U


Új Európa. Külpolitikai és kulturális szemle. Münchenben jelent meg havilapként 1962 májusa és 1982 decembere között. Kiadója először a Duna-szövetség, majd 1963 júliusától az Új Európa Társaság volt. A Habsburg Ottó által támogatott, hozzá szemléletben és törekvésben közel álló folyóirat külpolitikai elemzéseket, publicisztikai írásokat, magyarországi helyzetismertetéseket, kritikákat és szépirodalmat közölt. Az első két számot Mattyasovszky-Lates Kornél jegyezte mint főszerkesztő, utána a felelős szerkesztő Csonka Emil volt. Az ő halála után a folyóirat megszűnt. Gyakori munkatársai közé tartozott az említetteken kívül: Bogyay Tamás, Büky Barna, Czettler Antal, Czikann-Zichy Móric, Gáspár Ödön, Pogány András, Saáry Éva, Stankovich Victor, Stirling György, Tábory Maxim, Vajda Albert.


Új Hungária. "Szabad magyarok független hetilapja"-ként indult a Hungária szerkesztőségében 1953 tavaszán történt szakadás után. Münchenben jelent meg 1953 áprilisától 1971 január végéig. Politikai tájékozódásában, amelyet főleg Radvánszky Antal befolyásolt, közel állt a New York-i Magyar Nemzeti Bizottmánynak Eckhardt, Kállay és Bakách-Bessenyey nevével jelzett csoportjához. 1953-tól Pohárnok Jenő volt a felelős szerkesztő, majd Radnai Endre szerkesztette és voltaképpen ő volt a szerkesztő 1961 után is, amikor Herp János nemcsak kiadóként, de felelős szerkesztőként is jegyezte a lapot. Mellékletei: 1953–1960 Pásztortűz (irodalom), 1957 márciusától szeptemberéig Új Magyar Élet, 1957 szeptembertől 1958 végéig Magyar Könyvbarátok (irodalom). Munkatársai közé tartoztak a már említetteken kívül: Ági János, Ajtay Miklós, Benedek Károly., Béry László, Borbély László, Csiky Ágnes Mária, Fercsey János, Halász Péter, Kisjókai Erzsébet, Konkoly Kálmán, Kőszegi-Farkas István, Kutasi Kovács Lajos, Márjás Viktor, Ölvedi János, Cs. Szabó László, Szitnyai Zoltán, Thury Lajos.


Új Idő. Ismeretterjesztő folyóirat. A Clevelandhez tartozó Lakewoodban jelent meg 1982 és 1989 márciusa között. Szerkesztette és kiadta Vígh Ildikó és Vígh József. Nagyrészt másodközléseket tartalmazott, magyarországi folyóiratokból tallózott. Figyelme elsősorban irodalmi és kultúrtörténeti közleményekre terjedt ki. Ismertebb munkatársai közé tartozott Boros-Kazai András, Bődy Pál, Búza György, Elekes Attila, Flórián Tibor, Haraszti Endre, Szathmáry Lajos, Tóth-Kurucz Mária, Vándor Györgyi.


Új Kelet. Izraeli magyar nyelvű napilap. Noha tulajdonosa a Munkapárt, magát nem pártlapnak, hanem független orgánumnak tekinti. Eredetileg 1918-ban Erdélyben alapították. 1940 őszén, a bécsi döntés után a magyar hatóságok betiltották. 1948-ban indult újra Tel-Avivban a hajdani szerkesztő, Marton Ernő irányításával. Az ő halála után – 1960-tól 1975-ig – özvegye, Marton Gizella vezette, majd Schön Dezső volt a főszerkesztő. 1986 és 1990 között Rappaport Ottó szerkesztette. 1990 óta szerkesztőbizottság áll a lap élén. Ennek tagjai: Benedek Pál, Tabák László, Drory Dávid. Körülbelül húszezer példányban jelenik meg. A tájékoztatáson kívül feladatának tekinti a magyar nyelv ápolását és a zsidó hagyományok őrzését. Irodalmi-kulturális rovata az Izraelen kívüli magyar művelődési eseményeket is figyelemmel kíséri. Munkatársai közé tartozott a nevezetteken kívül Abádi Ervin, Barzilay István, Kaczér Illés, Johanan Karmel (Garamvölgyi János), Kishont Ferenc, Dan Ofry.


