H


Haas György (Budapest, 1933. febr. 25.) újságíró. Magyarországon repülőoktató volt. Első írásai vidéki lapokban, a Repülés című folyóiratban és a Fiúk Évkönyvében jelentek meg. 1965-ben Bécsben telepedett le, ahol képkereskedelemmel foglalkozik. A Szabad Európa Rádió bécsi tudósítója. Írásai jelentek, illetve jelennek meg az Irodalmi Újságban, a bécsi Magyar Híradóban, az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, a kanadai Magyarságban, a Bécsi Naplóban.


Habe, Hans (tkp. Békessy János, Budapest, 1911. febr. 12. – Locarno, 1977. szept. 29.) író, újságíró. Édesapjával, Békessy Imre újságíróval került gyerekkorában Ausztriába. Bécsben és Heidelbergben végzett egyetemi tanulmányokat. Újságíró lett. Bécsi lapoknak dolgozott. (A Hans Békessy kezdőbetűiből alkotta a Habe nevet.) 1936-ban Svájcba költözött. Bécsi és prágai lapokat tudósított. A Genève Press Service társtulajdonosa és szerkesztője volt. Később Franciaországban, majd 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Európába a háború befejezése után mint az amerikai hadsereg sajtótisztje tért vissza. Németországban 1945–46-ban az amerikai Neue Zeitung, 1949–52-ben különböző képes hetilapok főszerkesztője volt. 1970-től a Welt am Sonntag kommentátora. Német nyelven kortörténeti tárgyú és szórakoztató regényeket írt. Életének végső szakaszában a svájci Tessinben lakott.

F. M.: Walk in Darkness (önéletr. r. 1948, németül: Weg ins Dunkel, 1951); Ich stelle mich (önéletr. 1954); Off Limits (r. 1955); Im Namen des Teufels (r. 1956); Ilona (r. München 1960); Ob tausend fallen (r. 1961); Die Tarnowska (r. 1962, franciául: La comtesse Tarnowska, Paris 1963); Der Tod in Texas (rip. 1964); Die Mission (rip. 1965); Das Netz (r. 1969); Wie einst David (rip. 1971); Palazzo (r. 1975); Staub im September (r. 1976); Leben für den Joumalismus I–IV (önéletr. 1976).


Habsburg Ottó (H-Lotharingiai, Otto von H-L, Reichenau, Alsó-Ausztria, 1912. nov. 20.) közíró, történész, politikus. IV. Károly magyar király és osztrák császár fiaként szüleivel 1919 márciusában Svájcba menekült. Az elkövetkező években Madeira szigetén, Spanyolországban, Belgiumban élt. A második vh. éveit az Egyesült Államokban töltötte. A háború befejezése után tért vissza Európába. Franciaországi és spanyolországi tartózkodás után 1954-ben a München közelében fekvő Pöckingben telepedett le. Tanulmányait a belgiumi Louvainben végezte. 1935-ben társadalom- és politikai tudományokból doktorált. 1957-től a Páneurópai Unió alelnöke, 1973-tól elnöke. Számos nyugat-európai lap rendszeres hírmagyarázója. Tanulmányai, politikai elemzései folyóiratokban és kötetekbe gyűjtve jelennek meg. Magyar írásait 1962 és 1982 között az Új Európa közölte. Heti politikai krónikái – amelyek öt nyelven és több mint húsz lapban látnak napvilágot – magyarul a kanadai Magyarságban jelennek meg. 1979 óta a bajor Keresztényszociális Párt képviseletében az Európa Parlament tagja. E testületben Közép-Európa és Magyarország érdekeinek védelmét tekinti feladatai egyikének.

F. M.: Entscheidung für Europa (Innsbruck 1953, magyarul: Döntés Európáról, Köln 1955, spanyolul, hollandul, portugálul is); Probleme des Atomzeitalters (uo. 1955, spanyolul is); Soziale Ordnung von Morgen (Wien 1957, magyarul: A holnap társadalmi rendje, Köln 1959, spanyolul, angolul, franciául is); Bernhard von Baden (Stuttgart 1958); lm Frühling der Geschichte (Wien 1961); L'Extrême Orient n'est pas perdu (Paris 1962, németül is); Européens et Africains - l'entente nécessaire (uo. 1963, németül, spanyolul is); Európa - Grossmacht oder Schlachtfeld (Wien 1963, franciául is); Gottes Hand in der Geschichte (uo. 1966); Charles Quint (Paris 1967, németül, spanyolul, angolul is); Bientôt l'An 2000 (németül, spanyolul, portugálul is); Les Transports et l'Eu-rope (Lausanne 1969); Damals begann unsere Zukunft (Wien 1971); Rudolf von Habsburg (uo. 1973); Bis hierher und weiter (uo. 1974); Die Heilige Hedwig von Schlesien und unsere Zeit (uo. 1974); La Naissance d'un Continent (Guy de Chambure-rel, Paris 1975); Idee Európa - Angebot der Freiheit (München 1976); Karl IV. - Ein europäischer Friedensfürst (uo. 1978); Jalta és ami utána következett (uo. 1979); Európa - Garant der Freiheit (uo. 1980); Die Reichsidee - Geschichte und Zukunft einer übernationalen Ordnung (Wien–München 1986, franciául is); Macht jenseits des Marktes (uo. 1988); Zurück zur Mitte (uo. 1991).


Hadak Útján. A Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének tájékoztatója. 1949 tavaszán indult mint Központi Tájékoztató az ausztriai Solbad Hallban, ezen a néven egy évig jelent meg. 1952 áprilisában átköltözött Münchenbe. Először Abay Kálmán, majd Szilágyi Lajos, végül 1962 végétől 1987 nyaráig Darnóy Pál szerkesztette. Az ő halála után, 1988 szeptemberében Toronto lett a megjelenési helye és Borbás Károly a szerkesztője. Bajtársi híreken, időszerű politikai cikkeken kívül több hadtörténeti munkát is megjelentetett, különösen a második világháború harcaira vonatkozóan.


Hajdú András (Budapest, 1932. ápr. 5. – Montreal.) zeneszerző, zenetörténész. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán végezte tanulmányait. 1956-ban Párizsba költözött. Zeneszerzést tanult. 1959–61-ben Tuniszban zeneakadémiai tanár. Azután ismét Párizsban élt. A Magyar Műhelyben közölt néhány folklorisztikai és verstani tanulmányt. 1966-ban Izraelben telepedett le. 1967-től a tel-avivi Zeneakadémián tanár. Magyar és francia cigányzenével foglalkozott.


Hajnal László Gábor (Szabadszállás, 1948. aug. 27.) író, újságíró. 1967–69-ben egyetemi hallgató volt Budapesten, majd tanulmányait 1972 és 1976 között folytatta. Filozófiát és történelmet tanult. Politikai okokból 1969-ben szabadságvesztésre ítélték, 1970 áprilisában szabadult. 1971-től a Képes Újság munkatársa, 1974-től szabadfoglalkozású újságíró. 1981 júliusában Németországban telepedett le. 1983-tól Münchenben lakik. A Szabad Európa Rádió külső munkatársa. Az 1986 őszén alakult Novum Kiadó társtulajdonosa volt. Az ugyanakkor alapított és kiadott Nemzedékek című folyóiratából négy szám jelent meg. Mind a kiadó, mind a folyóirat megszűnt. Írásai az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, a Szivárványban, a Nemzetőrben, valamint európai és amerikai lapokban jelentek meg, illetve jelennek meg. Régebben főleg irodalmi szociográfiákat írt, újabban magyarországi társadalmi és politikai problémákkal foglalkozik.

F. M.: "Csak a reggelek borzalmasak" (szoc. Youngstown–München 1982); Ha a mosolyok elapadnak (szoc. Youngstown 1984); A júdásidő árvái... (tan.Toronto 1985); Embermalom (tan. cikkek München 1985); Holnaptalanok (tan. cikkek, Youngstown 1986); Passió (v. elb. München 1988); Üzenet az élőktől (kr. uo. 1988); "Kereszt a porban...!" (cikkek, Youngstown 1989); Mustra (kr. uo. 1990); Selymák (tan. cikkek, uo. 1990).


Hajós Tamás (Budapest, 1953. júl. 29.) költő, kiadó és nyomdatulajdonos. 1977 februárjában hagyta el Magyarországot, ahol 1974-től jelentek meg versei. 1974–76-ban az Országos Széchényi Könyvtárban dolgozott mint könyvtáros. Kanadában először fizikai munkás volt. 1986-ban egy céget vezetett, 1989-től nyomda és kiadóhivatal tulajdonosa. 1978–79-ben részt vett a Tanú című folyóirat előállításában. Versei és egyéb írásai a Tanúban és a Szivárványban jelentek meg.

