Feketehalom.

Feketehalom (németül Zeiden, oláhul Kotla és Koé) régi korban a Barczaság legjelentékenyebb helysége volt, s sokáig vetélkedett Brassóval az elsőség felett; de mivel a szászok városaik épitésénél a természetileg erős fekhelyre mindig tekintettel voltak, Feketehalom a nyilt helyen fekvő helység nem versenyezhetett, a természetileg erős fekvésű Brassóval, s igy az által hamar túlszárnyaltatott*Lásd Nemzeti Társ. 1839. évf. 75. lap.: de Brassó előnyét az is biztositá, hogy Feketehalom város, a hajdani feketehalmi királyi vár területén feküdvén, nagyon sokáig, még a 16-ik század első felében is fiscalis területnek nézetett s a feketehalmi vár porkolábjai a zeideni papok dézmáját ez alapon le is foglalták*Mert 1514-ben Ulászló 7-n decret. 3. Art. a kincstári birtokok sorában Törcsvár mellett ott találjuk Zeidinumot is. Lásd Deutsch. Fundgr. Neue Folg. 330. l., mi gátlólag hatott arra, hogy szabad városként a vidék székhelyévé nőhesse ki magát. De a Brassóval való verseny emlékéül fennmaradt az, hogy Feketehalom is Brassóval azonos czímert (koronázott fagyökér) használ.

Feketehalom legrégibb neve a magyar elnevezés*Még IV. Béla egy adománylevelében Feketheuholmnak irja. Lásd Katona Hist. Crit. Regn. Hung. VI. 492. De még Zsigmond alatt is leginkább e neve szerepel., mi arra mutat, hogy itt is a királyi vár szárnya alatt a várnépe által lakott, magyar helység volt kezdetben, csak a szászok betelepülte után kezdenek a német Zeiden, s annak Czeidinum, Cidinum és Ceida*Lásd Benkő Milk. II. 225. változatai előjönni. Az oláhok hegyet és várost Kotlának nevezik. Feketehalmot gyakran látogatták meg az uralkodók, igy Zsigmond 1395. márcz. 11. Feketehalomból rendelkezik a székely ispánhoz a brassaiak vámmentességéről*Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 2. 305–306.; ugyan e nap a barczasági szász faluknak rendeli, hogy Brassó védfalaihoz anyagot hordjanak s munkásokat adjanak*Lásd Sieb. Quartals. VII. 288., és ugyan innen s e napon adományozza el Zernyestet*Lásd Fejér Cod. Dipl. X. 2. 300.. 1526. máj. 5–7. Lajos király Budáról az erdélyi vajdához rendelkezik a Brainish nevű tölgyes erdő iránt, mely a mint Zunyogszegi Majláth István kir. kamarás és étekfogó a feketehalmi polgárok nevében jelenti, mindig ama város birtokában volt, most pedig a szomszéd faluk legeltetik és használják; azért Zápolya Jánosnak meghagyja, hogy nevezett erdőt valódi határai közt Feketehalom kizárólagos birtokába adja*Lásd Gub. levélt. Priv. Civit. G. 28. 5326/785..

Ily kevés, mit a magyar királyok korszakából Feketehalomra vonatkozólag fel tudunk hozni, pedig Feketehalomnak, mint a Barcza legrégibb városának igen gazdag okmánytára volt; de Brassóval bizonyos erdő felett pert folytatván, mindennemű régi okmányait, szabadalomleveleit felküldötte egy pesti ügyvédhez, hogy a perre vonatkozókat kiválassza. A hosszúra huzodó per alatt az ügyvéd elhalt; utódjai átirtak Feketehalom előljáróságához, hogy a 200 frt perköltség lefizetésével az irományokat vegyék át. A kupaktanács egybegyült, s elhatározta, hogy régi hártya és papirdarabokért soha se fog 200 frtot áldozni, s igy a kincset érő okmányok oda vesztek, s azokkal Feketehalom őstörténelme is elveszett. A fejedelmi korszakban kezd már Feketehalom a történeti homályból kibontakozni s az események folyamába belépni; igy 1576. márcz. 11. a Lengyelország királyságára menő Báthori Ist. Feketehalomban van.

