B


Babos István (Vágkirályfa, Nyitra vm, 1928. jan. 1.) jezsuita szerzetes, teológiai író. Tanulmányait Szegeden és Nagy-Britanniában végezte. 1958-ban pappá szentelték. 1960-ban Torontóban került egyházi szolgálatba. 1961-től a New York-i Fordham Egyetem teológia tanára. Jelenleg New Yorkban a magyar jezsuiták elöljárója.

F. M.: A keresztség, újjászületésünk szentsége (Yonkers 1974); A betegek kenete, az élniakarás szentsége (uo. 1975); A szentségek általában, keresztség és bérmálás (Róma 1975); A szentségek, életünk értelmét összefoglaló és annak irányt adó szertartások (uo. 1977); A betegek kenete (uo. 1978).


Báchkai Béla (Báchkai-Payerle, Palánka, Bács-Bodrog vm, 1904 máj. 30. – Valley Stream NY, 1978. jan. 31.) újságíró, műfordító. Tanulmányait a budapesti Műegyetemen, majd miután 1927-ben kivándorolt Kanadába, a saskatchewani egyetemen végezte. 1928 és 1938 között a winnipegi Kanadai Magyar Újság kiadója és szerkesztője. 1936-ban a Young Magyar American havilap egyik alapítója. Az Egyesült Államokba való átköltözése után 1940–41-ben a MTI tudósítója. 1933-ban Winnipegben kiadta és részben fordította a "The Magyar Muse" című lírai antológiát. Történelmet tanított a New York-i Columbia és a bloomingtoni Indiana Egyetemen. 1953-ban az Amerikai Magyar Szövetség titkárává választották.


Badinyi Jós Ferenc (Francisco Jos Badiny, Gács, Nógrád vm, 1909. ápr. 3.) történész, szerkesztő. 1946 óta Argentínában él. 1973-ban elindította az Ősi gyökér című kulturális szemlét. Fő érdeklődési területe a magyar őstörténet és a sumer származáselmélet. A Buenos Aires-i egyetemen a sumerológiai tanszék vezetője.

F. M.: A megtalált magyar őstörténelem (Sydney 1967); A sumir-magyar nyelvazonosság bizonyító adatai (Buenos Aires 1968); Kaldeától Ister-gamig, Sumir őstörténet (uo. 1971); Mah-Gar a magyar...! (uo. 1976); Az ister-gami oroszlánok titka (uo. 1979); Kettős honfoglalás (uo. 1979); Nyelvtudomány és őstörténet (uo. 1982); A Magyar Szent Korona arányrendszerének és mitológiájának közel-keleti kozmológikus vonatkozásai (uo. 1986).


Bak János (Budapest, 1929. ápr. 25.) történész. A budapesti Tudományegyetemen történelmet tanult. 1950-ben végzett. 1953 és 1956 között középiskolai tanár Budapesten. A magyar forradalom után 1956 decemberében Nyugatra menekült. 1960-ban a göttingeni egyetemen történelemből doktorált. 1960-tól 1962-ig Oxfordban a St. Anthony's Collegeban dolgozott. 1963-tól 1966-ig Marburgban egyetemi adjunktus. 1968-tól Vancouverben, British Columbia állam egyetemén középkori történelmet tanít. A Hungarian Studies Review és más angol, német nyelvű történelmi folyóiratok munkatársa. 1991 óta részt vesz a budapesti 56-os Intézet munkájában.

F. M.: Die heiligen Könige (szerk. Bogyay Tamással és Gábriel Silagival, Graz–Wien–Köln 1976); War and Society in East Central Europe From Hunyadi to Rákóczi – War and Society in the Late Medieval and Early Modern Hungary (szerk. Király Bélával, Boulder 1982); Coronations: Medieval and Early Modern Monarchic Ritual (szerk. Berkeley 1990).


Bakó Elemér (Hencida, Bihar vm, 1915. nov. 18.) nyelvész, könyvtáros, szerkesztő. A debreceni egyetem bölcsészeti karán 1938-ban doktorált, 1938-tól 1944-ig egyetemi előadó. 1936-ban Lipcsében, 1938–39-ben Helsinkiben folytatott tanulmányokat. 1945-ben Németországba került és Münchenben részt vett a magyar emigránsok szellemi életében. 1947–51-ben finnugor nyelvészetet adott elő a müncheni egyetemen. 1950 és 1956 között az Új Magyar Út című folyóirat szerkesztője. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Washingtonban, nyugdíjba vonulásáig a Kongresszusi Könyvtár munkatársa volt,

F. M.: Magyarok és Európa (v. München 1947); A Műhely és a légió (uo. 1949); Magyarország története (Kovách Aladárral, uo. 1951); The Hungarian Revolution of October 1956 (bibl. New York 1958); Hungarian Abbreviations, A Selective List (Washington 1961); Goals and Methods of Hungarian Dialectology in America (New Brunswick NJ 1962); American–Hungarian Dialect Notes (Molnár Ágostonnal, uo. 1962); Hungarian Secondary School Reader (szerk. Cleveland 1962); Hungarians in Rumania and Transylvania (Sólyom-Fekete Vilmossal, bibl. Washington 1966); Guide to Hungarian Studies (Stanford 1973); Louis Kossuth, 1802–1894 (Washington 1976).


Bakucz József (Debrecen, 1929. jan. 2. – Boston, 1990. okt. 13.) költő, műfordító. Magyar–francia nyelv- és irodalomszakot végzett a budapesti Tudományegyetemen. Első munkái – főleg műfordítások – 1955-ben jelentek meg. A magyar forradalom bukása után, 1957-ben Nyugatra menekült, az Egyesült Államokba került. 1957 és 1963 között New Yorkban és Bostonban lakott, azután két évig Párizsban tartózkodott, majd visszatért Amerikába. Angol, amerikai, német, francia, orosz költőket fordított. Az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban és a Magyar Műhelyben publikált. 1981-től az Arkánum nevű folyóirat társszerkesztője. 1972-ben Kassák-díjat kapott. Egy bostoni mérnöki irodában volt gépész-tervező.

F. M.: Napfogyatkozás, (v. Párizs 1968); Kövesedő ég (v. uo. 1973); Megalit (v. Budapest 1990).


Balassa Béla (Budapest, 1928. ápr. 6. – Washington, 1991. máj. 10.) közgazdász. A budapesti Kereskedelmi Akadémián 1948-ban diplomát szerzett, 1951-ben jog- és államtudományi doktorátust a budapesti Tudományegyetemen. A magyar forradalom után emigrált és 1957-ben az Egyesült Államokban telepedett le. 1961–62-ben adjunktus a Yale Egyetemen. 1962–66-ban szakértő, 1966-tól tanácsadó a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknál. 1967-től Baltimoreban a Johns Hopkins Egyetem politikai gazdaságtan tanára. 1990-ben a MTA külső tagja lett.

F. M.: The Hungarian experience in economic planning (New Haven 1959); The Theory of Economic Integration (London 1961); Trade Prospects for Developing Countries (Homewood 1964); Economic Development and Integration (Mexico City 1965); Trade Liberalization among Industrial Countries (New York 1967); The Structure of Protection in Developing Countries (Baltimore–London 1971); European Economic Integration (1975); The Economic Reform in Hungary, Ten Years After (Baltimore 1977); Der "Neue Wirtschaftsmechanismus" in Ungarn (Freiburg 1980); Change and Challenge in the World Economy (London 1985); Change and Growth in Latin America (1986); Japan in the World Economy (1988).


Bali Brigitta (férjezett Keeler, Budapest, 1948. máj. 30.) költő, jogász. A budapesti Tudományegyetemen 1973-ban jogi doktorátust szerzett, majd elvégezte a magyar irodalmi és a filozófiai szakot is. Három évig bíróságon, majd egyéb intézményeknél, végül az Országos Széchényi Könyvtár kutatásszervezési csoportjában dolgozott. Különböző magyarországi folyóiratokban verseket publikált. 1975-ben megjelent Vásott varázslat című kötete. Házassága következtében 1986 szeptemberében Torontóba költözött, ahol az egyetemen könyvtártudományt tanult. Írásai az Arkánumban, Irodalmi Újságban, Magyar Műhelyben, Szivárványban, Új Látóhatárban jelentek meg.

F. M.: Álom-élen (sz. Budapest 1991); Jelenek könyve (v. uo. 1991).


Bálint Kálmán (Bácsgyulafalva, Bács-Bodrog vm, 1906. aug. 12. – Toronto 1969. ápr. 13.) könyvkiadó. A negyvenes évek második felében került Nyugatra, Franciaországban élt, majd 1951-ben kivándorolt Kanadába. Az Apolló Press tulajdonosa volt. Torontóban több emigráns lapot jelentetett meg (Képes Világhíradó, Magyar Nők Lapja, Sporthíradó, Magyar Sporthíradó).


Bálint Mihály (Michael, Budapest, 1896. dec. 3. – Bristol, 1970. dec. 31.) orvos, pszichoanalitikus. Budapesten 1920-ban orvosi diplomát szerzett, majd Berlinben tanult és 1924-ben bölcsészdoktor lett. Visszatérve Budapestre, a Tudományegyetem III. sz. belklinikáján kapott munkát. 1931-től Berlinben az egyetemi belklinika, majd az állatorvosi főiskola szerves-kémiai intézete munkatársa volt. Ekkor főleg szervi betegségben szenvedők pszichoterápiájával foglalkozott. 1931-ben részt vett a budapesti Pszichoanalitikai Intézet megalapításában, amelynek 1935-ben vezetője lett. 1939-ben Angliába emigrált. Manchesterben tanácsadó pszichiáterként dolgozott, majd 1945-től Londonban élt, klinikákon, kórházakban pszichoanalitikai munkákat végzett. 1957-ben az amerikai Cincinnatiben a College of Medicine vendégtanára volt. A British Institute of Psychoanalysis kiképző analitikusaként működött és 1968–70-ben vezette az Angol Pszichoanalitikai Társaságot. Fő érdeklődési területe a pszichoanalitikus tudomány, a modern neurózistan alkalmazása és általános orvosok pszichoterápiás kiképzése volt. Tudományos közleményei angol és német nyelven jelentek meg.

F. M.: Der Arzt, sein Patient und die Krankheit (Stuttgart 1957, magyarul: Az orvos, a betege és a betegség, Budapest 1961); Angstlust und Regression, Beitrag zur psychologischen Typenlehre (Stuttgart 1959); Psychotherapeutic Techniques in Medicine (Enid Bálinttal, London 1961); Therapeutische Aspekte der Regression, Die Theorie der Grundstörung (Reinbek 1973).


Balla András (Andrés, Budapest, 1921. okt. 20. – Linz, USA, 1983. szept. 6.) regény és színműíró. 1939-ben kivándorolt Argentínába. Később az Egyesült Államokban telepedett le. Spanyolul publikált. 1968-ban madridi irodalmi díjat nyert. Polgári foglalkozása gyermekorvos volt.

F. M.: Sala de niños (r. Madrid 1968).


Balla Bálint (Budapest, 1928. júl. 7.) szociológus. A budapesti Tudományegyetemen állam- és jogtudományt tanult. Utána bel-, majd külkereskedő volt. 1965 óta Németországban él. Szociológiai tanulmányokat folytatott. 1971-ben habilitált. Azóta a nyugat-berlini Műszaki Egyetem szociológia tanára. 1990-től a Német Szociológiai Társaság kelet-közép-európai szakbizottságának vezetője. Az Új Látóhatárban és a Katolikus Szemlében jelentek meg tanulmányai. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem irányítóinak egyike, jelenleg alelnöke és a könyvkiadói lektorátus vezetője. Tudományos szakterülete: szociológiaelmélet, összehasonlító kultúrszociológia.

F. M.: Kaderverwaltung (Stuttgart 1972); Soziologie und Gesellschaft in Ungarn I-IV. (szerk. Stuttgart 1974); Soziologie der Knappheit (uo. 1978); Sztálinizmus és desztálinizáció Magyarországon (tangy. szerk. Bern 1990).


Balla Borisz (Pétervárad, Szerém vm, 1903. aug. 19.) író, történész, szerkesztő. 1938-ban a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán doktorátust szerzett. Már ezt megelőzően tevékeny szerepet játszott az irodalomban. Regényeket és elbeszéléseket írt. Első könyve 1928-ban jelent meg. 1931-től a Korunk Szava társszerkesztője, 1935-ben egyik alapítója és szerkesztője az Új Kor című folyóiratnak. 1936 és 1940 között a Vigilia szerkesztője. A második vh. éveiben diplomáciai szolgálatot teljesített Brüsszelben, Madridban, Bernben és Párizsban. A vh. után nem tért vissza Magyarországra. 1946-ban kivándorolt az Egyesült Államokba. A New York-i. St. John Egyetemen az európai történet és bölcselettörténet tanára volt. Nyugati nyelveken amerikai és nyugat-európai folyóiratokban publikált.

F. M.: History and Beyond: Pages from a Diplomatic Diary, 1939–1946 (New York 1968).


Balla Erzsébet (Budapest, 1883. márc. 30. – Budapest, 1980. júl. 4.) író, újságíró. 1954-ben kivándorolt Argentínába. A Látóhatár, a Hatikva, az Új Kelet, a Menora, és Az Ember közölte írásait. 1968-ban Herzl-díjat kapott.

F. M.: A Géza (r. Buenos Aires 1956); Az utolsó látomás (elb. Montevideo 1960); Géza a cirkuszban – A boldogság visszfénye (elb. Buenos Aires 1963); József körút 79. (r. Tel-Aviv 1964); Ősi szimfónia (elb. uo. 1968).


Balogh Győző (Zalaszabar, Zala vm. 1926. dec. 22.) újságíró, költő. A budapesti Tudományegyetemen 1946–50-ben jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott. 1969-ben Németországba menekült és Mainzban telepedett le. Az Irodalmi Újságban, Nemzetőrben, Krónikában publikált.

F. M.: Az égi per (v. Toronto 1979).


Balogh Tamás (Thomas, Lord B. of Hampstead, Budapest, 1905. nov. 2. – London, 1985. jan. 20.) közgazdász. A budapesti Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. Tanulmányait Berlinben és a Harvard Egyetemen egészítette ki. 1927–28-ban a berlini Magyar Intézet ösztöndíjasa. 1928 és 1930 között Rockefeller-ösztöndíjas, 1931-től 1939-ig Genfben banktisztviselő. 1939-től az oxfordi Balliol College előadója. 1960-tól az oxfordi egyetemen közgazdaságtant adott elő. 1950 és 1964 között a brit Munkáspárt gazdasági és pénzügyi bizottságának tagja, 1964-től 1968-ig a brit kormány gazdasági tanácsadója. 1974–75-ben energiaügyi miniszter. Több nyugati egyetemen vendégtanár, nemzetközi gazdasági bizottságok és társaságok tagja, jelentős közgazdasági művek szerzője volt. 1968-ban az angol királynő örökös főrenddé nevezte ki.

F. M.: Studies in Financial Organization (Cambridge 1947); The Dollar Crisis, Causes and Cure (Oxford 1949); Germany: An Experiment in "Planning" by the "Free" Price Mechanism (uo. 1950); Some Aspects of Economic Growth of Underdeveloped Areas (New Delhi 1961, 1962); Planning and Progress: A Strategy for Labor (London 1963); The Economic Impact of Monetary and Commercial Institutions of a European Origin in Africa (1964); The Economics of Poverty (1965); Unequal Partners (London 1966); Crisis in the Civil Service (1968); Labor and Inflation (London 1971); Fact and Fancy in International Economic Relations (Oxford–New York 1971, 1975).