F. M.: Szárítókötélen (v. Toronto 1980).


Halasi Béla (Kisvárda, 1887. okt. 26. – Chicago, 1965. dec. 2.) közgazdász. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktor lett. 1911-től kezdve a Huszadik Század című folyóirat munkatársa, valamint a Társadalomtudományi Társaság előadója. 1918-ban külügyi tisztviselő a Károlyi-kormányban. 1919-ben mint kormánybiztos részt vett a béketárgyalások gazdasági előkészítésében. Kun Béla bukása után Nyugatra emigrált. Heidelbergben közreműködött a Weltwirtschaftliche Korrespondenz című szocialista folyóirat elindításában, majd annak szerkesztője lett. 1926-ban Berlinben a gazdasági és közigazgatási főiskola tanára. 1933-ban a brüsszeli Bureau d'Études Sociales titkára. 1939-ben kivándorol az Egyesült Államokba. A Yale Egyetemen és a New York-i New School for Social Research-ön tanít. Később Chicagóban a Roosevelt Egyetem közgazdaságtan tanára. Angolul írt, egy magyar esszéjét a müncheni Látóhatár közölte.


Halasi Kun Tibor (Zágráb, 1914. jan. 19.) nyelvész, orientalista. A budapesti Tudományegyetemen 1936-ban doktorált. 1937–1942: ugyanott tanársegéd. 1943–1951: Ankarában a magyar nyelv és irodalom tanára. 1951-ben az Egyesült Államokba költözött. 1952–1966-ban és 1974-től a New York-i Columbia Egyetemen magyar nyelvet és irodalmat adott elő, 1963-tól a törökországi amerikai kutatóintézet elnöke.

F. M.: The Caucasus (1962); The Ottoman Elements in the Syrian Dialects (The Hague 1969); Unidentified Medieval Settlements in South Hungary Ottoman I–II. (uo. 1970, 1971); U.M.S. in Southeastern Hungary (New York 1979).


Halász Ernő (Eger, 1892. ápr. 19. – Bern, 1969. febr. 11.) újságíró. 1945 előtt budapesti ellenzéki lapokban publikált. 1946-ban a berni magyar követség sajtóattaséja lett. 1948-ban disszidált. Svájcban telepedett le, Bernben lakott. Cikkei svájci lapokban, valamint főleg az Irodalmi Újságban és a Népszavában jelentek meg.


Halász György (Szolnok, 1935. jún. 15.) író, orvos. Egyetemi tanulmányait a szegedi Orvostudományi Egyetemen kezdte. Az ötvenhatos forradalom után Nyugatra menekült. Svédországban telepedett le. 1972-ben Göteborgban orvosi diplomát szerzett. Gyakorló orvos. Elbeszéléseket ír. Ezek az Új Látóhatárban és a Magyar Műhelyben, valamint svéd folyóiratokban jelentek meg.


Halász Lajos (Szatmárnémeti, 1916. dec. 16.) újságíró. A debreceni Tudományegyetemen 1938-ban jogi doktorátust szerzett, utána újságíró lett. Angol és német lapokat tudósított. 1951–55-ben a Szabad Európa Rádió New York-i magyar osztályán dolgozott, majd 1955–60-ban ugyanott a központi hírosztály munkatársa volt. 1961 óta akkreditált állandó ENSZ-tudósító.


Halász Miklós (Nicholas, Rozsnyó, 1895. dec. 12. – New York, 1985. júl. 26.) újságíró, politikai író. A budapesti Tudományegyetemen jogot tanult, utána bevonult katonának. Mint a polgári radikalizmussal és a szocializmussal rokonszenvező újságíró a forradalom és a tanácsköztársaság bukása után Nyugatra emigrált. Hosszabb ideig Franciaországban élt, majd a német megszállás után Amerikába menekült. Magyar és csehszlovák lapok tudósítója volt. Cikkeket írt Vámbéry Rusztem Harc című lapjában. Részt vett a magyar demokrata kezdeményezésekben. Történeti és politikai tanulmányokat, könyveket angolul publikált.

F. M.: Captain Dreyfus, The Story of a Mass Hysteria (New York 1955, magyarul: Dreyfus kapitány, Egy tömeghisztéria története, Budapest 1967, 1980); In the Shadow of Russia, Eastern Europe in the Postwar World (New York 1959); Roosevelt, Through Foreign Eyes (Princeton 1959); Nobel, A Biography of Alfred Nobel (New York 1961); The Rattling Chains, Slave Unrest and Revolt in the Antebellum South (uo. 1966).


Halász Péter (Budapest, 1922. ápr. 10.) író, újságíró. Érettségi után újságíró lett. Több budapesti lapnak dolgozott. Húsz éves korában jelent meg első jelentősebb regénye. Addig is és a későbbiekben is írt különböző álneveken kalandregényeket, szám szerint több mint félszázat. 1951 és 1955 között a Magyar Filmgyártó Vállalat dramaturgja volt. Több filmforgatókönyv szerzője. 1955-ben egyik drámáját bemutatták a budapesti Madách Színházban. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült és az Egyesült Államokban telepedett le. 1957 júliusában a Szabad Európa Rádió munkatársa lett. Először New Yorkban, majd Münchenben, 1966-tól 1970-ig újból New Yorkban, 1970 és 1975 között Londonban, 1975-től a müncheni szerkesztőségben dolgozott. 1987 április végén vonult nyugalomba mint a magyar osztály helyettes igazgatója. Utána külső munkatárs. Egérfogó című drámáját 1958-ban mutatta be a New York-i Petőfi Színház. Elbeszélései, cikkei, tárcái főleg az Irodalmi Újságban, az Új Látóhatárban, a Bécsi Naplóban, az Új Hungáriában, az Amerikai Magyar Népszavában, az Új Világban jelentek meg.

F. M.: Crossroads at Vienna (rip. New Delhi 1959, franciául, németül és spanyolul is); Tatárok a Széna téren (r. Niagara Falls 1961); Miszter Honfitárs (r. München 1965); Második Avenue (r. Toronto 1967); Se kint, se bent... (elb. New York 1968); Fogócska (r. uo. 1969); Eltévedt utas (r. uo. 1972); Kölcsönkapott élet (r. München 1977); Tam-tam (tárcák, New York 1978); Kádártánc (r. München 1983); Macska pórázon (tárcák, New York 1984); Mélyen leszállított áron (r. Toronto 1988).


Haldimann Éva (szül: Román, Budapest, 1927. márc. 8.) kritikus, műfordító. 1947-ben került Svájcba, a Zürichi Egyetemen 1951-ben angol–francia összehasonlító irodalomból doktorált. 1959-ig középiskolai tanárként dolgozott. A hatvanas évek elején kezdte el irodalomkritikusi pályafutását. A Neue Zürcher Zeitung munkatársaként csaknem az egész magyar újabbkori irodalmat bemutatta e világlap németnyelvű olvasóinak. Kritikákon kívül rendszeresen közöl prózai műfordításokat, nemcsak a Neue Zürcher Zeitungban, hanem német nyelvű magyar antológiákban is.


Halmi József (Budapest, 1893. ápr. 16. – Tel-Aviv, 1967. márc. 5.) újságíró. 1919-ben Ausztriába emigrált, majd Franciaországban élt. Végül Izraelben telepedett le. 1949–57-ben a Hatikva izraeli szerkesztője, 1961-től a Menora társszerkesztője és társkiadója. Az említett lapokon kívül az Új Keletben és a Kanadai Magyar Újságban is publikált. 1965-ben Nordau-díjat kapott.


Hám Tibor (Rákospalota, 1914. jún. 8. – McLean VA, 1990. júl. 7.) politikus, orvos. A budapesti Tudományegyetem orvosi karán doktorált 1938-ban. 1943-ban megalapította a Teleki Pál Munkaközösséget. 1945 után a Független Kisgazdapárt tagjaként soproni főispán és nemzetgyűlési képviselő, majd a politikai bizottság főtitkára. Az ún. összeesküvési perben letartóztatták, de a Népbíróság felmentette. 1948-ban Nyugatra menekült. Részt vett a Magyar Nemzeti Bizottmány munkájában. 1966-ban megalapította az Amerikai Magyar Kultúrközpontot. 1984-ben Washingtonban elindította a "Jelenkori magyar történelmi dokumentumok" című könyvsorozatot.


Haméiri, Avigdor (tkp. Feuerstein Albert, Ódávidháza, Bereg vm, 1886. szept. 5. – Tel-Aviv, 1970. ápr. 3.) költő, író, műfordító. 1921-ben Palesztinában telepedett le. Előtte Budapesten Kova Albert néven újságíró volt. Több verseskötete és regénye jelent meg. Héberül írt. Magyar és német irodalmi műveket fordított héber nyelvre, köztük Petőfi, Madách (Az ember tragédiája), Ady, Kiss József, Heine, Schiller, Büchner alkotásait. Magyar írásait az Új Kelet, a Hatikva, a Népünk közölte. Számos irodalmi díjat nyert, köztük 1968-ban az irodalmi Izrael-díjat.

