Élet lelke vagyon mindenben. Él e világnak |
Roppant teste. Nagyobb és kissebb részei ennek, |
Élnek. Nincs hólt része az egészre nézve. Ha hóltnak |
Egyet-mást nevezünk: az holt is él az egésznek. |
Csak kissebb neminek holt meg; s ez is él a nagyobbnak, |
Visszatér a’melybe: a főld, víz, levegő, só, |
Nyílt kebelekbe veszik pártolt részeknek apróját. |
És az egész melly élt, lassann-lassann elenyészik. |
Lesz soká, s a kötél melly őket az egybe kötötte, |
Elszaggattatván az halállal egyik a mássát |
Esmérni nem tudja tovább, nincs arra a végre |
Melyre egészbe elébb együvé rendelve valának. |
|