Keletkezéstörténet
A pénz-versek új változata A nagy Pénztárnok.
Ady itt már a teljes reménytelenség,
lemondás hangján ír: Ki vagy fizetve,
béna koldus,
/ S most meg fogsz halni. Földessy Gyula szerint Ady „kívánja,
áhítozza a Pénzt
mint a kapitalista társadalom egyedüli boldogulási eszközét”,
de ez idő tájt „ezt a szegényekkel,
a kiuzsorázottakkal
való szolidaritás váltja föl” nála. „Már a VA-ban is – írja Földessy –,
a Lázár a palota előtt-ben a kapitalizmus elleni harccá nemesíti a pénz motívumot.” (Földessy: Amt 73.)
A pénzzel való küszködés állandó kísérőtársa Adynak,
s ez most a BN bizonytalan helyzete miatt tovább erősödik. Ekkor simul el közte és Léda között az ellentét (l. erről a Két hajdani szeretők c. vers jegyzetét e kötetben),
1907. okt. 1-jén már bocsánatkérő levelet ír az asszonynak: „Édes jó Adél,
ezer kínomnál,
ezer bajomnál jobban fáj az,
mikor eszembe jut,
hogy
esetleg én is bűnös vagyok a közöttünk történtekben. Ha én mondtam,
tettem,
ami magának fájt,
szánom és bánom.” (AEl I. 261.) Ezután meglátogatja Lédát Nagyváradon,
onnan ír egy kétségbeesett levelet Biró Lajosnak: „[…]
tizenkét krajcárral vagyok itt e rettenetes lelki nyomorúságom mellett. Küldess nekem bárhogyan táviratilag tizenöt forintot.” (AEl I. 261–62.) – A 7. sorban a kora-csók kifejezés Ady gyermekkori erotikus élményeire utal. (L. erről bővebben A szerelmes gyermekek c. 1904-es cikkének jegyzetét: AEÖPM V. 341.)