Ujlaky Sári (Charlotte, Budapest, 1920. jan. 13.) műfordító, újságíró. Előbb a budapesti Magyar Lányok, majd az Új Idők iparművész-munkatársa volt. 1945 óta él Németországban, illetve Franciaországban. 1955 óta foglalkozik műfordítással. Jelenkori magyar és francia prózai műveket ültetett át németre, a többi között Déry, Németh László, Kodolányi János, Ottlik Géza regényeit. Fordítói tevékenységéért 1963-ban megkapta a német Georg-Mackensen-díjat, 1973-ban a Magyar PEN Club műfordítói emlékérmét. Újságíróként német lapoknak és rádióknak dolgozott, a többi között a kölni Deutsche Welle és Deutschlandfunk magyar műsorának is.

F. M.: Sprachgekreuzt, Ungarische Lyrik im Deutschen Sprachraum (nyugati m. v. ant. szerk. részben ford. Duisburg 1975).


Új Látóhatár. A müncheni Látóhatár utódaként – annak szerkesztőségében történt szakadás után – 1958 júliusában indult irodalmi és politikai folyóirat. Vállalva a Látóhatár irodalmi és politikai irányvonalának folytatását, szellemi örökségét és 1950-től keltezve megjelenését, annak érdekében munkálkodott, hogy a nyugati magyar emigráció központi folyóirata és az emigráción belüli, valamint a magyar-magyar eszmecsere szabad fóruma legyen. Szépirodalmon kívül történelmi emlékezéseket és feldolgozásokat, társadalomtudományi és politikai esszéket, valamint kritikákat közölt. Felelős kiadója Molnár József, felelős szerkesztője Borbándi Gyula volt. Bikich Gábor 1958 és 1960 között mint főmunkatárs, 1961-től 1963 októberéig mint szerkesztőségi tag jegyezte a folyóiratot. Kovács Imre 1958-tól 1971-ig, Szabó Zoltán 1958-tól 1963 végéig, Gombos Gyula 1959 nyarától 1980 végéig, Zsigmond Endre 1970-től 1980 végéig, Sztáray Zoltán 1961-től 1980 végéig főmunkatárs volt. Sztáray Zoltán 1980 végétől a folyóirat megszűnéséig amerikai szerkesztőként, illetve amerikai kiadóként működött. A folyóirat 1962-ben Illyés Gyula, 1971-ben Németh László különszámot adott ki. 1976-ban megjelentette az 1958 és 1975 közötti, 1988-ban az 1976 és 1987 közötti Repertóriumot. Mind a kettőt Czigány Lóránt szerkesztette. A leggyakoribb munkatársak közé tartozott az előbb nevezetteken kívül: Albert Pál, András Sándor, Balla Bálint, Baránszky László, Beczner Tamás, Benedek Károly, Bogyay Tamás, Borsody István, Csiky Ágnes Mária, Csokits János, Czigány Magda, Dénes Tibor, Domahidy András, Domahidy Miklós, Fenyő Miksa, Ferdinandy György, Ferdinandy Mihály, Gosztonyi Péter, Gömöri György, Hajnal László Gábor, Hanák Tibor, Harmat Pál, Határ Győző, Hellenbart Gyula, Horváth Elemér, Illyés Elemér, Kabdebó Tamás, Kemenes Géfin László, Kerényi Károly, Kerényi Magda, Kibédi Varga Áron, Korek Valéria, Lehoczky Gergely, Lőkkös Antal, Major-Zala Lajos, Makkai Ádám, Márjás Viktor, Márton László, Monoszlóy Dezső, Ölvedi János, Peéry Rezső, Sárközi Mátyás, Siklós István, Sulyok Vince, Szabados József, Cs. Szabó László, Szamosi József, Szente Imre, Thinsz Géza, Tűz Tamás, Vitéz György, Zalán Magda. A folyóirat 1966-ban hirdetett elbeszélés-pályázatát András Sándor nyerte. A negyvenedik évfolyam után 1990 elején szűnt meg.


