Hallatik mindenütt fegyvernek csörgése, |
Százezer gyilkosnak mezőn van gyűlése, |
Ezeknek ölésért vagyon fizetése, |
Iszonyú azoknak vágása, lövése. |
|
Dörgő mennyköveket kezekben hordoznak, |
Népet, városokat, falukat feldúlnak, |
Mezőt, erdőt, marhát egyaránt prédálnak, |
Pusztúlást, jajt, sírást magok után hagynak, |
|
Éhség és a szükség vagyon ahol járnak, |
Nyomorúság, ínség, ahová megszállnak, |
Jaj ott minden rendnek, leginkább gazdának, |
Ki eleget nem ád általmenő hadnak. |
|
Oly sebes járások, mintha repülnének, |
Mert dicsőség szárnyán leginkább vitetnek, |
Fejedelmi ügyért, királyért, ütköznek, |
Törvény alatt lévén mindent véghezvisznek. |
|
Igaz, megérdemlik zöld koszorújokat, |
Mellyel ékesítik vágott homlokokat, |
Mert sok fáradsággal nyerik ők azokat, |
Véres verítékkel szedik jutalmokat. |
|
Nem kérdezem tehát a vitézlő rendet, |
Mi gyönyörűséggel ölnek sok ezreket, |
Földi bálványokat a Fejedelmeket |
Kérdem, mért emésztnek ártatlan népeket? |
|
Ó kevély hódítók! Országok nagyjai! |
Tőletek gyújtattak háború fáklyái, |
Melytől leomlottak városok bástyái, |
Boldog s szegényeknek itt amott házai. |
|
Nerot egész világ éktelen csodának |
Híja, hogy tüzet vet római falaknak, |
Vajjon hát títeket már minek mondjanak, |
Kik tüzet hánytatok egész fél világnak? |
|
Ha tovább is marad ezen kívánságtok, |
Nem szűnik, nem alszik illyetén hagymáztok, |
Földnek lakosait ölni akarjátok, |
S fogyatni, törűlni; töltsétek bosszútok! |
|
De fegyverkezéstől, kérlek, megszűnjetek, |
Inkább földieknek maszlagot hintsetek, |
Mérget, dögleletes magot termesszetek, |
Nem vassal, szebb móddal népet veszejtsetek. |
|
Mikor már puszta lesz embertől országtok, |
Fenevadak lakóhelye lesz várostok, |
Az élők elmúlnak, ti uralkodjatok |
Holtakon, barmokon. Ez lesz királyságtok! |
|
Ha bátor vérontás hazának jót szerzett, |
Azáltal jobb sorsban királytól tétetett, |
Nézze meg ellenben, mi áron vétetett, |
Egy kis jó bizonnyal drágán fizettetett. |
|
Sokezer fegyveres; színe országoknak, |
Szeretett szülése sok édesanyáknak, |
Egyetlen reménye régi nemes ágnak, |
Halomban tétetnek, feltámadást várnak. |
|
A haza tartomány, melyen Márs cirkázott, |
Most egy, most más félnek szerencsét labdázott, |
Föld népe, ki egynek, most másnak adózott, |
A mező, kin sokszor mindkét fél csatázott, |
|
Odavan, elromlott, szegényült és puszta, |
Igaz keresményét fegyveres kihúzta, |
Házát, kerítésit, álgyú öszvezúzta, |
Nincs kenyere immár, mindenét feldúlta. |
|
Halljátok, királyok, népek óhajtásit, |
Szívetekre vévén árvák jajgatásit, |
Nem kívánják ezek fegyver diadalmit, |
Békességet kérnek, nem népek verésit. |
|
Tartoztok is ezzel, ez kötelességtek, |
Nem azért adattak alátok a népek, |
Hogy azt mészárszékre, mint tartja kedvetek, |
Küldvén, levágatván, ti dicsekedjetek. |
|
Terézia! Lajos! kiknek szelídségét |
A világ csodálja, s tudja kegyességét, |
Hagyd, lássák nemzetek kötéstek szentségét, |
Szerezzétek hamar kívánt békességét. |
|
Szelídebb tudomány, amint kezdettétek, |
Szelídebb erkölcsre tanítsa népetek, |
Vérontásra indúlt szívét elvegyétek, |
Csendesség-szerető polgárt teremtsetek. |
|
A katona menjen lakta országában, |
Térjen nyertes zászló kedves hazájában, |
Dicsőség jelei Jánus templomában |
Függjenek páncélok, sisakok sorjában. |
|
Kerekes puskátok menjen a bástyára, |
Lakatot tegyetek a kisebb lyukára, |
Ne süljön soha is embernek kárára, |
Süllyedjen, ne másszon idegen határra. |
|
Eresszétek haza a szegény foglyokat, |
Hagyd, ölelhessék meg kedves rokonokat, |
Sírással egyesűlt örömmel házokat, |
Hagyd, lássák elhagyott atyjokat s anyjokat. |
|
Fél ugyan a világ, s gondolja, rabságot |
Hoz kötéstek reá, vagy szomorúságot: |
Ti pedig adjatok kívánt boldogságot, |
Örökösítsétek e nagy barátságot. |
|
|