......Adósod maradok talán mindenben,
egyedül a barátságbeli állandóságban…
nem esmérem magamat hijánosnak…
Serkenget is Múzsák társaságára –
| De messze Parnasszus zöldellő hegyétől, |
| Radván és Muránynak mosolygó völgyétől, |
| Távol nagy Apolló mennyei tüzétől |
| El vagyok rekesztve Múzsák seregétől. |
|
| Hol vagynak az idők, midőn kebeledben |
| Nyugodhatott szívem s nézhetett szívedben? |
| Hol az arany órák, midőn szép kertedben |
| Örömet találtunk egész természetben? |
|
| Meglopott hív társad szedvén virágokat |
| S ölében hordozván kedves magzatokat, |
| Közinkbe terjesztett drága illatokat |
| És tekintetével tett még szebb napokat. |
|
| Álom-é az élet? méltán kérdezhetjük, |
| A gyönyörűséget hasztalan kergetjük, |
| Ha futó örömet olykor meglephetjük, |
| A’ még keservesebb, hogy nem felejthetjük. |
|
|