Bán Györgyi (családi neve: Volkmar, Budapest, 1930. jún. 3. – Traunstein, NSZK, 1982. márc. 18.) költő, festő, műfordító, 1946-ban került Nyugatra és a bajorországi Traunsteinben élt. Verseit és irodalmi cikkeit a Látóhatár és az Irodalmi Újság közölte. Szerepelt a "Kilenc költő" című lírai antológiában.


Bán Oszkár (Pincehely, Tolna vm, 1901. nov. 14. – Margate FL, 1980. márc. 19.) költő, újságíró. Húszéves koráig egy biztosító társaságnál dolgozott. Első írásait a Népszava, verseit a Nyugat és más folyóiratok közölték. 1922-ben megjelent Hajsza közben című verskötete. Ugyanabban az évben kivándorolt az Egyesült Államokba. Gyári munkás lett, majd újságíró a clevelandi Szabadságnál, azután az Új Előrénél. Más amerikai magyar lapokba is írt verseket és cikkeket. Összegyűjtötte az amerikai magyar költők munkáit és feltérképezte az elmúlt évtizedek lírai termését. Amerikai magyar költők műveiből antológiát szerkesztett. Élete utolsó szakaszában amerikai lapokon kívül az Irodalmi Újságban publikált.

F. M.: A hajsza végén (v. Montreal 1968); Zsidó versek (Cleveland 1977).


Bán Tamás (Thomas T. Bien, Budapest, 1933. aug. 26.) színművész, rendező, szerkesztő. A budapesti Színművészeti Főiskolát 1954-ben fejezte be. Az 56-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. 1957–58-ban tanulmányokat végzett a bécsi egyetemen és a Reinhardt Szemináriumban. 1958-ban kivándorolt Amerikába. Színészként és rendezőként dolgozott New York-i színházakban és a tévében. 1963-tól a Continental Puppet Theatre rendezője. 1988 júniusától 1990 júniusáig az Amerika Hangja rádióállomás magyar osztályának vezetője.


Bándy Miklós (írói neve: Nicolas Baudy, Marosvásárhely, 1904. – Párizs, 1971. szept. 26.) író, újságíró. Bécsben és Berlinben tanult. Újságíró lett. 1922 és 1929 között Berlinben és Párizsban dolgozott. 1930-ban a német kommunista párt tagjaként Berlinben Willi Münzenberg vezető pártfunkcionárius munkatársa. 1934–36-ban a budapesti Pester Lloyd és francia lapok moszkvai tudósítója, az Izvesztyija munkatársa. A koncepciós perek hatására szakított a kommunizmussal. Párizsban telepedett le. A második vh.-ban önkéntesként harcolt, majd részt vett a francia ellenállási mozgalomban. 1949-ben alapítója és 1961-ig főszerkesztője az Evidence című zsidó folyóiratnak. Fő érdeklődési területe a marxizmus, a kommunizmus és a zsidóság története. Magyarul az Irodalmi Újságban publikált.

F. M.: Le piano d'Arlequin (r. Paris 1946); Les moissons du desert. La première année d'Israel (uo. 1949); L'innocent cavalier (r. uo. 1956); Jeunesse d'octobre, Témoins et combattants de la Révolution Hongroise (szerk. uo. 1957); Magyar versek, 1953–1956 (ant. szerk. uo. 1959); Les Crénaux de Weimar (r. uo. 1961); Les grandes questions juives (uo. 1965); Le Marxisme; Le centenaire du "Capital" (uo. 1967); Le Marxisme hier et aujourd'hui (uo. 1974).


Bánfi Magda l. Kotányi-Huszár Magda


Bangó Jenő (Szombathely, 1934. jan. 3.) szociológus. 1952 és 1956 között teológiai tanulmányokat folytat Szombathelyen, 1956-ban elmenekül Magyarországról. 1957–60-ban szociológiát tanul Lövenben. 1960–61-ben Brüsszelben dolgozik. 1961–62-ben középiskolai tanár Bakwangában (Zaire). 1963-ban politika- és társadalomtudományi diplomát szerez. 1963–66-ban középiskolai tanár a svájci Bulle-ben, 1966-tól 1968-ig könyvtáros a löveni egyetemen. 1965 és 1975 között Lövenben a Kelet-Közép-Európái Intézet tud. munkatársa és folyóiratának főszerkesztője. 1973-ban a társadalomtudományok doktora. 1973-tól 1984-ig előadó a düsseldorfi szociális szakfőiskolán, az aacheni pedagógiai főiskolán és egyéb tanintézetekben. Azóta szabadfoglalkozású szociológus és közíró. Magyarul, németül és franciául publikál. Több írása a Katolikus Szemlében és az Új Látóhatárban jelent meg. Szakterülete a magyar falu és parasztság szociológiája.

F. M.: Changements dans les communautés villageois de l'Europe de l'Est, Example: La Hongrie (Louvain 1973); Les problèmes de la production collective et individuelle dans la village hongrois (uo. 1973); Das neue ungarische Dorf (Bern 1975); L'image de la femme dans un pays socialiste de l'Europe de l'Est (Louvain 1976); Besonderheiten der Agrarverfassung im ungarischen Alföld (Berlin 1977); Die Wallfahrt in Ungarn (Wien 1978, angolul: uo. 1979); Anzeichen des Nonkonformismus in Ungarn (Köln 1984); Wandlungen im West- und Deutschlandbild der ungarischen Presse (uo. 1984); Die postsozialistische Gesellschaft Ungarns (München 1991).


Baracs János (Budapest, 1905. márc. 16. – London, 1991. jan. 11.) közgazdász, szakíró. Egyetemi tanulmányait Bécsben, Párizsban, Heidelbergben végezte. 1931 és 1957 között – megszakításokkal – a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott. Vezette a közgazdasági osztályt és szerkesztette a Nemzetközi Közgazdasági Szemlét. 1957-ben Londonban telepedett le. Valutaszakértőként dolgozott. A London School of Economics-on kutatómunkát végzett. Gazdasági cikkeket írt, a többi között a BBC-nek is. Magyarul az Irodalmi Újságban és a londoni Népszavában publikált.


Barankovics István (Eger, 1906. dec. 13. – New York, 1974. márc. 13.) közíró, politikus. 1923-ban érettségizett. Utána újságíró lett. 1937 és 1944 között Az Ország Útja című folyóirat szerkesztője. 1943-ig a Kis Újság segédszerkesztője, 1943–44-ben a Magyar Nemzet szerkesztője. 1945-től 1949-ig a Demokrata Néppárt elnöke, Hazánk című lapjának főszerkesztője. 1947-től 1949-ig országgyűlési képviselő. 1949 februárjában, pártja feloszlása után Nyugatra menekült. A salzburgi menekültügyi iroda vezetője. 1951-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Tagja lett a Magyar Nemzeti Bizottmánynak, annak végrehajtó-bizottságában a kulturális ügyek felelőse. Részt vett a Magyar Keresztény Népmozgalom munkájában és összefogta a Demokrata Néppárt Nyugatra került képviselőit. Írásait a Katolikus Szemle, a Látóhatár, a Hírünk a Világban, az Új Európa közölte.

F. M.: A magyar emigráció kulturális programja (New York 1952); Az ún. nemzeti képviselet kérdéseiről (uo. 1957); Sorsdöntő elhatározások sorsdöntő évek előtt (uo. 1959); Egyetemes zsinat és vasfüggöny (uo. 1962); A katolikus hit és az egyház helyzete Magyarországon (uo. 1963).


Baránszky László (családi neve B-Jób, Budapest, 1930. szept. 8.) költő, művészettörténész. A budapesti Tudományegyetemen kultúrtörténetet, majd műtörténetet tanult. Az 1956-os forradalom után Nyugatra menekült. Az Egyesült Államokba vándorolt ki. New Yorkban a University of Fine Arts-on folytatott tanulmányokat, majd két évet Firenzében töltött (1962–63). Utána a Kaliforniai Egyetem Santa Barbara-i részlegén középkori művészettörténetet adott elő. Ezután New Yorkba került, ahol a New School of Social Research tanára lett. Versei az Arkánumban, az Új Látóhatárban és a Magyar Műhelyben jelentek meg. Jelenleg az Arkánum szerkesztőinek egyike.

F. M.: Két világ között (v. Párizs 1979); Zarándoklat (v. Budapest 1987); Menetközben (v. uo. 1991).


Bárány György (George, Budapest, 1922. ápr. 12.) történész. Az 56-os forradalom után menekült Nyugatra és vándorolt ki az Egyesült Államokba. A Coloradói Egyetemen 1960-ban doktorált. Ugyanabban az évben a Denveri Egyetem adjunktusa, később rendes tanára. Tanulmányait magyar, amerikai és osztrák folyóiratokban publikálta. Szerepelt számos tanulmánykötetben is.

F. M.: The Interest of the United States in Central Europe: Appointment of the First American Consul in Hungary (Kalamazoo 1962); Wilsonian Central Europe: Lansing's Contribution (New York 1966); Stephen Széchenyi and the awakening of Hungarian nationalism Princeton 1968); Hungary: from Aristocratic to Proletarian Nationalism (London 1969); Magyar Jew or. Jewish Magyar (Pittsburgh 1974); The truth, the whole truth, and nothing but the truth: Variations on a theme (Denver 1976); East Central European Perceptions of Early America (Király Bélával, szerk. Lisse 1977); The Anglo-Russian Entente Cordiale of 1697–1698 (Boulder 1986).


Bárány-Oberschall Magda (Budapest, 1904. dec. 22. – Bryn Mawr, Philadelphia, 1985. okt. 28.) művészettörténész. Tanulmányait Budapesten és a párizsi Sorbonne-on végezte. 1930-ban doktorált művészettörténetből. A budapesti Iparművészeti Múzeumba, majd a Nemzeti Múzeumba került. 1943–46-ban a Nemzeti Múzeum történeti osztályának vezetője. 1946-ban előadó a budapesti Tudományegyetemen. Azután Nyugatra menekült, később az Egyesült Államokba vándorolt ki. Évekig a Szabad Európa Rádió müncheni részlegében (a műsorellenőrző osztályon) dolgozott és ott ment nyugállományba 1970-ben, majd visszatért az Egyesült Államokba. Magyarul a Katolikus Szemlében, a Hírünk a Világban című szemlében, az Új Európában és az Új Látóhatárban publikált.

F. M.: Die ungarische St. Stefanskrone im Lichte der neuesten Forschungen (München 1957); Die Sankt Stephans-Krone und die Insignien des Königreiches Ungarn (Wien–München 1961); Die Eiserne Krone der Lombardei und der lombardische Königsschatz (uo. 1966).


Baranyai Tibor (Apagy, Szabolcs vm, 1925. aug. 26.) újságíró, költő. Szabómesterséget tanult. 1945 után részt vett a szociáldemokrata és a szakszervezeti ifjúsági mozgalomban. A SZIM vezetőségi tagja, az Ifjúmunkás című lap szerkesztője. 1945–47-ben a Szakszervezeti Ifjúsági Tanács titkára. 1947 júliusában eltávolították a szakszervezeti mozgalomból. 1948 márciusában Bécsbe menekült. Salzburgban, Zürichben, Stockholmban lakott, majd 1951-ben Montrealba került, ahol fizikai munkából élt. Szerepet vállalt az emigráns szociáldemokraták szervezetében, a Fiatalok című ifjúsági lap társszerkesztője volt. Emigráns lapokban és kanadai sajtóorgánumokban publikált, Tizenhárom éves kanadai tartózkodás után 1964-ben visszatért Magyarországra. 1989-től részt vesz a szociáldemokrata párt tevékenységében. 1990-ben a budapesti Szociáldemokrata Népszava felelős szerkesztője.

F. M.: Útszéli virágok (v. elb. ford. Montreal 1956); Break-through (v. Montreal 1962).


Baranyai-Lőrincz Gusztáv (Pécs, 1886. júl. 14. – München, 1977. mára 20.) festőművész, kulturális szervező. Művészeti tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán és Münchenben a Kunstakademie-n végezte. 1922-ben a bajor fővárosban telepedett le. Műveit Németországban és Magyarországon állította ki. A második világháború után a müncheni magyar szellemi élet szervezőinek egyike volt. Ő alapította, illetve vezette évtizedeken keresztül a Magyar Kulturális Szövetséget, a Német–Magyar Társaságot és a Beethoven-Társaságot. Beethoven-gyűjteményével és kiállításaival komoly hírnevet szerzett, munkásságáért az NSZK magas kitüntetésben részesítette.

F. M.: A déli harangszó és nándorfehérvári győzelem 500 éves jubileuma, 1456–1956 (München 1956); Ludwig van Beethoven (emlékalbum, szerk. München 1970).


Baráth György (Nagybecskerek, Torontál vm, 1902. nov. 18. – Jeruzsálem, 1968. dec.) költő. 1948 óta Izraelben élt. Verseit a Hatikva és a Népünk című lapok közölték.

F. M.: Imádkozik a történelem (v. Tel-Aviv 1950); Hamszin 1952 (v. up. 1952); Vihar (v. uo. 1957); Napégetők (v. Jeruzsálem 1959); Csillag árnyak (uo. 1960); Egyszerű kövek (v.uo.1960); Poemes choisis (Bruxelles 1962); Az én hangom (v. Tel-Aviv 1963); Űr-délibábok (v. Jeruzsálem 1964); Kristálydalok (v. uo. 1965); Te édes én (v. uo. 1966); Eget nyitottam (v. uo. 1967).


Baráth Tibor (Alsólendva, Zala vm, 1906. aug. 16.) történész. Egyetemi tanulmányait a budapesti Műegyetem közgazdasági karán, a Tudományegyetemen (itt szerzett bölcsészeti doktorátust), Bécsben és Párizsban végezte, 1932 és 1939 között a párizsi Magyar Intézet titkára. 1940–44-ben a kolozsvári egyetem tanára. 1944–45-ben a nyilas kormányban a VKM egyetemi ügyosztályának vezetője. E minőségében került Nyugatra. 1946 és 1952 között az észak-franciaországi ipartanács dokumentációs osztályának vezetője. 1952-ben kivándorolt Kanadába. Montrealban a Central Printing Industrial Administration h. igazgatója. 1961-ben a montreali egyetemen könyvtárosi képesítést nyert. Utána könyvtáros lett. 1949 és 1955 között a Nyugati Magyarság című havilap szerkesztője és kiadója. Főleg kanadai magyar lapokban publikált.

F. M.: A dunai táj államszerkezete francia szemléletben, 1871–1952 (Montreal 1952); Közép-Európa politikai felépítése a francia szakirodalom tükrében (uo. 1952, 1988); A magyarság szerepe Európa történetében (uo. 1955); Le cri de la Hongrie (tan. uo. 1957); Tájékoztató az újabb őstörténeti kutatásokról (uo. 1973, Veszprém 1990); A magyar népek őstörténete I-III. (Montreal 1968–1974); A külföldi magyarság ideológiája (uo. 1975); A magyar őstörténet tételeinek újabb megvilágítása (uo. 1977); The Early Hungarians in the Light of Recent Historical Research (uo. 1983); Őstörténetünk orientalista szemléletben (uo. 1988).