F. M.: Mizmor ledém (v. Tel-Aviv 1947); Hámmásiách hátláván (r. uo. 1947); Háguf hágonni (r. uo. 1951); Hochmát Háb'hémot (v. uo. 1954); Szodo sel Szókratész (r. uo. 1955); Bou lechol (v. uo. 1957); I'ládim v'hágim b'Jiszráél (v. uo. 1957); B'livnát hászápir (v. Jerisálem 1962); Jálkut sirim (v. Tel-Aviv 1976).


Hámori László (tkp. Salamon László, Budapest, 1911. máj. 10. – Stockholm, 1983. jan. 31.) újságíró, író. Budapesten a Népszava munkatársa volt. Magyarországot 1949-ben hagyta el és Svédországban telepedett le. Svéd újságíró lett. Cikkei főleg a stockholmi Svenska Dagbladetben, a Dagens Nyheterben, továbbá holland, német, amerikai lapokban jelentek meg. Magyarul az Irodalmi Újságban és a brüsszeli Világban publikált.

F. M.: Flukten til Norge (norvégül, r. Oslo 1957); Östeuropa efter Ungernkrisen (tan. Stockholm 1959); Det fjärde riket, En bok ora Tysklandfragen (uo. 1959); Farling resa (r. uo. 1959, hollandul: Amsterdam 1958, angolul: Dangerous Journey, New York 1962, London 1963, németül: Gefährliche Reise, Stuttgart 1964); Shalom kommer till Israel (Stockholm 1961); Samurajer och neonljus, Japan utan romantik (uo. 1962); Ein neuer Tag bricht an (Stuttgart 1963); Áventyr i Bangkok (uo. 1964); Efterlyst i Sevilla (r. uo. 1967); Svardet och plogbillen, En bok om det moderna Israel (uo. 1967); Farval tillen epok, Memoarbok (uo. 1982).


Hámory Várnagy Dalma (Borsa, 1908. márc. 30. – Mari, NSZK, 1981. márc. 30.) író, zeneszerző, zenetanár. Ének-zongoratanári oklevelet szerzett, majd színházi és filmrendezést tanult. Fiatal korától kezdve publikált. Több budapesti lap munkatársa volt. Színtársulatot, könyv- és zeneműkiadót, hangversenyirodát alapított, amelyek 1949-ig működtek. 1957 óta Nyugaton élt. A Magyar Nők, a Magyar Könyvbarátok, a Krónika, a Kanadai Magyar Újság és más lapok közölték írásait. Német lapoknak is dolgozott. 1959-ben a Ruhr-vidéki Mari városában Zenei Stúdiót alapított, amelyben jelentős zenei nevelőmunkát végzett. Elbeszéléseket, meséket, színműveket írt. Számos zeneművet is alkotott.

F. M.: Megyki Jankó (mese, Klagenfurt 1957); Kék Duna (elb. Bécs 1957); Élni akarunk (elb. uo. 1958); Feltámadunk (elb. uo. 1958); Kacagó Magyarország (elb. uo. 1958); Szabadszáj (elb. uo. 1958); Állatkertben (mesék, Croydon 1959); Ispiláng (játék, uo. 1960); Édesanyám (színd. Bécs 1961); Piti és Páti (mese, Croydon 1962); Vicc magazin (uo. 1963); Virágok vizsgája (színd. uo. 1964); Pusztai karácsony (színd. uo. 1964); Az ezüst puttony (színd. Bécs 1964); Holdrakéta (vál. elb. Winnipeg 1974); Fecske Páni (mesék, Bécs 1974); Vándor darvak, hogyha errefelé szállnak... (dalok, Mari 1975).


Hamza András (Seregélyes, Fejér vm, 1920. máj. 4. – Manville NJ, 1983. okt. 20.) református pap, szerkesztő, kiadó. 1942-ben elvégezte a budapesti református teológiát. 1948-ban lelkészi oklevelet szerzett. Részt vett 1945-től a Kisgazdapárt ifjúsági szervezetének munkájában és szerkesztette a Független Ifjúság című lapot. 1948-ban Nyugatra menekült. Rövid svájci tartózkodás után 1949-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Pittsburgh-ben, Daytonban, végül a New Jersey állambeli Manville-ben református lelkipásztorként tevékenykedett. Közben néhány évig New Yorkban a Madison Avenue presbiteriánus egyházának adminisztrátora volt. 1973–74-ben kiadta és szerkesztette az Ötágú síp című folyóiratot, New Brunswickban nyomdát alapított és vezetett, megszervezte és vezényelte az Egyesült Államok legjobb magyar énekkarát, a Kodály Kórust.

F. M.: "Az én ügyem a Te ügyed is" (vál. prédikációk, New Brunswick 1989).


Hanák Tibor (Kalocsa, 1929. szept. 9.) Magyarországról 1949 márciusában menekült el. Innsbruckban filozófiát és történelmet tanult, tanulmányait 1955-ben fejezte be filozófiai doktorátussal. 1955–59-ben gimnáziumi tanár volt Innsbruckban. Utána átköltözött Bécsbe. 1966 szeptembere óta a Szabad Európa Rádió bécsi munkatársa. 1980 és 1984 között szerkesztette a Bécsi Naplót. Esszéi, tanulmányai, cikkei megjelentek az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, a Katolikus Szemlében, a Magyar Műhelyben. Több német nyelvű bölcseleti folyóirat, valamint filozófiai lexikon rendszeres munkatársa. Fő érdeklődési területe a magyar filozófiatörténet és a marxista ideológia. Jelentős kritikai tevékenységet folytat mind a bölcselet, mind az irodalom terén.

F. M.: Ideológiák és korunk (tan. London 1969); A filozófus Lukács (Párizs 1972, 1974); Lukács war anders (Meisenheim 1973); Die marxistische Philosophie und Soziologie in Ungarn (Stuttgart 1976); Die Entwicklung der marxistischen Philosophie (Darmstadt 1976); Az elmaradt reneszánsz, A marxista filozófia Magyarországon (Bern 1979); A filozófia: kritika (Bécs 1980); Az elfelejtett reneszánsz, A magyar filozófiai gondolkodás századunk első felében (Bern 1981); A nélkülözhetetlen bírálat (München 1983); Nyitott szemmel (rádióelőadások, Bécs 1987); Geschichte der Philosophie in Ungarn (München 1990).


Harangozó Ferenc (Szentpéterfa, Vas vm, 1908. jan. 24. - Szombathely, 1991. dec. 23.) katolikus pap, pedagógus. Innsbruckban tanult teológiát. 1934-ben pappá szentelték. 1935-ben doktorált. 1936–37-ben Mindszenty József plébániáján káplán, utána középiskolai hittanár, majd papneveldei tanár. 1942-től Muraközben lelkipásztor. 1945-ben a szombathelyi papi szeminárium helyettes igazgatója. 1948-ban szovjet hatóságok letartóztatják, a hadbíróság 25 évi kényszermunkára ítéli, politikai fogolyként hat és fél évet tölt a Szovjetunióban. Magyarországon újabb börtön várta és csak az 56-os forradalom napjaiban szabadították ki a felkelők. 1956 novemberében Nyugatra menekült. Svájcban hittanár lett, majd 1960 és 1973 között a Burg Kastl-i Magyar Gimnázium igazgatója volt. Utána Bécsben Mindszenty bíboros mellett titkárként dolgozott. 1977-től 1989-ig szerkesztette az Életünk című katolikus havi lapot. Publikált a Nemzetőrben is. A Mindszenty Alapítvány tanácsának tagja, a Mindszenty Emlékbizottság elnöke. Burgenlandban él. II. János Pál 1988 januárjában pápai prelátussá nevezte ki.


Haraszti Endre (Budapest, 1920. aug. 10. – Niagara Falls, Ont. Kanada, 1991. jan. 13.) történész. 1952-ben kereskedelmi-statisztikusi, 1955-ben politikai-gazdaságtani diplomát szerzett. Az 56-os forradalom után menekült Nyugatra. Kanadában telepedett le. 1969-ben a Manitobai Egyetemen tanári diplomát, majd 1971-ben és 1972-ben további tudományos fokozatokat szerzett. 1959–67-ben Manitobában könyvtáros, 1973–75-ben Hamiltonban a Multicultural Center igazgatója, 1975–78-ban középiskolai történelemtanár volt. Történelmi, irodalomtörténeti, képzőművészeti és zenei esszéket, tanulmányokat és cikkeket írt (Budai Bálint álnéven is), magyar és angol nyelvű amerikai kiadványokba.

