960); Mindennek "Lady" az oka (kisr. Haifa 1964); Soha többé! (ant. uo. 1978); Vacsora Jeruzsálemben, Válogatás 30 év novelláiból, 1947–1977 (uo. 1979); Válás a Yarkon utcában, Válogatás 35 év novelláiból (uo. 1982).


Gondos Sándor (Erdőbénye, 1906. febr. 3.) könyvkereskedő. 1924-ben Sátoraljaújhelyen érettségizett. Bécsben és Budapesten egyetemi tanulmányokat folytatott. 1935-ben Budapesten könyvkereskedést nyitott. 1942-től munkaszolgálatos, 1945 januárjában került vissza Budapestre. Könyvkereskedését azonnal rendbe hozta és újból működtette. 1946 októberében vándorolt ki Palesztinába. Haifán telepedett le, folytatva könyvkereskedői tevékenységét. Jelentős szerepe van magyar könyvek izraeli terjesztésében. Mind Budapesten, mind Haifán kiadóként is működött.


Gosztonyi Péter (Gosztony, Budapest, 1931. dec. 2.) történész, könyvtáros. Egyetemi tanulmányait a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen kezdte. Részt vett az 56-os forradalomban, majd annak bukása után, 1956 decemberében Nyugatra menekült. Svájcban telepedett le. Zürichben folytatta egyetemi tanulmányait, 1962-ben történelemből doktorált. 1963 ősze óta a Bernben működő Svájci Kelet-Európa Könyvtár vezetője. Munkássága középpontjában a második világháború és az újabbkori magyar történelem áll. Magyar és német nyelven ír, a legtöbb nyugati magyar folyóirat – köztük az Új Látóhatár, a Katolikus Szemle, az Irodalmi Újság, a Bécsi Napló – rendszeres munkatársa volt, de történelmi és különösen hadtörténelmi tanulmányai német, svájci, osztrák szakfolyóiratokban, hetilapokban és napilapokban is megjelennek. Több népfőiskola és egyetemi kurzus előadója.

F. M.: Der Kampf um Budapest (München–Zürich 1964); Der ungarische Volksaufstand in Augenzeugenberichten (szerk. Düsseldorf 1966, München 1981, franciául: Paris 1966); Endkampf an der Donau 1944–45 (Wien–München–Zürich 1969); Der Kampf um Berlin in Augenzeugenberichten (szerk. Düsseldorf 1970); Miklós von Horthy Admiral und Reichsverweser (Göttingen–Zürich–Frankfurt 1973, magyarul: A kormányzó, Horthy Miklós, Budapest 1990); Hitlers fremde Heere, Das Schicksal der nichtdeutschen Armeen im Ostfeldzug (Düsseldorf–Wien 1976); Zur Geschichte der europäischen Volksarmeen (szerk. Bonn–Bad Godesberg 1976); Paramilitärische Organisationen im Sowjetblock (szerk. Bonn–Bad Godesberg 1977); Aufstände unter dem Roten Stern (szerk. Bergisch–Gladbach 1979); Die Rote Armee, Geschichte und Aufbau der Sowjetischen Streitkrafte seit 1917 (Wien–München–Zürich–New York 1980); Deutschlands Waffengefährten an der Ostfront 1941–1945 (Stuttgart 1981); A magyar forradalom története (München 1981, Budapest 1989); Magyarország a második világháborúban I–III (München 1984); A magyar honvédség a második világháborúban (Róma 1986); Föltámadott a tenger... 1956, A Magyar Október története (München 1989, Budapest 1990); Légiveszély, Budapest! (Budapest 1989); Háború van, háború (uo. 1989); Vihar Kelet-Európa felett (tan. uo. 1990); Stalins fremde Heere (Koblenz NSzK 1991).


Gömöri György (George, Budapest, 1934. ápr. 3.) költő, műfordító, irodalomtörténész. A budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán 1953–56-ban magyar és lengyel irodalmat hallgatott. Részt vett az 56-os forradalomban, melynek bukása után Angliában telepedett le. 1957–62-ben az oxfordi egyetemen folytatott tanulmányokat és irodalomtörténetből disszertált. Közben, 1960–61-ben Indonéziában tanult, majd az amerikai Berkeleyben lengyelt és magyart tanított. 1964–65-ben kutató volt a Harvard Egyetemen. 1965 és 1969 között az angliai Birmingham egyetemének kelet-európai kutatóintézetében dolgozott. 1969-től lengyel nyelvet és irodalmat tanít Cambridge-ben. 1969 óta részt vesz a Books Abroad (jelenleg World Literature Today) szerkesztésében. Jelentős műfordítói tevékenységet folytat, magyar költők műveit ülteti át angolra, lengyel verseket fordít magyarra és angolra. Magyar írásai főleg az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, a Bécsi Naplóban jelentek meg.

