A falupolitika ott kezdődik, amikor a falu különös és teljes társadalmi valóságát teszi politikai mérlegelés tárgyává. S ott végződik, amikor kérdéseinek a helyes értékelés világossága mellett keresi a megoldását.
Eleve célttévesztő falupolitika az olyan, amely a falun belül keresi a falu kérdéseinek a megoldását. Ez a falupolitika a falu valóságának csak az egyik oldalát veszi tekintetbe azt, amit közvetlen jelenségek formájában talál a faluban. Holott a falunak ez csak az egyik része, mindennek, ami a falu társadalmában történik, van egy másik oldala is, nevezetesen a városhoz való viszonya. A falu teljes valósága egy kis társadalmi csoport belső, de nem önálló problémákkal és egy város-vidék viszonynak a vidéki oldala, amely viszony a falu belső problémáit is alakítja. Ennek megfelelően a helyes falupolitika is csak a belső és külső viszonyok együttességében szemlélheti a falut, mert különben helytelenül ítéli meg az okokat és eleve hatástalanok lesznek megoldásai. Akármilyen ideális társadalmi rendet gondolna ki egy falupolitika a falu belső szervezete számára, meg nem valósíthatná anélkül, hogy a falu kifelé való betagolódását is valamiképpen ne alakítsa. Ha erre nem fordít különös gondot, akkor bizonyosan helytelenül fogja alakítani, evvel lerontja belső szervezeti megoldásainak akármilyen kitűnőségét. Politikai mérlegelésnek tehát különösen szem előtt kell tartani a falu kétoldalú meghatározottságát, ha nem csak annyit akar beleavatkozni a falu társadalmába, hogy legkirívóbb kórtüneteit úgy ahogy orvosolja, vagy éppen csak elkendőzze. Nem falupolitika az, amely úgy szemléli a falut, mint a világnak egy önmagában álló és természeti tényezők, valamint belső társadalmi erők által meghatározott külön darabját. Az ilyen szemlélettel az jár, hogy eleve adottnak és meg nem változtathatónak fogja fel a falu kereteit és csak belső problémáira tud többé-kevésbé hatástalan megoldást javasolni. Holott éppen a falu külső viszonyai azok, amelyek nagyon is gyökeres politikai alakítást kívánnak, mert a falu belső szervezete is külső helyzetének a hatása alatt alakult ki és javítása is csak ezekkel a tényezőkkel együtt lehetséges. A falu belső világára szorítkozó falupolitika a falu belső ellentéteinek a megszüntetését és a falu egységének és egészségének a megteremtését fogja legfőbb feladatának tekinteni, s erre a falu belső rendjének az átalakításában vél megoldást találni. Holott a falu belső ellentétei azért különösen erősek, mert egy összeszorult és kívülről ránehezedő terheket viselő kis csoport, amelynek belső ellentétei már csak ennél a helyzetnél fogva is nagyobbak, mint városi társadalomban. És a falu szétesettségének vagy betegségének sem az a legfőbb oka, hogy éppen azokból a csoportokból és éppen olyan rend szerint tevődött össze, hanem azért, mert akármilyen belső szerveződés szerint is válságos lenne a fejlődése, csak azért, mivel olyan kicsiny és magábazárt csoport.
Hiába igyekszik az ilyen politikai beavatkozás kényszerítésekkel vagy kedvezményekkel elejét venni az egykének, s hiába segít a falusi szegénységen akármilyen bőkezű jótékonysággal, ezzel a falu életképességén semmit nem javított, mert magát a falusi helyzetet éppen azon az oldalon nem javította, ahol elsősorban rászorul. Semmiképpen nem falupolitika tehát ez, mert éppen ahhoz nem tud hozzányúlni, ami különösen falusi a falu társadalmi problémái között. Egyszerűen szociálpolitika az ilyen falusegítés, amely kirívó falusi bajokat és visszásságokat csupán enyhíteni, vagy egy-egy időre esetleg megszüntetni képes. A falut, problémáinak okai szerint, orvosolni azonban éppen az okok szem elől tévesztése miatt semmisestre sem képes.
De nem falupolitika az a falusegítés sem, amely egy szükségszerűen összetartozó parasztság-mezőgazdaság-falu egységben látja a falu problémáit, tehát nem a falu különös társadalmi helyzetét tartja szemelőtt. Nem pedig azért, mert ez a hármas összefüggés nem szükségszerű annyira, hogy egyiket a másikkal lehetne megoldani, s legfőképpen a falu helyzetét nem lehet sem a mezőgazdasági termelésnek akármilyen helyes és gyökeres reformjával, akár pedig a parasztság akármilyen helyes gyökeres társadalompolitikájával megoldáshoz juttatni.