F. M.: The Ethnic History of Transylvania (Astor Park 1972); Origin of the Rumanians, Vlach origin, migration and infiltration to Transylvania (uo. 1977).


Harczy József (1938.) költő. Az 56-os forradalom után menekült Nyugatra. Franciaországban telepedett le. Keleti nyelveket tanult. Részt vett Párizsban a Magyar Műhely elindításában, a lap első szerkesztőinek egyike volt. Verseit kezdetben Czudar Dárius és Czudar D. József néven publikálta. Ezek a Magyar Műhelyen kívül az Új Látóhatárban jelentek meg.


Harmat Pál (Budapest, 1947. dec. 12.) orvos, író. Tanulmányait a budapesti Orvostudományi Egyetemen végezte. 1973-ban avatták doktorrá. Különböző budapesti kórházakban dolgozott, tüdőgyógyász szakképesítést szerzett. 1979-ben Ausztriában telepedett le. 1980 óta egy linzi kórházban dolgozik elmegyógyászként. Ausztriában ideges elmegyógyász szakorvosi képesítést kapott. Több tudományos közleménye jelent meg magyar és nyugat-európai szakfolyóiratokban. Magyar nyelvű szociológiai tanulmányait, cikkeit és kritikáit főleg az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság és a Szabad Európa Rádió közölte.

F. M.: Freud, Ferenczi és a magyarországi pszichoanalízis (Bern 1986); Ferenczi und die ungarische Psychoanalyse (Tübingen 1988).


Harsányi András (Andrew, Budapest, 1914. jan. 8.) református lelkész, szerkesztő. 1931 és 1935 között elvégezte a debreceni református teológiát. A budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán 1938-ban doktorátust szerzett. Tanulmányait a skóciai Aberdeenben egészítette ki. Magyarországon lelkész, könyvtáros, majd a miniszterelnökség sajtóelőadója volt. A negyvenes évek második felében került Nyugatra és menekültek lelkészeként működött Ausztriában, majd az Egyesült Államokban. 1981-től az Amerikai Magyar Református Egyház püspöke. Részt vett 1948-tól a linzi Jöjjetek, 1950-től a buffalói Evangéliumi Világszolgálat szerkesztésében. 1970-től az Amerikai Magyar Református Egyház hivatalos lapja, a Magyar Egyház szerkesztője.

F. M.: History, First Presbyterian Church, Ogdensburg (Ogdensburg NY 1955); A Christian Victory (1956); Isten hozott (Vancouver 1960); Praise the Lord! Albert Szenei Molnár (Kingston 1976).


Harsona Kiadó. Lap- és könyvkiadó vállalat az angliai East-Croydonban, Surrey megyében. 1959-ben alapította és vezette Lajossy Sándor. Könyveken kívül kiadta 1960 októberétől a Harsona, majd utódaként 1962 márciusától a Magyar Család című kéthavi, később negyedévi lapot.


Határ Győző (Gyoma, 1914. nov. 13.) költő, író, bölcselő. A budapesti Műegyetemen 1938-ban építészmérnöki oklevelet szerzett. Érdeklődése az irodalom felé fordult, de első fontosabb munkáját, egy társadalombölcseleti tanulmányt a hatóságok elkobozták. "Csodák országa hátsó Eurázia" című regényciklusáért 1943-ban perbe fogták és ötévi fegyházra ítélték. Nem volt több szerencséje a kommunista hivatalokkal sem. 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950 elején tiltott határátlépés címén két és fél évi börtönre ítélték. Utána mérnöki munkájával és műfordítással foglalkozott. Több jelentős nyugati irodalmi művet ültetett át magyar nyelvre. A forradalom után, 1956 végén Nyugatra menekült és Londonban telepedett le. 1957 és 1976 között a BBC magyar osztályának belső munkatársa volt. Azóta a BBC és a Szabad Európa Rádió külső munkatársa. Szépirodalmi alkotásain kívül jelentősek filozófiai munkái. Versei, prózai írásai és műbírálatai főleg az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Szivárványban, a Nemzetőrben és a Magyar Műhelyben jelentek meg. 1991-ben Kossuth-díjat kapott.

F. M.: Bábel tornya (misztérium-burleszk, Stockholm 1966); Pantarbesz (tan. München 1966); Pepito et Pepita (r. franciául: Paris 1966, magyarul: Pepito és Pepita, London 1983, Budapest 1986); Hajszálhíd I-II (v. München 1970); Anibel (r. franciául: Paris 1970, magyarul: London 1984, Budapest 1988); Sírónevetó I-II (dr. München 1972); Az őrző könyve (r. uo. 1975); Golghelóghi (színd. London 1976,1978); Archie Dumbarton (r. franciául: Paris 1977, angolul: London 1984, magyarul: Éjszaka minden megnő, Budapest 1986); Intra muros (tan. London 1978); Özön közöny (tan. uo. 1980); Szélhárfa (tan. uo. 1982–83); Köpenyeg sors (r. uo. 1985); Lélekharangjáték (v. uo. 1986); Angelika kertje és egyéb elbeszélések (uo. 1987); A szép Palásthyné a más álmában közösül (elb. uo. 1987); Az ég csarnokai (tan. uo. 1987); Medvedorombolás (v. uo. 1988); Görgőszínpad (színd. Budapest 1988); Csodák országa hátsó Eurázia I-II (r. London 1988); A léleknek rezgése (vál. v. Budapest 1990); A fontos ember (r. Szeged 1990); Rólunk szól a történet I-III (r. London 1990); Eumolposz, avagy a hazudozás zsoltára (r. uo. 1990); Halálfej (v. uo. 1991); Heliáne (r. új kiadás, Budapest 1991).


Hatikva (Esperanza, Remény). "A délamerikai magyarajkú zsidóság hetilapja"-ként 1947-ben indult Buenos Airesben. Később havi lap lett. 1952-től mint "a magyarajkú zsidóság hetilapja" látott napvilágot, Felelős szerkesztője Glück Andor (gumibélyegzőgyáros) volt. Munkatársai közé tartozott Balla Erzsébet, Felleg György, Fürth Margit, Gervai Sándor, Gondos Margalit, Halmi József, János Andor, Kaczér Illés, Lakatos Mihály, Major Róbert, Márton Lajos, Rezes György, Schőn Dezső, Zsürger László.


Hatvany Bertalan br. (Hatvan, 1900. máj. 27. – Párizs, 1980. júl. 25.) orientalista. Iskoláit Budapesten végezte, azután bevonult katonának, de a frontra már nem került. Családja döntése alapján a bankszakmában igyekezett gyakorlatot szerezni. Hamburgban, Berlinben és New Yorkban dolgozott. 1926-ban egy gőzmalom vezetőségébe került, de az üzleti tevékenységet hamar felváltotta a keleti világ – különösen Kína és India – kultúrtörténetének tanulmányozásával. Sokat utazott és beható orientalista kutatásokat végzett. E tárgykörben több könyvet írt. A harmincas évek közepén részt vett a Szép Szó megalapításában, munkatársa és anyagi támogatója lett. 1938-ban Párizsba költözött. 1947-ben hazament, de hamarosan visszatért a francia fővárosba. Ott élt élete végéig. Cikkei és tanulmányai a müncheni Látóhatárban és az Irodalmi Újságban jelentek meg.

F. M.: Az út és az ige könyve: a Tao Te King (ford. München 1957, 1977).


Hauser Arnold (Temesvár, 1892. máj. 8. – Budapest, 1978. jan. 29.) művészettörténész és szociológus. Egyetemi tanulmányait Budapesten kezdte, német és francia filológiát tanult. Az első világháborút megelőző és alatti években részt vett a budapesti Filozófiai Társaság és a Vasárnapi Kör tevékenységében. A budapesti Tudományegyetemen 1918-ban doktorált. A Tanácsköztársaság alatt a művészeti oktatás reformjával foglalkozott. Ezért Magyarországot el kellett hagynia. 1921-től Berlinben, majd Bécsben folytatott tanulmányokat. 1938-ban Angliába költözött, itt végezte jelentős művészetszociológiai kutatásait. 1951-től 1957-ig a Leeds-i Egyetemen művészettörténetet tanított. 1968-tól Magyarországon is kiadták könyveit. 1977-ben Budapestre költözött, de betegsége megakadályozta, hogy további tudományos terveit megvalósítsa. Műveit németül és angolul írta.