Bárczay Gyula (Budapest, 1931. okt. 12.) református teológus. A sárospataki református kollégiumban kezdett teológiát tanulni. Tanulmányait 1955-ben lelkészi oklevéllel Budapesten fejezte be. Magyarországot az 56-os forradalom után hagyta el. 1957 elején Baselbe került, ahol 1959-ben teológiából doktorált. 1960-tól a Basel melletti Therwilben református lelkész, 1970-től esperes. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem alapító tagja, 1986-tól elnöke. Tanulmányai főleg az Új Látóhatárban valamint tanulmánykötetekben jelentek meg.

F. M.: Ecclesia semper reformanda. Eine Untersuchung zum Kirchenbegriff des 19. Jahrhunderts (Zürich 1961); Revolution der Moral? Die Wandlung der Sexualnormen als Frage an die Evangelische Ethik (Zürich–Stuttgart 1967); Sorsok a református egyházban (Bern 1989).


Bárdos Artúr (Budapest, 1882. ápr. 2. – Buffalo, 1974. aug. 5.) színházi rendező és igazgató, költő, színházi író, műfordító. A Budapesti Tudományegyetemen jogi tanulmányokat folytatott. 1909-ben Berlinben Max Reinhardtnál színpadi rendezést tanult, majd Hamburgban és Lipcsében rendezett. 1910–12-ben a Színjáték című színházi folyóirat szerkesztője. A Nyugat adta ki Az új színpad című könyvét. Színházakat vezetett és rendezett (Új Színpad, Modern Színpad, Belvárosi Színház, Renaissance Színház). 1926 és 1932 között Berlinben filmrendező, színházi rendező és igazgató, majd 1940-ig a Belvárosi Színház élén állt, amelynek 1945-ben újból igazgatója lett. 1948-ban az Egyesült Államokba távozott és egy évvel később Washingtonban az Amerikai Katolikus Egyetem vendégtanára. A következő években külső munkatársként az Amerika Hangjának és a Szabad Európa Rádiónak dolgozott.

F. M.: Alkony (v. Buffalo 1967).


Bárdos B. Arthur (családi neve Boros-Bárdos, Kolozsvár, 1923. jan. 3.) költő, újságíró. Első versei Budapesten jelentek meg 1943-ban. Az ötvenes években szerepelt egy nemzedékét bemutató antológiában és önálló kötete is megjelent. Az ötvenes évek végén feleségével együtt hamis politikai vádak alapján perbe fogták s több évi szabadságvesztésre ítélték. 1966-ban kivándorolt Bécsbe, a Kurier című napilapnál dolgozott és magyar emigráns lapokban (Irodalmi Újság, Új Látóhatár, Bécsi Napló), valamint osztrák, francia sajtóorgánumokban is publikált. 1986-ban nyugalomba vonult és lányához költözött Dortmundba.

F. M.: Csöndes leszámolás (v. Békéscsaba 1989); Száműzött esztendők (v. uo. 1990).


Barlay, Stephen l. Bokor István


Baróti Tartler István (Budapest, 1910. márc. 1. – Bécs, 1986. júl. 30.) újságíró, szobrász. Budapesten tanult, 1935-ben önálló műtermet nyitott. 1943-ban büntetőszázadba sorozták be. 1944-ben Erdélyben megszökött és bekapcsolódott az ellenállási mozgalomba. 1945-től a szociáldemokrata Világosság munkatársa volt. A politikai életből 1950-ben kiszorulván sportújságíró lett. 1952 nyarán a helsinki olimpiai játékokon tudósító volt, de utána nem tért haza. Bejárta Európát, majd Izraelben telepedett le. 1970-ben Bécsbe költözött, ahol szobrászként és restaurátorként működött, valamint tíz éven át a Magyar Híradó tördelőszerkesztője volt.


Barzilay István Eliezer (eredeti családi neve: Kugel, Brád, Hunyad vm, 1906. júl. 21. – Tel-Aviv, 1981. júl. 23.) újságíró, elbeszélő, költő. Középiskoláit Déván és Kolozsvárott végezte. Első verseskötete Déván jelent meg 1926-ban, novelláskötete 1937-ben Kolozsvárott. 1924-től az Új Kelet című kolozsvári cionista lap munkatársa. Évekig a budapesti Est Lapok erdélyi tudósítója. 1938-ban az Új Kelet tudósítójaként Palesztinába került. 1940-ig, az Új Kelet betiltásáig végezte tudósítói munkáját. Amikor 1948-ban az Új Kelet újraindult Izraelben, visszakerült a lap tel-avivi szerkesztőségébe, vezércikkeket írt és rovatot szerkesztett. 1961-ben Nordau-díjat kapott.

F. M.: Csillag a tábor fölött (r. Tel-Aviv 1960); Régi versek (uo. 1968); Szakadék (r. uo. 1969).


Basa Molnár Enikő (Huszt, Máramaros vm, 1939. szept. 7.) irodalomtörténész, könyvtáros. Gyerekként került a második vh. végén Nyugatra, majd 1950-ben az Egyesült Államokba. Iskoláit ott végezte. 1972-ben az Észak-Karolinai Egyetemen doktori címet szerzett. 1963–64-ben a Kongresszusi Könyvtár munkatársa. 1965–69-ben a Marylandi Egyetem angol instruktora, 1972 és 1975 között Washingtonban az American University irodalomtanára. 1977-től a Kongresszusi Könyvtár könyvtárosa. Megszervezte az Amerikai Magyar Tanárok Egyesületét (1974), annak elnöke (1974–80, 1988-tól). Elindítója és szerkesztője a bostoni Twayne Kiadó magyar sorozatának (1974-től).

F. M.: The Tragedy of Man as an Example of the Poeme d'Humanité (Ann Arbor 1976); The Image of Hungarian Poetry in the English Speaking World (Kingston 1977); Sándor Petőfi (Boston 1980).


Bátor Viktor (Komárom, 1891. nov. 3. – New York, 1967. dec. 12.) ügyvéd, színházigazgató. A budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust, Londonban közgazdasági diplomát szerzett. A második vh. előtt telepedett át az Egyesült Államokba, ahol ügyvédi gyakorlatot folytatott és színházat vezetett. A Bartók Béla-hagyaték vagyonkezelője.

F. M.: The Béla Bartók Archives (New York 1963); Vietnam – A Diplomatic Tragedy, The Origins of the United States Involvement (uo. 1965).


Bátori József A. (Budapest, 1900. márc. 18. – Devon, USA, 1975. márc. 3.) piarista szerzetes, költő. A budapesti Tudományegyetemen 1923-ban bölcsészdoktori címet szerzett. 1948-ban került Nyugatra. Olaszországban, Spanyolországban, majd az Egyesült Államokban működött, mint tanár. A piaristák buffalói, devoni iskolájában, majd Washingtonban magyar irodalomtörténetet tanított. 1971-től Washingtonban a magyar rendi tanulmányi ház főnöke volt.

F. M.: Négy öt magyar összehajol (v. hanglemezen).


Bátori Miklós (családi neve Bajomi, Bátaszék, Tolna vm, 1919.) író. Hadnagyként a második vh. végén 1945-ben francia hadifogságba került. Szabadulása után Párizsban beiratkozott a Sorbonne-ra. 1947 januárjában családi okok miatt visszatért Magyarországra. Az 1956-os forradalom bukása után ismét Nyugatra menekül. Párizsban telepedik le. Az Ahogy Lehet szerkesztőbizottságának tagja. Magyar emigráns lapokban publikál, de egy idő után csak franciául ír. 1965-ben megkapta a francia katolikus irodalom nagydíját.

F. M.: Kálvária (r. Köln 1960, franciául: Un étrange paradis, Paris 1961, angolul: London 1963); A halál a szőllőskertben (r. Köln 1961, franciául: Le vignoble des saints, Paris 1965, spanyolul: Barcelona 1967); Les briques (r. Paris 1963, hollandul: Amsterdam 1965, spanyolul: Barcelona 1966); Les va-nu-pieds de dieu (r. Paris 1967, spanyolul: Barcelona 1975); Le lievre à pleuré (r. Paris 1969); La vie est un océan (r. uo. 1973); Bakfitty (r. franciául uo. 1977).


Baudy, Nicolas 1. Bándy Miklós


Bauer Peter Tamás (Lord B. of Market Ward, Budapest, 1915. nov. 6.) közgazdász. 1937-ben jogi doktorátust szerez a budapesti Tudományegyetemen. Közben közgazdasági tanulmányokat végez Cambridge-ben. 1939-ben Angliában telepedett le. 1943–46-ban a Londoni Egyetemen tanult. Utána a Cambridge-i Egyetemre került. Ott 1948 és 1956 között docens, 1956 és 1960 között tanár. 1960-tól nyugdíjazásáig a londoni School of Economics tanára. Közgazdasági gondolkodását a liberalizmus és a szabad piac eszmei támogatása jellemzi. 1982-ben az angol királynő örökös főrenddé nevezte ki.

F. M.: The Rubber Industry (Cambridge 1948); West African Trade (uo. 1954); Economic Analysis and Policy in Underdeveloped Countries (uo. 1957); United States Aid and Indian Economic Development (Washington 1959); Indian Economic Policy and Development (London 1961); Dissent on Development (uo. 1971); Reality and Rhetoric (1983).


Baumgarten Sándor Andor (Budapest, 1893. júl. 26. – Róma 1975.) író, művészettörténész. A budapesti Tudományegyetemen 1916-ban jogi doktor lett. 1918-tól 1929-ig ügyvéd volt. Utána szakított a jogi pályával. 1933 és 1938 között Párizsban a Sorbonne-on irodalomtudományt, az École de Louvre-ban művészettörténetet tanult. Mindkét helyen doktori címet szerzett. Hazatérése után történeti, esztétikai, művészettörténeti tanulmányokat és esszéket írt. Több nyelven publikált. 1948-ban ismét Franciaországba ment és az UNESCO alkalmazottja lett, majd szabadfoglalkozású íróként élt. Nyugati folyóiratokban számos terjedelmes és jelentős tanulmánya látott napvilágot. Magyarul a Látóhatárban és Új Látóhatárban publikált.

F. M.: Le crépuscule néo-classique, Thomas Hope (Paris 1958); A szabadság kóbor lovagja, Gróf Teleki Sándor élete (München 1962); Jean Charles Besse, Avanturier et philologue (Bologna 1963); Don Quijote Magyarországa (Budapest 1970).


Bay Zoltán (Gyulavári, Békés vm. 1900. júl. 24.) fizikus. A budapesti Tudományegyetemet fizikai doktorátussal végezte. Ösztöndíjasként 1927 és 1930 között Berlinben tanult. Utána a szegedi egyetemre került előadónak, majd a budapesti Egyesült Izzó igazgatósága meghívta a gyár kutatólaboratóriumának vezetésére. Az itt létesített elméleti csoportból lett a Műegyetem Atomfizikai Intézete. A háború utolsó szakaszában részt vett az ellenállási mozgalomban. Az Egyesült Izzóban kezdett kísérletek a háború után folytatódtak és különösen a radartechnikában értek el nemzetközi sikereket. 1948-ban elhagyta Magyarországot. Amerikában telepedett le és Washingtonban a George Washington Egyetemen kapott tanári állást. Tanári tevékenységével egy időben 1965-től 1972-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig a Mérésügyi Hivatal osztályvezetője volt. Az amerikai magyar szellemi életben jelentős szerepet játszott. Magyarul az Új Látóhatárban publikált.

F. M.: A holdvisszhangtól az új méterig (tan. vál. Toró Tibor, Bukarest 1985); Válogatott tanulmányok (Budapest 1989); Az élet erősebb (visszaemlékezések, Debrecen–Budapest 1990).


Bayerle Gusztáv (Budapest, 1931. máj. 19.) nyelvész, művelődéstörténész. Az 1956-os forradalom után került Nyugatra. Az Egyesült Államokban a rochesteri egyetemen művészettörténelemből oklevelet (1960), a New York-i Columbia Egyetemen turkológiából doktorátust szerzett (1966). A bloomingtoni Indiana Egyetem ural-altáji nyelvek és művelődés tanszékén 1966-ban adjunktus, 1973-ban docens, 1981-ben vezető tanár lett. Több turkológiái szaklap és társaság szerkesztője és vezetője.

F. M.: Ottoman Diplomacy in Hungary: Letters from the Pashas of Buda, 1590–1593. (Bloomington–The Hague 1972); Ottoman Tributes in Hungary: The Survey and Allocation of Revenues According to Sixteenth Century Tapu Registers of Novigrad (The Hague 1973); Alo Raun Bibliography (szerk. Köln 1980).


BBC (British Broadcasting Corp). Angol rádió Londonban. 1922-től magánvállalat, 1927-től állami intézmény. Magyar nyelvű adása 1939 szeptemberében indult. Jelenleg naponta többször ad híreket, hírmagyarázatokat, tudósításokat, valamint kulturális és szórakoztató műsorokat. A magyar osztályt először angolok vezették (egyikük Victor Chambers v. budapesti angol konzul volt), majd 1946-ban Tarján György lett a magyar Programme Organizer. Őt 1949 februárjában Rentoul (Galló) Ferenc követte. A magyar szerkesztőség későbbi vezetői: 1975–80: Jotischky László, 1980–89: Siklós István, 1989-től Szente Péter. A belső, illetve külső munkatársak közé tartozott: Buday György, Iványi-Grünwald Béla, Marton Endre, Körmendi Ferenc, Cs. Szabó László, Határ Győző, Tábori Pál, Pálóczi-Horváth György, Sárközi Mátyás, Szélig Imre, Mikes György, Szász Béla, Urbán György, Czigány Lóránt, Gömöri György, Csokits János, Szalay Tamás. A magyar szerkesztőség létszáma 15 és 20 között mozgott.


Bebek János (Bebők, Pestszentlőrinc, 1948. márc. 21.) költő, gépészmérnök. A budapesti Műszaki Egyetemen 1972-ben végzett gépészmérnökként. Két évig Csepelen volt tervezőmérnök. 1974-ben kivándorolt Kanadába, ahol szakmájában helyezkedett el. 1991 óta az Egyesült Államokban lakik. A Szivárványban, az Arkánumban és a Magyar Műhelyben publikál.

F. M.: 32 ASA (v. Toronto 1980); 32 ASA PLUSZ 8 (v. Chicago 1988); Árgus (ford. és kr. Irvine CA 1991).


Bécsi Magyar Híradó l. Magyar Híradó


Bécsi Napló. "Az ausztriai magyarok lapja"-ként 1980 márciusában indult az Ausztriai Magyar Egyesületek és Szervezetek Központi Szövetsége kiadásában. Alapítóinak szándéka szerint célja az ausztriai magyarok pluralista demokrata szellemiségének ápolása és az ausztriai magyar népcsoport identitásának védelme. Kéthavonként jelenik meg, a tájékoztatáson kívül teret nyújtva az irodalmi műveltség és a magyarságismeret gazdagításának is. Szerkesztője 1980 és 1984 között Hanák Tibor volt. 1985-től Deák Ernő szerkeszti. Rendszeres szerzői közé tartozott és tartozik a többi között Cs. Szabó László, Monoszlóy Dezső, Gosztonyi Péter, Czigány Lóránt, Juhász Sári, Kabdebó Tamás, Gömöri György, Halász Péter, Martos Péter, Varga József, Szépfalusi István, Sárközi Mátyás, Vándor Györgyi, Varga László, Báthori Csaba, Hegedűs János, Naschitz Frigyes, Harmat Pál, Borbándi Gyula. 1991-től Deák Ernő mellett szerkesztőségi tagok: Báthori Csaba, Brandenstein Mária, S. Csoma János, Gecsényi Lajos, Kántás János, Vándor Györgyi. Főmunkatárs: Hanák Tibor.


