Hát már megint indulsz Neptun szigonyával |
Tiszát méregetni Krieger zsinórjával? |
Neveti szakállas Triton dudájával, |
Hogy aggódik ember vizek folyásával. |
|
A föld nem elég már sok fösvénységének, |
Aranyt szomjúhozó rút betegségének: |
A gyöngyöt irígyli tenger mélységének, |
Az ércet kősziklák hideg kebelének. |
|
Semmi sem áll ellent nyereség árjának, |
Örvényére nem hajt ugató Szkillának, |
Megfogja deszkáját eltört hajójának, |
Általúsz, s bút viszen szelíd gazdájának. |
|
Új gondokat ébreszt ártatlan szívében, |
Idegen szükséget okoz életében, |
S majd hívság eszközét adván a kezében, |
Úgy vonja magával önnön inségében. |
|
Zsibvásárra viszen mindent hajójával, |
Partról-partra mégyen csalárd vitorlával, |
Embertársát hajtja piacra marhával, |
A szegény szerecsent váltja aranyával. |
|
Kérdezd bár a fecskét, s bujdosó gólyákat, |
Ha láttak oly bűnös áruló gályákat, |
Melyek Ganges mellől a jámbor gazdákat |
Ásni láncon vitték az aranybányákat. |
|
Halálnál keservesb sorsok volt azoknak, |
De még kegyetlenebb amaz indusoknak, |
Kik esvén kezében a spanyol papoknak, |
Lettek áldozati fösvény oltároknak. |
|
Nincs ott szánakozás, hol Isten nevében |
A bűn öltözködik szent hitnek képében, |
S pusztító fegyverrel indulván kezében, |
Színes buzgóságot visel címerében. |
|
Mondd meg, mi jót szerzett Columb vitorlája, |
Bermudes szigeti, s Montezum hazája, |
Elesett már ott is a hit álorcája, |
Pénzért egymást rontja keresztyén gályája. |
|
Mégis arany-száznak merjük ezt nevezni, |
Hol legnagyobb érdem sok kincset szerezni, |
Ilyen értelemben meg lehet engedni, |
Mivel csak aranyért szeretünk evezni. |
|
Immár a moszka is hideg országából |
Kikelvén hajókon dedergő honjából, |
S boldogságát várván Óceán habjából, |
Halat hoz magában Hudson blatonjából. |
|
Felejti napkelet, s délnek szomszédságát, |
Hol elégíthetné vétkes szomjúságát, |
Északnak irígyli kevés gazdagságát, |
Két úton követi romlott kívánságát. |
|
Nem szólok most a több régibb nemzetekről, |
Melyek már híresek kereskedésekről, |
Majd eleget hallunk gyászos esetekről, |
Mint Tyrus s Kartágó lett elveszésekről. |
|
Te míg igazítod Tiszának partjait, |
Míg csapokra húzod nádas posványait, |
Én addig szemlélem nemzetek dolgait, |
Melyek véle vonják hazámat s fiait. |
|
|