F. M.: The Social History of Art (London 1951, németül: Sozialgeschichte der Kunst und Literatur, München 1953, magyarul: A művészet és az irodalom társadalomtörténete I-II, Budapest 1968–69); Philosophie der Kunstgeschichte (München 1958, új címmel: Methoden der modernen Kunstbetrachtung, uo. 1970); Der Manierismus (uo. 1964, új címmel: Der Ursprung der modernen Kunst und Literatur, uo. 1973, magyarul: A modern művészet és irodalom eredete, Budapest 1980); Soziologie der Kunst (München 1974); A művészettörténet filozófiája (Budapest 1978); Im Gespräch mit Georg Lukács (München 1978, magyarul: Találkozásaim Lukács Györggyel, Budapest 1979).


Hautzinger András (1944.) költő. 1973 óta él Nyugaton. 1974-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Chicago környékén telepedett le, jelenleg San Franciscóban lakik. Műszaki rajzolóként dolgozik. Versei 1978-tól jelentek meg, főleg az Új Látóhatárban.


Háy Gyula (Julius, Abony, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1900. máj. 5. – Ascona, 1975. máj. 7.) író. A Tanácsköztársaság alatt a tanügyi népbiztosság tisztviselője volt. Ezért 1920-ban Németországba menekült, ahol díszlettervezőként és színházi alkalmazottként dolgozott. 1923-ban visszatért Magyarországra, de 1929-től ismét Németországban tevékenykedett mint újságíró. Tagja lett a kommunista pártnak. "Isten, császár, paraszt" című drámáját 1932-ben bemutatták Berlinben, de további előadásait a nemzeti-szocialista tüntetések megakadályozták. Hitler hatalomra kerülése után Ausztriába menekült. 1934-ben mint kommunistát kiutasították. Szovjet meghívásra Svájcon át Moszkvába utazott és a Szovjetunióban maradt a háború végéig. Színdarabokat és forgatókönyveket írt. Néhány műve megjelent oroszul. Leghíresebb színdarabja a "Tiszazúg" volt. 1945-ben Magyarországra visszatérve egymás után mutatták be emigrációban írt darabjait. 1948–50-ben filmgyári fődramaturg, 1951-től a Színművészeti Főiskola dramaturg-tanszékét vezette. 1955-től kezdve az írói ellenzék legjelentősebb alakjainak egyike, cikkei erős visszhangot keltettek Ezért és a forradalomban játszott szerepéért 1957-ben hatévi börtönre ítélték. 1960-ban amnesztiával szabadult. 1964-ben Svájcban telepedett le, Brissagoban, majd Asconában lakott. Több színdarabját európai és amerikai színházakban játszották, belőlük különböző nyelveken televízió- és rádiójátékok készültek. Gyakran szerepelt nemzetközi írói összejöveteleken. Két új színműve nyomtatásban az Új Látóhatárban jelent meg. A müncheni folyóiraton kívül az Irodalmi Újságban publikált. Magyarul és németül írt. 1983 óta újból játsszák darabjait Magyarországon.

F. M.: Dramen (színd. Hamburg 1964–66); Geboren 1900 (eml. uo, 1971, München 1978, angolul: London 1974, magyarul: Született 1900-ban, Budapest 1990); Kucsera (regénytöredék, München 1978).


Heckenast Dezső (Devecser, Veszprém vm, 1910. – Montreal, 1989.) történész, könyvtáros. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Bölcsészeti doktorátust és magyar–francia szakos tanári oklevelet szerzett. Tanárként magyar, francia, német, olasz nyelvet és történelmet tanított. Utolsó magyarországi évei alatt Szombathelyen mint tanár, újságíró és könyvtáros működött. 1948-ban Kanadába emigrált. 1948–52-ben a jezsuiták oxfordi egyetemi kollégiumában dolgozott. 1963-tól Montrealban az ugyancsak jezsuiták által vezetett Loyola College-ban magyar nyelvet, irodalmat, történelmet és művelődéstörténetet tanított. Megszervezte a College magyar könyvtárát. Részt vett a Montreali Egyetem, közép-kelet-európai kutatócsoportja munkájában. Társszerkesztője volt az East European Studies című egyetemi folyóiratnak. Magyar irodalomtörténeti, művelődéstörténeti és történelmi írásai kanadai és más amerikai folyóiratokban, lapokban jelentek meg. Magyarországi évei alatt két könyvet írt Heckenast Gusztávról és a család tevékenységéről. Kanadában megírta a Heckenast-család történetét, amely kiadásra vár.


Held József (Joseph, Budapest, 1930. okt. 14.) történész. Érettségije és katonai szolgálata után gyári munkás volt. Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült, az Egyesült Államokban telepedett le, ahol munkásként tartotta fenn családját és szerezte meg esti egyetemen a történészi diplomát A New Jersey állambeli Rutgers Egyetemen 1966-ban tanársegéd, 1970-ben a magyar nyelv és történelem tanára lett. 1974-től az egyetem Camden-i campusának egyik dékánja. 1984 és 1991 között ő írta a Szabad Európa Rádió magyar történelmi sorozatát. Tudományos műveit angol és magyar nyelven publikálja.

F. M.: Intellectual and Social Developments in the Habsburg Monarchy (tangy. szerk. New York 1975); The modernization of agriculture: rural transformation in Hungary (tangy. szerk. Boulder CO 1980); Hunyadi, Legend and Reality (New York 1985).


Hellenbart Gyula (Fülek, Nógrád vm, 1930. jún. 5.) irodalomkritikus, újságíró. Mint kőszegi hadapródiskolást 1944 decemberében Németországba vitték, onnan 1945-ben hazatért. 1949-ben érettségizett Kőszegen. 1951 és 1956 között esti egyetemi tanulmányokat folytatott és vegyészmérnök lett. Az 56-os forradalom után Németországba menekült. Először a kölni Ford Műveknél, majd a hamburgi Shell vállalat laboratóriumában dolgozott. 1962 és 1967 között a hamburgi egyetem filozófiai karán tanult, 1975-ben doktorált. Azóta meghívott előadó az egyetem finn-ugor tanszékén. Magyar irodalmi témájú cikkei és recenziói 1961 óta jelennek meg a nyugatnémet sajtóban (évekig Paul Juhász néven írt irodalmi kritikákat a Die Welt-ben). 1965 óta egy idegennyelvű hamburgi lapkiadó munkatársa és a Profil című havilap magyar szerkesztője. 1964-től az Új Látóhatár munkatársa volt. Behatóan foglalkozott Németh László és Lukács György munkásságával.

F. M.: Hamburgból nézve (esszék, Budapest 1991).


Heller Ágnes (Budapest, 1929. máj. 12.) filozófus, kritikus. A budapesti Tudományegyetemen végezte bölcseleti tanulmányait. Lukács György tanítványa, majd asszisztense volt. Egy ideig középiskolában tanított. 1963-ban a MTA Szociológiai Kutatócsoportjába került. Onnan 1973-ban politikai okokból eltávolították. Magyarországon több könyve jelent meg filozófiai kérdésekről. A legjelentősebb marxista kutatók közé tartozott. 1977-től Melbourne-ben az egyetem szociológiai tanszékén tanított, később New Yorkban a New School for Social Research tanára lett. Jelenleg a New Yorki Egyetemen tanít. 1981-ben megkapta a hamburgi Lessing-díjat. Könyveinek egy részét férjével, Fehér Ferenccel együtt írja. 1990 május óta a MTA levelező tagja.

F. M.: Instinkt, Aggression, Charakter (Hamburg 1977); Philosophie des linken Radikalismus (uo. 1978); Diktatur über die Bedürfhisse (Fehér Ferenccel és Márkus Györggyel, uo. 1979, angolul: Dictatorship over Needs, Oxford 1983, magyarul: Diktatúra a szükségletek felett, Budapest 1991); Theorie der Gefühle (Hamburg 1980); Das Leben andern (uo. 1981); Theorie der Bedürfnisse (uo. 1981); Ungarn, '56, Geschichte einer antistalinistischen Revolution (Fehér Ferenccel, uo. 1982); Hungary 1956 revisited, The Message of a Revolution, A quarter of a century after (F. F.-cel, London 1983, magyarul: Egy forradalom üzenete, Budapest 1989); A radical philosophy (Oxford 1984); Gauche de l'Est - Gauche de l'Ouest (F. F.-cel, Köln 1986); Beyond justice (New York 1987, magyarul: Az igazságosságon túl, Budapest 1990); Jalta után, Kelet-Európa hosszú forradalma Jalta ellen (F.F.-cel, uo. 1990).