Becsületadó-Alapítvány l. Alapítvány a Magyar Kultúra Fejlesztésére Külföldön


Beczner Tamás (Budapest, 1926.) író. Középiskoláinak elvégzése után tisztviselő, könyvtáros, rádióriporter volt. Magyarországon a Huszty Tamás nevet használta. Első elbeszélései 1964-ben a Tizenhatan című antológiában jelentek meg. 1959–60-ban két regényét adták ki. 1965-ben áttelepedett Németországba és felvette hajdani német nevét. 1966 és 1969 között rendszeresen írt novellákat és kritikákat az Új Látóhatárban és külső munkatársa volt a Szabad Európa Rádiónak. 1970-től németül ír. Televíziónak, színházaknak és rádióknak dolgozik. Egy szatírájáért 1985-ben megkapta Burghausen bajorországi város irodalmi díját,

F. M.: Das B. L. Ö. D. – Syndrom (szat. 1984).


Bede István (Trebinje, Jugoszlávia, 1904. jan. 27. – Bad Schachen (Lindau), NSZK, 1978. aug. 2.) diplomata, külpolitikai író, rádiószerkesztő. 1929-ben külügyi szolgálatba lépett. Pozsonyi és belgrádi diplomáciai beosztás után a külügyminisztérium politikai osztályára került. 1943-ban külügyi sajtófőnök lett. Az angolszász irányzat híve volt. A szociáldemokrata párt támogatásával 1946-ban londoni követ lett, de 1948-ban politikai okok miatt lemondott. Angol és külföldi magyar lapokban külpolitikai cikkeket írt. 1955 áprilisában a Szabad Európa Rádió müncheni közvéleménykutató osztályára került. 1957 január l-jén a Magyar Osztály helyettes vezetője, majd röviddel később vezetője lett. 1973 februárjában nyugdíjba ment.


Békeffi István (Szeged, 1901. aug. 31. – Budapest, 1977. jún. 9.) kabaré-, színmű- és filmíró. Nagyváradon és Sopronban katonai középiskolában tanult, Budapesten bölcsészhallgató volt. 1926-ban kezdte írói pályafutását egy sikeres bohózatával. Három évtizeden át számos színművet, kabarédarabot, operettet és filmforgatókönyvet írt. Kétszer kapott József Attila-díjat. 1957-ben Svájcba költözött, majd Németországban élt. Filmforgatókönyveket írt. 1971-ben visszatért Budapestre.

F. M.: Angyal szállt el Brooklyn felett... (r. München 1958, Brüsszel 1961); Der Hund der Herr Bozzi hiess (r. Berlin 1965).


Békeffy László (Szeged 1891. jan. 14. – Zürich, 1962. jan. 21.) színész, színmű- és kabaréíró. Színművészeti Akadémiát végzett. 1913-tól különböző színpadokon játszott, színházakat vezetett. 1939-ben megalapította a Pódium Kabarét, amelyet 1942-ben politikai okokból bezártak. 1943-ban náciellenes magatartása miatt letartóztatták, elítélték, majd Mauthausenba, a koncentrációs táborba vitték. Szabadulása után nem tért vissza Magyarországra. 1949-ig Angliában, utána az Egyesült Államokban élt. 1948–49-ben szerkesztette és kiadta a Hontalan Magyarok, 1949–50-ben a Szabad Magyar Pódium című időszakos lapokat. Egy ideig külső munkatársként a Szabad Európa Rádiónak dolgozott.

F. M.: A száműzött Pódium. Konferanszok és jelenetek (Toronto 1955).


Békés Gellért (Budapest, 1915. jan. 3.) bencés szerzetes, teológus, költő, szerkesztő. 1932-ben Pannonhalmán belépett a Szent Benedek Rendbe. Teológiai tanulmányait Rómában a bencés rend Szent Anzelm Egyetemén végezte. 1938-ban pappá szentelték, 1940-ben teológiai doktorátust szerzett. 1940-től 1946-ig Pannonhalmán a teológiai főiskola tanára, gimnáziumi hittanár és prefektus. 1946 őszétől Rómában a Szent Anzelm Egyetemen dogmatikát tanított. A II. Vatikáni Zsinat után az egyháztan tanára és az ökumenikus tanszék vezetője lett. 1951-ben Dalos Patrikkal elkészítette az Újszövetségi Szentírás új magyar fordítását. 1959-ben átvette a római Katolikus Szemle szerkesztését. Ezen kívül az Életünkben, az Új Látóhatárban, az Új Európában, a Délamerikai Magyar Hírlapban publikált. 1969 óta a Katolikus Magyar Egyetemi (Értelmiségi) Mozgalom egyházi vezetője. A katolikus szellemi életben az ökuméne eszméjének jelentős képviselője.

F. M.: Újszövetségi Szentírás (Dalos Patrikkal ford. Róma 1951, Budapest 1991); Sorsom az Isten (v. Róma 1968); Istenkeresés, új utak a mai teológiában (uo. 1974, Pannonhalma 1990, 1991); Ökumenizmus. Törekvés a keresztény egységre (uo. 1976); Krisztusi örömhír, evangéliumi boldogság (tan. Budapest 1983); Eucaristia e Chiesa, Ricerca dell'unitá nel dialogo ecumenico (tan. Róma 1985).


Béky Zoltán (Hernádszentandrás, Abaúj-Torna vm, 1903. jún. 21. – Washington, 1978. nov. 26.) református lelkész, teológus. A sárospataki főiskola elvégzése után 1926-ban az Egyesült Államokba ment teológiai tanulmányai folytatására. A Rutgers Egyetemen és a Divinity Theological Seminary-ben tanult (1928–30). Az amerikai magyar református egyház lelkésze volt Trentonban, New York-ban, New Jersey-ben. 1954-ben esperes, 1958-ban püspök lett. 1959-ben a Western Biblical Seminary-ben teológiai doktori címet szerzett. 1956-ban az Amerikai Magyar Református Egyesület alelnöke, 1964-ben elnöke. 1965-ben az Amerikai Magyar Szövetség igazgatóságának elnöke. Egy ideig a Függetlenség és a Testvériség című lapok kiadója, illetve szerkesztője. Az Egyházak Világtanácsa több konferenciáján képviselte az amerikai magyar reformátusokat.

F. M.: Bethlen Gábor vallásos személyisége (Washington 1959); Teológiai tanulmányok Kálvin Jánosról (uo. 1959); Az Amerikai Magyar Református Egyesület történetének főbb eseményei I-II. (Ligonief 1970); "Beh régen vérezel szegény magyar..." (beszédek, előadások, Washington 1976).


Béky-Halász Iván (Budapest, 1919. aug. 12.) költő, műfordító, bibliográfus. A budapesti Tudományegyetemen 1942-ben jogi doktorátust szerzett. Irodalmi pályája a harmincas évek végén kezdődött, az Élet című katolikus folyóiratnál dolgozott, 1956-ig Halász Iván néven publikált. Az 56-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. Kanadában telepedett le. Szobrász volt, majd elvégezte a torontói egyetem könyvtárosi szakát. Utána az egyetemi könyvtár munkatársa lett, annak magyar anyagát gondozta és gyarapította. 1978-79-ben szerkesztette a Tanú című irodalmi lapot. Írásai amerikai és kanadai lapokban jelentek meg. Mai magyar költőket fordított angol nyelvre. 1985-ben visszatelepedett Budapestre.

F. M.: Bibliography of the Hungarian Revolution, 1956 (Toronto 1963); Bibliography of Hungarian Dictionaries, 1410–1963 (uo. 1966); Arccal a falnak (v. uo. 1972); Rab és börtönőr (v. uo. 1975); Tomiban már virágoznak a fák (vál. v. uo. 1979); Áldott kikötők (v. uo. 1979); Indián nyár (v. uo. 1981); Korai dér (v. uo. 1981).


Béldi Béla (Baracs, Fejér vm, 1903. máj. 26. – Toronto, 1975. jún. 30.) újságíró, politikus. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán, majd a londoni School of Economics-on tanult. Hazatérve a közgazdasági karon közlekedéspolitikát tanított. Újságíró lett, 1934-ben a Nemzeti Egység Pártja propaganda osztályának vezetője. 1935-től 1939-ig országgyűlési képviselő. 1939–40-ben a Pesti Újság felelős szerkesztője. A Tőke című közgazdasági lap alapítója. Több jobb- és szélsőjobboldali lapban publikált. Magyarországról 1948 tavaszán menekült el. Kivándorolt Amerikába, lakóhelye Cleveland lett. Kaszás Nagy Máté néven az ottani magyar rádiónak és különböző lapoknak írt. 1969-ben áttelepedett Torontóba és a Kanadai Magyarság főmunkatársaként dolgozott.

F. M.: (Kaszás Nagy Máté) így volt... Történetek az elsüllyedt magyar falu életéből (Cleveland 1964).


Benedek Ákos (tkp. Mohar, Budapest, 1937. ápr. 29. – Heidelberg, 1988. nov. 26.) költő, író. Budapesten és Mezőtúron járt gimnáziumba. 1955–56-ban ipari tanuló volt Az 56-os forradalom után Franciaországba menekült, ahol autószerelőként dolgozott. 1958–59-ben francia nyelvet tanult Besançon-ban és Párizsban. Azután tisztviselő lett. 1963 végén áttelepedett Bajorországba, ahol eladóként dolgozott. 1968-tól 1972-ig a mainzi és a genfi egyetemen nyelvi tanulmányokat folytatott. Mainzban fordítói oklevelet szerzett, majd ipari fordító lett Dortmundban. 1975–80-ban romanisztikát és történelmet tanult a heidelbergi egyetemen. 1985-ig gimnáziumi tanár, utána önálló fordító és szabadúszó író. Magyarul, németül és franciául verseket, karcolatokat és aforizmákat publikált. Magyar írói névként a Benedek Ákost, német és francia írásaiban a Jean Apatride írói nevet használta. Több német lírai és prózai antológiában szerepel.

F. M.: (Jean Apatride) Perles (v. Paris 1975); Die Schneide der Axt wurde stumpf (v. pr. Stuttgart 1982); A vándor dalai (v. Heidelberg 1982).


Benedek Károly (Carl, Charles, Budapest, 1889. máj. 30. – Koblenz, NSZK, 1964. ápr. 27.) író, újságíró. Első versei és tanulmányai a Hétben és a Nyugatban láttak napvilágot. 1914–18: a budapesti Világ olaszországi és svájci tudósítója. Charles Benedek néven 1916 és 1924 között a Neue Zürcher Zeitung munkatársa. Más lapoknak, hírügynökségeknek, rádióknak is dolgozott. Közben az 1918-as polgári forradalom hírére hazament, majd a Károlyi-kormány bizalmából a berni követségre került sajtóattasénak. A proletárdiktatúra kikiáltása után lemondott és emigráns lett, élete végéig. 1925 és 1938 között a Neues Wiener Journal párizsi tudósítója. A második vh.-ban a franciák mint osztrák újságírót 1940-ben büntetőtáborba zárják. 1942-ben szabadul, miután az Új Magyarság című budapesti kormánylap Spanyolországba küldi tudósítónak. Madridban náciellenes németek Spanyolországon keresztüli menekülését szervezi, ezért a spanyol rendőrség 1943 szeptemberében letartóztatja és börtönbe zárja. 1944 decemberében Cordobába deportálták és kényszerlakhelyét csak 1956 tavaszán hagyhatta el. Közben elkezdett emigráns orgánumoknak (Látóhatár, Új Hungária) és a Szabad Európa Rádiónak dolgozni. Később elhagyta Spanyolországot, rövid franciaországi tartózkodás után 1960-ban Bécsben telepedett le. Verseket, elbeszéléseket, esszéket közölt (Új Látóhatár, Irodalmi Újság, Új Hungária, Magyar Híradó). Megírta a spanyol nép történetét.

F. M.: Das iberische Erbe Spaniens (Gernsbach NSZK 1990); Cseng a múlt... egy lélek dalol, 1907–1957 (v. Budapest 1990).


Benedek Pál (Tótkomlós, Békés vm, 1931. júl. 27.) újságíró. A budapesti Tudományegyetemen jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott. 1953-ban végzett. Újságíró lett. Budapesti lapoknál és a rádiónál dolgozott. 1957-ben kivándorolt Izraelbe. Azóta az Új Kelet munkatársa. Jelenleg a szerkesztőség vezetője. Héber nyelvű politikai műveket fordított magyarra.


Ben-M'Nahem Naftáli (régi neve: Fried, Havasmező, Máramaros vm, 1911. jan. 13.) történész, bibliográfus. A harmincas években telepedett le Palesztinában. Héber nyelven publikál. 1938-ban jelent meg első héber nyelvű munkája. Érdeklődési területe a zsidó irodalom magyar vonatkozásai és a magyar zsidóság története. Jeruzsálemben él. A bibliográfiai intézet igazgatója. Az Areshet című folyóirat szerkesztője.


Beregi Tivadar (Théodore, Mór, Fejér vm, 1909. máj. 28.) újságíró, irodalomtörténész. Budapesten tanítói oklevelet szerzett. 1930-ban letelepedett Franciaországban. A Sorbonne-on filozófiát, szociológiát, zene- és művészettörténetet tanult. Budapesten a Népszavában és más baloldali orgánumokban jelentek meg írásai, majd Franciaországból is küldött cikkeket és tanulmányokat. A Bibliothèque Nationale munkatársaként magyar tárgyú bibliográfiákat készített. Érdeklődési területe a francia és a magyar irodalom. Hosszabb ideig a francia rádiónak is dolgozott. Több francia lap és folyóirat munkatársa. 1989-ben megkapta a Société des Poètes et Artistes de France irodalmi díját és Cocteau-aranyérmét.

F. M.: A travers l'histoire du mouvement ouvrier (Tours 1967); Présence des penseurs du mouvement ouvrier (Paris 1982); Sur le chemin de l'immortalité I-II. (uo. 1986–87); Génié et création dans la civilisation mondiale (uo. 1989); Introduction pour lire et savoir (uo. 1991).


Berki Róbert Nándor (Budapest, 1936. júl. 12.) politológus. 1957-től él Nagy-Britanniában. A Cambridge-i Egyetemen 1967-ben politikai tudományokból doktorált. 1967 óta a Hull-i Egyetemen tanít, 1984 óta az európai politikai és társadalomelmélet tanára. 1984 és 1987 között az Európai Tanulmányok Intézetének igazgatója volt. Hegellel, Marx-szal, a marxizmussal és mai politikai elméletekkel foglalkozik.