F. M.: Virág-bizonyság (v. London 1958); Hajnali úton (v. London 1963); Karácsonyi csillag (Paszternák-fordítások, Sulyok Vincével, Washington 1965); Polish and Hungarian poetry from 1945 to 1956 (Oxford 1966); New Writing of East Europe (irod. Ant. szerk. Charles Newman-nel, Chicago 1968); Átváltozások (v. London 1969); Új égtájak (lírai ant. szerk. Juhász Vilmossal, Washington 1969); Attila József, Selected Poems and Texts (szerk. Cheadle 1973); László Nagy, Love of the Scorching Wind (műford. Kodolányi Gyulával, 1973); Cyprian Norwid (angolul, New York 1974); Levél hanyatló birodalomból (v. München 1976); Az ismeretlen fa (modern lengyel ant. szerk. Washington 1978); Miklós Radnóti, Forced March, Selected Poems (műford, szerk. Clive Wilmer-rel, London 1979); Homage to Mandelstam (lírai ant. szerk. Richard Burns-szel Cambridge 1981) Nyugtalan koranyár (v. Washington 1984); Polscy poeci o wegierskim pazdzierniku (v. ant. szerk. ford. London 1986); Cyprian Norwid, Poet, Thinker, Craftsman (szerk. B. Mazurral, uo. 1989); Angol-magyar kapcsolatok a XVI–XVII. században (Budapest 1989); Búcsú a romantikától (v. uo. 1990); Nyugatról nézve (tan. esszék, uo. 1990); Erdélyiek és angolok (tan. uo. 1991).


Göndör Ferenc (Bihardiószeg, 1885. dec. 7. – New York, 1954. jún. 1.) újságíró, szerkesztő. Pályafutását Nagyváradon kezdte, utána Kaposvárott dolgozott. 1912-ben Budapestre költözött. A Népszava, majd a Déli Hírlap munkatársa. Az I. vh-ban haditudósító volt. Háborús riportjait négy kötetben adta ki. 1918 októberében elindította Az Ember című hetilapot. A proletárdiktatúra alatt a sajtódirektórium vezetője volt. Azután szembefordult vele, bukása után Bécsbe emigrált. 1926-ban újra kiadta Az Embert. Később kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le, ahol haláláig hetilapjának kiadója és szerkesztője volt.


Gréda József (Nagyvárad, 1911. jún. 18.) költő, műfordító, újságíró. Majna-Frankfurtban 1931–33-ban közgazdasági egyetemi tanulmányokat folytatott. Nagyváradon kereskedelmi tisztviselő lett. Költeményei, valamint lírai és színműfordításai romániai magyar folyóiratokban és lapokban jelentek meg. Az auschwitzi deportálásból visszatérve ismét tisztviselő volt Nagyváradon. 1950-től kezdve a helyi állami színházban irodalmi titkárként működött 1961-ben kivándorolt Izraelbe. Tel-Avivban az Új Kelet munkatársa.

F. M.: Mai héber izraeli költők (ant. ford. Tel-Aviv 1971); Hajdani kert, Jiddis költők antológiája (ford. Budapest 1986).


Griff Kiadó l. Újváry-"Griff" Kiadó


Grosz József (Joseph, Kupa, Abaúj-Torna vm, 1893. nov. 17. – USA, ?) műfordító, gazdálkodó. Kassán, Debrecenben, Szatmáron és a bécsi kereskedelmi akadémián tanult. Az első vh. után Ausztriában telepedett le mint földművelő. 1939-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol nyugalomba vonulásáig az oregoni Portland környékén gazdálkodott. Magyar költőket – köztük Ady Endrét, Juhász Gyulát – ültetett át angolra. Versfordításai tekintélyes irodalmi folyóiratokban is napvilágot láttak. 1966-ban a portlandi egyetem angol tanárával, Arthur Boggs-szal magyar lírai antológiát állított össze közös versfordításaikból.

