Bátor csudájok vagy magyar poétáknak, |
S felette boldog, kit dicsér kegyes tollad: |
S felette nyomorúlt, kit gyaláz kemény tollad; |
Mégis csak ímmel-ámmal emleget téged |
Ama szaporaszavú, kevésszavú Péter |
Kit tőhegyekkel űznek a szelíd Múzsák; |
S nem fél? – de nincs is, nincs bizony, miért féljen. |
Mert noha csudájok vagy magyar poétáknak, |
Ámbár akarnád, nincsen olly tehetséged, |
Hogy magadat, amint illenék, dicsérhetnéd, |
Vagy pedig hogy, amint illenék, gyalázhatnád |
Ama szaporaszavú, kevésszavú Pétert, |
Kit tőhegyekkel űznek a szelíd Múzsák. |
|