1595. septemberében Báthori Zsigmond Szinán pasha elleni hadjáratakor Feketehalomban öszpontositá hadseregét*Sept. 11-én a feketehalmi táborból ir Bocskai István levelet, sept. 13-án maga a fejedelem ir Várad vára provisora Köveskuthihoz, lásd Tud. Gyüjt. 1830. VII. 111. l., ide sereglett az ősszabadsága visszaadásával kecsegtetett székelység 16,000 fegyverese. Ez alkalommal a feketehalmi táborban országgyülést is tartottak*Lásd ez országgyülést Kemény Józs. Art. Diet. T. VII. Nr. 20; emliti Bethlen Fark. T. II. p. 602.. Innen indult el Báthori hatalmas hadseregével a török tönkreverésével Mihály vajdát trónrahelyezni*Kővári Erd. Rég. 154. lap., mit az álnok rövid időn szépen hálált meg Erdélynek és a Báthoriaknak.

1611-ben midőn a külellenséggel szövetkezett Brassó a Barczaság népét is a forradalom vészeibe sodorta, s a hajduk mesterkélt fellázitása által Báthori Gábort Ráduj vajdával a papiros malomnál megcsufolta; Báthori a kölcsönt visszaadandó bőszülten jelent meg a Barczán, s erős sereggel közelitett Feketehalomhoz. Brassóból 32 deák (azok közt 13 magyar) jött Feketehalomba, s ottan (1612) a márc. 23. megérkezett fejedelmi sereggel szemben oly erélyes ellentállást fejtettek ki, hogy a rohamra vezetett sergeknek a sánczokból vissza kellett huzódni, s rendszeres ostromhoz kezdeni, a melynek csak harmad napján esett el a templomvár; a bőszült Báthori a jobb sorsa méltó deákokon tölté bosszuját, s miként Mikó Ferencz és Bordan Tamás mondja*Mikó Hist. és Bordan T. stolzenburgi pap Virtus coronata czímű műve 1061–1613. pag. 260., Vidombakra vitetvén, azokból 20-at karóba huzatott, 11-et lefejeztetett, a 32-et pedig – kit társainak kivégzésére felhasznált – hirmondóul Brassóba küldötte, hol Weis királybiró ölette meg. Báthori ezen kegyetlen vad eljárása terrorizálta a szászokat s bizonynyal feketehalmi és ezt követett volkáni kegyetlen garázdálkodása nem kis befolyással volt arra, hogy a Barczaság többi kastélyai, s még a bevehetetlennek tartott Rosnyó és Törcsvár is ostromot nem várva, magokat feladták.

Báthori Feketehalom templom-kastélyában Szigethi István alatt őrizetet hagyott (Fuchs elbeszélése szerint), augusztus 28-án azonban a brassaiak egy ügyes hadicsellel e kastélyt visszafoglalták. Ugyanis a feketehalmi menekültek és brassai katonák éj idején belopódzva, elrejtőzködtek a pinczékbe. Szigethi a kastély parancsnok esti szemlét tartva, szédelgő katonáit a kastélyba kergette, s azután az őrizet egy részével Vidombakra lovagolt át. A parancsnok távoztával az őrizet nagy része ismét szétoszlott tivornyázni, mikor az elrejtőzött szászok a nyitva hagyott kapun berohantak a külső várba, a meglepett kapuőröket megkötözve, a belső vár kapuit is felnyiták, s a kastélyt elfoglalván, a foglyul esetteket elbocsájtották, mi – be kell vallaunk – Báthori kegyetlenségével szemben nagylelkű nemes tett volt*Fucshius krónikája.. Nem sokára azonban Török István mezei kapitány Földvárnál a brassaiakat szétvervén és Weisot is elejtvén, az egész lázongásnak véget vetett. Feketehalmot is visszafoglalta, azonban ezt és az elfoglalt többi barczai kastélyokat és várakat is következő évben vissza engedte a fejedelem.

1616-ban Bethlen Gábor Feketehalomban van s febr. 21-én itten fogadja a portáról visszatérő Toldalagi Mihályt*Toldalagi Mikl. emlékiratai köz. Erd. Tört. Ad. I. k. 225. lap..