A falu nem feltétlenül a mezőgazdaságnak és a parasztságnak a telephelye, és ha túlnyomórészben az is, a parasztságnak és a mezőgazdaságnak a kérdésein kívül van egy különös falusi problémája is, nevezetesen különös falusi helyzetének a hátrányai, amelyek mezőgazdaságtól és parasztságtól függetlenül önálló társadalompolitikai megoldást kívánnak. A faluban társadalmilag az a lényeg hogy helyhezkötött kis társadalmi csoport, amelynek éppen helyhezkötöttségéből és kiterjedésének arányaiból folynak olyan nehézségei és gondjai, amelyeket csak magukbanvéve lehet szemlélni, megoldani pedig legfőképpen. Ha túlnyomóan parasztság él egy faluban s túlnyomóan mezőgazdasággal foglalkozik a falu, akkor a parasztságnak a problémái és a mezőgazdaságnak a helyzete súlyosbítja a falu társadalmi bajait, azonban, ha ezeket külön mind orvosolni lehetne is, a falunak még mindig fennmaradna különös falusi gondja.
Helyes falupolitika a falu különös társadalmi valóságából indul ki és megoldásait csak erre a különösen hátrányos társadalmi helyzetre vonatkoztatja. Az ilyen szemlélet pedig nem fog fönn akadni a falu részletkérdésein, melyek különben is aszerint változók, hogy milyen népességű és foglalkozású a falu, mert ismeri azt az összefüggést, hogy a falu legfőbb gondján való könnyítés összes apróbb és esetlegesebb bajain is segít.
Természetesen a falusi mezőgazdaságnak is megvannak a maga súlyos és gyökeres segítést igénylő problémái. De ezek nem különösen a falunak a kérdései, márcsak azért sem, mert a mezőgazdasági termelés nem egészében a falvakban folyik. Ezek önálló gazdaságpolitikai kérdések, amelyeknek megoldásai is a falu keretei fölött való országos általánosságban adatnak. Annak a mezőgazdasági termelésnek, amely éppen a faluban folyik, a falusi helyzetből kifolyólag lesznek különös falusi részletkérdései és módosulásai, azonban ezeket éppúgy szigorúan gazdaságpolitikai szempontok szerint lehet helyesen megoldani, mint a tanyáknak vagy a mezővárosoknak hasonlóan módosult mezőgazdasági problémáit. Szükségszerű és veszedelmek nélkül össze nem zavarható rendje van ezeknek a problémáknak. Van külön gazdaságpolitikai problémája a falunak, s ez helyesen nem a falu szempontjai, hanem a gazdaságpolitika szempontjai szerint oldható meg, viszont van a falunak egy sajátszerű társadalompolitikai kérdése, az, amely a falusi helyzetben ölt testet és ez ismét külön a város-falu összefüggésben találja a megoldását. A két megoldás találkozik a végén, mint ahogy a falu valóságos helyzetében is találkozik a két kérdés, azonban jó megoldásuknak különálló követelményei vannak. Annál is inkább veszélyes e két falura vonatkozó politikai problémának az összekeverése, mert a falu mezőgazdasági szemlélete könnyen hajlik arra, hogy éppen a mezőgazdasági termelés különös viszonyainál fogva a falura alacsonyabb társadalmi mértékeket alkalmazzon, mint a városra és viszont a mezőgazdaság falusi szemlélete könnyen siklik arra az útra, hogy a falu egyszerűbb viszonyainál fogva a falusi mezőgazdaságra más mértéket alkalmazzon, mint a falun kívülire. Holott a falu társadalompolitikája, ha komoly megoldást akar elérni, csak a várossal egyenlő mértékkel mérhet, tekintet nélkül a mezőgazdaság viszonyaira, viszont a mezőgazdaság gazdaságpolitikája szintén egyenlő gazdaságpolitikai követelményekkel léphet csak föl, mind a falunak, mind a városnak a társadalmában, ha valóban gyökeres megoldásokat akar elérni.
