Orczy Lőrinc
 XVIII. 
A kincsek az embert, míg él, fonnyasztják, ha meghal, nem követik*

Patak folyjon ámbár aranyból ezüstből
Fösvénynek, tornyokat rakjon gazdag kincsből,
Nyakát terhelje meg tengeri sok gyöngyből,
Száz ökröt fogjon ki estve az ekéből.
Még él, fonnyasztó gond árad csak ezekből,
Ha meghal, nem viszen semmit effélékből,
Nem áll a boldogság aranyperecekből,
Sem láda fenekén penészlő kincsekből.



Hátra Kezdőlap Előre