Aranka György
Az essőhöz*

Essél, essél kedves esső,
 Melyet földünk kebele,
 Rég várt, és az őszi idő,
 Hozott áldással tele.
Csípi vala szemeinket,
 A könnyű por fellege,
 Kiszárasztván földeinket
 Az aszály nagy melege.
Kiapadtak volt vizeink
 Eleven forrásai,
 Elasztanak volt mezeink
 Engedetlen hantjai.
A jövő nyár reménysége;
 Mely beléjek zárva volt,
 Szántóvetők nagy ínsége;
 Vagy elhervadt, vagy meghólt.
Essél, essél kedves esső!
 Földünk meleg kebele,
 Rég várt; s a jó őszi idő,
 Hozott áldással tele.
Újítsd zöldűlő mezeink
 Meghervadt jövéseit,
 Elevenítsd vetéseink
 Bétemetett szemeit.
S mint nap éltető tüzei,
 Megtöltötték pincénket,
 Vized termesztő cseppjei,
 Majd töltsék meg csűrünket.
Csendes esső, essél essél;
 Küküllő mellyékére
 Vágyok menni (addig késsél)
 Egy Szép tiszteletére.
Ha elvissz, osztán eshetel,
 Ha jövök is nyakig sárba,
 Onnan vissza; csak most szűnj el,
 Hadd repűljek Bonyhára.


Hátra Kezdőlap Előre