Új Magyar Út. 1950 januárjától 1956 tavaszáig Münchenben, illetve Washingtonban, megjelenő folyóirat. Soós Géza alapította, 1951 májusától mint "független szellemi fórum" jelent meg, Soós Géza irányításával. 1952 májusában telepedett át Washingtonba. Első felelős szerkesztője Bakó Elemér volt. 1951-ben társszerkesztő lett Gombos Gyula, felelős kiadó Wass Albert és főmunkatárs Vatai László. 1952-ben Bakó Elemér, Gombos Gyula, Hajnóczy Gergely, Soós Géza, Teleki Géza, Wass Albert szerkesztették. Főmunkatársak lettek Bogyay Tamás, Cserenyey Géza, Máriássy József és Molnár József. 1953-ban a szerkesztőségből kivált Gombos Gyula és bekerült Kardos T. Béla. A főmunkatársak közül kimaradt Molnár József. Soós Gézának 1953 szeptemberében bekövetkezett halála után 1954 januártól Bakó Elemér irányította a folyóirat munkáját. Először havonta, majd kéthavonta, később nagyobb kihagyásokkal jelent meg. Megszűnt az 1956 március-májusi összevont számmal. A szépirodalmon kívül főleg értekező prózát közölt: irodalmi és történelmi esszéket, tanulmányokat, cikkeket. Szerzői közé tartozott az előbb említetteken kívül: Balla Pál, Borshy-Kerekes György, Ferdinandy Mihály, Flórián Tibor, Kannás Alajos, Kovrig Béla, Kutasi Kovács Lajos, Makai Antal, Reményi József, Cs. Szabó László, Vámos Imre, Vasváry Ödön, Zathureczky Gyula.


Újváry Sándor (Kassa, 1904. máj. 6. – München, 1988. ápr. 11.) író, könyvkiadó. Tanulmányait a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán és a párizsi Sorbonne-on végezte. Első versei tizenhat éves korában jelentek meg. 1923–25-ben a Fáklya szerkesztője volt. A húszas és harmincas években több lapot és folyóiratot szerkesztett. Írásai jelentek meg a Világban, az Esti Kurírban, az Újságban, a Színházi Életben. Verseket és regényeket írt. A II. vh. előtt több mint húsz könyvét adták ki, a magyaron kívül német és francia nyelven is. 1938-ban megalapította a Griff Kiadót. Ez 1944-ig működött. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945–47-ben miniszteri tanácsos az Újjáépítési Minisztériumban. 1947 augusztusában külföldre utazott, Ausztriában maradt. Salzburgban népszerű szótárakat adott ki. 1952-ben áttelepedett Münchenbe, ahol nyomdát vásárolt és újjáalakította hajdani budapesti kiadóját. Ehhez irodalmi ügynökség társult. Cikkei jelentek meg az Új Hungáriában, a bécsi Magyar Híradóban, az Irodalmi Újságban. Rövid ideig szerkesztette ez utóbbi kritikai rovatát. Emigrációs évei alatt főleg régi könyveinek új kiadását rendezte sajtó alá és több kötetben kiadta visszaemlékezéseit. Különböző írói neveken német képeslapokban is publikált, és filmforgatókönyveket írt.

F. M.: Die Wundermaschine (r. München 1956); Mein Freund, der Abenteurer (r. uo. 1956); Die Ehe, Himmel oder Hölle (r. uo. 1958); Plágium! (3. kiad. Brüsszel 1959); Fütyürészés (vál. v. uo. 1964); Ferenc Molnár, der lachende Magier, Satiren, Anekdoten, Humoresken (Vaduz 1965); Osztrigamérgezés, avagy ártatlan lány is férjhez mehet (r. München 1975); Szabálytalan önéletrajz (eml. uo. 1976); Ami a "Szabálytalan önéletrajz"-ból kimaradt (eml. uo. 1977); A véletlenek embere (r. 6. kiad. uo. 1978); Rövidzárlat Magyarországon, Naplótöredékek 1943–1945 (uo. 1980); "Magasfeszültség!", Egy emigráns kiadó és író visszaemlékezései (uo. 1983).


