Egy jövendő karácsony

Kézirat: Autográf, ceruzával írt tisztázat, 2 oldalszámozott fólió (oldalszámok: 2, 3) 270×210 mm. Cím: Egy jövendő karácsony. Aláírás nélkül. A fóliók széle szakadozott, hiányos. Restaurált. – PIM A. 88.

Első megjelenés: BN 1906. december 25. XI. évf. 355. sz. 2. – (Páris) – Ady Endre – („Karácsonyi versek” főcímmel másodiknak közli A karácsony férfi-ünnep után és A nagy Kéz törvénye c. vers előtt). – Kötetben: VA₁ (1908) (A Holnap elébe ciklus) 194–95.; VA₂ (1910) 107–08.; VA₃ (1910) 107–08.; VA₄ (1918) 107–08.; VA₅ (1919) 146–47. – Gyűjteményes kötetben először: AEöv-1 [1930] 86.

Alapszövegünk a VA₃-ból. A BN néhány központozási eltéréssel a k szövegét közli. A VA egyes kiadásai között egy ékezési és néhány apró központozásbeli szövegváltozat akad. Külön problémát jelent a címbeli karácsony szó írásmódja. Kis kezdőbetűs változat található a k és a BN szövegében. A VA ama kiadásaiban, amelyekben a cím verzál szedésű, az írásmód jellege eldönthetetlen. A normál szedésű cím esetében – mint amilyen a VA₄-ben található – a kis kezdőbetűs változat lelhető. S bár a VA összes kiadásának tartalomjegyzékében nagy kezdőbetűvel szerepel e szó, ezt mégsem tekinthetjük irányadónak, hiszen nemcsak több szövegforrás szerint a címben, hanem a vers szövegében is mindenütt kis kezdőbetűs alakban fordul elő a karácsony szó. A főszöveg alapjául két kisebb módosítással a VA₃ közlését választottuk.

A VA₁ korrektúráján (PIM A. 126/1.) a 9. sor végén a régiekre után a kérdőjel elé pótlólag Ady kitette a záró idézőjelet. A VA₃ levonatán (OSzK Fond. Hung. 1731.) a 25. sorban a szomorú hosszú ú-ját rövid u-ra változtatták.

• 9 A régiekre”? központozási sorrendjét a k eljárásával egyezően régiekre?” változatra módosítottuk.

• 11 A sorvégi majd után a k és a BN megoldását követve értelemszerűen kitettük a kettőspontot.

Jellegzetesen sejtelmes Ady-vízió, olyanfajta áttételes, nem könnyen fölfejthető vers, amilyenek alkotására a poéta az 1906-os esztendő utolsó hónapjaiban törekedett, mint például az Özvegy legények tánca, a Jó Csönd-herceg előtt vagy a Sírni, sírni, sírni c. költeményekben. S ha művészi átütő erőben nem is azonos az előbb említettekkel, többértelműsége azonban megnehezíti a vers felfejtését. A szöveg ambivalenciája csapdába is csalta Földessy Gyulát, aki szerint a költő „a megőrüléstől való félelmében írta”, s arra hivatkozik, hogy ilyen képzelgéseiről Bölöni is szót ejt. Ennek összefüggésében értelmezi a vers 23. sorát: Hiszen én meg se születtem – „furcsán, de nem logikátlan fantazmával ellentétezi a maga gyakran emlegetett élvehalottságát”. (Földessy: Amt 82.) Fel sem merül benne valami másfajta közelítés lehetősége: mondjuk az, hogy itt az „önjézusítás” egyik változatáról van szó. Pedig több más vers esetében maga is észlelte, megnevezte ezt a lírai motivációt.

Hiszen az a jövendő karácsony csak a lírai én „önjézusítása” által lehetséges. E karácsonyra neki kell megszületnie, Jézusként „újjászületnie”, Messiássá változnia, aki azt állítja magáról, hogy: „Hiszen én még sohse éltem”, s azt, hogy: „Hiszen én meg se születtem. / Karácsony van, száll az angyal.” Ezért nincs válasza az elhangzó kérdésekre: „Emlékszel a régiekre?” vagy arra, hogy „Valami tán fáj a multból?” Hogy is lehetne válasz, ha a vers perspektívája erre a jövendőre, saját karácsonyára, metamorfózisára nyílik. Magányából válthatja ki az angyal.

Földessy: Amt 82.; Király I. 333., 486.