F. M.: Socialism (London–New York 1975); The History of Political Thought: A Short Introduction (uo. 1977); On Political Realism (uo. 1981); Insight and Vision: The Problem of Communism in Marx's Thought (uo. 1983); Security and Society: Reflections on Law, Order and Politics (London 1986); The Genesis of Marxism (uo. 1988).


Béry László (Muraszombat, Vas vm, 1898. okt. 19. – München, 1971. dec. 15.) újságíró. A budapesti Tudományegyetem jogi karán végzett. A Nemzeti Újság és az Új Nemzedék munkatársa. 1939-től az Esti Újság szerkesztője. 1948-ban elmenekült Magyarországról. 1951 októberétől: a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa. 1952 októberétől 1967 áprilisi nyugdíjazásáig (Balogh Balázs néven) szerkesztő és politikai kommentátor. Az Új Hungáriában és az Új Európában publikált.


Berzy József (Pánd, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm, 1914. aug. 7.) történész, könyvtáros, újságíró. 1937-ben végzett a budapesti Tudományegyetem bölcsészkarán. Katonai szolgálata után vállalati tisztviselő volt. 1945 tavaszán Ausztriába menekült. Stájerországban mechanikai céget alapított. 1949-ben kivándorolt Argentínába, ahol 1952 végéig egy általa indított gyár kereskedelmi igazgatója volt. 1961 januárjában a brazíliai São Paulóba, onnan 1967 decemberében a kanadai Torontóba költözött. 1958–61-ben a dél-amerikai Magyar Egység című havi lap, 1968–71-ben a torontói Magyar Élet szerkesztője, 1976–89-ben a kanadai Krónika felelős szerkesztője volt Alapításában részt vett és 1976-89-ben vezetett egy magyar anyagban gazdag torontói könyvtárat. Főleg történelmi és politikai tanulmányokat írt.

F. M.: A jövő szolgálatában (tan. Buenos Aires 1957); Európa felszabadítása (uo. 1966).


Bessenyei György Kör. (Teljes nevén: Magyar Öregdiák Szövetség-Bessenyei György Kör.) A MÖSZ 1960-ban alakult az Észak-amerikai Magyar Egyetemisták és Főiskolások Egyesületeinek Szövetsége (a New Jersey állambeli Rutgers Egyetemen tanuló) volt tagjaiból. 1977-ben felvette a BGYK nevet is. Megalakulása évében hétvégi magyar iskolát hozott létre és elindította rendszeres előadássorozatát. A hétvégi iskola Csergő Miklós és Csergő Miklósné vezetésével a nyolcvanas évekig működött. A New Brunswickban működő Kör eddigi majd kétszáz előadója Magyarországon, a vele szomszédos államokban, valamint nyugati országokban élt és él. Az előadások témái főleg a hungarológia tárgykörébe esnek. 1977-ben indult a Tanúk korukról – szóbeli történelem című szabadegyetemi előadássorozat, amelyben a közelmúlt magyar történelmének szereplői és közvetlen tanúi beszélnek tevékenységükről. Ezek közül nyolc történelmi forrásértékű tanúbeszámoló könyv formájában is napvilágot látott. A Kör tevékenységét Nagy Károly és Fekete Pál irányítja. Az előbbi révén az Anyanyelvi Konferencia gondolata részben ebben az együttesben született meg. A tevékenység szellemi alapját és hátterét a tizenöt millió magyarban való gondolkodás adja meg. Ennek eredményeként a Kör mindvégig fontos feladatának tekintette a magyar kisebbségekkel való foglalkozást.


Bethlen Gábor Irodalmi és Baráti Kör. 1959-ben alakult Montrealban Fehér Mihály helyi református lelkész kezdeményezésére a magyar kultúra ápolására. Évente többször rendez irodalmi és történelmi tárgyú előadásokat, valamint a magyar közösséget szolgáló összejöveteleket. Eddigi elnökei: Münnich Aladár, Gyallay Pap Domokos, Tantó Zoltán, Mécs Endre, Végh Imre, Tőkés István. A Kör működésében a nevezetteken kívül jelentős szerepet játszott a többi között Komjáthy Aladár református lelkész, valamint Megyeri György és Joó István.


Bezerédj Zoltán (Marcali, Somogy vm, 1922. máj. 6.) újságíró, író. A budapesti Tudományegyetemen 1944-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Politikai magatartása miatt előbb a nyilasok, majd 1945-ben az oroszok fogságába került. 1946-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője. 1950 és 1956 között gimnáziumi tanár. Cikkei jelennek meg az Irodalmi Újságban. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekül. Párizsban él, majd 1959-ben Németországba költözik. Saarbrückenben 1959-ben egyetemi diplomát szerez. 1960-ban a kölni egyetem szociológiai intézetének munkatársa. 1961 óta a kölni Volkshochschule docense. 1962 augusztusától a Deutsche Welle rádióállomás magyar adásának külső munkatársa. 1963 szeptemberétől a Deutschlandfunk magyar szerkesztőségének tagja, 1977 januárjától 1990 júniusáig állandó külső munkatársa. Az Ahogy Lehetben, az Új Hungáriában, az Irodalmi Újságban és német lapokban publikált. Magyarul és németül ír. Magyar és német politikai kérdésekkel foglalkozik.

F. M.: Arccal az osztály felé. Egy tanár jegyzetei (München 1960); Probleme der weltanschaulichen Erziehung in Ungarn nach dem Volksaufstand von 1956 (Köln 1966); Zehn Jahre danach (Köln 1966); Vorwarts Genossen zum Endsieg! (Köln 1975); Bundesrepublikanische Notizen 1956–1976 (Köln 1983); Die Deutschen im Psychokrieg Ost-West (Köln 1985); Aphorismen – ABC (Frankfurt a. M. 1991).


Bibó István-díj. A Bostoni Magyar Intézet kebelében létesült Bibó István Alap osztotta ki 1980-tól 1984-ig. A díj elnyerésére az Alap 1979-ben hirdetett először pályázatot. Az ügykezelést Koncz Lajos és a díj kurátora, Prágay Dezső végezte. A díj kitüntetettjei: 1980 Szabó Zoltán (London), 1981 Németh Magda (Salzburg) és Kemény István (Párizs), 1982 Kenedi János (Budapest), 1983 Sztáray Zoltán (San Bernardino, USA), 1984 Csoóri Sándor (Budapest). A díjjal 500 dolláros pénzösszeg járt. 1984-ben az Alap közölte, hogy a díj kiosztását meghatározatlan időre elhalasztja.


Bibó Press. Zsillé Zoltán magán hírügynöksége, amelyet 1981-ben Bécsben alapított a nyugati sajtónak a magyar ellenzéki mozgalom működésével és teljesítményeivel való megismertetésére. Anyagait főleg a Szabad Európa Rádió vette igénybe. 1987-ben szűnt meg.


Big Ben. Magyar könyvkiadó Londonban. Boros György vezetésével rövid ideig működött az ötvenes évek végén. Csak néhány könyvet adott ki, köztük Faludy György, Koestler Arthur, Mikes György, Pálóczi-Horváth György egy-egy munkáját.


Bikich Gábor (Budapest, 1923. ápr. 6.) költő, rendező, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karának hallgatója volt, majd színészi és rendezői képesítést szerzett. 1948-ban ösztöndíjjal Franciaországba ment. Nem tért vissza. Tanulmányait Párizsban fejezte be. 1951 októberétől 1982 augusztusáig Münchenben (Beteg János néven) a Szabad Európa Rádiónál dolgozott mint rendező. Számos irodalmi műsort szerkesztett. 1957 végétől 1958 nyaráig a Látóhatár szerkesztőségének tagja, 1958 nyarától 1960 végéig az Új Látóhatár főmunkatársa. 1961-től 1963 októberéig szerkesztőinek egyike. Versei és prózai írásai ebben a folyóiratban jelentek meg. 1979-ben a Külhoni Szövegtár nevű irodalmi évkönyvet szerkesztette. Szerepelt a Kilenc költő és az Anthologie de la Poésie Hongroise című antológiákban. 1982 őszétől Olaszországban él.


Birnbaum Marianna Daisy (szül. László, Budapest, 1934. ápr. 28.) irodalomtörténész. 1956-ban a budapesti Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. Az Egyesült Államokban telepedett le. 1960-ban a Dél Kaliforniai egyetemen könyvtárosi képesítést, 1967-ben Budapesten doktori címet szerzett. 1960-tól a Kaliforniai Egyetem Los Angeles-i részlegében (UCLA) könyvtáros, 1966-tól a magyar nyelv, irodalom és néprajz tanára. Magyarul az Irodalmi Újságban és a Szivárványban, angolul amerikai tudományos folyóiratokban publikált.

F. M.: Elek Artúr pályája (Budapest 1969); An Anthology of Ugric folkliterature (szerk. München 1977); Janus Pannonius (Zagreb 1981); Miklós Radnóti (München 1983); Humanists in a shattered World, Croatian and Hungarian Latinity in the Sixteenth Century (Los Angeles 1986); Esterházy-kalauz (Budapest 1991).


Bíró Béla (Makó, 1899. dec. 11. – Irvine, USA, 1982. okt. 6.) művészettörténész. 1924-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári, 1930-ban a Tudományegyetemen művészettörténetből doktori oklevelet szerzett. 1943-ban a kolozsvári egyetemen lett magántanár. Később a budapesti Szépművészeti Múzeumban dolgozott. 1956 novemberében elmenekült Magyarországról és Kaliforniában telepedett le. Long Beach-ben az Állami Egyetem művészettörténeti docense, majd öt év múlva rendes tanára lett. 1969-től nyugdíjas. 1970-ben Bécsbe költözött. Közreműködött a vaduzi Mindszenty-múzeum megszervezésében. Sajtó alá rendezte Mindszenty feljegyzéseit Esztergomról, a prímások városáról. 1982 nyarán visszaköltözött Kaliforniába.

F. M.: Handbook of Art History (Dubuque 1963, Los Angeles 1964, New York 1965).


Bíró Lajos (Bécs, 1880. aug. 22. – London, 1948. szept. 9.) író, újságíró. 1900-tól kezdve különböző lapok munkatársa. Elbeszéléseinek első kötete 1906-ban jelent meg. Ezeken kívül írt regényeket, színműveket, filmforgatókönyveket. Darabjait budapesti színpadokon mutatták be. Az 1918-as polgári forradalomban vállalt szerepe miatt 1919-ben elmenekült Magyarországról. Bécsben, Rómában, Párizsban, Berlinben élt. 1925-ben az Egyesült Államokba költözött, filmforgatókönyveket írt. 1928 és 1932 között Berlinben egy filmgyárban dolgozott. Utána Angliában telepedett le. Megalapította a London Film Production-t.

F. M.: Gods and Kings. Six plays. (London 1945).


Bíró Yvette (Budapest, 1930. ápr. 3.) filmesztéta, filmíró. A budapesti Tudományegyetem magyar irodalom szakán 1953-ban diplomát szerzett. 1957 és 65 között a Magyar Filmtudományi Intézet munkatársa. 1965–76-ban a Filmkultúra szerkesztője. 1976–77-ben párizsi ösztöndíjas kutató. Nem térve vissza Magyarországra az Egyesült Államokba ment, ahol Berkeleyben, a Stanford Egyetemen dolgozott. A következő tanévet New Yorkban töltötte és forgatókönyvírást tanított. 1979–81-ben a jeruzsálemi egyetem vendégelőadója. 1982 óta a New York-i Egyetemen a dramaturgia tanára.

F. M.: Miklós Jancsó (Paris 1977); Mythologie Profane, Cinéma et Pensée Sauvage (uo. 1982, angolul: Bloomington 1982, magyarul: Profán mitológia, Budapest 1990).


Bishop Beáta (szül. Székely,) író, újságíró. 1945-től a Kisgazdapárt tisztségviselőjeként részt vett a budapesti városi politikában. Cikkeket írt fővárosi lapokban. 1949-ben Nyugatra távozott. Párizsban, majd Londonban élt. 1951 novemberétől 1952 márciusáig Münchenben a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Utána felváltva élt Franciaországban, az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában. Londonban angol újságíró lett. Dolgozott a többi között a Daily Telegraphnak és a Punchnak, valamint a Womens' Own című női magazinnak. Munkatársa volt a BBC magyar osztályának és a Külföldi Szolgálat "Magazine Talks" osztályának is. Első könyve önéletrajzi kulcsregény volt és 1960-ban jelent meg.

F. M.: One Spoilt Spring (r. London 1960); Below the Belt (r. uo.); Ideje a gyógyításnak (Budapest 1990).


Bisztray György (George, Budapest, 1938. okt. 2.) irodalomtörténész, szerkesztő. 1962-ben a budapesti Tudományegyetem magyar–angol szakán végzett. 1962-ben Norvégiába, 1966-ban az Egyesült Államokba, 1976-ban Kanadába költözött. 1972-ben a Minnesotai Egyetemen összehasonlító irodalomtörténetből doktorált 1969 és 1975 között a Minnesotai és Chicagói Egyetemen tanított. 1976–1978-ban Edmontonban az Albertai Egyetem tanára. 1978-tól a torontói Egyetem magyar tanszékének vezetője. 1981 óta a Torontóban megjelenő Hungarian Studies Review társszerkesztője. Magyarul a Szivárványban, Nyugati Magyarságban és Krónikában, angolul kanadai és amerikai folyóiratokban publikál.

F. M.: Marxist Models of Literary Realism (New York 1978); Hungarian Cultural Presence in North America (tangy. szerk. Dreisziger Nándorral, Toronto 1981); Hungarian–Canadian Literature (uo. 1987).


Bobula Ida (Budapest, 1900. febr. 27. – Gaffhey SC, 1981. okt. 24.) történész. A budapesti Tudományegyetemen 1923-ban történelemből doktorált. Kétéves amerikai tanulmányútján társadalomszervezési kérdésekkel, a munkásság helyzetével és az amerikai magyarok problémájával foglalkozott. Részt vett a húszas évek ifjúsági mozgalmaiban. Egyik alapítója volt a Nemzetpolitikai Társaságnak. 1926-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban az egyetemi leányinternátusok előadója. 1933 és 1944 között a budapesti Sarolta Kollégium igazgatója. A debreceni egyetemen az újabbkori magyar történelem magántanára. 1947-ben emigrált az Egyesült Államokba. A Kongresszusi Könyvtár munkatársa. 1947–48-ban a New Jersey College for Women, 1967–71-ben a dél-karolinai Gaffneyben a Limestone College tanára. A nyugati magyar sumér-kutatás legismertebb képviselője.

F. M.: Sumerian Affiliations. A Plea for Reconsideration (Washington 1951); The Sumerian Goddes Ba-U (1952); Arany és cserép (Warren 1959–60);A sumér-magyar rokonság kérdése (Buenos Aires 1961); Origin of the Hungarian nation (Gainesville 1966); Kétezer magyar név sumir eredete (Montreal 1970).


Bodnár Gábor (Miskolc, 1920. szept. 9.) cserkészvezető, ifjúsági író. 1945 áprilisától Ausztriában és Németországban élt. 1951-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Részt vett az emigráns cserkészet elindításában. 1948-tól a külföldi Magyar Cserkészszövetség központjának vezetője, 1961 óta a szövetség ügyvezető elnöke. 1950–56: a Magyar Cserkész, 1954–71: a Vezetők Lapja szerkesztője.

