A karácsony férfi-ünnep

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 1 oldalszámozott fólió, 250×200 mm. (Az oldalszám: 1.) Főcím: Karácsonyi versek. (Cím: Férfi-ünnep. Aláírás nélkül. A bal felső sarokban ismeretlen kéztől ceruzával: A mi versbetűinkből. A fólió hátlapján ismeretlen kéztől ceruzával: Kepes–Kun 1922. júl. A kézirat széle szakadozott, töredezett. – PIM A. 201/87.

Első megjelenés: BN 1906. december 25. XI. évf. 355. sz. 2. – (Páris) – Ady Endre – („Karácsonyi versek” főcímmel elsőnek közli Férfi-ünnep címen az Egy jövendő karácsony és A nagy Kéz törvénye c. versek előtt). – További megjelenés: PHSz 1907. december 22. XIV. évf. 25. sz. 9. – Ady Endre (Férfi-ünnep címen). – Kötetben: VA₁ (1908) (Az ős Kaján ciklus) 94.; VA₂ (1910) 55.; VA₃ (1910) 55.; Gyűjt [1910] 38–39.; VA₄ (1918) 55.; VA₅ (1919) 72. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv–1 [1930] 64.

Alapszövegünk a VA₂-ből. A sajtópublikációk – BN, PHSz – néhány eltéréssel a k megoldásait követik. További módosításokkal ehhez igazodik többé-kevésbé a VA₁ szövegközlése is. Néhány újabb javítás figyelhető meg a VA₂ publikációjában, majd néhány egyéb módosítás a VA későbbi három kiadásában. A legtöbb szövegforrásban különleges, archaizáló helyesírásban fordulnak elő a bibliai képzetekkel összefüggő szavak: Bethlehem, mirrha. E szavak írásmódját – hiszen már a k szövegében is így szerepelnek – nem modernizáltuk, minthogy kétségtelen hangulati értékük is van. Nem véglegesítettük viszont a VA₂-től és az azt követő kötet-kiadásokban is használt myrrha írásmódot, mert ez ma már extrém túlzásként hat. A főszöveg kialakításához a fentiek értelmében szükséges javítással a VA₂ szövegközlését választottuk.

A VA₁ megmaradt levonatában (PIM A. 126/1.) a 8. sor végén a fekszik szót követő vesszőt Ady pontra cserélte. A VA₃ korrektúrájában (OSzK Fond. Hung. 1731.) az 1. sor végén a hajnalod után vesszőt tettek, a 11. sorban pedig az Óh után tették ki a vesszőt.

• 4 A myrrha szó írásmódját a k, a BN, a PHSz, a VA₁ szövegközlésével egyezően mirrha alakra változtattuk.

Különös, kissé sajátos és profán értelmezése ez a vers karácsony ünnepének, jelentőségének. Kisajátítja a megváltás minden emberre érvényes misztériumának kezdetét, a betlehemi születést férfi-hajnal-lá, azt pedig, hogy Mária fiút fogant, férfi-bánat-tá. Az Adynál gyakori „önjézusítás” itt kitágul: minden férfi sorsára érvényessé válik. Jelképesen minden férfi sorsa nemcsak a születést, a hajnalt, a lehetőségeket rejti magában, hanem a bánatot, a passiót, a Koponyák hegyét, a Golgotát is. Ezért használja a mienk formulát, a férfiakra, a hím testvére-ire értve azt. S ezért von be a versbe biblikus, újszövetségi fordulatokat. Így a Mienk az arany, mirrha, tömjén utalásban a napkeleti bölcsek látogatását, tisztelgését, ajándékozását idézi fel az egyik evangéliumból. E bölcsek „bemenvén a házba, ott találták a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztességet tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát”. (Máté 2:11.) Másutt, a vers harmadik strófájának első két sorában ismét bibliai célzást használ, az annunciáció, az angyali üdvözlet ismert motívum-részletét. A vers vonatkozó két sora így hangzik: Óh élni bús és élni szép: / Áldott az, aki befogadja. Az Isten által Názáretbe Máriához küldött Gábriel angyal így köszönti a kiszemeltet: „És bemenvén az angyal ő hozzá, mondá néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között”. (Lukács 1:28.) És az angyaltól tudja meg Mária azt is, hogy fiút fogan, majd szül, akit Jézusnak fognak nevezni. Mindez pedig csodás módon történik: „A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért ami születik is szentnek hivatik, Isten Fiának”. (Lukács 1:31., 35.)