1632-ben a fejedelem némely Oláhországból megtérő cancellistáit a feketehalmiak bántalmazták, miért fejedelmi tanácsos és biró Hirscher Keresztes által bepereltetvén, 600 tallérra büntettettek, mit hirtelen kifizetni nem tudván, Hirschernek egy darab erdőjüket elzálogositák*Egy Szunyogszeggel folytatott metalis perből kitetszőleg..

1655-ben a II-ik Rákóczi által Oláhországban szétvert semények és tatárok váratlanul beütnek a Barczára, s ott több helységekkel együtt Feketehalmot is feldulták*Kővári Erd. Tört. V. k. 56. lap..

1659-ben a harmadszor trónra lépett II-ik Rákóczi György, a midőn szövetségese Minye vajdával találkozandó Törcsvárnál járt, visszaútjában october 16-án Feketehalomban időzött, innen ir Rhédei Ferencznek, mely levelében a többek közt mondja, hogy Minye vajdával Rukajnál találkozott és egyezkedett, Konstantin vajdát pedig Moldovába inditotta, végre tudatja, hogy kedden Radnóthon lesz*Kemény József Appar. Epist. X. 121. lap..

A Rákóczi mozgalom Székelyföldre is behatván, 1704. Henter Mihály Hermányból rácsapott a Székelyföld ellen küldött s Feketehalomnál táborzó Gravenre, de tüzhez szokatlan kuruczai szétfutottak, s Graven üldöző csapatjai sokat levágtak közülök.

A gyászos napok vészét megéneklő népköltő a holdvilági csata érintése után igy folytatja*Cserey Mihály Uj nemz. könyvt. 328. lap.:

Jaj hamar, azután az Barcza mezeje
Sok vitézlő rendet az vérben keverve,
Kiket az Háromszék kedvekre nevele,
Feketehalomnak völgye eltemete.

És ismét tovább:

Feketehalomnál esék nagy vérontás
Aholott hallatott szernyü nagy sikoltás.
Mint az sürü zápor a puska ropogás,
Véres fegyver előtt egymásra borulás.
A ki elszaladt is: utána az ráczság
Elbágyadt a lovuk – jaj szegény magyarság!
Ellene támadt gyülevész sok szászság,
Erdőben bujkáló hitvány rosz oláhság.

Ebből kitűnik, hogy a barczai szászok és oláhok az ellenséggel fogtak kezet, s ha nyilt csatában nem is vettek részt, de a csatából menekülők gyilkolásában kitüntették magukat s azért mondja máshelyt a költő:

Kiket az tejükön sokáig tartottunk,
És a mi vérünkön ugyan meghizlaltunk:
Azoktól mindenütt széljel pusztittatunk,
Véres fegyvereknek élére hányatunk stb.

A győztes Graven ekkor Háromszékre rontott s a fegyvereket beszedve, annak minden faluit felégette*Lásd az egész költeményt: „Gyászénekek” Thaly Kálmán Adalékok a Tököli és Rákóczi forradalom tört. II. 31–35. lap., mit igy énekel meg a népköltő:

Ekképen Grafen is nemes Háromszékkel
Bánik, mint kegyetlen sok vitézlő renddel
Kiket levágata s fegyverét vette el,
Tartományát pedig megégette tűzzel.

De a kurucz fegyverek itt kapott csorbáját hamar kiköszörülte Pekri Sárkánynál, honnan a gyalog maradt Graven alig tudott serge romjaival Szebenbe menekülni. De nemcsak ott adta vissza a kölcsönt a magyar, hanem Feketehalomnál is egy fényes győzelemmel egyensulyozá az akkori veszteséget, mert 1849. márczius 19-én Feketehalom mellett folyt le a győzelmesen előnyomuló Bem előtt futó Puchnernek utolsó csatája, melyet elvesztvén, egész sergével s orosz szövetségeseivel sietve kimenekült Oláhországba*Kővári Erd. Tört. 1848–49. 205. lap; e csata e munka III. kötete 171–172. lapján részletesen van leirva..