F. M.: A magyar cserkészet története (Garfield 1962); A magyarországi cserkészet története (uo. 1980, Budapest 1989, németül: 70 Jahre der ungarischen Pfadfinder, uo. 1982, angolul: Scouting in Hungary, uo. 1986); A nevelés szolgálatában (Garfield 1982); Néprajzi vázlatok (uo. 1983).


Bodolai Zoltán (Felsőbalog, Gömör vm, 1917. febr. 27.) nyelv- és történelemtanár. Egyetemi tanulmányait Budapesten, Bécsben és Párizsban végezte. 1942-ben a budapesti Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1945-ben katonaként Nyugatra került. 1949-ben kivándorolt Ausztráliába. 1953-tól 1962-ig középiskolai tanár. 1972-től a Sydney-i Egyetemen magyar történelmet és kultúrát adott elő. A Sydney-i Rádió magyar osztályának munkatársa, majd szerkesztője. Az ausztráliai Magyar Életben, Nemzetőrben, Krónikában publikált.

F. M.: The timeless nation. The history, literature, music, art and folklore of the Hungarian nation (Sydney 1975); The unmaking of peace (Csapó Endrével, St. Kilda 1980); Hungarica. A Chronicle of events and personalities from the Hungarian past (Sydney 1983); A Place in the Sun. The Hungarians' Struggle to regain their Heritage and Freedom (Csapó Endrével, uo. 1986); Human Right Suppressed (Csapó Endrével, uo. 1988).


Boér Miklós (Nicolas, Szeged, 1914. ápr. 30. – São Paulo, 1987. máj. 7.) történész, szociológus, közíró. Filozófiát, jogot és teológiát tanult. 1938-ban a budapesti Tudományegyetemen teológiából doktorált. 1939–40-ben tanulmányokat végez Rómában. Pappá szentelése után 1940 és 1945 között az esztergomi érseki hittudományi főiskola tanára. 1945-től a VKM tisztviselője, 1948 januártól mint miniszteri tanácsos a katolikus egyházi ügyosztály vezetője. Ellentétbe kerülve a kormány vallás- és nevelésügyi politikájával 1948 októberében elhagyta Magyarországot. Rómába ment, ahol a Vatikáni Rádió magyar adását és a Római Magyar Kurírt szerkesztette. 1950-ben Brazíliába került 1950 és 1971 között São Paulóban a Katolikus Egyetemen szociológiát és politikatudományt tanított Tanári tevékenységével párhuzamosan 1951-től kezdve haláláig rendszeres cikkírója, majd külpolitikai szerkesztője az O Estado do São Paulo című napilapnak. 1972-ben saját kérésére VI. Pál pápa minden papi tevékenységtől felmentette és az Egyház kötelékéből laikus státusba helyezte vissza. 1972 augusztusától a São Paulói Állami Egyetemen szociológiát adott elő. Az egyetem 1984-es nyugdíjazása után is igénybe vette munkáját. Brazília elnöke 1974-ben kitüntette a Rio Branco Rend tiszti fokozatával. São Paulo polgármestere közvetlenül halála után a város egy sugárútját neveztette el róla. Művei portugál, spanyol, angol, olasz nyelven jelentek meg.

F. M.: Cardinal Mindszenty and the implacable war of communism against religion and the spirit (London 1949, olaszul: Il Cardinale Mindszenty, Milano 1950); Introduçao ã Sociologia Religiosa (São Paulo 1953); Argélia, Guerra e Paz no Maghreb (Rio de Janeiro 1961); Alemanha na Encruzilhada (São Paulo 1962, spanyolul: Barcelona 1964); Militarismo e Clericalismo em Mudança (São Paulo 1980); A utopia marxista e o socialismo reál (uo. 1982).


Bognár Kálmán (Budapest, 1908. júl. 19.) meteorológus, közíró. A budapesti Tudományegyetemen földrajzot, csillagászatot és ókori történelmet tanult. 1938-ban doktori címet szerzett. 1933 és 1936 között a Magyar Meterorológiai Intézetben dolgozott. Azután katonatiszt lett, 1945-től a Honvédelmi Minisztérium tisztviselője. A magyar forradalom bukása után 1956-ban Ausztriában telepedett le, 1959-ben a bécsi egyetemen doktorált. 1957–60-ban főiskolai tanár, 1961-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1961-től a Utahi Egyetemen a meteorológia tanára. 1965–66-ban a Dél-Illinois Egyetemen tanított. 1966-ban lett a Slippery Rock State College tanára. A hetvenes évek közepén nyugalomba vonult és a floridai Sarasotába költözött. A floridai Petőfi Kulturális Egyesület elnöke volt. Cikkei, tanulmányai, emlékezései az Új Látóhatárban és amerikai magyar lapokban jelentek meg.


Bogyay Tamás (Thomas von, Kőszeg 1909. ápr. 9.) történész, művészettörténész. Egyetemi tanulmányait mint az Eötvös Kollégium tagja a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán végezte (1927–32). Filozófiai doktorátust művészettörténeti főszakkal 1932 őszén kapott. 1932–35-ben egyetemi gyakornok a művészettörténeti és klasszika archeológiai tanszéken. 1933 és 1934-ben a berlini Collegium Hungaricum és a római Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasa. 1935 és 1940 között a zalaegerszegi tanfelügyelőség tisztviselője. 1940-től 1945-ig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője, utoljára mint miniszteri titkár. 1945 március végén a Szépművészeti Múzeum műkincs-szállítmányának kísérőjeként került Németországba. 1952 óta Münchenben él. 1952 januárjától 1974 áprilisáig (Kőszegi Ákos néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa. Főleg kulturális műsorokat, köztük magyar történeti sorozatot írt. 1963-tól 1968-ig a müncheni Magyar Intézet igazgatója. Az Ungarn-Jahrbuchnak kezdettől fogva szerkesztőségi tagja. Az Ungarns Geschichtsschreiber című német nyelvű történeti könyvsorozat szerkesztője (1976–1986). Magyar tanulmányai főleg az Új Látóhatárban és a Katolikus Szemlében jelentek meg. Számos német tudományos szakfolyóirat és lexikon munkatársa.

F. M.: Normannische Invasion – Wiener Bauhütte – Ungarische Romantik (Baden-Baden 1953); Lechfeld. Ende und Anfang (München 1955); Kép és Látomás. Egy fejezet a magyar romantika történetéből (Köln 1962); Bayern und die Kunst Ungarns (München 1964); Grundzüge der Geschichte Ungarns (Darmstadt 1967, 1973, 1977, 1991); Stephanus Rex. Versuch einer Biographie (Wien 1975, magyarul: Bécs 1976, Budapest 1988); Die heiligen Könige (szerk. Bak Jánossal és Gábriel Silagival, Graz–Wien–Köln 1976); Über die Forschungsgeschichte der heiligen Krone (Budapest 1983); A Szentkorona, mint a magyar történelem forrása és szereplője (Zürich 1984).


Bokor István (Stephen Barlay, Budapest, 1930. jan. 30.) író. Gimnáziumi érettségi után 1948-tól 1956-ig újságíró és rádióriporter volt. Az 56-os forradalom bukása után, 1956 decemberében Angliába menekült. Londonban lakik. Rövid ideig magyar emigráns lapokba írt, fizikai munkából tartotta fenn magát, majd 1975-ig újságíróként angol, amerikai és német lapoknak dolgozott. Angol nyelven regényeket, ismeretterjesztő műveket és rádió-tv. játékokat ír. Az utóbbiak rendszeresen szerepelnek angol és amerikai rádió- és tv-állomások műsorán.

F. M.: Sex Slavery (it. London 1968); Aircrash Detective (it uo. 1969); Fire (it uo. 1972); Double Cross (it uo. 1973); Blockbuster (r. uo. 1976); That Thin Red Line (it. uo. 1976); Crash Course (r. uo. 1979); Cuban Confetti (r.uo. 1981); The Ruling Passion (r. uo. 1982); The Price of Silence (r .uo. 1983); Tsunami (r. uo. 1986); The Final Call (it uo. 1990).


Boksányi Nándor (Kecskemét, 1922. dec. 15. – München, 1984. ápr. 5.) újságíró. Elvégezte a kecskeméti jogakadémiát. 1945-ben a debreceni Tudományegyetemen államtudományi doktorátust szerzett. 1943-tól a Magyar Távirati Iroda munkatársa, ugyanakkor parlamenti gyorsíró. Mindkét állásából 1951-ben politikai okok miatt elbocsátották. 1952 és 1956 között egy budapesti gyárban műhelyírnok. Az 1956-os forradalom alatt visszakerült a Magyar Távirati Irodába. 1952-ben és 1955-ben Magyarország gyorsíró bajnoka. 1965 júniusában egy párizsi útjáról nem tért vissza, hanem Franciaországban menedékjogot kért. Magyarországon színdarabfordításait több színházban játszották. 1966 februárjától haláláig (Asztalos István néven) a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa volt.


Bolgár László (Temesvár, 1911. szept. 11. – Rion Les Montagnes, 1990. jún. 16.) újságíró, műfordító. 1935-ben a budapesti Tudományegyetemen jogi doktorátust szerzett, 1935-től tíz éven át Belgrádban, Zágrábban, Szófiában sajtóattasé. Később rádiótudósító. 1947-ben Franciaországban telepedett le. 1949 és 1958 között Párizsban a Francia Rádió magyar adásának szerkesztője, utána 1969-ig a kelet-európai adások h. vezetője, 1969-től 1975-ig vezetője. A Látóhatárban, az Új Hungáriában, az Ahogy Lehetben, az Irodalmi Újságban, és párizsi lapokban publikált. Magyar szerzők műveit fordította franciára.


Bónis László (Pozsony, 1898. márc. 31. – São Paulo, 198?) költő, író, újságíró. 1919-ben elvégezte a Színművészeti Főiskolát. Tizenhat éves kora óta publikált verseket. A II. vh.-ban katonai szolgálatot teljesített. A háború után Nyugaton maradt. Később Brazíliába vándorolt ki és São Paulóban telepedett le. Főleg észak- és dél-amerikai lapokban közölt verseket, irodalmi és politikai cikkeket.

F. M.: Kaleidoszkóp (v. São Paulo 1958); Tűz és víz között (v. uo. 1964).


Boór János (Budapest, 1932. aug. 3.) filozófus, szerkesztő. Fizikai, matematikai, filozófiai és katolikus teológiai egyetemi tanulmányait Budapesten, Münchenben és Salzburgban végezte. Az 56-os forradalom után elmenekült Magyarországról. Münchenben telepedett le, ahol 1970 óta a jezsuita Filozófiai Főiskolán megbízott előadó. 1965 óta szerkeszti a Herder Kiadó gondozásában megjelenő Mérleg című tallózó folyóiratot, melynek 1988 óta főszerkesztője. A Mérlegen kívül cikkei jelennek meg a Katolikus Szemlében, az Életünkben, a Vigiliában, a Theologie und Philosophie és az Osteuropa Naturwissenschaft című német folyóiratokban.


Borbándi Gyula (Budapest, 1919. szept. 24.) író, történész, szerkesztő. A budapesti Tudományegyetemen 1942-ben államtudományi doktorátust szerzett. Egyetemi évei alatt az Országos Széchenyi Szövetség kulturális alelnöke. 1941 és 1949 között a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselője (közben 1942–45-ben katona). 1949 januárjában elmenekült Magyarországról. 1949–51-ben Svájcban szállodai alkalmazott. 1951 augusztusától 1984 szeptemberéig (Gyulai Ernő néven) a müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa (1979–84: a magyar osztály h. igazgatója). 1950-ben részt vett a Látóhatár megindításában, 1953 januártól a folyóirat főmunkatársa, 1957 novemberétől egyik szerkesztője. 1958 júliusától 1989 végéig az Új Látóhatár felelős szerkesztője. A Hontalan írók PEN Központja német nyelvterületi csoportjának tíz éven át alelnöke. Az említett folyóiraton kívül publikált az Irodalmi Újságban, a Katolikus Szemlében, (bécsi) Magyar Híradóban, Bécsi Naplóban, Szivárványban, Nyugati Magyarságban, Életünkben és az Ungarn-Jahrbuchban (amelynek 1987-től szerkesztőségi tagja). 1990-től a budapesti Hitel védnökségének tagja. 1991-ben Magyar Művészetért Díjat kapott.

F. M.: Tanulmányok a magyar forradalomról (szerk. Molnár Józseffel, München 1966); Der ungarische Populismus (Mainz 1976); A magyar népi mozgalom (New York 1983, Budapest 1989); A magyar emigráció életrajza 1945–1985 (Bern 1985, Budapest 1989); Nyugati magyar esszéírók antológiája (szerk. Bern 1986); Nyugati magyar tanulmányírók antológiája (szerk. uo. 1987); Ötszáz mérföld (esszék, naplók, München 1989).


Borbély Andor (Vác, 1901. júl. 20. – München, 1970. ápr. 4.) újságíró. Jogot tanult Budapesten. 1920-tól hírlapíró. Pályáját az Új Nemzedéknél kezdte, majd a Magyarság (1920–24); az Újság (1924–33) és a Függetlenség (1933–44) munkatársa volt. Közben 1941–44-ben a kolozsvári Ellenzéknek és az Esti Lapoknak is dolgozott. 1945-től Németországban élt, Münchenben lakott, keveset publikált.


Borbély László (Budapest, 1922. dec. 29. – München, 1985. szept. 14.) újságíró. Borbély Andor fia. Budapesten érettségizett. Utána újságíró lett. Pályáját a kolozsvári Ellenzéknél és az Esti Lapoknál kezdte, közben a Sajtófőiskolán és a kolozsvári egyetem közgazdasági karán tanult. 1942–44-ben a budapesti Esti Újság munkatársa. 1944-ben ellenállási tevékenységet fejtett ki. 1945-ben rövid ideig a Szabadság munkatársa, majd alkalmi munkákból élt. 1948-ban hirdetőirodát nyitott. A nyugati sajtónak írt riportjai miatt 1950 áprilisában letartóztatták, a népbíróság halálra ítélte, a halálos ítéletet 1951 júniusában életfogytiglani kényszermunkára változtatták át. 1956 júliusában amnesztiával szabadult és a forradalomig sportfényképész volt. 1956 novemberében Münchenbe menekült. 1958 májusától haláláig (Kőbányai Péter néven) a Szabad Európa Rádió munkatársa volt. Az Új Hungáriában publikált.

F. M.: "Halálraítélt! Gyakran ellenőrizendő!" (rabsága története, Róma 1958, németül: Köln 1960).


Borhegyi István Ferenc (Stephen Francis de, Budapest, 1921. okt. 17. – Milwaukee, USA, 1969. szept. 26.) antropológus, régész. 1946-ban a budapesti Tudományegyetemen bölcsészdoktori oklevelet szerzett, majd 1948-ig egyetemi előadó és múzeum-őr. 1948-ban Nyugatra távozott. Az Egyesült Államokban telepedett le. 1949-52-ben Guatemalában a San Carlos Egyetem antropológia-tanára. Egyetemi tanári tevékenységét a Missouri, Oklahomai, Wisconsini Egyetemen folytatta. 1959-től haláláig Milwaukee város múzeumának igazgatója. Észak- és latin-amerikai tudományos folyóiratokban publikált.

