| Megjárád, megjárád Bácskát s a Bánságot, |
Pénzért se kaphattál királytól jószágot, |
Feláldoztad ennek karddal ifjúságod, |
S hazádnak, mint polgár, egész boldogságod; |
Ősz vagy, görbült tested esztendők terhével |
Már föld fölé hajlik aggott tetemével. |
Tekintesz a partra, honnét elindultál, |
Messze van, csak álom minden, mit tanultál. |
Eltűntek a napok, megcsalt a reménység, |
Bizonyos a halál, keserves a vénség. |
De mégis szép lelked küszködvén azokkal, |
Csillagokhoz emel fel sebes szárnyakkal, |
Szánakodva nézed onnét e világot, |
Mely csak ígér, de nem adhat boldogságot. |
Indulj bár utána Japánból Kínában, |
Keresd a rest Spanyol kincses országában, |
Sehol sem találod – egyedül szívedben |
Lelhetd szerencsédet egész életedben. |
Tudomány, dicsőség, nagy név, kincs, méltóság, |
Csak füst, álomnál is kevesebb valóság. |
|
|