Feketehalomnak mint a Barcza legrégibb városának, bizonyosan régibb korban is voltak vásárai, de azok évültek; később a kereskedelem és ipar kifejlődésével a Feketehalom körül csoportositott s Brassótól tovább eső faluk igényei az azok szüksége iránti érzetet feléleszték, minek eleget teendő, Mária Terézia 1761. jul. 9-én Bécsből kiadott engedélyokmánya által Feketehalomnak Szt-György és Szt.-Mihálynapkor tartandó két országos sokadalomra adott engedélyt*Lásd Gub. levélt. Priv. Civ. G. 28. 5336/785.. Feketehalom, mint város, ma is tanácscsal és Brassó által korlátolt némi önkormányzati joggal van fölruházva; a város ezen önkormányzatára, belszervezetére, lakóinak felosztására, czéheire, tanácsainak hatáskörére és kötelességeire, valamint a város régibb szabadalmaira nézve igen érdekes adatokat találunk egy 1789-ben a kormányszékhez fölterjesztett domestica constitutiójában, mely nemcsak a fennebbiekre nyujtott igen érdekes felvilágositásokért, hanem azért is fontos, mert az a Barczaság mind a 4 mezővárosa jogtörténelmével foglalkozik, s e mellett igen érdekes adatokat nyujt a szászok beléletére, a mely akkor is oly zárkozott, oly önző, oly barátságtalan volt, mint aminő mostan. Ez okon én a nagyterjedelmű német szövegű okmánynak*Lásd ugyanott 1890/790. Keletezése Feketehalom 1789. oct. 28., aláirva: Freund András, cassa procell. magyaritott rövidletét itt közölni szükségesnek itélem. A kivonatos ismertetést a következőkben foglalom össze: I. Feketehalom mezőváros 4 főrészre, ugynevezett negyedre oszlik, ezek mindenikének saját negyedesküdtje van. Mindenik negyed 4 társaságból vagy szomszédságból áll, egy szomszédság 34 gazdát számit, ezek közül kettő mint szomszédságatya ügyel a kürtők tisztaságára és mindennemű rendetlenség elhárítására; a szomszédságok főtörekvése az, hogy a nyilvános munkák: mint mezei keritések, út- és hid-csinálás, előfogatok kiállitása s egyáltalán minden a várost érdeklő terhek és szolgálmányok nagyobb rendben végeztessenek. Ezen szükségesség adott lételt e társulatoknak, miért azok csak szokásbeli törvényekkel birnak, ilyen: hogy az engedetlen vagy kötelességmulasztó szomszédsági tagokat megbirságolják, az igy begyült pénzt a szomszédsági egybejöveteleknél ellakmározzák.

Feketehalomban két czéh van: a kerekes czéh és a takács czéh. Az első Brassó tanácsától 1654-ik sept. 10-én egy tizenöt fejezetből álló czéhtörvényt nyert, melynek nevezetesebb pontjai: Minden évben a czéhbeliek összegyűlnek, mikor a czéhtörvény felolvastatik, előljárók választatnak; az ily gyülésről kimaradók 50 dénárt fizetnek. A tanonczoknál arra kell ügyelni, hogy szabad és valódi német nemzetiségű legyen; a czéhmester tudta nélkül, 1 frt büntetés terhe alatt, senki tanonczot föl nem vehet; mester fia fölvételért 4 frt 50 drt, idegen 9 frtot fizet; annak 2, ennek 3 évig kell tanulni, mikor remekben egy egész szekeret kell csinálni, mely ha sikerül, 3 frtot fizet fölszabadulásáért, ha nem sikerül, a czéhmester mond itéletet. Az engedetlen tanonczot a mester megbüntetheti. A kézmüveket a czéh szemlészei megvizsgálják, s ki rosz munkát csinál, büntetés alá jön. Azon mester, ki szegénysége miatt fiát máshoz adja tanulásra, a czéhbe 1 frtot fizet. Egyik mesternek másik ellen való szitkozódását annak mérve szerint büntettetik. A becsempészett idegen munkát elkoboztatják. A feketehalmiak kerekeiket Brassóba eladás végett vihetik. Egy mesterré váló és házasulandó legény 9 frt 50 drt fizet a czéhbe. A tanoncz mesterétől kap első évben minden vasárnap 1 drt, második évben 2 drt, harmadik évben 3 drt; emellett évenkint 3 inget, 3 lábravalót, 2 széles előkötényt, három évre 2 sürke kabátot, 3 pár fejelés csizmát, s minden évre egy pár uj csizmát. Tanoncz felvételkor ez és mestere egy-egy veder bort ad a czéhnek. A hét számra dolgozók egy kerékért 24 drt kapnak, ki kötelezettségénél többet csinál, kézmüve árának harmadát kapja, ha a fejedelmi kerekes ratiójára dolgozik valaki és ha a brassói kerekesekkel a járulékot leteszi, akkor otthon az alól fölmentetik.