F. M.: Settlement Patterns in the Guatemalian Highlands: past and present (New York 1956); The Modern Museum and the Community (Norman 1958); The Museum as a Cultural Centre in the Development of the Community I-V. (Paris 1958-61); Cultura folk y cultura compleja en el area maya meridional (Guatemala 1959); A Bibliography of Museums and Museum Work (Milwaukee 1960–61); Ball Game Hanstones and Ball Game Gloves (Cambridge 1961); The Rubber Ball Game of Ancient America (Zs. Borhegyivel, Milwaukee 1963); Highland Maya Settlement Patterns: Synthesis of Highland Maya Archeology (Washington 1965).


Bornemisza Péter Társaság. Ausztriában (Bécsben) működő, a magyar kultúrát szolgáló egyesület, 1960 márciusában alakult. Rendszeres előadásai főleg irodalmi, történeti, társadalomtudományi és művészeti témájúak. A nyugat-európai előadókon kívül mindig nagy számban szerepeltetett Magyarországon és a vele szomszédos országokban élő írókat, tudósokat és művészeket. Elnökei; 1960–64: Faber György, 1964–66: Faragó Tibor, 1966–68: Bujdosó Alpár, 1968–78: Kántás Károly, 1978-tól Csordásné Leidenfrost Viola. Titkára és tevékenységének szervezője az alapítástól kezdve megszakítás nélkül Szépfalusi István.


Boros Lajos (Szentes, 1914. jan. 31.) tudományos kutató, matematikus. Iskoláit Szentesen, Budapesten, Kecskeméten, és Szegeden végezte. Neveléstudományból doktori diplomát szerzett. 1939–41-ben a budapesti Bolyai népi kollégium igazgatója. Jelentős szerepet játszott a népi kollégiumi és népfőiskolai mozgalomban. 1941-től 1944-ig az Országos Nép- és Családvédelmi Alapnál, 1945 és 1948 között a Kereskedelmi és Szövetkezetügyi Minisztériumban tisztviselő. Mezőgazdasági és szövetkezeti szakértőként több könyvet, tanulmányt és cikket írt. Rákosi idejében osztályidegenné nyilvánították és minden értelmiségi munkától eltiltották. Évekig munkásként dolgozott. Az 56-os forradalom bukása után Nyugatra menekült. A radioaktív sugárzások mérésével és az ellenük való védekezéssel foglalkozott. A New Jersey állami Bureau of Radiation Protection alkalmazottjaként 1980 végén vonult nyugalomba. E témakörben több publikációja jelent meg. Azóta a floridai Sarasotában él, tevékeny résztvevője a Magyar Baráti Közösség munkájának.


Boros László (Budapest, 1893. jan. 16. – Bécs, 1974. szept. 19.) újságíró. Pályafutását a budapesti Világnál kezdte. 1923-tól az Esti Kurír munkatársa, majd szerkesztője. 1940-ben Franciaországba emigrált. Később az Egyesült Államokba költözött. 1949-től 1952-ig az Amerikai Magyarság kiadója és szerkesztője volt. 1952-től Münchenben az Amerika Hangja európai szerkesztőségét vezette.


Boros László (Ladislaus, Budapest, 1927. okt. 2. – Zürich, 1981. dec. 8.) teológus, író. Középiskolai érettségi után belépett a jezsuita rendbe, amely külföldre küldte tanulmányai elvégzésére. Filozófiát Szegeden kezdett tanulni, azután Innsbruckban és Münchenben folytatta, teológiát Belgiumban, Franciaországban és Angliában tanult. 1959-ben Zürichben telepedett le. 1959-től 1975-ig az Orientierung című folyóirat szerkesztője. 1963-tól 1981-ig a vallástudományok megbízott előadója az innsbrucki egyetemen. 1975-ben kilépett a jezsuita rendből és feladta papi hivatását. Főleg németül publikált, könyveket és folyóiratokba tanulmányokat írt. Sok művét más nyelvekre is lefordították.

F. M.: Mysterium mortis. Der Mensch in der letzten Entscheidung (Olten 1962); Der anwesende Gott. Wege zu einer existentiellen Begegnung (uo. 1964, magyarul: A köztünk élő Isten, Eisenstadt 1970); Erlöstes Dasein. Theologische Betrachtungen (Mainz 1965); Gott-Welt-Bruder. Grundströmungen des heutigen Denkens (Meitingen–Freising 1967); In der Versuchung. Meditationen über den Weg zur Vollendung (Olten 1967); Wahrhaftigkeit und Liebe (Meitingen–Freising 1967); lm Menschen Gott begegnen (Mainz 1967, magyarul: Az emberben felénk hajló Isten, Eisenstadt 1973); Aus der Hoffnung leben. Zukunftserwartung im christlichen Dasein (Olten 1968, magyarul: Reményből élünk, Eisenstadt 1969); Gott für die Menschen (Freising 1968); Wir sind die Zukunft (Mainz 1969); Der gute Mensch und sein Gott (Olten 1971); Der nahe Gott (Mainz 1971); Ein Kreuzweg (Bergen–Enkheim 1971); Leid als Vorbereitung des Todes (Freiburg 1971); Der anwesende Gott Jesus menschlich betrachtet (Freiburg–Basel–Wien 1972); Weihnachtsmeditationen (Olten 1972); Über das christliche Beten (Mainz 1973); Denken in der Begegnung (Olten 1973); Gedanken über das Christliche (Frankfurt a/M 1973); Engel und Menschen (Freiburg 1974); Geborgene Existenz. Christliches Leben als Hoffnung (Freiburg–Basel–Wien 1975); Phasen des Lebens (Olten 1975); lm Leben Gott erfahren (uo. 1976); Befreiung zum Leben. Die Exerzitien des Ignatius von Loyola als Wegweisung von heute (Freiburg–Basel–Wien 1977); Offenheit des Geistes. Begegnungen (Olten 1977); Taglich aus dem Glauben leben (Mainz 1977); Das Buch von unserem Herrn Jesus (M. Reidellel, Düsseldorf 1977); Vom unglaubigen Glauben (Olten 1978); Heute Christ sein. Über die christliche Gesionung und die Liebe zur Welt (Freiburg–Basel–Wien 1978); Gottesbild und Glaube (Meitingen–Freising 1979); Sinn der Weihnacht (Zürich 1979).


Borsányi Julián (Máramarossziget, 1903. okt. 1.) hadtörténész, újságíró. Tanulmányait a budapesti Műegyetemen és katonai főiskolán végezte. Okleveles gépészmérnök. A magyar honvédségnél viselt utolsó rangja: hadiműszaki törzskari alezredes. 1945-ig a Honvédelmi Minisztérium légvédelmi osztálya és (a kutatással foglalkozó) Országos Légoltalmi Intézet élén a légvédelem fegyvertechnikai és műszaki ügyeivel foglalkozott. A Műegyetemen meghívott előadó, a budapesti rádió honvédelmi negyedóráinak társszerkesztője volt, magyar és külföldi folyóiratokban több cikke jelent meg. 1945 óta Németországban él. 1951 októberétől 1954 végéig kutatóként, 1955 januárjától 1969 júniusáig (egy ideig Bell ezredes néven) katonapolitikai szakértőként a Szabad Európa Rádió munkatársa. A vállalat Üzemi Tanácsának elindítója és első elnöke. Publikált az Új Látóhatárban, a Nemzetőrben, az Új Európában, a Hadak útjánban. Beható kutatásokat végzett az 1941-es kassai bombázás ügyében.

F. M.: Das Rätsel des Bombenangriffs auf Kaschau, 26. Juni 1941, Wie wurde Ungarn in den II. Weltkrieg hineingerissen? (München 1978); A magyar tragédia kassai nyitánya (uo, 1985).


Borshy Kerekes György (Diósgyőr, 1892. márc. 9. – Los Angeles, 1971. jan. 24.) református lelkész, szerkesztő. 1910-től a debreceni és a budapesti Tudományegyetem hallgatója. Református lelkészi oklevelet szerzett. 1924-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. 1924 és 1927 között McKeesport, ezután 1935-ig Youngstown református lelkésze. A Független Magyar Református Egyház egyik alapítója. 1952-től nyugati egyházmegyéjének esperese. 1944-től az Amerikai Magyar Református Egyesület titkára, 1956-tól 1964-ig elnöke. 1925 és 1935 között a Magyar Egyház, 1936-tól 1961-ig a Testvériség című lap szerkesztője. A Hungarica Americana és a Magyar Egyház Könyvei című könyvsorozatok elindítója és szerkesztője. Verseket is írt. Amerikai magyar lapokban publikált.

F. M.: Mindszenty bíboros (1955).


Borsody István (Stephen, Eperjes, Sáros vm, 1911. szept. 16.) történész, író. 1934-ben a prágai cseh Károly Egyetemen jogi és politikai doktorátust szerzett. Az elkövetkező években nyugati egyetemeken egészítette ki tanulmányait. Rövid ügyvédi gyakorlat után újságíró lett. 1937-től 1944-ig a Prágai Magyar Hírlap belső munkatársa. 1938-tól Budapesten a Magyarország külpolitikai cikkírója. 1945–46: részt vesz a Szabad Szó és az Új Magyarország szerkesztésében. 1945-ben a budapesti Tudományegyetemen magántanári képesítést kapott a kelet-európai történelem tárgykörében. 1946-ban külügyi szolgálatba lépett, a washingtoni magyar követség sajtóattaséja lett. 1947 júniusában lemondott és disszidált. Először a Pennsylvania College for Women, majd 1953-tól a pittsburghi női Chatham College tanára. 1977-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig orosz és modern európai történelmet adott elő. 1988-ban Bostonba költözött. Magyar nyelvű írásai a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, és a Magyar Füzetekben jelentek meg. 1953–54-ben valamint 1957–58-ban a Látóhatár szerkesztőbizottságának tagja. 1979-től 1989-ig a Magyar Füzetek szerkesztői munkaközösségének, illetve tanácsadó testületének tagja. Angolul rendszeresen publikál amerikai tudományos folyóiratokban.

F. M.: The Triumph of Tyranny. The Nazi and Soviet Conquest of Central Europe (London 1960); The Tragedy of Central Europe (a Triumph of Tyranny bőv. és jav. kiadása, New Haven 1980); The Hungarians: a divided nation (tangy. szerk. uo. 1988); Európai évek (tan. Budapest 1991).


Borsos Sándor (Söpte, Vas vm, 1920. márc. 5. – Párizs, 1984. jan. 14.) politikus, szerkesztő. A budapesti Műegyetem közgazdasági karán doktorált. 1945-től részt vett az ifjúságpolitikában. 1945–47-ben a Népi Ifjúsági Szövetség főtitkára. Az 1947-es választásokon a Nemzeti Parasztpárt listáján országgyűlési képviselő lett. 1948 őszén elmenekült Magyarországról és 1950 őszén Zürichben részt vett a Látóhatár alapításában. 1950-től 1952-ig a folyóirat felelős szerkesztője és kiadója. 1951-ben Zürichből áttelepedett Párizsba. Ott adta ki és szerkesztette 1953–56-ban a Valóság, 1958-ban a Szocialista Magyarország – Szocialista Európa című politikai lapokat. Részt vett a magyar Európa Mozgalom, élete végén a Francia Szocialista Párt és a CFDT szakszervezet tevékenységében.


Borszéky György (tkp. Kaáli Nagy György, Hódmezővásárhely, 1912. jan. 2.) ügyvéd, közíró. A budapesti Tudományegyetemen 1937-ben jogi és államtudományi doktor lett. 1942-ben ügyvédi oklevelet szerzett. 1934-től a Pénzintézeti Központ alkalmazottja. 1945-ben a Kisgazdapárt pénzügyi bizottságának tagja. Az 1956-os forradalomban vállalt szerepe miatt elmenekült Magyarországról. Kanadában telepedett le és 1977-ben bekövetkezett nyugalomba vonulásáig Ontario állam Jövedelemügyi Minisztériumának tisztviselője volt. Azóta Toronto egy elővárosában él. Édesapja, Nagy György és köztársasági mozgalma történetével foglalkozik. Írásait az Új Látóhatár, az Irodalmi Újság, a Kanadai Magyarság, a Nyugati Magyarság közölte.


Bostoni Magyar Intézet (Hungarian–American Cultural and Research Institute). Koncz Lajos orvos irányításával a hetvenes évek közepe óta működik. Magyar kulturális kezdeményezéseket támogat. Kiadott irodalmi és történelmi tárgyú audiokazettát, 1979-ben lehetővé tette a Külhoni Szövegtár című évkönyv megjelenését. Ugyancsak 1979-ben meghirdette a Bibó István-díj pályázatát.


Bóta Ernő (Budapest, 1900. márc. 4. – Boulogne sur Seine, 1987. ápr. 4.) politikus. Az első vh-ban műszerésztanulóként hívták be katonának, az olasz frontra került, megsebesülve hadifogságba esett, onnan 1920-ban szabadult. 1921-ben szocialista nézetei és baloldali magatartása miatt külföldre kényszerült. Bécsi és belforti tartózkodás után Párizsban telepedett le. 1923 októberében részt vett az Emberi Jogok Magyar Ligájának megalapításában. A kezdeményezésére alakult szervezetnek elnöke, majd haláláig tb. elnöke volt. Szóban és írásban küzdött a magyarságot hazájában és a szomszédos országokban ért jogsértések ellen.


Botond István (tkp. B. Pál Budapest, 1912. aug. 7. – Sydney, 1978. ápr. 20.) költő, író, műfordító. Polgári foglalkozása orvos volt. A budapesti Tudományegyetemen szerzett diplomát. A második vh-ban katonaorvosként szolgált A háború vége orvos-századosként Dániában érte. 1948-ban kivándorolt Ausztráliába. Több évi fizikai munka után 1953-tól végezhetett csak ismét orvosi tevékenységet. Ausztráliai, amerikai és európai emigráns lapokban publikált, "Koltói ébredés" címmel színművet írt Petőfiről és Szendrey Júliáról, amelyet Sydneyben mutattak be.

F. M.: Megosztanám veled (v. Sydney 1968); Őszi máglya (v. uo. 1971); Szüret (v. Csepelyi Rudolffal és Novák Máriával, Melbourne 1972); Petőfi Sándor emlékkönyv (Sydney 1972); A csend virágai (v. és elb. uo. 1976).


Bödőcs Pál (Babot, Sopron vm, 1941. aug. 6.) elbeszélő, esszéista, kritikus. 1960-ban érettségizett, két évig gyárban dolgozott, majd Pécsett pedagógiai főiskolát és Budapesten egyetemet végzett. Húsz évet töltött – Sopronban és Budapesten – pedagógiai pályán mint magyar nyelv, irodalom és történelem tanár. 1984 májusában Nagy-Britanniában menedékjogot kért, azóta Londonban él. Szépirodalmi írásai és kritikái a többi között a szombathelyi Életünkben és a miskolci Napjainkban jelentek meg. Nyugaton az Új Látóhatárban és az Irodalmi Újságban publikált.


Bődy Pál (Paul, Keszthely 1934. jún. 8.) történész, szociológus. Az 56-os forradalom után került az Egyesült Államokba. 1964-ben az indianai Notre Dame Egyetemen doktorált. 1964 és 1970 között az Ohioi Állami Egyetemen adjunktus. 1971–73-ban a Portlandi Egyetemen tanár. 1975-77-ben a kanadai Kingstonban a St. Lawrence College-ban tud. kutató. 1977-től az Ohioi Állami Egyetemen tervezési igazgató.