Éppen ilyen tévedésre vezető helytelen politikai megoldásokra vezet a falu problémáinak a parasztságéval való összekeverése, vagy éppen azonosítása. A parasztság települési helyétől függetlenül különös társadalmi réteg, amelynek különös és valóban súlyos társadalompolitikai gondjai vannak. Ám ezeknek a problémáknak a települési formáktól függetlenül megvannak a megoldásai és csakis ilyen általánosabb szemlélettel találhatók meg. A falu és a parasztság összefüggése csak annyi, hogy a parasztság legnagyobbrésze faluban él, viszont a falusiaknak is a legnagyobbrésze paraszt. És még az az összefüggés is fennáll köztük, hogy a falusi helyzet hátrányait növelik a parasztságnak a kötöttségei, viszont a parasztság kötöttségeit konzerválja a falusi helyzet. Tehát mind a tényállásban, mind a megoldásban szoros az összefüggés a kettő közt, csak éppen a megoldásra irányuló politikai gondoskodásban nem kapcsolhatók össze. Nem, mert lényegében két alapvetően különböző társadalompolitikai kérdésről van itt szó. Az egyik egy társadalomtechnikai kérdés, melynek a helyhez való kötöttségben van a főproblémája, illetve az ilyen helyzet hátrányainak a megszüntetésében, a másik pedig egy rétegződésbeli kérdés, amelynek lényege egy hagyományokkal és külső-belső konvenciókkal való kötöttség, illetve az ebből való kiemelkedés. Tehát mind a két helyzetnek a fölszabadulás a politikai problémája, azonban egyiknél a helyhezkötöttségtől való fölszabadulásról, a másiknál pedig a szerephez való kötöttségtől való fölszabadulásról van szó. A megoldás ebben az összefüggésben is találkozik, azonban csak veszélyt és kisiklást jelent az összekapcsolás a politikai gondolkozásban. És nincs veszélyesebb társadalompolitika, mint az, amely úgy kapcsolja össze a parasztság és a falu kérdéseit, hogy egyiket a másik politikájának a mértékévé teszi. Az ilyen falupolitika éppen a falusi lakosságnak túlnyomóan paraszt jellege miatt a falu társadalompolitikájában eleve alacsonyabb mértéket alkalmaz, mint a városéban, mert »parasztoknak úgyis jó«, viszont a parasztság társadalompolitikájában is így csökkenti le követelményeit, mert »faluban úgy is jó«. Ezt a veszedelmes összekapcsolást csak úgy lehet elkerülni, ha külön társadalompolitikai problémakép szemléljük mind a parasztság, mind a falu kérdéseit és megoldásukat külön-külön föltétlen érvényű értékelésben keressük.
Végül pedig nem falupolitika az, amely nem a faluból nézett faluértékeléssel keresi a falusi helyzet jobbításának a módjait. A helyes falupolitika, akármilyen politikai alany csinálja is, nem alkalmazhat más értékelést a falura, mint magának a falunak az értékelését. És nem is a falu akármelyik rétegének az értékelését, hanem a falusi helyzetből nézett helyes értékelést. Ez pedig nem a falu dícsérete, hanem a falu panasza különös társadalmi hátrányai miatt. Tehát helyes falupolitika nem indulhat ki abból, hogy eleve megváltoztathatatlannak és értékesnek fogja föl a falusi helyzetez, hanem éppen hátrányait kell elsősorban szemelőtt tartani és nem a falusi helyzet konszolidálásának, hanem fölszabadításának az útjait keresni. Tudniillik ez a falu politikája. Ellenkező értékelésű falupolitika, ha falura vonatkozó politika is, semmiesetre sem a falu politikája, hanem sokkal inkább a városé. A városnak a falupolitikája.
Végeredményben tehát mind a valóság szemléletében, mind az értékelésben különös követelményei vannak a falupolitikának. Álproblémája az a falunak, amely a mezőgazdaság-parasztság természettől meghatározott egységében keresi a falu lényegét s önönmagában meghatározottnak látja a falu társadalmát. A falu nem ez, hanem egy társadalomtechnikai viszonyok által meghatározott társadalmi csoport, a melynek nem az a lényege, hogy parasztok laknak benne és mezőgazdasággal foglalkoznak s maguk alakítják ki társadalmi törvényeiket, hanem egy vidéki kis társadalmi csoport, amely kedvezőtlen betagolódásban él és sorsát elsősorban külső összefüggések határozzák meg. Éppen így álfalupolitika az, amely önmagában s a parasztság és a mezőgazdaság politikájával együtt keresi a falu megoldásait, amikor a falu politikája egy társadalomtechnikai kérdésnek a jó megoldását adja föladatul, elkülönítve minden más összefüggéstől.
Szóval álprobléma az a falukérdés, amely egy szövevényes falukomplexumot lát maga előtt, s álfalupolitika az, amely ezt a szövevényt mindenestől és egyben meg akarja oldani. Amit így érhet el falupolitika, az nem a falusi helyzet megoldása, szóval a falu fölszabadítása, hanem annak a falunak a megmentése, amely mindenre rászorul, csak éppen a megmentésre, szóval a konzerválásra nem.