Keletkezéstörténet
Bölöni György számol be róla,
hogy: „Az ősz folyamán a »Népszavá«-nál Révész Béla irodalmi mellékletet formál, és épp Ady bátorságának szárnyai alatt igyekszik
csíráját vetni a magyar proletárirodalomnak.” (Bölöni 138.) Révész hívja Adyt a Nsz-hoz,
de Ady ezt nem fogadja el. „Már hívtak a Népszavá-hoz – írja Lédának 1907. nov. 1-i levelében – (ez volt a Révész által küldött expresszlevélben),
de ezt nekem ezer okból nem szabad elfogadnom.” (AEl I. 264.)
Hogy mi volt az „ezer ok” nem tudjuk,
de valószínűleg Ady nem tudott azonosulni a lap irányvonalával, zavarhatta annak közvetlen kötődése a szociáldemokrata párthoz.
Király István a verset fordulatként értelmezi Ady költészetében: „Részben az európai modernség hatására,
de részben az úri hőskultusz ellen tiltakozva: eszményítette a rebbenő,
finom,
érzékeny,
asszonyos életeket,
eszményítette a könnyet – írja Király. – S ez változott meg a küldetéses énnél. Ahogy
pl. Az elüzött Könny tanúskodott róla,
más lett az embereszmény […] Férfias keménységgel […] »férfiul« akart élni ismét a lélek.” (Király II. 347–48.) Majd később ezt írja: „Nem az arisztokratikus elkülönülésben,
a könnyeket osztó puszta szenvedésben,
de az együttmenő tenni-tudásban vélte
meglelni ekkor már Ady az emberi méltóság legfőbb ismérvét […] Az elűzött Könny c. költemény volt ekkor rá már inkább jellemző. A tehetetlen,
síró együttérzéssel – dacosan, gőggel – állította szembe a változtató tettet,
az emberi cselekvést.” (Uo. 588.)
Király túloz,
a vers nem jelentett ilyen politikai fordulatot Ady költészetében. Ellentmond ennek,
hogy nem akar a Nsz belső munkatársa lenni és közleményei nem szaporodnak a lapban. Az is elgondolkoztató,
hogy a verset egyetlen kötetébe sem vette fel.