A feketehalmi templomvár északi oldalról. (Rajz. Greguss J.)

A feketehalmi templomvár északi oldalról. (Rajz. Greguss J.)

A takács-czéh hártyára irt 33 czikkelyű czéh-szabályzatát a brassai tanács 1616. május 1-én adta ki; ezen szabályzat a minden évben tartandó és számadást vizsgáló czéh közgyülésén felolvasandó, aki e gyülésről kimarad, 1 frt birságot fizet, ki czéhbe hivatva nem jelenik meg, 50 drral büntettetik, a négy sokadalomkor Brassóból senki kézművét – elkobzás terhe alatt – haza ne vigye. Ha valamely mesternél egy végben kétféle kelme találtatik, elveszti a vásznat, melynek két része a törvényé, egy része a czéhé; ugyan ily büntetés éri azt, aki a posztót rövid vagy vékonyra csinálja, valamint azt is, ki véggyolcsnál veres szegélyű vásznat készit. Csak becsületes valódi német nemzetiségüt lehet czéhbe fölvenni. Tanoncz-felvételkor ez 1, mestere 3 frtot fizet a czéhbe. A tanoncz 4 évig tanul, mit ha ki nem tölt, felvételi díját vesziti; ha éveit becsületesen kiszolgálja, a mester ad 1 frtos kabátot, egy 14 dros kalapot, két inget, egy pár lábbelit. A mester a felveendő tanonczot a czéhmesternek bemutatja, s ettől 8 napra veszi házához; ha ez alatt más valaki venné fel, 1 frt büntetést fizet, s a tanoncz még is az előbb felvevőnél marad. Idegent ne, csak bennszülöttet vegyenek föl; de a barczaságiak a brassai mesterek által fölvétethetnek.

A falusi takácsok tanonczot, legényt nem, hanem csakis a 4 mezővárosban levők tarthatnak, faluhelyen legfölebb a mester saját fiát alkalmazhatja csak. A háznál fonottat szőheti fel s azt középen kötve, adja el. Idegen takács sing számra csak sokadalmak alkalmával árulhat, ez csak a brassai takácsoknak van megengedve. Az oly falusi vagy mezővárosi takács, a kinek vevői vannak, Brassóba költözködhetik, hol a czéhdij lefizetése mellett a czéhbe felveendő.

A tanoncz ideje eltelte után legénynyé lesz, mint ilyen még négy évig s a remeklésért még egy évig szolgál, mely idő alatt nősülnie nem szabad. Amely legény a remeket 3 nap alatt el nem késziti, 4 frt birsgot fizet. Czéhen kivülinek a mesterek munkát nem adhatnak 1 frt büntetés terhe alatt. Mester fia ha remeklés után czéhbe áll, fizet 25 dénárt és ebédet ád. Házasodáskor a legény 6 frt 88 drt fizet a czéhbe, s osztovátát a czéhmester tudta nélkül fel nem állithat. Ha a házasulandó takács leányt vesz nőül, a czéhilleték harmadrésze elengedtetik. A kik külföldre, Moldova vagy Oláhország részére lopva dolgoznak, a czéhből kizáratnak, s mig 8 frt birságot le nem fizetnek, vissza sem vehetők; azok, kik lopva Erdély számára dolgoznak 4 frtig büntettetnek. Ha a tanoncz ok nélkül elfut mesterétől, 1 frtig büntettetik. Az özvegy takácsné házi szükségletére igen, de eladásra nem szövethet. Ha legény vagy napdijas mestere házát erkölcstelenséggel bepiszkolja, a törvény büntetése alá esik s mig mestere meg nem bocsát, munkára semmi szin alatt föl nem vétethetik.

