Vér és arany

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 fólió, 210 x 190 mm. Főcím: A Pénz. Cím: I. A két halhatatlan. Aláírás nélkül. A fólió alján 1 számozás. A jobb felső sarokban ceruzával ismeretlen kéztől: Tárcavers, a bal felső sarokban tintával: Versbetűk. – PIM A. 56.

Első megjelenés: BN Esti lap 1907. június 16. XII. évf. 143. sz. 2.  – (Páris, június hava) – Ady Endre – („A Pénz” főcímmel A két halhatatlan címen az Ülök az asztal-trónon c. verssel együtt elsőként.) – További megjelenés: PHSz 1908. június 21. XV. évf. 12. sz. 13. – Ady Endre – Kötetben: VA₁ (1908) (Mi urunk: a Pénz ciklus) 123.; AH (1908) 52.; VA₂ (1910) 69.; VA₃ (1910) 69.; Gyűjt [1910] 41.; VA₄ (1918) 69.; VA₅ (1919) 90. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 70.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A k, illetve a BN szövegén a kötetbeli megjelenésekor Ady kisebb javításokat hajtott végre, és a vers címét is megváltoztatta a kötet címéül is szolgáló Vér és arany-ra.

A vers Ady egyik legjelentősebb kötetének címadó verse. Földessy Gyula emlékezete szerint a Vér és arany címet 1907–08 körül könyvcímül használta egy francia író is. Nevére Földessy nem emlékszik. (Földessy: Amt 75.) Földessy állítása elképzelhető, hiszen ez idő tájt Ambrus Zoltán egyik novellájának is ez a címe. Ambrus novellája azért is érdekes, mert tartalmilag rokonságot mutat Ady versével. Gál Ernő meglátogatja párizsi otthonában az Ördöngösök c. könyv híres szerzőjét, és elbeszéli látogatása történetét. „Mikor először jelentkeztem nála – meséli –, skarlátvörös háziköpenyben fogadott; olyan volt, mint egy keleti hadvezér az Operaházban.” A látogatás befejezte után az író megajándékozta az arcképével: „Ráírta az arcképre a nevét és ezt az ajánlást: »Gál Ernő barátomnak«– az egyik betűt vörös tintával, a másikat aranyszínű festékkel. Vörös betűre aranyszínű betű következett, de mindegyik egyformán cikornyás volt.” Mikor látta, hogy látogatója csodálkozva nézi, magyarázatba kezdett: „Vér és arany – szólt. – Csak két jelkép van: a vér és az arany. Ez a két jelkép felöleli az egész életet. A vér az, amivel a természetnek adózunk. Amit kiverejtékezünk, amivel a szívünket elkoptatjuk s az idegeinket feléljük, amit kiontunk, ha kell, a gondolatainkért, amit utoljára vissza kell adnunk a természetnek: ez a vér. Azt pedig, amit a természet a vérünkért ad nekünk, amivel kifizet bennünket, hogy kedvünk maradjon az életet leélni, mindezt az arany jelképezi. Mindent, ami szép; aranyat mutat a nap fölkeltében, aranyszínű a legszebb női haj, aranycsengés fizeti ki a kitartó munkát, arany a dicsőség koronája is – már akinek ebből is kijut.” (Ambrus Zoltán: Furcsa emberek. Elbeszélések. Bp., 1908. 248–54.) Ady is hasonló értelemben használja a két fogalmat: Én tudom, állom, hogy ez: a Minden / S hogy minden egyéb hasztalan: / Vér és arany, vér és arany. (Vö: Kispéter András: Az irodalmi és a nyelvi szecesszió néhány kérdése. Tanulmányok a századforduló stílustörekvéseiről. Bp., 1989. 43.)

Szabó Richárd felhívja a figyelmet arra, hogy a „kéj-kín bipolaritása” megtalálható Komjáthy Jenőnél is: „Bár megtapos, bár meggyötör, / Nekem szenvedni is gyönyör” – írja Komjáthy A hipokritákhoz c. vers IV. részében. Adynál pedig: „Nekem egyforma, az én fülemnek, / Ha kéj liheg vagy kín hörög.” (Szabó R. 36–37.) Ugyancsak Szabó Richárd mutat rá, hogy: „A kéj-kín bipolaritása Baudelaire-nél is megtalálható”. (Uo: 51.) Baudelaire Femmes damnées című versének ide vonatkozó része így hangzik: „Mêlent, dans le bois sombre et les nuits solitaires, / L'écume du plaisir aux larmes des tourments.” Szabó Lőrinc fordításában: „s a komor, erdei, éjszakai magányban / a kín könnyeibe habzó gyönyört kever. (Kárhozott asszonyok)

Benedek Marcell szerint „ez a rövid vers” „mintha Ady filozófiáját foglalná össze. A vér – szélesebb értelemben: az Élet – és az arany, a Pénz: ez a Minden. És »minden egyéb hasztalan«.” (Benedek II. 324–25.)

Benedek II. 324–25.; Sík 169.; Szabó R. 36–37.; Földessy: Amt 75.; Varga 236.; Balogh 57–62.