F. M.: Joseph Eötvös and the Modernization of Hungary 1840–1870 (Philadelphia 1972, Boulder 1985); Hungarian Immigrants in Greater Pittsburgh 1880–1980 (Boros-Kazai Marianne-nal, Pittsburgh 1981); Hungarian Community Life in Great Pittsburgh (Boros-Kazai Marianne-nal uo. 1981); Struggle and Hope, The Hungarian–Canadian Experience (Kovács Márton Lajossal és Kovrig Bencével, Toronto 1982).


Brachfeld Olivér (Budapest, 1908. febr. 18. – Bogota, 1975. dec. 16.) műfordító, irodalomtörténész. 1925 és 1930 között végzi tanulmányait a budapesti Tudományegyetemen, majd Párizsban és Bécsben folytat tanulmányokat. Azután előadó a párizsi Sorbonne-on, Münchenben és Barcelonában a katalán egyetemen. A spanyol polgárháború alatta barcelonai állami színház főigazgatója. 1938–41-ben Franciaországban, 1941 után ismét Spanyolországban élt. Később Dél-Amerikába került. Caracasban és Bogotában volt egyetemi tanár. A huszadik századi magyar szépirodalom több jeles alkotását – regényeket és színműveket – ültetett át spanyol nyelvre. Irodalomtörténeti munkákat írt spanyolul.

F. M.: La reina mas olvidada de la história (Barcelona 1947); Los complejes de inferioridad de la mujer (Caracas–Barcelona 1951, olaszul: Roma 1952); História de Hungría (Barcelona 1957).


Braham, Randolph L. (eredeti neve: Ábrahám Dezső, Bukarest, 1922. dec. 20.) történész. Kolozsvárott érettségizett. 1948-ban az Egyesült Államokba távozott. Ott végezte egyetemi tanulmányait és szerzett 1952-ben doktori diplomát. 1971 óta a New Yorki Városi Egyetem tanára. Politológiát ad elő. Kutatásaiban és publikációiban a magyar zsidóság második világháborús tragédiájával foglalkozik. Angolul ír.

F. M.: Eichmann and the Destruction of Hungarian Jewry (New York–Tel-Aviv 1961, magyarul: Eichmann és a magyar zsidóság pusztulása, New York 1962); The Hungarian Jewish Catastrophe, A Selected and Annoted Bibliography (New York 1962, Boulder 1984); Education in the Hungarian People's Republic (Washington 1970); The Hungarian labor Service System, 1939–1945 (Boulder 1977); The Politics of Genocide, The Holocaust in Hungary (New York 1981, magyarul: A magyar Holocaust, Budapest–Wilmington 1988); Genocide and Retribution, The Holocaust in Hungarian Ruled Northern Transylvania (Boston–The Hague 1983); The Holocaust in Hungary: Forty Years Later (tangy. Vágó Bélával, New York 1985); Jewish Leadership during the Nazi Era, Patterns of Behavior in the Free World (szerk. Boulder 1985).


Brandenstein Béla (Béla von, Budapest, 1901. márc. 17. – Saarbrücken, 1989. aug. 24.) filozófus. A budapesti Tudományegyetemen 1923-ban bölcseleti doktorátust szerzett. 1927-ben egy magántanár, 1929-ben rk. tanár, 1934-ben r. tanár lett. Pauler Ákos bölcseleti tanszékét vette át. 1938-ban a Magyar Filozófiai Társaság elnöke. Több külföldi tudományos akadémia tagja. 1945-ben Ausztriába költözött, 1949-ben Saarbrückenbe került, az akkor létesült egyetem filozófiai tanszékére, ahol 1969-ig tanított. Nyugdíjazása után a Luganói tó partján lévő házába vonult vissza.

F. M.: Der Mensch und seine Stellung im All (Einsiedeln–Köln 1947); Das Bild des Menschen und die Idee des Humanismus (Bregenz 1948); Leben und Tod. Grundfragen der Existenz (Bonn 1948); Der Aufbau des Seins. System der Philosophie (Tübingen 1950); Platón (Saarbrücken 1951); A művelődés válsága (Köln 1952); Új szellemkor felé? A kultúralakulás jövőjéről (München 1952); Vom Werdegang des Geistes in der Seele (Saarbrücken 1954); Die Quellen des Seins (Köln 1985); Vom Sinn der Philosophie und ihrer Geschichte (Bonn 1957); Wahrheit und Wirklichkeit (Meisenheim 1965); Grundlegung der Philosophie I-VI. (szerk. Salzburg 1965–70); Sein-Welt-Mensch (tangy. München 1983); Der Mensch vor Gott (tangy. uo. 1984).


Brazil-Magyar Kultúregyesület . 1950-ben alakult São Pauloban a magyar nyelv, hagyományok és műveltség ápolására. Előadásokat, irodalmi esteket, ünnepségeket, nyelvi, irodalmi és történelmi tanfolyamokat rendezett. 1960-tól könyveket is megjelentetett. Vezetői közé tartozott a többi között Ecsedy Tamás, Jordán Emil, Troykó György, Zágon Bertalan.


British Hungarian Fellowship. 1951-ben alakult társaság az angol–magyar szellemi kapcsolatok ápolására. Előadásokat rendez angol és magyar nyelven, főleg irodalmi, tudományos és művészeti témákról. Elnökei: C.A. Macartney, Sir Thomas Moore, gr. Teleki Mihály, G.F. Cushing (1986-tól).


Bródy Sándor (Miskolc, 1900. aug. 30. – São Paulo, 1963. aug. 2.) könyvkiadó és kereskedő. 1923-ban elvégezte a berlini kereskedelmi főiskolát. 1937-ben a pécsi Tudományegyetemen államtudományi doktor lett. A negyvenes években kivándorolt Brazíliába. 1960-ban. São Pauloban könyvkereskedést nyitott. Kiadással is foglalkozott. Halála után az üzletet özvegye vette át.


Bruck Edit (Edith, Tiszakarád, Zemplén vm, 1932. máj. 3.) író, újságíró, műfordító. Auschwitzba deportálták, majd végigjárta a dachaui, christianstadti, bergen-belseni lágereket. Szabadulása után 1948-ig Budapesten lakott. Azután Izraelben telepedett le, ahol fizikai munkából élt. 1952-ben Olaszországba költözött. Jelenleg Milánóban él. Újságíróként dolgozik. Verset, regényt, elbeszélést, színművet ír és modern magyar színműveket fordít olaszra.

F. M.: Chi ti ama cosi (r. Milano 1958, németül: Frankfurt 1961, magyarul: Ki téged így szeret, Budapest 1964); Andremo in città (r. Milano 1962, németül: Hamburg 1965); E Natale, vado à vederé (r. Milano 1962); Le sacre nozze (r. uo. 1969); Due stanze vuote (r. Padoa 1974); Transit (r. Milano 1978, magyarul: Tranzit, Budapest 1988); Mio splendido disastro (r. Milano 1979); In difesa del padre (r. uo. 1980).


Brunauer Dalma (szül. Hunyadi, Budapest, 1924. febr. 24.) nyelvész, irodalomtörténész. A budapesti Tudományegyetemen 1948-ban bölcsészdoktori címet szerzett, s még ebben az évben az Egyesült Államokba költözött. 1949–53-ban a chicagói DePaul Egyetemen előadó, 1953–58-ban Lockport IL-ban a Lewis College, 1958–65-ben a New York-i City College tanára. 1965-től Potsdam NY-ban, a Clarkson College of Technology világirodalmi tanszékének docense. Amerikai angol nyelvű tudományos folyóiratokban és magyarul a Szivárványban publikál.

F. M.: World Literature in Transition (1960); Literature and Religion (1971); Dezső Kosztolányi (Brunauer Istvánnal, München 1983).


Brunner György (Georg, Budapest, 1936. jún. 2.) jogtudós. Az 56-os forradalom után került Nyugatra. Tübingenben közjogot, valamint kelet-európai jog- és állam tudományt tanult. 1963-ban doktorátust szerzett. 1970-ben Kölnben magántanári képesítést nyert. 1964 és 1971 között a kölni Bundesinstitut für Ostwissenschaft und Internationale Studien munkatársa. 1971-től 1984-ig a Würzburgi Egyetem tanára. 1984-től a Kölni Egyetemen a közjog és a keleti jog tanára. 1989-ben a jogi kar dékánja. Több német és nemzetközi tudományos testület tagja, ill. vezetője, valamint tudományos folyóiratok társszerkesztője.

F. M.: Die Grundrechte im Sowjetsystem (Köln 1963); Das Parteistatut der KPdSU (uo. 1965); Die Problematik der sozialen Grundrechte (Tübingen 1971); Kontrolle in Deutschland (Köln 1972); Einführung in das Recht der DDR (München 1975, 1979); Politische Soziologie der UdSSR (Wiesbaden 1977); Vergleichende Regierungslehre (Paderborn 1979); Politischer Systemwandel und Verfassungsreform in Osteuropa (Bergisch–Gladbach 1990).


Brüsszeli Magyar Ház. A belga főváros katolikus magyarjainak és kulturális életüknek központja. Déri Béla katolikus pap alapította 1952-ben. Három évvel később új házat vett és rendezett be. Ő szervezte meg a benne folyó munkát a magyar művelődés ápolására. A Ház irodalmi esteket és hangversenyeket rendezett, magyar iskolát tartott fenn, kiadta a Belgiumi Magyar Közlöny, majd a Magyar Ház című lapot, laza írói szervezetnek adott otthont (Európai Magyar Írók Kongresszusa), elindította a Mindszenty Szabadegyetemet és 1956-ban a Magyar Ház Kiadóvállalatot. Déri Béla 1966-ban bekövetkezett halála után e kezdeményezések elsorvadtak.


Buday György (George, Kolozsvár, 1907. ápr. 7. – Coulsdon, Anglia, 1990. jún. 12.). fametsző, művészeti kiadó, kulturális szervező. A kolozsvári ref. kollégium után a szegedi Tudományegyetemre iratkozott be. Szegeden közreműködött a Bethlen Gábor Kör, majd a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma megalapításában és szervezésében. Mindkettőnek elnöke volt. 1928-ban részt vesz az angol keresztény diákmozgalom liverpooli kongresszusán, majd megismerkedik a londoni East Enden a Settlement mozgalommal. A szegedi Művészeti Kollégiumban ennek népszerűsítésére és követésére törekszik. 1938-ban Angliába költözik, és Londonban telepszik le. A második vh. alatt (1940–45) a BBC rádióállomás európai osztályának munkatársa; a Külügyminisztérium tisztviselője. 1947-től két éven át a londoni Magyar Kulturális Intézet igazgatója. Erről a tisztéről a Rajk-per miatt mondott le. 1956-ban a magyar forradalom bukásának hírére idegösszeroppanást kapott, kórházba, majd szanatóriumba került. Azóta a London közelében lévő coulsdoni szanatórium parkjában épült üvegpavilonban élt és dolgozott. Nemzetközi elismerést kiváltó illusztrációkat alkotott. A magyar költészet tervezett angol antológiája részére elkészítette húsz magyar költő portréjának fametszetét, írói munkái közül legjelentősebb a christmas-cardokról írt műve és Harry Carter angol tipográfussal közösen írt tanulmánya Tótfalusi Kis Miklós betűiről.

F. M.: George Buday's Ninth Little Book (London 1953); The History of the Christmas Card (London 1954); Fametszetek (album, Budapest 1970).


Bujdosó Alpár (Budapest, 1935. dec. 18.) költő, mérnök. Sopronban az Erdőmérnöki Főiskolán kezdte tanulmányait, 1956 végén Ausztriába menekült és Bécsben telepedett le. A bécsi egyetemen 1963-ban erdőmérnöki oklevelet szerzett. Útépítő tervezőmérnökként dolgozik. Verseket, szövegeket ír. A kísérletező irodalom művelője. 1978-tól a Magyar Műhely szerkesztőinek egyike. Német nyelven is publikál.

F. M.: Zárt világ (sz. Párizs 1972); 1 és 2 között az Erzsébet hídon (sz. uo. 1980); Irreverzibilia zeneon (sz. uo. 1985).


Bujdosó Bálint (tkp. Meskó Lajos, Baja, 1912.) költő, piarista pap. Budapesten tanári oklevelet szerzett. 1936-ban szentelték pappá. A piarista rend iskoláiban tanított. 1945-ben tábori lelkészként kórházvonattal került Németországba. Ausztriában, Spanyolországban, Kubában, végül az Egyesült Államokban missziós és tanítói munkát végzett. Jelenleg az amerikai magyar piaristák devoni kollégiumában lakik. Verseket ír, munkái a többi között a Nemzetőrben, a Katolikus Szemlében, az Új Európában, valamint amerikai magyar lapokban jelentek meg.

F. M.: A harmadik csodaszarvas (v. Bécs 1972); Rovás a romokon (v. Boardman 1987).


Burgenlandi Magyar Kulturális Egyesület (Burgenlandisch-Ungarischer Kulturverein). A burgenlandi magyarok művelődése és hagyományai megőrzése előmozdítására alakult 1968-ban Felsőőrött. A magyar nemzetiséget képviseli az Osztrák Nemzetiségi Tanácsban. Kulturális napokat, zenei heteket, hangversenyeket, kiállításokat rendez. Elnöke Moór János, majd 1986-tól Szeberényi Lajos. Őrség címmel tájékoztató közlönyt ad ki.


Bús-Fekete László (Kecskemét, 1896. jan. 29. – Los Angeles, 1971. júl. 25.) író, színműíró. A budapesti Műegyetem építészmérnöki szakán tanult, de tanulmányait abbahagyta, újságíró lett. 1914-től jelentek meg versei és elbeszélései. 1916-tól a Színházi Élet munkatársa, 1917-től szerkesztőinek egyike. Regényeket, színdarabokat, elbeszéléseket és filmforgatókönyveket írt. Sikeres színpadi szerző volt. 1940-ben az Egyesült Államokban telepedett le. Több művét – filmeket, tv-játékokat – feleségével, Fagyas Máriával közösen írta.


Buza János György (Budapest, 1900. jún. 21. – Los Angeles, 1981. aug. 9.) író, erdőmérnök. A magyaróvári gazdasági akadémián végzett. Katonaként került 1945-ben Németországba. 1950-ben Venezuelában telepedett le. A meridai Los Andes Egyetemen 1953-ban tanársegéd, majd később tanár, valamint a növénytár kurátora volt. Útirajzokat írt.

F. M.: Venezuela gyémántmezőin (úti. Los Angeles 1978); Gyémánttermő hegyek alján (úti. Toronto 1978); Visszatérésem a zöld pokolból (úti. Canberra 1980).


Büky Barna (Budapest, 1934. ápr. 1.) közgazdász. A budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen végzett. 1961 októberében hagyta el Magyarországot, Angliában telepedett le. 1964 decemberében Münchenben a Szabad Európa Rádió munkatársa lett, közgazdasági szakértőként dolgozott (Vadász János néven). 1987 májusától 1991 február végi nyugdíjazásáig a magyar osztály h. igazgatója volt.




Hátra Címlap Előre