Ha brassai polgár saját fonalából a négy mezőváros valamelyik takácsával szövetni akar, azt saját házi szükségére teheti; ha valamely takács a szövésre adott fonalból elsajátitna, 1 frt büntetésben marasztaltatik el; ha azt másnak adná el, a czéhből kizáratik. A négy mezővárosban viszont eladásra senki vásznat nem vehet, kivéve, városit (brassait), ki tenné, vásznát veszti a törvény és czéh számára. A mezővárosok mesterei szövésre fonalat nem vehetnek, hanem csak háznál fontat használhatnak; kinek eladó fonala van, városban (Brassó) adja el. Jegyet minden mester tartozik kelméjébe beszőni. A mezővárosok takácsainak meg van engedve, hogy saját készitményű kelméjüket a sokadalmakon singszámra is árulhassák, valamint Magyaros, Veresmart és Kőhalomba is eladás végett elvihetik. A városi (brassai) és mezővárosi takácsok saját lenükből fonathatnak, de az ilyet a Barczaságról elkobzás és 10 frt büntetés terhe alatt ki nem vihetik. A vidékről Brassóba vitt vásznat 9 óráig csak városinak s csak 9 óra után adhatni idegennek; ki e szabályt megszegné, árúja elkoboztatik. Ha az itt előirt czéhszabályokat a négy mezőváros takácsai megszegnék, a brassai mestereknek jogában van az engedetleneket belátásuk szerint megfenyiteni és büntetni*Ebből kiviláglik, hogy ezen szerkezet a legönzőbb irányu volt, melyben nemcsak a kaszt-rendszer elkülönitő irányzata, minden másnak mint szásznak kizárása, a czéhbelieknek másokkal való egybeházasodása, és rokonosulása meg volt gátolva, egy kölcsönös kizsákmányolás rendszere volt behozva, a brassai kereskedő kizsákmányolta az azon városi és vidéki iparosokat, mert azoknak a szomszédos országok számára készitményeiket eladni nem szabadott; a brassai iparos kizsákmányolta a négy mezővárosi, ezek pedig a falusi iparosokat. Egy folytonos lánczolata volt a szabad munka és iparjog megszoritásának; s végtelenül önző, a mennyiben a szászon kivül minden más nemzetiségü iparos kiképezésének, megtelepedhetésének és ipargyakorlatának útját elzárta, és a mesterségeket és azok hasznait kizárólag csak a szászok számára monopolizálta; kizárta teljesen a magyar s más nemzetiségű iparost a Barczaságról, mig a szász iparosok a magyar városokban szabadon kereskedhettek, sőt le is telepedhettek..

Ezenkivül volt a feketehalmi czéheknek egy 1764-ben a szász universitástól nyert szabadalomlevelük, mely az ottani tanácsoknak a többi szász takács czéhekkel való egyesülési szabadságát megengedte, és Bethlen Gábor fejedelemnek azon 1617. május 9-én kiadott kiváltságlevele, melynek értelmében a feketehalmi takácsok készitményeiket a szebeni, segesvári és medgyesi sokadalmakon szabadon elárusithatták.

II. Feketehalom belkormányzatát illetőleg következő rendszabályok voltak érvényben. A communitás, az értelmesebb és tevékenyebb polgárok közül választott 50 tagból állott; ezek Simon-Juda napján tartott nyilvános ülésben, szabad szózatolás útján választák a régebb tanácsnak nevezett előljáróságot: a birót, hannt és szószólót, továbbá a communitás ügyelt fel a számadásokra és gondoskodott a három erdőpásztorról.

