Talán sehol nem válhat egy kutatás oly könnyen nevetségessé, mint amikor idegen civilizációk tevékenységére utaló alakzatokat vagy jeleket keres az égen. Gondoljunk a marscsatornákra, vagy Sklovszkij félig komoly ötletére, hogy a Mars Phobos nevű holdja mesterségesen létrehozott üreges test. Az utóbbi években a Marson talált állítólagos "arc" körül dúlt szenvedélyes vita, amelyet nemrég a Mars Global Surveyor felvételei segítségével sikerült megnyugtatóan lezárni. (Közönséges hegyről van szó, nincs okunk feltételezni, hogy mesterséges eredetű.) E sok csalódás a tudományt eleve rendkívül gyanakvóvá és szkeptikussá tette mindenféle nem természetes eredetre utaló magyarázattal szemben, ha ilyen jelenségekről van szó. Az általánosan elfogadott alapelv az, hogy ha sikerül egy égi jelenségre bármilyen körmönfont és bonyolult természetes magyarázatot találni, akkor a mesterséges eredet, mint alternatív lehetőség többé szóba sem hozható. Például ezen az alapon került le teljesen a napirendről az 5. fejezetben említett "hosszú késésidejű visszhangok problémája", pedig általános vélemény szerint e jelenségre máig sem született minden szempontból helytálló, természetes magyarázat.

Véleményem szerint ez a kérdés annyira bonyolult, hogy nem is lehet ezt az állítólag éppen Sklovszkijtól származó alapelvet minden esetben nyugodtan alkalmazni. Még 1990-ben azt a megtisztelő felkérést kaptam, hogy egy, a francia Alpokban megrendezett nemzetközi konferencián elnököljek a "Döntési kritériumok a Bioasztronómiában" címmel megrendezett kerekasztal vitán. A téma éppen az volt, hogy hogyan, milyen kritériumok alapján lehet egy természetes égi jelenséget és valamilyen idegen technikai civilizáció által létrehozott környezetátalakítás eredményét egymástól megkülönböztetni. Bevezetőül ott hivatkoztam az alábbi, szerintem tanulságos történetre.

A már eddig is többször emlegetett SN 1987A szupernóva 1987-ben lángolt fel a Nagy Magellan Felhőben. A Cerro Tololo-i obszervatóriumban, ahol folytatták a szupernóva maradvány észlelését, 1989 januárjában bejelentették, hogy egy éjszaka 7 órán keresztül a kérdéses helyen megfigyelték egy rendkívül gyors ingadozásokat mutató pulzár feltűnését. Noha a megfigyelt jelenség a szakemberek számára több szempontból meglepő és gyanús volt, továbbá később senkinek sem sikerült az állítólagos pulzárt újra megpillantania, mégis a jelenséghez többen találtak és publikáltak is tudományos magyarázatot. Csak 1990 januárjában derült ki, hogy ostoba műszaki hiba történt Cerro Tololoban, és ez okozta az egy évvel korábban végrehajtott megfigyelések furcsa eredményét. Pulzár tehát nincs sehol. Eszerint a jelenség, amelyhez időközben sikerült természetes magyarázatot találni, mesterséges és földi eredetű jel volt. Hasonló esetek nyilván akkor is előfordulhatnak, ha a jelenség mesterséges és idegen civilizációktól származik.

Magam is meglepődtem, amikor 1996-ban egy másik Bioasztronómia konferencián bemutatandó poszter számára összefoglaltam azokat az égi jelenségeket, amelyekre már valaki felvetette magyarázatként a mesterséges eredetet. A lista igen hosszú volt. Lássunk először néhány példát a Naprendszeren túlról!

A csillagok közül elsősorban különleges színképük alapján kerültek egyes típusok a "gyanús égitestek" listájára. Ilyen esetekben mindig arról a lehetőségről van szó, hogy egy, a csillag közelében élő szupercivilizáció számunkra is észrevehető módon alakította volna át saját csillagát. A Dyson szférák okozta infravörös sugárzási többletet, mint észlelhető jelet, korábban említettük már. Ezen kívül az is elképzelhető, hogy egy szupercivilizáció a központi csillagot saját nukleáris hulladékának biztonságos elhelyezésére használja. Whitmire és Wright kiszámította, hogy ennek a folyamatnak a csillag színképében a Pl₂₃₉ vagy az U₂₃₃ szokatlanul erős vonalai felelnének meg, de érdemes lenne más vonalakat is megvizsgálni (például bárium vagy trícium). Kezdeményeztek is egy ilyen vizsgálatot a Kitt Peak Obszervatórium 2 m-es távcsövével, de csak három csillagnál. Valdez és Freitas viszont a nyolcvanas évek közepén kifejezetten a trícium vonalai után kutatott 53 közeli csillag színképében. A trícium (H₃) ugyanis a deutérium-hélium fúziós reakció melléktermékeként jön létre igen rövid időre (felezési ideje csak 12,5 év). Vagyis ha ilyen vonalakat találnak egy égitest színképében, akkor ott talán hasznosítják ennek a természetben ritkán előforduló reakciónak az energiáját. (Papagiannis a Naprendszeren belül, az ekliptika mentén is kutatott a trícium vonalai után.)

