Keletkezéstörténet
A vers közvetlen előzménye Adynak a Párizs,
az új Éva és a szerelem c. 1907. febr. 2-án a BN-ban megjelent cikke. Ebben arról tudósít,
hogy Marcelle Tinayre újságíró és regényírónő Madame Léo Claretie párizsi szalonjában előadást tartott a női emancipációról. Többek között ezeket írja: „Marcelle
Tinayre elegáns,
divatos,
sőt talentumos írónő. Az új Éva szerelméről beszél,
s nagyon internacionális társaság hallgatja […] Megint bebizonyosodik: voltaképpen barbár Keletről toborzódik a civilizáció előőrsége. Bécs,
Konstantinápoly,
Teherán és Szentpétervár négyszögében nem általános a kultúra. De ha egyszer e barbár négyszögből valaki ki- és túlfinomodik,
az futó bolondja lesz minden új ideának. Hát hálás publikumhoz beszél ilyenformán
Marcelle Tinayre. Még talán csak az egy Budapesten verődhetik össze ilyen fanatikus,
modern feminista társaság. Holott Marcelle Tinayre nem mond egy zokszót sem újat. Csúfolja a romantikusokat,
akik a becsületes szerelmi
ténykedésből holdvilágfalást csináltak. Kacagva siratja el a házasság hazugságát,
ostorozza a sokféle prostitúciót. S természetesen végül az új,
szabad Évát idézi,
aki nagyszerűen,
egészségesen,
eszének és vérének áldott
kompromisszumából ajándékozza a csókjait […] Mi csak,
mint afféle léha krónikázók,
konstatáljuk,
hogy az új Éva Párizsban nem jelentkezik. Majd egyszer,
ha egészen meglesz az új társadalom. – Addig bizony,
szinte szégyeljük regisztrálni,
Párizsban elválaszthatatlan marad pénz és szerelem.” (AEÖPM VIII. 161.)
„Jellemző vers ez is Ady tudatosságára a szociológiai problémákban – írja Földessy Gyula. – Az »igaz« szerelem,
a »szent« csók az ember egész világát igazabbá,
szentebbé teszi. Az első vsz.
biblikus pátoszú intonálását a vallási eszmekörbe tartozó további szavak és képletek stílusosan tartják fenn…” (Földessy: Amt 94.) Király István azt emeli ki,
hogy: „A szabad érzések szabad emberi világát ígérte a munkásosztály harca: »Az ingyen, forró csók – A
mi álmunk álma – S szabadság világa« – írta a költő A legszentebb csók-ban.” (Király I. 394.)
