| Minthogy az új esztendőnek víg hajnala fénylik, |
| | És sok gyenge leány szép adománynak örűl, |
| Én is imez képpel tisztellek; ha engemet esmérsz, |
| | Tudva vagyon nálad, kedves Hiella! kié? |
| Orcáját halovány színnel festette az író: |
| | Orcám szinte azon színbe borúlni szokott; |
| Szívetlen: énbennem sincs szív – a furcsa Szerelmek |
| | Régtől-fogva neked tellyesen általadák. |
| Nem szólhat: nekem is, valahányszor látlak, Hiellám! |
| | Nyelvemet a szeretet megköti, néma vagyok. |
| Egyre tekéntve különb, s ugyanerre tekéntve szerencsésb, |
| | Hogy nem vészen erőt rajta tüzednek heve; |
| És, ha megégeted is (mert nagy csuda vólna előttem, |
| | Ha mi nem érezné, hogy közel éri szemed) |
| Képem szűntelenül nem fog kínlódni magamként, |
| | Ottan elég, s nem egyéb, csak csupa hamva marad. |
|
