A csillagászat a kevés olyan tudomány egyike, ahol az amatőrök részvétele megszokott, sőt kívánatos. Az ok elég nyilvánvaló. Az égbolton sokféle, gyakorta teljesen váratlanul fellépő jelenség fordul elő (például nova, üstökös, közeli kisbolygó), amelynek felfedezésére, nyomon követésére a hivatásos csillagászoknak egyszerűen nincs kapacitásuk. A modern csillagászati óriástávcsövek a világmindenség irdatlan mélységeiig hatolva oly mértékben kiterjesztették a belátható és tanulmányozandó univerzumot, hogy nagy türelmet igénylő, kisebb jelentőségű megfigyelési programokra a hivatásos csillagászok általában nem is vállalkoznak. Ezért jutnak viszonylag könnyen tudományos programhoz világszerte a jól képzett, jól felszerelt amatőrök. A jó minőségű, nem ritkán számítógép-vezérléssel és CCD detektorokkal ellátott, üzletben beszerezhető amatőr távcsövek sok tekintetben versenyképesek a profi berendezésekkel. Tény, hogy a hivatalos csillagászat "holdudvaraként" létezik, sőt virul az amatőr csillagászat annak ellenére, hogy eredményeik viszonylag ritkán jelennek meg a szakirodalomban.

Valami hasonló tendencia kezd kibontakozni a SETI tevékenység körül is, főleg Amerikában és Ausztráliában. Ennek speciális oka is van. A SETI filozófiájáról leírtakból remélhetőleg nyilvánvalóvá vált, hogy bár a jelenlegi SETI kutatások általában magas műszaki színvonalat képviselnek, de az alapfeltevések annyira bizonytalanok, hogy technikailag alacsonyabb szinten is megszülethet "a" sikeres SETI program. Részben erre építenek azok, akik az amatőrök nagy számát és a SETI téma iránti tagadhatatlan lelkesedését felhasználva megpróbálnak értelmes amatőr-SETI programokat indítani.

Ez is az Egyesült Államokban kezdődött. Egy 4 m-es rádiótávcsővel 1983-tól szinte napjainkig működik a Small SETI Observatory, Gray vezetésével. Esténként amatőr alapon a felettük elforduló égboltot pásztázzák keskenysávú (1-40 Hz) jelek után kutatva. Ugyancsak a nyolcvanas években kezdeményezték a kaliforniai Szilícium Völgy rádióamatőrjei a közönséges 2 m-es TV-antennákat használó AMSETI programot. De az igazán érdekes és komoly amatőr SETI mozgalmat az ausztrál SETI League (lásd még: SETI League) szervezet hozta létre 1996-tól kezdve. Ezt a projektet is Argusnak nevezték el - nem véletlenül. Sagan híres SETI regényében, a Kapcsolatban (és a belőle készült filmben) ugyanis Argus néven szerepel a sikeres SETI program. Paul Shuch és az általa vezetett SETI League ugyancsak az égbolt teljes és folyamatos figyelését kívánja megvalósítani, akárcsak a Dixon-féle Argus távcső, de más elvek alapján és teljesen amatőr eszközökkel. Nem egyetlen hatalmas, az amatőrök által elérhetetlen rádiótávcsőről álmodoznak, hanem arra számítanak, hogy sikerül megszervezni és koordinálni a világon több ezer SETI-amatőr megfigyeléseit. Egyszerű, 5 m-es TV-antennákat kívánnak használni. Shuch számításai szerint ezek érzékenysége - és így hatótávolsága is - elérheti az ohioi SETI obszervatórium rádiótávcsövének 1977-es állapotát, amikor az, mint említettük már, a nevezetes, soha vissza nem térő "Wow!" jelet fogta fel. Úgy érvel, hogy az égbolt teljes, folyamatos lefedése rendkívül fontos még akkor is, ha maga a berendezés képtelen a távoli, halvány források felfedezésére. Shuch álma ugyanis az, hogy ha a "Wow!" jel még egyszer jelentkezik, akkor az amatőr hálózat valamelyik tagja feltétlenül észrevegye. Teljes kiépülése után az Argus rendszer erre éppen alkalmas lesz.