Újváry-"Griff" Kiadó. Újváry Sándor által 1952-ben Münchenben alapított kiadóvállalat. Eredetileg Greif-Verlag volt a neve, később változott Újváry-Griff Kiadóvá. Irodalmi ügynökségként is működött. Magyar és nem-magyar szerzők műveit jelentette meg, magyarul több mint félszáz kötetet. Közöttük Márai Sándor több művét, valamint Békeffi István, Csiky Ágnes Mária, Dénes Tibor, Fenyő Miksa, Ferdinandy Mihály, Gosztonyi Péter, Halász Péter, Hatvány Bertalan, Méray Tibor, Mikes Imre, Cs. Szabó László, Szász Béla, Szitnyai Zoltán könyveit. Újváry halála után, 1988-ban működése megszűnt, de jogilag fennmaradt.


Új Világ. Los angelesi hetilap, amelyet 1972 szeptemberében Orbán Ferenc és felesége, Szombathelyi Blanka alapított. A főszerkesztő Orbán Ferenc, a kiadó és szerkesztő Szombathelyi Blanka, a főmunkatárs Erőss András, Szegedi László és Ternovszky Ferenc volt. Később Szegedi László társszerkesztő, majd Metzger Nándor és Friedman Andrew főmunkatárs lett. A munkatársak közé tartozott Fercsey János, Héczey Iván, Hóry László, Kállay Kristóf Ervin, Kenneth Claire, Pásztor Sándor, Saáry Éva, Stankovich Victor, Szombati Sándor, Vajda Albert, Zöld Ferenc. 1988 novemberében az Orbán-házaspár visszavonult és eladta a lapot a Global Commitment Society (Glocos) nevű emberbaráti szervezetnek és tanácsadó szolgálatnak. A kiadó Molnár K. Victor, a szerkesztő Szegedi László lett. 1989-ben Szegedi kivált a szerkesztőségből és új lapot indított. A lap azóta állandóan változó főmunkatársi és szerzői gárdával működik. Az 1989-ben bekövetkezett változásig népszerűségnek örvendtek a kaliforniai magyarok életét bemutató riportjai, színes cikkei és eleven társasági beszámolói.


Ungarn-Jahrbuch. A Müncheni Magyar Intézet német nyelvű évkönyve. Alapította 1969-ben Georg Stadtmüller történész egyetemi tanár, a MMI akkori igazgatója. Magyarságtudományi témákkal, főleg magyar történelemmel és rokontudományokkal foglalkozik. Tanulmányait, kutatási beszámolóit, cikkeit, emlékezéseit és könyvismertetéseit magyar és hungarológiai témákkal foglalkozó nem-magyar szerzők írják. Eddig 18 kötete (1969-től 1990-ig) látott napvilágot. A főszerkesztők a következők voltak: 1969–72: Georg Stadtmüller, 1973-ban: Stadtmüller, Horst Glassl, Ekkehard Völkl, 1974-től Adriányi Gábor, Glassl, Völkl. A szerkesztésben – hosszabb-rövidebb ideig – közreműködtek a bekapcsolódás sorrendjében: Bogyay Tamás, Révész László, Edgár Hösch, Adriányi Gábor, Horst Glassl, Szilas László, Ekkehard Völkl, Boba Imre, Rudolf Grulich, Helmut Klocke, Brunner György, Borbándi Gyula. Jelenleg a szerkesztés gyakorlati munkáját K. Lengyel Zsolt végzi.