F. M.: Hungarian Anthology (Arthur Boggs-szal, Toronto 1966).


(The) Guardian of Liberty. A Nemzetőr angol nyelvű kiadása. 1957-ben indult The Freedom Fighter címmel. Szerkesztője 1988-ig Stankovich Victor volt A felelős szerkesztő Radnóczy Antal. Felelős kiadó Kecskési-Tollas Tibor. Münchenben jelenik meg kéthavonta.


Gulyás Sándor (Budapest, 1925. jan. 15.) színháztörténész. Elvégezte a budapesti Színművészeti Főiskola rendezői szakát Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült és Németországban telepedett le. Saarbrückenben és Nyugat-Berlinben romanisztikát, germanisztikát és színháztudományt tanult. 1961-ben doktorált. 1962-től a Westdeutscher Rundfunk kölni rádióállomás munkatársa, később kiadói lektor. Németül Ferenc Vogl néven publikál. Magyar írásai a többi között a Nemzetőrben, a Katolikus Szemlében, a Nemzedékekben jelentek meg.

F. M.: Das Kleine Theater in Berlin (Berlin 1961); Theater in Ungarn, 1945 bis 1965 (Köln 1966).


Gyallay-Pap Zsigmond (Torda, Torda-Aranyos vm, 1909. jún. 7. – Englewood NJ, 1975. máj. 1.) újságíró. Kolozsvárott elvégezte az unitárius teológiát, majd a jogi karon az egyetemet. Tanulmányait 1935-ben fejezte be. Újságíró lett. 1937–38-ban koppenhágai tudósító. 1939–40-ben a Pester Lloyd munkatársa. 1941–43-ban a budapesti rádió hírosztályán dolgozott. 1943-ban a Magyar Távirati Irodához került, 1943–44-ben Helsinkiből, 1946–48-ban Stockholmból tudósított. Közben a stockholmi magyar követség sajtóattaséja volt. 1948-ban disszidált, majd három évig szerkesztette és kiadta a Svédországi Magyar Szó című lapot. 1951 szeptemberében a Szabad Európa Rádió alkalmazta mint hírszerkesztőt, később műsorszerkesztő lett, 1957 júliusától pedig a New York-i szerkesztőség vezetője volt.


Gyékényesi György (Gyékényes, Somogy vm, 1932. okt. 20. – Cleveland, 1973. máj. 25.) költő, mérnök. 1945 elején szüleivel hagyta el Magyarországot. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba, Clevelandben telepedett le. Az akroni egyetemen 1961-ben gépészmérnöki képesítést nyert. 1972-ben bölcsész diplomát is szerzett. Mérnökként Cape Kennedyn az amerikai űrhajózási központban, a NASA-nál dolgozott. Verseit a Nemzetőr és az Itt-Ott közölte.

F. M.: Karikázó (v. München 1972); Karámország (v. uo. 1974).


Gyömrői Edit (Rényi, Budapest, 1896. szept. 8. – London, 1987. febr. 10.) pszichológus, író. Irodalmi pályáját Kassák Lajos körében kezdte, háborúellenes versekkel tűnt fel, kapcsolatba került a Vasárnapi Kör tagjaival. A Tanácsköztársaság alatt a közoktatási népbiztosságon dolgozott és Rényi Edit néven forradalmi verseket publikált. Azután Bécsbe menekült, ahol fizikai munkából élt. Innen Szlovákiába, majd Kolozsvárra ment. 1923-ban Berlinbe költözött, ahol különféle munkákat vállalt és szerkesztette a Rote Hilfe című kommunista pártlapot. Németországban kezdett pszichológiát tanulni, majd pszichológusként praktizálni. 1933-ban visszatért Budapestre, ahol gyakorló analitikusként József Attilával is foglalkozott. A zsidótörvények miatt újból elhagyta az országot. Ceylonba költözött férjével, aki hamarosan meghalt. Ismét házasságot kötött és 1956-ban véglegesen Londonban telepedett le, ahol sikeresen működött mint gyakorló pszichoanalitikus. Két regényt írt németül. Az egyik magyarul is megjelent.

F. M:. The Analysis of a Young Concentration Camp Victim (London 1963); Megbékélés (r. Budapest 1979).


György András (Andrew, Budapest, 1917. febr. 1.) történész, politológus. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte, majd az Egyesült Államokba történt kivándorlása után a Californiai Egyetemen fejezte be, ahol 1943-ban doktorátust szerzett. 1946 és 1950 között docens a Yale Egyetemen, 1952-től 1956-ig rendes tanár a Bostoni Egyetemen. 1956 után tíz évig az Arizonai Egyetemen, 1966-tól Washingtonban a George Washington Egyetemen a nemzetközi kapcsolatok tanára. Írásai amerikai tudományos folyóiratokban és tanulmánykötetekben jelentek meg.