Heltai György (George, Budapest, 1914. szept. 22.) politológus. A budapesti Tudományegyetem jogi karán 1938-ban doktorált. 1939 és 1943 között katona volt. 1944-ben csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz és belépett az illegális kommunista pártba. Ennek tulajdoníthatóan 1945 és 1948 között a Külügyminisztérium politikai osztályának vezetője, valamint a Magyar Kommunista Párt külügyi bizottságának titkára volt. 1949-ben a Rajk-perrel egy időben koholt vádak alapján letartóztatták és elítélték. 1955–56-ban a MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa. 1956 október végén Nagy Imre kormányában külügyminiszterhelyettes. A forradalom után Nyugatra menekült. 1959 és 1964 között Brüsszelben a Nagy Imre Intézet igazgatója, folyóiratainak és könyveinek kiadója. 1965–67-ben tudományos kutató a New York-i Columbia Egyetemen. 1967-től a Dél-Carolina-i Charleston-ban a helyi egyetem tanára és a történelmi tanszék vezetője, nyugállományba vonulásáig (1986).


Hendi Ilma, (Béta, Udvarhely vm, 1947. jan. 30.) költő. A budapesti Tudományegyetemen 1966 és 1969 között jogi tanulmányokat folytatott. 1969-ben Svédországban telepedett le. 1975-ben a göteborgi egyetemen filozófiai kandidátusi címet szerzett. 1983-tól Genfben az Egyesült Nemzetek szervezetének alkalmazottja. Versei főleg az Új Látóhatárban és a Nemzetőrben jelentek meg.

F. M.: Kozmikus hő (v. Genf 1985); Rózsa óra (v. Budapest 1989); "és megmutatom teljes erőtöket" (szerk. idézetnaptár, Genf 1989).


Hendi Péter (Budapest, 1943. jún. 11.) író, mérnök. A budapesti Tudományegyetemen 1967-ben jogi doktor lett. A Hunnia Filmstúdiónak forgatókönyvekét írt. 1969-ben Svédországban telepedett le. A göteborgi egyetemen számítógép-technológiát, valamint kereskedelmi jogot tanult. 1976-ban filozófiai kandidátusi vizsgát tett. Genfben komputer mérnök. Főleg elbeszéléseket ír.

F. M.: A menekvő (kisr. és elb. Göteborg 1973); Bankrablás Stockholmban (színd. magyar és svéd nyelven, Stockholm 1978).


Herp Kiadó és Nyomda. Herp János volt budapesti ügyvéd által a negyvenes évek második felében Münchenben alapított vállalat, amely könyveket jelentetett meg és lapokat – köztük a Hungáriát, majd az Új Hungáriát – nyomtatott. Herp János 1978 szeptemberében bekövetkezett halála után a nyomdát és kiadót Buzády Tibor orvos vásárolta meg.


Herzl-díj. A Bné Herzl által alapított díj Izraelben, amelyet évente változó összetételű zsűri ítélt oda magyar származású zsidók kimagasló teljesítményeinek elismeréseként. Évenként több díjat osztottak ki költészeti, szépprózai, újságírói és szerkesztői, természettudományi, történettudományi, zsidó történelmi, képző- és zeneművészeti érdemek jutalmazására. Az irodalmi díjazottak között volt a többi között Balla Erzsébet, Gréda József, Hans Habe, Itámár Jáoz-Keszt, Kaczér Illés, Kishont Ferenc, Ladányi László, Naschitz Frigyes, Zsoldos Andor. A történelmi díj nyertesei között Márton Lajos, az újságíró díjazottak között Schön Dezső és Dan Ofry.


Hetzron Róbert (tkp. Herzog, Budapest, 1937. dec. 31.) nyelvész, költő, műfordító. Az 56-os forradalom után hagyta el Magyarországot. 1957–60-ban Párizsban általános nyelvészetet és keleti nyelveket tanult. 1960-tól a jeruzsálemi héber egyetemen sémi nyelvészeti tanulmányokat folytatott. 1966-ban Los Angelesben a Kaliforniai Egyetemen doktorált. Jelenleg ez egyetem Santa Barbara-i részlegében sémi, etiópiai, magyar és általános nyelvészetet tanít. Magyar lírai és prózai munkái az Új Látóhatárban és a Magyar Műhelyben jelentek meg. Tudományos műveit angolul írja.

F. M.: The verbal system of Southern Agaw (Berkeley 1968); Ethiopian Semitic: Studies in classification (Manchester 1972); Surfacing, From dependency relations to linearity (Padova 1975); The Gunnän-Gurage languages (Naples 1977); Legszebb verseim (műford. Santa Barbara 1988).


Hevesy György (Georg Karl von, Budapest, 1885. aug. 1. – Freiburg, 1966. júl. 5.) kémikus. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Berlinben és Freiburgban végezte. 1908-ban avatták doktorrá. Zürichben és Karlsruheban dolgozott, majd 1911-ben Ernest Rutherford mellé került Manchesterbe. Az első világháború alatt katona volt. Budapestre való visszatérése után 1918 végén kinevezték a budapesti Tudományegyetem fizika-kémia tanárának. A Tanácsköztársaság bukása után emigrált. 1920-ban Koppenhágába kerül Niels Bohr mellé. Egyetemi tanárként 1952-ig tanított a dán fővárosban. Közben 1926 és 1934 között Freiburgban volt professzor. 1922-ben D. Costerrel felfedezi a 72. számú elemet, melyet Hafniumnak nevezett el. 1943-ban Stockholmban az egyetem szerves kémiai tanszékének élére került. Jelentős eredményeket ért el a radioaktív elemek kémiai sajátosságainak feltárása és a radioaktív izotópok indikátorként való felhasználása terén. Eredményes kutatómunkájáért 1943-ban megkapta a kémiai Nobel-díjat. Még nyolcvan éves korában is vezette stockholmi laboratóriumát és folytatta tudományos munkáját.

F. M.: Radioactive indicators, Their application in biochemistry, animal physiology and pathology (New York–London 1948); Adventures in radioisotope research, The collected papers of G. H. I-II. (New York 1962).


Hevesy Pál (Paul de, Budapest, 1883. ápr. 9. – Kitzbühel, 1988. márc. 17.) diplomata. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Münchenben, Freiburgban, Berlinben, Párizsban és Cambridge-ben végezte. 1908-ban az osztrák-magyar külügyminisztériumba került és az elkövetkező évtizedekben számos országban képviselte az Osztrák-Magyar Monarchia, majd Magyarország érdekeit, utoljára – 1936-ig – mint madridi követ. 1926 és 1931 között a magyar delegáció vezetője volt a Népszövetségnél. Képviselte Magyarországot a Nemzetközi Munkaügyi Hivatalnál és számos nemzetközi konferencián is. Ebben az időben több könyvet írt nemzetközi problémákról. Később kilépett a külügyi szolgálatból és tudományos kutatásokkal foglalkozott. Angliában élt, de a háború után Ausztriába költözött és ott lakott 105 éves korában bekövetkezett haláláig. Külügyi tanulmányokat, politikai elemzéseket és kommentárokat írt nemzetközi tekintélyű folyóiratoknak és lapoknak. Magyarul keveset publikált.

F. M.: The Unification of the World: Proposals of a Diplomatist (1966).


Hídverők. 1948 tavaszától 1962 nyaráig Bajorországban megjelenő politikai havilap, amely magát a nemzeti emigráció orgánumának tekintette, de ugyanakkor a bukott nemzeti-szocializmus hagyományait is ápolta. Kiadója és szerkesztője a 8. számtól Alföldi Géza költő volt. 1953-tól Neumarkt-St. Veit-ben jelent meg. Munkatársai közé tartozott Baráth Tibor, Maróthy-Meizler Károly, Marschalkó Lajos, Milotay István, Oláh György, Padányi Viktor.


Hírünk a világban. Csicsery-Rónay István által Washingtonban 1951 és 1964 között kiadott és szerkesztett irodalmi szemle és hírközlöny. Fő feladatának tartotta a magyar irodalom és tudomány nemzetközi eredményeinek számontartását, valamint az amerikai-magyar történelmi és művelődési hagyományok ápolását. Negyedévenként jelent meg. Melléklete, a Bibliográfia 1957-től látott napvilágot ugyancsak negyedévenként. Gyakori szerzői közé tartozott Bay Zoltán, Cserenyey Géza, Juhász Vilmos, Kiss Sándor, Major Róbert, Pálinkás László, Szabó György, Sziklay Andor, Sztáray Zoltán, Teleki Géza.


Holländer Pál (Paul, Budapest, 1932. okt. 3.) szociológus. Az 56-os forradalom után hagyta el Magyarországot. Először a londoni egyetemen tanult, majd az amerikai Princetonban, ahol 1962-ben szociológiából doktorált. 1963–68-ban a Harvard Egyetemen adjunktus. 1968-tól a szociológia tanára a Massachusetts-i Egyetemen Amherstben. Kutatási területe a kommunizmus és a kelet-közép-európai országok.

F. M.: Hungarian Students in Great Britain, Past Experiences - Present Attitudes (Alan Dale-lel, London 1959); Political Pilgrims (1983).