Urbán György (George R., Budapest, 1921.) irodalomtörténész politológus, közíró. Tanulmányait 1947-ben fejezte be a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán. Budapesti tanulmányai után Angliában telepedett le. Doktori fokozatot 1956-ban nyert a Londoni Egyetemen. 1948 és 1960 között a BBC magyar osztályán dolgozott, egy ideig az osztályvezető helyettese volt. 1960-tól 1965-ig a Szabad Európa Rádió ún. Rádióegyetemen programját irányította. Utána konzultáns lett és éveken át ellátta a különböző nemzetiségi műsorokat neves nyugati gondolkodókkal, tudósokkal, írókkal, politikusokkal és diplomatákkal készített interjúkkal. Ezek később kötetekbe gyűjtve nyomtatásban is megjelentek. Közben kutatómunkát végzett az Indiana Egyetemen, a Dél-Kaliforniai Egyetemen, a Harvard Egyetemen, valamint a Sussexi Egyetemen. 1983 végétől 1986 áprilisáig a Szabad Európa Rádió igazgatója volt Münchenben, írásai jelentek meg az Encounterben, továbbá más angol és amerikai folyóiratokban, valamint heti- és napilapokban.

F. M.: The Nineteen Days, A Broadcaster's Account of the Hungarian Revolution (London–Melbourne–Toronto 1957); Kinesis and Stasis (tan. Stefan George-ról, The Hague 1962); Talking to Eastern Europe (int. szerk. London 1964); The Sino-Soviet Conflict (tan. szerk. Leopold Labedz-szel, uo. 1965); Can We Survive Our Future? (tan. szerk. Michael Glenny-vel, uo. 1972, franciául: Survivre au future? Paris 1973); Toynbee on Toynbee (int. New York 1973); Détente (int. London 1976); Hazards of Learning (tan. szerk. uo. 1977); Eurocommunism (int. szerk. 1978); Communist Reformation: Nationalism, Internationalism and Change in the World Communist Movement (int. szerk. New York 1979, London 1979); Stalinism (int. szerk. London 1982); Gespräche mit Zeitgenossen, Acht Dispute über Geschichte und Politik (Basel 1982).


Urbányi Pál (Pablo, Ipolyság, Csehszlovákia, 1939.) újságíró, író. Emigráló szüleivel 1947-ben Argentínába került. Iskoláit spanyolul végezte. Érettségi után orvosi, pszichológiai, matematika-fizikai, irodalomtörténeti egyetemi előadásokat hallgatott, de a tanári helyett kereskedelmi pályára lépett. Eladó, majd üzlettulajdonos volt. 1970-ben kezdett kizárólag irodalommal foglalkozni és spanyolul írni. Buenos Airesben megjelent két könyve. Újságíró lett. A La Opinion nevű liberális lap munkatársaként a katonai diktatúra bevezetésekor politikai nehézségei támadtak, ezért 1977-ben Kanadába költözött. Egy montreali magánegyetemen spanyolt tanít és a CBC rádióállomás spanyol adásának dolgozik.

F. M.: La noche de los revolutionarios (elb. Buenos Aires 1972); Un revolver para Mack (r. uo. 1974); En ningua parte (r. uo. 1981, angolul és franciául is).


Útitárs. "Magyar evangéliumi lap", a Nyugaton élő magyar evangélikusok először havonta, majd kéthavonta megjelenő közlönye. 1957 áprilisában indult Koppenhágában. Azóta a megjelenési hely a kiadó és szerkesztő lakhelyétől függ. Oslóban, ismét Koppenhágában, Rosvollban, Innsmölában, Kölnben jelent meg, 1971 óta Stuttgartban nyomtatják és adják ki. Felelős szerkesztői és kiadói voltak: Gémes István, Terray László, Glatz József. Jelenleg Terray László és Gémes István a felelős kiadó és szerkesztő. A szerkesztők Kóts Lajos, Szépfalusi István, Pátkai Róbert, Pándy Kálmán, Tóth János voltak. Szerzői közé tartozott illetve tartozik a nevezetteken kívül: Cseri Gyula, Pósfay György, Szabó Julianna, Szathmári László, Szöllősy Pál, Vájta Vilmos. Kiadói tevékenységet is folytatott. Az Útitárs Kiadót 1957 és 1973 között Szépfalusi István vezette. Másfél évtized alatt több jelentős könyvet jelentetett meg, köztük Cs. Szabó László egyik munkáját, Kovács Károly egy történeti művét, öt kötetben az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia találkozóinak anyagát (1960–64).

 




Hátra Címlap Előre