Személyes mondandói kifejezésére nem először fordult az 1906-os esztendő folyamán biblikus motívumok sajátosan átértelmező felhasználásához. Az év utolsó hónapjaiban különösen jellemző a Mária és Veronika c. vers (BN 1906. okt. 28.; l. a verset és jegyzetét e kötetben), amelyben Jézus és a saját anyja nevének azonosságára építette képzelete mitizáló ívelését, amelyhez hozzákapcsolta a Veronika-legenda révén Léda alakját is. A karácsony férfi-ünnep soraiban csupán Szűz Mária bibliai történetének egyes elemeit tágítja egyetemessé: mintha minden férfi sorsa, köztük a magáé is, Jézus sorsának analógiája lenne, hiszen az élet, / Bennünket biztat és sebez. Bár a vers nyomatéka végül is a karácsonyra, a születés misztériumára esik: ezért köszönje meg kézcsókkal minden férfi az édesanyjának, hogy életet adott neki.

A karácsonyi ünnep, annak családiassága Ady számára fontos, meghatározó esemény volt. A költő öccse írja bátyjáról szóló életrajzában, hogy milyen megrázó élménye volt a poétának az 1897-ben Temesvárott megélt karácsony: „betegen, pénztelenül, fűtetlen szobában és egyedül töltötte a szent estét”. Törekedett is arra – néha nagyobb utazások árán –, hogy a karácsonyt családi körben töltse. Öccse meggyőzően állítja, hogy „bámulatosan bele tudta magát élni a gyermekkor karácsonyi hangulataiba, s ki tudta élvezni annak minden ízét”. (AL 55.) A nyomasztó temesvári karácsony emlékét követően Ady több esztendőn át rendszeresen írt az ünnepet magasztaló vagy annak problematikusságát érzékeltető verseket: 1898-ban a Karácsony [I–III.] c. (AEÖV I. 67–69.; jegyzete: 340–41.), 1899-ben Karácsony [Ma tán…] c. (AEÖV I. 166–67.; jegyzete: 472–73.), 1900-ban csak közvetve, a költő „prófétai” szerepe révén érinti az ünnepi motívumot a Misztérium c. (AEÖV II. 55–56.; jegyzete: 384–86.), 1901-ben a Békesség ünnepén c. (AEÖV II. 99–100.; jegyzete: 443–45.) költeményeket. Ezt követően a karácsonyi versek sorozata megszakad, de az 1906-os publikáció után is többször visszatér Ady a karácsony misztériumának lírai megjelenítésére. Így pl. 1913-ban más értelmezéssel a Gyűlölet és Harc c. költeményében.

Csak külsődlegesen érintkezik a vers létrejöttével az Érmindszentről Ady Lőrincné által Diósiék címére küldött nagy cserépfazéknyi szilágysági töltött káposzta esete. Az idevonatkozó levelek keltezése bizonytalan, csak a hónapot, az 1906-os évet záró decembert lehet bennük rögzíteni. Így nem lehet tudni, hogy A karácsony férfi-ünnep édesanyáknak, így az „ides”-nek is tisztelgő-köszönő gesztusában e küldeménynek is volt-e ösztönző szerepe, vagy a vers és a küldemény a fiú és az anya bensőséges kapcsolatának egymástól független megnyilatkozása. Feltételezésünk szerint az utóbbi a valószínű. Ady Lőrincné bizonyára a karácsony előtti napokra küldte ki ízletes ajándékát, s Ady addigra már megírta és elküldte verseit a BN-nak. (A tárgyra vonatkozóan l.  Ady levelét Ady Lőrincnének: AEl I. 228.; Léda, Diósi és a költő meghívó levelét Bölöni Györgyéknek: fakszimilében: Bölöni 110–11.; kihagyásos szöveggel: Bölöni 123., AEl I. 229.; e témára újra visszatér Ady Lőrincnének 1907 jan. elején írott levelében: AEl I. 230–31.)

Földessy: Amt 72.