Hollandiai Mikes Kelemen Kör. Eredeti neve: "Mikes Kelemen Kör, Hollandiai Magyar Ifjúsági Munkaközösség". 1951 tavaszán alakult Utrechtben. Alapítói Tóth Miklós, Tüski István és Végh József voltak. 1959 óta megszakítás nélkül minden év szeptemberében tanulmányi napokat rendez, nyugati, magyarországi és kisebbségi magyar szellemi emberek előadásaival, valamint irodalmi estekkel, képzőművészeti és zenei programokkal. Az előadások minden évben más és más témakört érintenek. 1980-tól kezdve Magyar Irodalmi Figyelő címmel felkért előadók az év egy-két jelentős irodalmi alkotására hívják fel a figyelmet. Az alkotót a Kör diplomával és emlékéremmel tünteti ki. Az eddigi jutalmazottak: Esterházy Péter, Nádas Péter, Hajnóczy Péter, Rába György, Tolnay Ottó, Kodolányi Gyula, Kabdebó Lóránt, Fábián László, Földényi F. László, Csalog Zsolt, Krasznahorkai László, Petri György, Cselényi László, Pusztai János, Sipos Gyula, Radnóti Sándor. A Kör 1965-től kezdve rendszeresen megjelenteti tanulmányi napjainak anyagát. Eddig tíz kötet látott napvilágot. A szervezet működésében és a tanulmányi napok megszervezésében kitűnt a többi között az alapítókon kívül Kibédi Varga Áron, Prágay Dezső, Németh Sándor, Várdy Péter, Piri Zoltán, Csikós Imre, Csikós Hedvig, Ács Zoltán, Kibédi Varga Katalin, Bohus Béla, Tánczos Ottó.


Hontalan Írók PEN Központja (Centre for Writers in Exile). 1951-ben alakult Londonban. Alapítója Mária Kuncewicz lengyel írónő volt. Tevékenységében kezdettől fogva, elnökként és más tisztségekben jelentős szerepet játszott Tábori Pál. Ő szerkesztette a Központ Aréna című angol nyelvű folyóiratát. Az ötvenes és hatvanas években a Nemzetközi PEN-ben a menekült írók legtekintélyesebb és legeredményesebb képviselője volt. Nem sokkal az alakulás után kiderült, hogy a londoni központ nem tudja összefogni a hontalan írók egész táborát, ezért egymásután alakult meg az amerikai (New York-i), a franciaországi (párizsi) és a német nyelvterületi csoport. A londoni csoport a nagy-britanniai írókat tömörítette. Egy ideig Mikes György volt az elnöke. Az amerikai csoportban magyar részről Aczél Tamás, Király Béla, Csicsery-Rónay István, Flórián Tibor, Kovács Imre, Varga László, Baránszky László játszott jelentősebb szerepet, 1977 óta pedig Györgyey Klára a csoport elnöke. Ő szerkeszti a csoport negyedévenként nyomtatásban megjelenő közlönyét. A párizsi csoportban magyar részről Gara László és Méray Tibor vett részt a tisztikar munkájában. A legnépesebb, német nyelvterületi csoportban 1964-től 1975-ig Werner Géza volt az elnök, több éven át Széchényi György a főtitkár, az elnökségben pedig magyar részről rövidebb-hosszabb ideig szerepelt Háy Gyula, Benedek Alice, Vadasi Bettina, Borbándi Gyula. A csoport tagjainak munkáiból két német nyelvű antológiát állított össze és adott ki Werner Géza. Az 56-os forradalom után a Központ nemzetközi akciókat indított és támogatott az üldözött magyar írók érdekében.


Honti Ferenc (Francois, Budapest, 1900. – Párizs, 1974. júl.) újságíró. 1929 és 1939 között magyar lapok tudósítójaként Párizsban élt. A háborús éveket Genfben töltötte. 1946–49-ben genfi magyar konzul volt. Utána Párizsba költözött. Francia lapoknak dolgozott. 1954-től 1973 januárban történt nyugalomba vonulásáig a Le Monde Diplomatique élén állott mint főszerkesztő.

F. M.: La question transylvaine (Genève 1946); Le drame hongrois (Paris 1949).


Horváth Árpád (Budapest, 1934. máj. 17.) filozófus, kulturális szervező. Budapesten teológiát, az 56-os forradalom után történt menekülését követően Bécsben, Münsterben és Bonnban filozófiát tanult. 1962-ben doktorált. A fribourgi egyetemen tanársegéd volt, majd 1964–67-ben középiskolai tanár. 1967-től Luzernban a Katolikus Hittudományi Akadémián bölcseletet tanít. Kezdettől fogva a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom vezetőinek és évi tanulmányi napjai programalkotóinak egyike volt. Részt vett a Katolikus Szemle szerkesztésében, tanulmányainak jelentős hányada ott jelent meg.


Horváth Barna (Budapest, 1896. aug. 25. – New York, 1973. márc. 3.) jogfilozófus, jogszociológus. 1925–26-ban a szegedi, majd budapesti egyetemen a jogfilozófia, illetve az etika magántanára. 1929 és 1949 között szegedi egyetemi tanár. Nyugatra menekült és 1950-ben az Egyesült Államokban telepedett le. New Yorkban a New School for Social Research nevű egyetemen 1950 és 1960 között jogelméletet, nemzetközi jogot és politikatudományt tanított, 1962-ben Berlinben és Bécsben, 1964-ben Zürichben és Freiburgban, 1966-ban Koppenhágában és Genfben adott elő. Dolgozott az Amerika Hangja magyar adásának.

F. M.: A magyar jogtörténet kistükre (New York 1953); A magyar közjog kistükre (uo. 1953).


Horváth Béla (Budapest, 1908. máj. 25. – Budapest, 1975. nov. 28.) költő, műfordító, újságíró. Egyetemi tanulmányait Budapesten és Párizsban végezte. Az Eötvös Kollégium tagjaként bölcsészdoktori és középiskolai tanári oklevelet szerzett. 1927-től újságíró is volt. Több napilapnak dolgozott. 1937 és 1944 között az Esti Kurir politikai cikkírója és irodalmi rovatának vezetője. 1936 és 1939 között a Szép Szó, 1935 és 1944 között a Vigilia belső munkatársa. 1943-tól megszakításokkal katona, büntetőszázadban szolgált. A háború végső szakaszában Németországba került. Innen Olaszországba ment Rómában olasz lapokban jelentek meg cikkei. 1948 és 1952 között Génuában a ferencesek kolostori iskolájában történelmet tanított. 1952 októberétől 1957 április végéig a Szabad Európa Rádió müncheni szerkesztőségében dolgozott. 1952-ben kezdett a Látóhatárban publikálni, 1957 végétől 1958 nyaráig a müncheni folyóirat szerkesztőinek egyike volt. A szerkesztőségben 1958 nyarán bekövetkezett szakadás után Vámos Imrével szerkesztette az 1961-ig időnként megjelent Látóhatár-számokat. 1962 februárjában visszatért Magyarországra. Részt vett mint felelős szerkesztő a Budapesten néhány éven át megjelentetett Látóhatár szerkesztésében. Nyugaton töltött évei alatt jelentős költői, műfordítói, kritikai és közírói tevékenységet folytatott.

F. M.: Krisztus Urunk, a pápa, meg a szegény ember (magyarul és olaszul, Róma 1947); Versek (München 1955).


Horváth Elemér (Csorna, Sopron vm, 1933. ápr. 5.) költő. Egyetemi tanulmányait a budapesti bölcsészkaron kezdte és miután az ötvenhatos forradalom után Nyugatra menekült, Firenzében, Rómában és New Yorkban folytatta, de diplomát nem szerzett. 1962-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Nyomdászként dolgozik a New York közelében lévő Mahopacban. Versei a Katolikus Szemlében, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, valamint a Szivárványban jelentek meg. A Szivárványnak egy ideig egyik szerkesztője volt, jelenleg belső munkatársa.

F. M.: A mindennapok arca, Versek 1953–1962 (Róma 1962); Egy fehér néger naplójából (v. Párizs 1976); A homokóra nyaka (London 1980); Versek, 1976–1978 (London 1980); Maya tükör (v. Chicago 1982); A szélrózsa gyökerei (vál. v. Budapest 1990).


