Így jutott el ez az igen alaposan átgondolt, minden oldalról megvitatott elképzelés végső, "klasszikus" formájáig, az ún. Cyclops tervig. 1971-ben történt, hogy Kaliforniában egy, a NASA és különféle egyetemek által támogatott "nyári iskolán" megszületett a Cyclops Project elnevezésű, igen ambiciózus tanulmány. A javaslat mögött két érdekes személyiség állt. A műszaki gondolatok atyja a nemrég elhunyt Bernard Oliver volt, a Hewlett Packard cég akkori, nagy befolyással bíró alelnöke. A szervező pedig John Billingham orvos, aki részt vett az Apollo programban is, de életét főképp a SETI kutatások megindításának szentelte. Akkor, a hetvenes évek elején, már több színképvonalat ismertek a rádiótartományban is, ezért az 1420 MHz-es hidrogénvonal "etalonként" való használata már nem tűnt annyira ígéretesnek. Megszületett az ortodox SETI kutatások máig élő alapfogalma, az ún. vízablak, amely a hidrogén 1420 MHz-es vonalától a hidroxilgyök (OH) 1662 MHz-es vonaláig terjed.

A Cyclops terv abból a célkitűzésből indult ki, hogy az érzékenység elsősorban a használt vevőantenna méreteitől függ, ezt kellene megnövelni. Erre lehetőséget is kínáltak a rádiócsillagászat akkor már működő, összekapcsolt antennarendszerei (pl. VLA). Olyan rádiótávcsövet javasoltak, amely képes felfogni a leggyengébb jeleket is, akár honnan érkezzenek a Tejútrendszerből. A 4. ábra mutatja az összefüggést különböző frekvenciák használata esetén az antenna átmérője és az észlelési távolság között. Az adó feltételezett teljesítménye 1000 MW, a megfigyelési idő csillagonként 1000 mp. Ehhez mintegy 900 darab, összekapcsolt, egyenként 100 m átmérőjű antennát terveztek, amely lefedett volna egy 10 km²-nyi területet. A mérés az 1-3 GHz tartományban történt volna. Később, ha szükséges, újabb antennák hozzáépítésével a rendszer érzékenysége tovább javítható. A csapat a műszaki problémák megoldására is tett javaslatokat, és kiszámította, hogy 6-10 milliárd dollárért a Cyclops terv 10-15 éven belül megvalósítható. Az előbbi, areciboi példánál maradva, a Cyclops, ha elkészül, képes lett volna kapcsolatba lépni egy hasonló berendezéssel akár 26 kpc távolságból is úgy, hogy az integrációs idő csak 1 mp (ami tényleges kommunikációt tett volna lehetővé). Ez a távolság valóban meghaladja a Tejútrendszer méreteit.

4. ábra A Cyclops-program 1000 MW-os teljesítményű jelzésével elérhető maximális távolság fényévben, mint a távcső apertúrájának függvénye, különböző szélességű frekvenciasávokra (delta f). Vevőként hasonló érzékenységű Cyclops-berendezést tételezzünk fel.

A NASA azonban visszariadt a Cyclops terv megvalósításától. Helyette más, kisebb programok indultak, amelyekről az 5. fejezetben számolunk be részletesen. Ebben a fejezetben a Cyclops terv, mint az ortodox SETI elképzeléseket kiteljesítő program szerepelt csupán, amely annak ellenére, hogy nem valósult meg, nagy hatással volt a későbbi fejlődésre. Az e fejezetben szereplő feltevéseket akkor, a hetvenes évek elején, mindenki elfogadta, és erre épültek a meginduló, gyakorlati SETI kutatások. Bár napjainkban már sokkal tarkább és ellentmondásosabb a kép, tisztelettel kell emlékeznünk azokra, akik lefektették a SETI kutatások nemzetközileg elfogadott alapját, és reális megfigyelési programokat indítottak.