| Hogyhogy? te írtad, kedves atyámfia? |
| Vajon te írtad? s énnekem írtad ezt |
| | A ritka szépségű leányzót, |
| | Régi szokott magyar öltözetben? |
|
| Lám fürtös haján, barna szemöldökén, |
| Szép orra dombján és piros ajakin |
| | Múlatnak a tegzes Szerelmek |
| | S onnan ezer sebet osztogatnak. |
|
| E képet adván, mondd, mire célozál? |
| Kedvem kerested? Jól! De találtad-é? |
| | Vaj evvel ingyen sem kerested: |
| | Nem telik az szökevény örömmel. |
|
| Ti víg tavasznak gyenge virágival |
| Kies mezőkön játszadozó szelek! |
| | Pest vagy Pozsony tájnak vigyétek |
| | Kedvesen illatozó lehéssel. |
|
| Kár volna illy szép képet elejteni |
| Paraszt leányok puszta lakásira! |
| | Lássák negédes városokban |
| | Francia módra nevelt leányok. |
|
| Rád bízom osztán, lágy napenyészeti |
| Szellő! te púpos fő-tetejik körűl |
| | Nyájaskodó tollal zörögvén |
| | Ezt röviden füleikbe súgjad: |
|
| Ím! e leányzó mint födözé magát |
| Tisztes ruhával! – Nem fitogatta azt, |
| | Amit gonosz szemmel vadásznak |
| | Sok piperés, csemegés legények, |
|
| Azkikre nézvén, búra ereszkedik |
| A szűz szemérem; bánatos homlokán |
| | Hervadnak a lankadt virágok, |
| | És szomorú telelésre dőlnek! |
|
|