Horváth János (Cece, Fejér vm, 1921. nov. 7.) közgazdász, politikus. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán tanult. 1940-től szövetkezeti tisztviselő. Részt vett az 1944-es diákellenállásban. A nyilasok letartóztatták. A statáriális bíróság ítéletének végrehajtásától Budapest ostroma mentette meg. 1945-től a Független Kisgazdapárt szervezője, nemzetgyűlési képviselője, a fővárosi törvényhatóság tagja. Ugyanakkor a Magyar Parasztszövetség helyettes igazgatója. 1947-ben az ún. összeesküvési perben hamis vádak alapján elítélték és több évre bebörtönözték. Az ötvenes években ipari munkás volt. A forradalom bukása után, 1956 novemberében Nyugatra menekült. A strasbourgi Magyar Forradalmi Tanács egyik alapítója. Az Egyesült Államokba történt kivándorlása után a Kossuth Alapítvány elnöke lett. Közben ledoktorált a New York-i Columbia Egyetemen. Előadóként bejárta az öt kontinenst, tanított a Fülöp-szigeteken, az Indiana, a Columbia és a Colorado-i Egyetemen. 1968 óta az Indiana állambeli Indianapolisban a Butler Egyetem közgazdaságtan tanára. Több tudományos, társadalmi és politikai testület tagja, valamint tanácsadó gazdasági kérdésekben.

F. M.: The Grants Economy in International Perspective (tangy. szerk. K.E. Bouldinggal és M. Pfaffal, 1972).


Hóry András (Kolozsvár, 1883. jan. 5. – Bécs, 1971. ápr. 2.) diplomata, politikai író. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte. A külügyminisztérium tisztviselője lett. Bukarestben követségi tanácsos volt, majd 1927 és 1934 között római követ. 1934–36-ban a külügyminiszter állandó helyettese. 1936–39-ben varsói követ. 1940-ben a magyar kormány megbízottja a turnu-severini magyar-román tárgyalásokon. 1945-ben Bécsben telepedett le, majd kivándorolt az Egyesült Államokba. Később visszatért Bécsbe.

F. M.: A diplomáciai szolgálat (Bécs 1965); A kulisszák mögött, A második világháború előzményei, ami és ahogyan a valóságban történt (uo. 1965); "Még egy barázdát sem", Az erdélyi kérdés... A turnu-severini magyar-román tárgyalások (München 1967).


Hőgye Mihály (Budapest, 1912. máj. 5.) ref. lelkész, külpolitikus. Teológiai tanulmányait a budapesti református akadémián, a strasbourgi egyetemen és a washingtoni Amerikai Katolikus Egyetemen végezte. Először református lelkészként, majd külügyi szolgálatban Franciaországban és Németországban működött. Részt vett az ellenállási mozgalomban. 1945–46-ban a külügyminisztériumban, 1946–47-ben első titkárként a párizsi követségen dolgozott. Utána kivándorolt az Egyesült Államokba. 1981-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig az Amerika Hangja magyar osztályának munkatársa volt. Néhány írása megjelent az Új Magyar Útban és az Új Látóhatárban.

F. M.: Utolsó csatlós? (New York 1985).


Hubay Ilona (Pécs, 1902. júl. 1. – München, 1982. jún. 20.) könyvtáros, bibliográfus. A budapesti Tudományegyetemen 1928-ban művészettörténetből doktorált. 1932-ben az Országos Széchényi Könyvtár muzeális gyűjtemények osztályára került. Régiségek és ritkaságok feltárásával foglalkozott. Több könyve jelent meg, továbbá szaktanulmányai és cikkei a Magyar Könyvszemlében. Tudományos munkásságát félbeszakította Budapestről 1951-ben történt kitelepítése. Deportáltként kilenc évet töltött a Békés megyei Csorváson. Régi munkahelyére nem térhetett vissza. Ezért 1960-ban Németországba költözött. Először Coburgban a tartományi könyvtárban dolgozott, majd a müncheni Bajor Állami Könyvtár munkatársa lett. Elvégezte a bajor könyvtárakban található ősnyomtatványok feltárását. Könyvei és tudományos dolgozatai jelentek meg. Különös jelentőségűek ősnyomtatvány-bibliográfiái. 1976-ban került nyugállományba, de munkája a Gutenberg-bibliával kapcsolatos kutatásaival és publikációival folytatódott.

F. M.: Die Handschriften der Landesbibliothek Coburg (1962); Incunabula der Universitätsbibliothek Würzburg (Wiesbaden 1966); Incunabula Eichstätter Bíbliotheken (uo. 1968); Incunabula aus der Staatlichen Bibliothek Neuburg/Donau - Incunabula in der Benediktinerabtei Ottobeuren (uo. 1970); Incunabula der Staats- und Stadtbibliothek Augsburg (uo. 1974).


Hungária. Magát először a "hontalan magyarok hetilapjá"-nak, majd "a nemzeti emigráció lapjá"-nak nevező, Münchenben kiadott újság. Elődje a Bad Wörishofenben 1948 januárjától megjelenő D.P. Express Newspaper, Hungarian Edition, majd a Weekly Express, Hungarian Edition volt. Az angol cím arra utal, hogy valójában az amerikai megszálló hatóságok által a menekültek részére kiadott lap volt. Hungária címmel 1948 szeptemberében jelent meg először. Szerkesztője és kiadója 1950 augusztusáig Lippóczy Miklós, utána Makra Zoltán volt. 1951-ben Lippóczy a főszerkesztő, Makra a felelős kiadó és Radvánszky Antal a főmunkatárs, aki egyúttal a politikai irányvonalát is meghatározta. A szerkesztőség 1953 áprilisában kettészakadt. Egyik fele továbbra is Hungária néven adta ki a lapot, a másik az Új Hungária nevet választotta. A szakadás után a Hungária felelős szerkesztője és kiadója Makra Zoltán, főmunkatársa Kovách Aladár lett. Ekkor még hetenként, 1954-től kéthetenként, 1955-től 3-6 hetenként jelent meg. Utolsó száma 1956 februárjában került ki a nyomdából. 1955 márciusában Kovách Aladár helyett Stankovich Victor lett a főmunkatárs-szerkesztő. A rendszeres munkatársak közé tartozott a nevezetteken kívül Milotay István, Szitnyai Zoltán, Rátkay R. Kálmán, Eszterhás István.


(The) Hungarian Quarterly (The Voice of Free Hungarians). 1.) A New York-i Magyar Bizottság által 1961 januárjától kiadott negyedévi angol nyelvű folyóirat, amely főleg magyar történelmi, külpolitikai tárgyú és az időszerű nemzetközi kérdéseket is érintő tanulmányokat, cikkeket közölt. 1963-ig jelent meg. Alapító szerkesztője Kovács Imre volt. 1962 nyarától szerkesztőbizottság szerkesztette. Nevesebb szerzői voltak: Nagy Ferenc, Kiss Sándor, Varga Béla, Kéthly Anna, Varga László, Barankovics István, Kállay Miklós, Auer Pál, Kővágó József, Kertész István, Juhász Vilmos, Révay István, Sztáray Zoltán, Bogyay Tamás.
2.) A Danubian Research and Information Center gondozásában megjelenő, a Danubian Press által a floridai Astorban kiadott negyedévi angol nyelvű folyóirat. Első száma 1985 őszén jelent meg. Céljának tekintette a Duna-medence országai és népei történetéről és mai helyzetéről szóló megbízható ismeretek terjesztését. Szerkesztette Wass Albert. A szerkesztőbizottság tagjai Chászár Ede, Hites Kristóf, Juhász László, Könnyű László, Lelbach Antal voltak. 1990-ben szűnt meg.


Hungarian Studies Newsletter. Az Amerikai Magyar Alapítvány által 1973-ban elindított angol nyelvű közlöny, amely rendszeresen tájékoztat a magyarságtudomány amerikai helyzetéről és eredményeiről. Alapítója és szerkesztője Máday Béla. Felelős kiadója Molnár Ágoston. Megjelenik évente háromszor New Brunswickban. 1987 elején Máday Béla megvált tisztétől, helyébe szerkesztőbizottság került. Tagjai: Bak János, Glanz Zsuzsa, Király Béla, Kovrig Bence, Pásztor Péter. Gyakorlatilag Molnár Ágoston szerkeszti.


Hungarian Studies Review. 1981 óta Torontóban megjelenő hungarológiai folyóirat, amely történelmi, nyelvészeti, irodalmi, néprajzi, társadalomtudományi tanulmányokat közöl angol nyelven. Időnként egy-egy témáról különszámot ad ki. Évente kétszer jelenik meg. Elődje az 1974-ben alapított Canadian-American Review of Hungarian Studies volt. Szerkesztői Bisztray György és Dreisziger Nándor. Miután a folyóirat angol nyelven jelenik meg, munkatársai főleg az Egyesült Államokban és Kanadában élő magyar történészek, irodalomtörténészek és társadalomtudósok, a többi között Bak János, Balogh S. Éva, Birnbaum Marianna, Fenyő D. Mario, György Imre, Horváth János, Kovács L. Márton, László László, Spira Tamás, Várdy Béla, Wagner Ferenc.


Huszty Tamás l. Beczner Tamás

 




Hátra Címlap Előre