Vettem, drága Néném! kedves leveledet, |
Fogadom tanácsod, csókolom kezedet, |
Abból esmérhetem egyenes szívedet, |
Hogy jóra intetted tévelygő öcsédet. |
|
Ritka madár vagy te, Főnix e világon, |
Nincs párod városban, nincsen pusztaságon, |
Csoda, hogy ily virág termett vad tótságon, |
Látszik, hogy eleid nőttek magyarságon. |
|
Ott, hol hideg havak ködös fellegeit, |
Liptónak s Árvának mostoha hegyeit |
Örökös tél tartja pásztorok helyeit, |
Ki keresné, kérlek, Flóra szekfüveit. |
|
Megbocsáss jó Néném! én ki Dáciában |
Születtem Ilona tündér-országában, |
Ámbár szép oláhnék hordoztak pólyában, |
Nem vagyok oly rögzött Vénus játékában. |
|
Tudom én zablázni nagy indulatinat, |
Sőt ha világ bánná nyájas tréfáimat, |
Vagy merné cáfolni kis mulatságimat, |
Tudnám változtatni hajlandóságimat. |
|
Ezer tárgya vagyon érzékeny szívemnek, |
Tetszik a szép, a jó eleven szememnek, |
Kedves a dicséret gyenge füleimnek, |
Célja dicsőséges habozó lelkemnek. |
|
Sokszor elmerülvén könyv olvasásában, |
Éjszakákat töltök Minerva karjában, |
Sokszor Diánának futván hajlékában, |
Napokat múlatok tölgy-fák árnyékában. |
|
Most egy magas hegyen hajnal hasadását |
Társaimmal várván kürtöknek fúvását, |
Midőn szarvas futna, kutyák ugatását |
Nyughatatlan várom puska ropogását. |
|
Majd a nagy városok tolongó utcáin |
Egyedül sétálván téglázott bástyáin, |
Magamban nevetek nagyoknak pompáin, |
Kiket hívság hordoz bolond taligáin. |
|
Most udvarhoz menvén pípes öltözetben, |
Kényesen belépek büszke készületben, |
Hercegekre török egyik szegeletben, |
Még túl egy nagyfejű tanács fut előmben. |
|
Egymást megölelvén mosolygó orcával, |
Harmadiknak intek fejem hajtásával, |
A többit üdvözlöm szem hunyorgásával, |
S koptatom a márványt csizmámnak talpával. |
|
Képzelj ezer madárt egy nagy kalitkában, |
Kikre nap kezd sütni pünkösdnek havában, |
Vagy megannyi majmot kalmárnak boltjában, |
Ezek úgy csevegnek császár udvarában. |
|
Egyik aranygyapjas, más csillaggal fényes, |
Ennek kulcs van zsebjén, más kereszttel kényes, |
Ez jól tud számolni, amaz nagy törvényes, |
Ki-ki nagyra vágyik, ki-ki szerencsét les. |
|
Egyet toppantanak, sorjában áll minden, |
Az udvar érkezik legnagyobb fényében, |
Gyémántos kalap van királynak fejében, |
Béül méltósággal aranyos székében. |
|
Szerencse azonnal csorba kerekével |
Melléje férkezik Irigység nénjével, |
Az hinti javait királynak kezével, |
Míg ez szívekben száll mérges epéjével. |
|
Barát barátjának itt lesz ellensége, |
Itt vész sok jámbornak minden reménysége, |
Itt nyeletik soknak saját öröksége, |
Innét bomlik gyakran hazánk békessége. |
|
Mennyi híres vitéz, ki vérét ontotta, |
Szedett borostyánját ingyen odahagyta, |
Mennyi igaz polgárt társa megrontotta, |
Végre vagyonától s tisztétől fosztotta. |
|
Nincs e szemfényvesztő helynek írására |
Elegendő erőm lerajzolására, |
Onnét eltántorgok nézők piacára, |
Hol szememet vetem játszók csoportjára. |
|
Itt ezer gyertyának gyenge világánál, |
Nyolcvan hegedűnek babonás hangjánál, |
A várasnak színét Mómus játékánál |
Ájulásban látom legkisebb tréfánál. |
|
Ott találtam Kloét bársonyos székében, |
Lankadtság van szemén, unalom szívében. |
Tárgyat néz magának nézők seregében, |
Forog legyezője gyűrűzött kezében. |
|
Egy tekintetével Dámont csalogatja, |
Mással szép Alexis szívét csábítgatja, |
Egynek alabástrom melljét mutogatja, |
Míg amannak kezét csókra nyújtogatja. |
|
Más, ki már nyolcadik ötödét éltének |
Elérvén végére jutott szépségének, |
Hogy eltitkolhassa ragyáit szívének, |
Festékkel mázolja ráncait bőrének. |
|
Láttam vén anyóst is kendőzött arcával, |
Néző-helyre jőni görbült derekával, |
Láttam pípeskedni újmódi búbjával, |
S őt is nyájaskodni agg Filémonjával. |
|
|