Az ohioi 53 m rádiótávcső érzékenysége 1977-ben 7. 10^-22 W/m² volt. Egy 5 m-es antennával ez azért érhető el, mert egyrészt a detektorok javultak azóta, másrészt az integrációs idő szinte korlátlanul, akár 10 percre is növelhető (a rendszer érzékenysége az integrációs idő négyzetgyökével arányos).

Az Argus projekt öt összekapcsolt kis antennával és egységes irányító és keresőprogrammal 1996. április 21-én vette kezdetét. Egy vevő a teljes elektronikával együtt ekkor kb. 7000 dollárba került. A SETI League most a hálózat kiterjesztésére törekszik: 1996 végén már 24 aktív állomásuk volt, két éven belül 500, 2001-re pedig 5000 önkéntes résztvevőre számít a szervezet. Ennyi kell az egész ég teljes és folyamatos lefedéséhez. A távoli vevők összekapcsolása az Interneten keresztül történik. Az Argus rendszer filozófiája tulajdonképpen nem különbözik a hagyományostól, amennyiben ők is keskenysávú jeleket keresnek az 1420-1720 MHz-es sávban. Viszont, mint már a másik Argus programmal kapcsolatban említettük, nagyon nagy előny, hogy a folyamatos, a teljes égboltra kiterjedő megfigyelés kizárja az időpont és az irány megválasztásából eredő bizonytalanságot. A kis antenna csak felfelé néz, és letapogatja a fölötte elforduló eget, miközben tulajdonosa abban reménykedik, hogy véletlenül éppen ő lesz az, aki észreveszi "a jelet", és ezzel a felfedezéssel nevét halhatatlanná teszi. Tulajdonképpen ideális program türelmes amatőr rádiócsillagászok számára.

Végezetül essen szó egy egész más jellegű amatőr SETI programról, amely rádiótávcsövet nem igényel, csak számítógépet! Bizonyos titkos kódok megfejtéséhez igen nagy számítástechnikai kapacitásra van szükség, de vannak akik sportot űznek abból, hogy nekik ez minden esetben sikerül. Ilyenkor segítségül hívják barátaikat oly módon, hogy több, hálózatba kapcsolt személyi számítógépre bízzák a feladat megoldását úgy, hogy a nagy időigényű program a háttérben fut a gépen.

Ezt az ötletet kívánja felhasználni az előző fejezetben ismertetett SERENDIP program arra, hogy az adatelemzés egy részét decentralizálva, önkéntes amatőrökkel végeztesse el. Meghirdették a SETI@home, vagyis a "SETI otthonról" programot, mint lehetőséget, vállalkozó amatőröknek. A feladat nem csekély, mert 50000 személyi számítógép bekapcsolódására számítanak. Minden egyes számítógépen fut majd az areciboi SERENDIP megfigyelések egy-egy meghatározott frekvenciatartománya, miközben a tulajdonos - ha kívánja - megismerheti az adatfeldolgozási eljárást, megtekintheti az égnek azt a részét, amelyre a megfigyelések vonatkoznak, és egy térképről megtudhatja azt is, hogy abban a pillanatban a világon hol és ki vesz részt éppen az adatfeldolgozásban. A számítógépi program teljesen automatikus, maga gondoskodik a számítási eredmények összegyűjtéséről, és továbbításáról a kaliforniai központba. Az adatokat elteszik utólagos elemzésre. A program elsődleges célja az, hogy 1998 végén megkezdődhessen a folyamatos munka, amelyet egyelőre két évre terveznek. Az egész projektet Berkeleyből az egyetem szakemberei, Anderson, Werthimer és mások vezetik. Túl az elsődleges célon, nyilván az is fontos, hogy a SETI@home révén több tízezren érzik majd a magukénak a SERENDIP programot, hatalmas érdeklődő tömeget állítva a SETI kutatások mögé. Ez pedig alapvető jelentőségű e kutatások jövője szempontjából.