| Ámbár mint én nem lehellő, |
|
| Mert magát, és alkotványát, |
| Változik, nő, apad, s héjját, |
|
| Melynek vékonyb részecskéji |
| S hétszer lejárt tüzecskéji |
|
| Száz apró részt száz szeszekkel, |
|
| Mint kő olyan érzéketlen, |
| Vak, és siket a kegyetlen |
|
| Bölccsel, széppel, formátlannal, |
|
| Egy elalélt érzékeny szív |
|
| Egy cseppnyég is átallyában |
|
| Hogy nő, apad, hogy származik, |
| | Ő magát fenn hogy tartja, |
| És emberré hogy változik, |
| | A só, ég, föld, s víz habja? |
|
| Jő, s búcsúzik ismét gyorsan, |
|
| Mikor eléhívják nem szól, |
| Mikor küldik nem panaszol, |
|
| Rendetlennek tetsző útja, |
| Jó-é, rossz-é, nem vizsgálja: |
|
| | Mintegy önként megcsalja. |
|
| Miként egy ember munkáját, |
| Vagy egy óra rugócskáját, |
|
| S éltet mintegy őtőle nyer, |
|
| Élnek együtt, s mint tagjai, |
|
| Magamra nézt, orvoslását; |
| | Mely ebben áll; vagy semmi. |
|
| Kezdetemben honnan vettem, |
|
| Nem tészek semmit belőle, |
|
|
