A grófi szérün

Első megjelenés: Nsz 1907. március 27. XXXV. évf. 74. sz. 1. – Ady Endre. – További megjelenés: FMo 1909. január 21. IX. évf. 17. sz. 1. – Tárca – Ady Endre – („Az Utca éneke” főcímmel Az őszi rózsák című verssel együtt elsőként közli.) – Kötetben: Isz₁ (1909) (Az utca éneke ciklus) 88–89.; Isz₂ (1911) 88–89.; Isz₃ (1918) 88–89.; Isz₄ (1919) 88–89. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 110.

Alapszövegünk a Isz₂-ből. A Nsz szövegét több módosítással vette fel Ady az Isz-be, amelynek egyes kiadásai között csak egy-két eltérés akad. A FMo utánközlésében gyakori a szedési hiba, a szövegromlás.

• 1 A különírt Nyár éjszakán szavak közé a Nsz és az Isz₁ eljárásával egyezően kötőjelet tettünk: Nyár-éjszakán.

• 28 A sorvégi vesszőt a vers többi kiadásával egyezően pontra javítottuk.

Ady a feudális latifundiumok ellen már nagyváradi újságíró korában felemelte szavát: „Nyíltan megszólal a feudális önzés – írja 1901-ben a NN-ban –, mikor Károlyi Sándor, ez az új kártevő azt mondja: akit a föld nem tud eltartani, vándoroljon ki.” (AEÖPM II. 314.) A nagybirtokkal szembeni ellenérzést már diákkorából hozza magával. Nagykároly, ahol a piaristáknál a gimnázium négy alsó osztályát végezte, a Károlyi grófok birtoka volt. „[…] a Károlyi-család egyik ágának székhelyén végző Ady mágnás-gyűlölete – írja Bustya Endre – serdülő-, sőt gyermekkori benyomásaira vezethető vissza, hiszen közvetlen-közelről volt alkalma tudomást szerezni Magyarország egyik leghírhedtebb arisztokrata dinasztiájának tétlen, fényűző életmódjáról s káros közéleti szerepléséről.” (AEön 1328.) Hetey Zoltán, Ady nagykárolyi diáktársa is megállapítja, aki egyébként rokonszenvvel ír a Károlyi grófokról, hogy: „Nagykároly városát fejlődésében jelentős mérvben akadályozta az, hogy a várost északi, nyugati és déli oldalán a gróf Károlyi-uradalom vasgyűrűként vette körül.” (Hetey 12.) Ady ellenszenvét a Károlyi grófokkal szemben az is táplálta, hogy a Rákóczi-szabadságharcot – a függetlenségi hagyományt vallók szerint – „eláruló” Károlyi Sándor leszármazottjai voltak, akit Ady több írásában „Kártevő Sándornak” nevezett.

Az Új versek idejétől az antifeudális szemlélet mind jobban felerősödik a költőnél. „A magyar ugar versek közvetlen hangulati-eszmei rokonai voltak a paraszti forradalmiságot megszólaltató Ady-költeményeknek – írja Király István. – Olyan vers, mint pl. A grófi szérün,  A magyar Ugar-ra emlékeztetett már pusztán a címadó képpel is.” (Király I. 507.) A Károlyi grófi uradalom – nyilván a gyermekkori élmények nyomán – visszatérő témája Adynak. „Károlyi uradalmakon, grófi uradalmakon sztrájkolnak a cselédek – írja a BN-ban 1906. ápr. 4-én A szívtelen cselédek című glosszájában. – A silány kommenciót nem bírják tovább. Ilyen szívtelenek ebben az elistentelenedett korban a cselédek.” (AEÖPM VII. 186.) A feudális kiszolgáltatottság olyan fokát jelenítik meg Ady 1906-ban írt novellái, amikor az emberek már lázadni sem mernek. A grófi kastélyban játszódó Nyomorék Tar Pista c. novella cselédei szótlanul tűrik, hogy a gróf a vadásztársaság mulató urai szórakoztatására berendelje a lányaikat. Még a „cingár, vékonypénzű” legények is csak magukban dörmögnek, hogy az urak „elkívánják” „leendő feleségüket”. Egyedül a nyomorék Tar Pista lázad fel, akire „soha leány komolyan rá nem nézett”, s rágyújtja a mulatozó társaságra a kastélyt. És fölcsap a láng, miként A grófi szérün: „Éjfél volt, s fölcsapott a láng. Rémült ordítozások hallatszottak be a faluba: égett a kastély […] A legények is fölébredtek. A parkban meglelték a nyomorék Tar Pistát. Félholtra verték, s úgy vitték a halálra ijedt gróf elé: – Ez volt, ez volt, méltóságos úr. Egész este átkozódott. Tessék a csendőröknek adni. Hadd rothadjon a tömlöcben ez a világcsúfja.” (AEön 423–26.) Összecsengenek ezek a sorok a grófi szérűn zokogó koldus-sereg kétségbeesésével, amikor Siratják a semmit, a másét. Adynak több novellájában szerepel ez idő tájt a grófi kastély. L.: Az Óhidyak igazsága, Jóba, a kőtörő, Vérhalom és Barbarossa, Kötsy Balázs temetése.

Andreánszky István: Mit mondott Tolsztoj Ady verseiről? Nsz 1940. nov. 21. 264. sz. 9.; Szilágyi Péter: A tartalom és forma egységének bemutatása. Köznevelés 1953. 91–93.; Hársing Lajos: A grófi szérűn. Irodalmi elemzések 2. rész. Bp. [1958.] 66–71.; Király I. 507–11.; Szeberényi Zoltán: Ady Endre: A grófi szérűn. Irodalmi szövegelemzések. Bratislava, 1978. 65–72.; (Vincze): Lángok a grófi szérűn. Szabad Föld 1978. júl. 23.