F. M.: Postwar Hungary (Notre Dame 1947); Political Trends in Eastem Europe (New York 1948); Governments of Danubian Europe (szerk. uo. 1949); Problems in International Relations (H.S. Gibbs-szel, uo. 1955); Issues of World Communism (Toronto–New York–London 1966); Eastem European Government and Politics (U. Benes-sel és G. Stambuk-kal, New York 1966); Ideologies in World Affairs (G.D. Blackwood-dal, Lexington–Toronto 1967); Conflict and Consensus in Eastem Europe: Changing Social and Political Attitudes (Washington 1971); External Forces in Eastern Europe (Minneapolis 1972); Some Signposts in United States-Eastern Europe Relations: 1963–1973 (hn. 1974).


György Imre (Emery George, Budapest, 1933. máj. 8.) költő, műfordító, germanista. 1946-ban került az Egyesült Államokba. Ott végezte a középiskolát és egyetemi tanulmányait. 1964-ben Ann Arborban a Michigani Egyetemen német nyelvből és irodalomból doktorált. 1965-ben az Illinoisi Egyetemen adott elő, 1966-tól nyugalomba vonulásáig a Michigani Egyetemen német nyelvet és irodalmat tanított. A Cross Currents című folyóirat munkatársa. Egyedül és másokkal több antológiát és tanulmánykötetet szerkesztett. Magyar költőket – elsősorban Radnóti Miklóst – fordít angolra. Angol verseket ír.

F. M.: Hölderlin's Ars Poetica (1973); Mountainwild Poems (Ann Arbor 1974); Black Jesus (v. uo. 1974); Subway Stops (Radnóti-ford. uo. 1977); A Gift of Nerve, Poems 1966–77 (uo. 1978); The Complete Poetry of Miklós Radnóti (műford. Ann Arbor 1981); The Poetry of Miklós Radnóti, A Comparative Study (uo. 1986); The Boy and the Monarch (1987); Voiceprints (1987).


Györgyey Ferenc Aladár (Budapest, 1925. márc. 14.) orvostörténész, író. 1948-ban a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán abszolvált. Ugyanannak az évnek októberében hamis vádak alapján letartóztatták. Az elkövetkező években különböző internálótáborokban, a többi között a recski kényszermunkatáborban raboskodott. 1956 áprilisában szabadult. Az októberi forradalom után Nyugatra menekült és az Egyesült Államokban telepedett le. 1960-ban New Haven-ben a Southern Connecticut College-ban könyvtárosi, 1967-ben a Yale Egyetemen orvostörténeti diplomát szerzett. 1968 óta a Yale Egyetem orvostörténeti könyvtárát vezeti. Magyar írásait az Irodalmi Újság, a Szivárvány, a Menora, angol cikkeit és tanulmányait amerikai orvostörténeti szakfolyóiratok közlik. Recski élményeit novellisztikusan dolgozza fel.

F. M.: The Tramp (elb. Ashford 1980); Semmelweis: Childbed Fever (szerk. Birmingham AL 1981); Lágerhumor (eml. Budapest 1990).


Györgyey Klára (szül: Takács, Budapest, 1936. máj. 23.) író, műfordító, kritikus. Györgyey Ferenc Aladár felesége. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen kezdte. Az ötvenhatos forradalom után Nyugatra menekült és 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le. A Yale Egyetemen angol nyelvből, színműirodalomból és történelemből szerzett diplomát. 1957–59-ben a Yale Egyetemen tanársegéd, 1959-ben előadó tanár. Színházi, zenei elemzéseket, riportokat, kritikákat ír. Magyar munkái a többi között az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, a Nyugati Magyarságban, a Nemzetőrben jelentek meg. A Critique Magazine és a World Literature Today munkatársa. A Menekült Írók PEN Központja amerikai csoportjának elnöke és közlönyének szerkesztője. Tevékeny műfordító, legsikeresebb munkája Örkény István Macskajáték és Kulcskeresők című darabjainak angol változata.

F. M.: Ferenc Molnár (angol nyelven, tan. Boston 1980); Arrogáns alázattal (cikkek, kritikák, New York 1987).

 




Hátra Címlap Előre