A régen tanácsnak nevezett előljáróság 12 személyből áll, egy biró, egy hann, négy negyedesküdt és hat öreg esküdtből; ezen utóbbiak közül választatik a biró, hann és jegyző. Kötelességük: a) mikor peres ügy merül fel, teljes számmal tartoznak a tanácsháznál megjelenni, s a felek kihallgatása után igazságos itéletet mondanak; felügyelnek továbbra a város javaira, tanácscsal és tettel minden erejükből a közjó érdekének előmozditására igyekeznek; b) a biró behajtja a kir. adót s a város lakói közt előforduló czivakodások, veszekedések eseteiben itél és büntet; de a feleknek jogukban van ily itéletét a communitás elibe felebbezni; ezen kivül a biró kezeli az allodialis pénztárt, s gondozza a község minden ügyeit; c) a hann mint második előljáró az előfogatok, szállásolás és mészárszékekre ügyel; d) a 6 öreg esküdtnek nincs más külön megszabott kötelessége, minthogy kettő közülök az osztálykérdésekben jár el, a többi segitségül szolgál; e) a negyedesküdtek a birót az adószedésben, a hannt teendőiben segitik, és a rendeleteket negyedeikben kihirdetik; f) a jegyző végzi a községben előforduló mindennemű irást, vezeti a jegyzőkönyvet, az adólajstromot, allodialis számadásokat, és az osztályügyek irományait.

III. A törvénykezést illetőleg a) a házak és fekvőségek körül támadható viszályok, összeszólalkozások, melyek vagyont és becsületet illetnek, és a kisebb jelentőségű ügyek a biró előtt tárgyaltatnak, onnan tanács elébe vitetnek; jelentékenyebb jogi kérdések egyenesen a tanács előtt tárgyaltatnak, s ha a kimondott itélettel valamelyik fél nincsen megelégedve, a brassai tanácshoz felebbezhet; b) élet-halál kérdések a brassai tanácsnak bejelentetnek, honnan 2 küldött jön ki, kik jelen vannak az itélethozatal és végrehajtásnál, mivel Feketehalom ezen itt jelölt megszoritás mellett jus gladii-vel birt. A mi a törvényeket – melyek szerint a tanács itél – illeti, rendszerint a szász nemzet törvényei szolgálnak zsinórmértékül; oly esetekben, melyekre nincsen határozott törvény, a szokásos és természeti törvényekkel segítettek magukon. A jurisdictiot illetőleg ezen mezővárosok nem birtak több joggal a szabad szász faluknál, s előljáróságaik inkább kiegyeztetési közegeknek (fora complanatoria) tekintettek.

Feketehalom – mint a szász községek egyáltalában – igen rendesen van épülve; a város központján van piacza, egy tágas nagy vendéglővel. Ódon templomvárának komor falai közé beépitett emeletes tanácsházával, a tanoda csinos épületével és lelkészi lakkal. Bem feketehalmi győzelme után e papi lakban volt szállva; a nagy tudományú lelkész Dick József ur igen nagy becsben tartja a hős tábornoknak egy hű, az eredeti után olajba festett arczképét, mely talán egyedüli hű képe forradalomtörténetünk ez óriási alakjának; a ki dicsőségével nemcsak e kis hazát, hanem az egész civilizált világot betölté, ki mindenütt, hol a szabadságért küzdeni kelle, megjelent áldozatkészen, hogy az emberiség előhaladásának, boldogulhatásának útait egyengesse, előkészitse. Ő, ki Európa népeiért annyit tett, még sirhelyet is csak Ázsiában talált.

De a multnak iránytűjével kezünkben hozzá kezdhetünk már a jeleni Feketehalom vizsgálatához, s mindenekelőtt ódon templomvárát veszszük szemügyre.

Feketehalomnak a történelemben némileg szerepelt s ostromokat látott templomvára teres piaczának északnyugati oldalán egy magaslaton fekszik; annyira körülfogva ujabb épületekkel, hogy itt-ott lebontott, de még sok helyen épen fennálló kettős várfala csaknem egészen fedve van, s csak hátulról látszik; különben ezen kastély kettős fallal birt, hatszögű volt, négy erős védtoronynyal, melyek most le vannak törpitve, csak egy maradt meg épen, a mely mellékelt képünk közép terén látszik. A jelenlegi torony a régi kaputorony megmagasitása által keletkezett s lőrések- és zúzmüvekkel van ellátva. E toronyban régi a legkisebb harang, a melyen ferde latin betükkel e körirat van: „O Rex glorie Jhesu Criste veni cvm pace”; utána ez a két számjegy,