Drake felvetette, hogy egy szupercivilizáció jeladásként is pumpálhat rövidéletű izotópot például technéciumot saját csillagába, hiszen ez az elem rövid felezési ideje miatt a természetben gyakorlatilag nem fordul elő. Ezért terelődött a szupercivilizációkat kereső SETI kutatók érdeklődése a különleges színképű cirkónium, bárium és holmium csillagok felé. Ezek nagyon alacsony hőmérsékletű csillagok, amelyek légkörében az említett ritka elemek feldúsultan fordulnak elő. Strajzis vetette fel 1986-ban, hogy esetleg azért, mert a légkör összetételét kívülről befolyásolják. Hasonló ötletek a szénben gazdag légkörű R és N színképosztályú csillagokkal kapcsolatban is felmerültek.

Arhipov, Svarcman és mások viszont épp ellenkezőleg, a legjellegtelenebb színképű csillagok között keresték azokat, amelyek talán nem a természetes csillagfejlődési úton haladnak. Főleg olyan, folytonos színképű csillagokról van szó, amelyekben vonalak nem találhatók (DC fehér törpe csillagok). Különösen érdekesek ezek a ritka színképű csillagok, ha pontszerű rádióforrás is van a közelükben (ROKOSZ). Néhány ilyen különleges égitest, mint említettük már, fel is került különféle SETI programok célpontjai közé.

Több szakcikk is foglalkozott az ún. "elcsatangoló kék csillagok" (blue stragglers) különleges esetével. Ezeknek a csillagoknak valahogy sikerült túlélniük életük stabil időszakát anélkül, hogy stabilitásuk elveszett volna. Beech 1990-ben felvetette, hogy talán mesterséges beavatkozás óvta meg ezeket a csillagokat attól, hogy - miután magjuk hidrogénkészlete kimerült - a fősorozatot elhagyva óriáscsillaggá fúvódjanak fel, ami nyilván megsemmisítené az életet a körülöttük lévő bolygókon.

Ilyen "közönséges" csillagokon kívül gyanúba fogták már a pulzárokat, kvazárokat és egyéb távoli égitesteket is. A legeredetibb vizsgálatot az amerikai Harris kezdeményezte 1990-ben. Ismeretes, hogy az égen itt-ott váratlanul fellépő és gyors lefolyású gamma-viharok eredetére még nem sikerült megnyugtató magyarázatot találni. Harris feltételezte, hogy a csillagközi térben csaknem fénysebességgel haladó űrhajók közlekednek, amelyek időről időre beindítják anyag-antianyag keverésével működő hajtóműveiket. Anyag és antianyag találkozása, mint közismert, erős gammasugárzást hoz létre, amelyben jellegzetes színképvonalak is megjelennek. Harris úgy próbálta meg kiszűrni a gamma-viharok közül azokat, amelyek esetleg ilyen hajtóműbeindítások következményei, hogy megvizsgálta égi helyzetüket. Kereste ugyanis azokat a felvillanásokat, amelyek egyetlen egyenesre esnek úgy, hogy két felvillanás között az "űrhajó" közel fénysebességgel, egyenletesen mozog. Ilyen esetet nem talált. Azóta egyébként néhány gamma-vihar azonosításával lényegében bizonyítottnak tekintik, hogy sugárzásuk a Tejútrendszeren túlról, valahonnan a belátható Univerzum széléről érkezik hozzánk.

Anélkül, hogy a példákat tovább szaporítanánk, próbáljuk meg osztályozni ezeket az állítólagos "asztrofizikai csodákat". Ha a javaslatok és ötletek oldaláról nézzük, akkor

• lehet arról szó, hogy egy újonnan felfedezett, ismeretlen eredetű csillagászati jelenséget tekintenek egy szupercivilizáció megnyilvánulásának (a CTA102 kvazár vaklármájának története),
• lehet az az ötlet, hogy a kérdéses csillagászati jelenség részben egy szupercivilizáció beavatkozásának következménye (például a különleges színképű csillagok),
• lehet javaslatot tenni egy még nem ismert, de feltehetően mesterséges eredetű jelenség utáni kutatásra, mert az egy szupercivilizáció árulkodó jele lehet (például technécium vonalak).

Ami az ötletek "beigazolódását" illeti

• előfordult már, hogy kiderült: a jelenség természetes eredetű, bár új, eddig nem ismert típust képvisel (ez történt például a pulzárok felfedezése után),
• előfordult, hogy kiderült, hogy a jelenség nem is létezik (például a marscsatornák),
• végül előfordult az is, hogy bár a jelenség igazi okára még nincs magyarázat, de a mesterséges eredet nem bizonyítható (például a gamma-viharok).

Összefoglalva, a csillagászat mindeddig még nem szolgáltatott bizonyítékot arra, hogy bárhol olyan jelenség lenne az égen, amely egyértelműen valamiféle tudatos természetátalakító tevékenységre utal. E kutatások jogosságát azonban vitatni nem lehet, hasznuk leginkább abban rejlik, hogy ráirányítják a figyelmet néhány rejtélyes asztrofizikai jelenségre, amelyek kutatása a csillagászat hagyományos eszközeivel és módszereivel elvégezhető.