Távoli csillagok bolygószerű kísérőinek keresése több vonatkozásban is kapcsolódik témánkhoz, a Földön kívüli élet és értelem kutatásához. Egyrészt Drake formulájának egyik kritikus tényezőjéről van szó, ahol - jobbról balra haladva - tudásunk kezd elégtelenné válni: a bolygókkal körülvett csillagok viszonylagos számáról a Tejútrendszerben.

Nem tagadható, hogy ennek a tényezőnek a szerepe visszavezethető egy rejtett alapaxiómára, vagyis arra a vita nélkül elfogadott felfogásra, hogy az élet mindenütt Föld-szerű bolygókhoz kötve keletkezik és fejlődik a világon - ahogy ez a Naprendszerben történt. A csillagászok szemlélete azonban ezen a területen némiképp megváltozott az elmúlt években. Szemben a korábbi évszázadok naiv, inkább meseszerű felfogásával, amely élőlényekkel népesítette be a Holdat, a bolygókat, de még az Napot és az üstökösöket is (lásd például Cyrano vagy Flammarion munkásságát), a XX. század tudománya csak az anyacsillagtól éppen megfelelő távolságban keringő, minden szempontból a Földre hasonlító bolygókat ismerte el, mint a Földön kívüli élet lehetséges hordozóit. Tulajdonképpen ez a merev felfogás tükröződik a Drake-formulában is.

Az utóbbi években azonban a Voyager és a Galileo űrszondák felvételei nyomán olyan távoli égitestek (még csak nem is bolygók, hanem csak holdak) portréi bontakoztak ki a maguk sokszínűségében, amelyek reményt keltőek az élet keresése szempontjából. Konkrétan a Jupiter Europa nevű holdja említhető, amelyen a Galileo felvételek tanúsága szerint viszonylag vékony jégréteggel borított óceán található. Ennek mélyén hőforrások buzoghatnak, amelynek környezetében az élet alkotóelemei és feltételei valószínűleg megtalálhatók. (Az energiát természetesen nem a napfény, hanem az árapályfűtésből származó belső hő biztosítja.) Ha viszont ez a lehetőség adott a Naprendszerben, akkor nem zárható ki idegen csillagok bolygórendszereiben sem, vagyis az életre lehetőséget kínáló égitestek között gondolnunk kell az anyacsillagtól távoli, de egy óriásbolygó holdrendszerében keringő, nagyméretű holdakra is. (Ez a Drake-formula következő, n_e tényezőjét módosítja.)

Az élet kialakulásának feltételeivel a következő fejezetben foglalkozunk. Most csak annyit állapítsunk meg, hogy mai felfogásunk szerint valamiféle bolygórendszer létezése mindenesetre előfeltétele az élet kialakulásának és technikai civilizációvá fejlődésének, vagyis az idegen csillagok bolygóinak kutatása összefügg a SETI-vel. Ugyanakkor fogadjuk el, hogy az életre alkalmas égitest fogalmát tágabban kell értelmezni, mint ahogy ez korábban szokásos volt (vagyis nem kell csak a Föld pontos megfelelőire gondolnunk).

Van azonban még egy érdekes vonatkozása az idegen bolygórendszerek keresésének és felfedezésének, amely szerintem ezt a témát ebben a könyvben különösen aktuálissá és tanulságossá teszi: évtizedekig tartó fáradságos, de eredménytelen kutatássorozat után a kilencvenes években bekövetkezett az áttörés, vagyis sikerült egyértelműen bolygókat találni távoli csillagok körül. E felfedezés körülményei, fogadtatása és hatása a tudományos életben és a közvéleményben bizonyos mértékig "modellezheti" azokat a fejleményeket, amelyek idegen civilizációk felfedezése esetén várhatók. Erre az új szempontra később visszatérünk, de előbb ismertetjük magukat a kutatásokat és eredményeiket.