mi 98-at jelent, az évszám kiegészitve 1598, mert a betüalakok régibb voltát nem engedik meg. A templomkastélyt belülről oszlopos folyosók futják körül, védtornyai éléstárul szolgálnak. Az ezen kastély által körülölelt templom a késő goth kor műve, a mire határozottan útal szentélyének szövedék boltozata (netzwerk). A hajó boltozatát 1702-ben készült czifra festetű deszka fölep helyettesiti. Oldalkapuja csúcsíves, mit ismét a késő goth kor vesszőműve keretel be. Fő portaléja romanizáló, a mennyiben köríves nyilatú; az egész fal vastagságát elfoglaló béllet mindenik oldalon három féloszlop által van tagozva, ezek durva alakitásu fejezeteiken kivül növénydíszt, belül angyalfőket mutatnak. Ezekre jön az oszlopoknak megfelelő hengerpálcza, mely a félkörív záródást futja körül. Ha ezen kapuzat valódi, akkor az egy régibb románkori templomból illesztetett a 16-ik században épült templomhoz, csakhogy az egésznek műzete oly kezdetleges, hogy az nekem egyszerüen egy románkori kapuzat ügyetlen utánzásának tetszik lenni.

Még Feketehalomban megemlitést érdemel a mulatóhely, mely a város északi végében borkert (Weingarten) nevű helyen van, itt szokott vasárnaponként a fiatalság tánczra összeseregleni. Ez egyike a legidyllibb helyeknek, hol a legszebb és legdúsabb források buzognak fel szép terebélyes fák árnyában. A fő forrás Hellbrunn nevet visel, s az nagy négyszög medenczébe van foglalva; a másik egy földalatti falba foglalt csatornán jön ki, s Hölle nevet visel; kifolyásuk oly nagy, hogy 50 lépéssel alább már malmot hajt s e mellett a városnak örökké csergedező számos kútjait vizzel látja el.

Feketehalom szászai műveltebbek és előrehaladottabbak a Barczaság többi falusi szászainál, a mit Brassó közelsége mellett az is idéz elő, hogy itt már régibb idő óta üdvös intézmények jöttek létre; igy 1833-ban már olvasóegylete s gazdasági társulata alakult, ez utóbbiba havonként mindenki egy garast fizetett, hetenkint egyszer összejöttek, s a gazdászat ujabb vívmányairól, találmányairól felolvasásokat tartottak; a tagdijakból gazdászati közlönyöket s kisebb gépeket szereztek, s ez előidézte azt, hogy a mezei gazdaság ma is legokszerűbben űzetik Feketehalomban. 1840-ben takarékossági és szeszes italok elleni társulat alakult, a mely a józan élet és takarékosság szellemét terjeszti, arra buzditva a tagokat, hogy meggazdálkodott filléreiket a brassai takarékpénztárba helyezzék el. Mind ennek jótékony következése van Feketehalom lakóira.

Feketehalmon – mint minden barczasági szász helységben – sok oláh van, kik a város déli szögletében külön negyedben laknak; ezek ott hangyaként szaporodnak, mig a szászok két gyermek rendszerükkel nem hogy szaporodnának, hanem még kevesbednek*Nemcsak itt, hanem Erdélyben mindenütt, igy a reformatiókor a Királyföldön 300,000 szász volt, ennek ma alig találjuk felét, mert ha a szásznak vett magyar lutheránusokat leszámitjuk, 147,000-nyire rug a szászok száma., s igy az oláhok maholnap a szászok nyakára nőnek, máris nehány helységben, mint Rosnyó, Volkány és Keresztyénfalvában az oláh népesség túlszárnyalja a szászokét; az oláhok itt kivételesen szorgalmatosak s nagy juhnyájak birtokosai levén, vagyonosak is. Földbirtok, az igaz, kevés van kezükön, s mig csak a földbirtok adott polgári jogot, addig a szászok suprematiája biztositva volt; de ma már az egyenlő jog és kötelesség elve nem engedi meg az ily egyoldaluságot, a szászok maguk kezdték meg 1862-ben a szebeni conventiculumra való választások alkalmával a juhokat is választási census alapjául fölvenni; azonban ezen juhalap olyan, hogy ha a szászok továbbra is kiszakitják magukat a történelem és culturai szövetség kötelékeiből, maholnapra arra ébrednek föl, hogy azok a most lenézett faluvégiek lesznek az urak náluk.