A táj maga a természet, amely emberi településekre hatással van. A tájra települő ember népisége külön emberi tényező, azonban végeredményben csak passzív arca az embernek, mely a természet és a táj hatása alatt alakul. A tájjal szemben érvényesülő különös emberi települési tényezőként akkor szerepel, ha más tájról hozott hagyomány törvényét állítja szembe az újonnan megszállott táj törvényeivel.
Az ember aktív tájalakító és településformáló hatása gazdasági tevékenységében ölt testet. A gazdaság különösen emberi szempontjából a természet csak az egyik tényezője a termelésnek és egyáltalán színhelye a termelés és a fogyasztás lefolyásának. A természet tényezői közül is különösen a táj azt a szerepet tölti be, hogy egyrészt a termelés természeti tényezőinek a forráshelye, másrészt pedig tér, amely részben ismét termelési tényező, részben pedig a termelés és a fogyasztás szereposztásának a térbeli viszonyulását teremti meg.
E kapcsolatok által a gazdaság kétféleképpen válik a települések alakító tényezőjévé. Egyfelől a termelés munkamegosztása azon a réven, hogy térbeli differenciálódást is jelent, tehát a településekben is szerepmegosztást idéz elő, másfelől pedig a termelés és a fogyasztás alapvető kettőssége, akár egyes településeken belül, akár különböző települések közt, szintén szerepkülönbséget jelent.
A termelés munkamegosztásában, amint azt különösen Dékány István hangsúlyozza, minden egyébfajta szereposztás fölött egy alapvető és eredeti munkamegosztás érvényesül. Nevezetesen vannak javak, amelyek csak helyhezkötötten termelhetők, mert nyersanyagukat a táj egy-egy darabja szolgáltatja, tehát ezek másképpen nem juthatnak bele a termelésbe, mint hogy az ember rájuk települ, s vannak javak, amelyeknek az ember munkája a főtényezője, s ami természeti tényező szükséges hozzá, az szállítható, tehát az ilyen termelésnél nincsen rátelepülési kényszer. Az előbbi csoportba tartozik a legtágabban értelmezett őstermelésnek minden ága, beleértve a bányászatot és a kohászatot is, viszont a termelés többi ága legtalálóbban műtermelésnek nevezhető, az emberi munka különös túlsúlyánál fogva.
Akármilyen lényeges is a különbség az őstermelés és a műtermelés között, s akármilyen döntő különbséget is jelent e kétfajta termelés a települések szempontjából, azért minden termelés végeredményben helyhez kötött. Csak ez a kötöttség lényegesen különböző. Az őstermelés a táj egy meghatározott darabjához kapcsolt, csak ott folytatható, ahol a termőföld, vagy az erdő, vagy a haltermő víz, vagy az ásványi anyag jelen van, tehát a termelőnek ide kell települni. A műtermelés viszont nem a táj egyes darabjához, hanem különböző tájak, illetve a táj és az ember különös viszonyához kötött. Ipart, kereskedelmet, szellemi termelést csak ott lehet folytatni, ahol sok ember van együtt, vagy sok ember jöhet össze, s az efféle termeléshez szükséges nyersanyagok és a közlekedés lehetőségei rendelkezésre állanak.
A helyhezkötöttségnek e különböző természetéből, s a kétféle termelés alapvető eltéréséből nevezetes gazdasági törvényszerűségek következnek az egyes települési formákra.
Az őstermelés helyhezkötött és a tájban szétszóródó kisebb termelőtelepeket követel, tehát a magános szállás és a falu felel meg legjobban követelményeinek. Kivételesen azonban nagyobb telepet igényelhet, vagy legalább is tűrhet meg. Nagyobb ásványtelepek nem kis bányászfalut, hanem nagy termelőtelepet, erős forgalmi tevékenységet és hozzákapcsolódó ipari termelést hívnak életre, tehát lehetséges bányaváros is. Nagyobb összefüggő mezőgazdasági termelőterület különös szervezeti formák révén egy telepre tömörítheti a termelőket, s az ilyen telep már kiterjedt forgalmat és ipari feldolgozást is kifejleszt, tehát lehetséges mezőgazdasági város is.
A műtermelés viszont eredendően különleges energiájú helyekhez kötött és nagyobb telepeket követel meg, tehát igazi településformája a város. Kivételesen azonban kisebb és a táj egy-egy darabjához kötött településben is folyhat ilyen termelés. Ipari termelés, kisebbkörű forgalom, vagy nagyobbarányú forgalom részletmunkája és szellemi tevékenység végeredményben folytatható kisebb és tájhozkötött telepeken is, tehát lehetséges műtermelő falu és szállás éppenúgy, mint ahogy őstermelő város.
E kivételek azonban általában nem rontják le annak a nagyobb törvényszerűségnek az érvényét, hogy az őstermelés települési formája a falu és a szállás, viszont a műtermelésé a város. Különösek a viszonyok Magyarországon, ahol igen nagy területen őstermelő városok vannak, s nemcsak bányavárosok, hanem mezőgazdasági városok is, viszont a műtermelésnek számos falusi és magános szállástelepe van. Ez a kivételes helyzet azonban nemhogy zavarná a falut kutató tájékozódást, hanem ellenkezőleg olyan különös összehasonlításokra ad alkalmat, amelyből a falunak különböző meghatározóitól elvonatkoztatott sajátos lényege derülhet ki.
A termelés és a fogyasztás térbeli viszonya nem kevésbbé jelentékeny gazdasági meghatározója a településeknek.
A termelés és a fogyasztás alapvető funkciómegoszlása teljes és határozott. Soha nem lehet kétség afelől, hogy egy tevékenység termelés vagy fogyasztás, hiszen a két funkció különbsége kétségtelen és lényegbevágó. E két gazdasági funkció azonban nem föltétlenül válik szét önálló szerepekké még egy egyénre vagy egy üzemre vonatkoztatva sem, még kevésbbé egy településhez viszonyítva. Azonban szétválhat, és a fejlődésnek egy fokán szét is válik, ugyannyira, hogy nemcsak az egyes termelőüzemek válnak el a háztartásoktól, hanem a különböző településformák is ilyen differenciálódás alapján szerveződnek.
A kezdetleges állapot mindenesetre az, hogy a termelés és a fogyasztás azonegy üzem keretei között folyik le, s a település szervezetében sem következik különös elválasztódás. Ez az eset az őstermelő szállásoknál minden esetben, az őstermelő falvaknál legtöbbször és a műtermelő szállásoknál és falvaknál rendszerint. Szállásoknál természetesen csak így lehet, hiszen egy elemi egységű kis csoportnak, amely mezőgazdasági termelést, vagy halászatot folytat, nem választható szét termelési és háztartási üzeme, mert ugyanazon a helyen, nagyrészt ugyanazon eszközökkel és ugyanazon javakkal megy végbe a termelés, mint a fogyasztás. Falvaknál is csaknem teljesen így van, mert a falu nem egyéb, mint a szállásokhoz hasonló egységeknek a tömörülése, mégis a falu kis körén belül lehetséges valamelyes differenciálódás. Egy szálláson lakó mezőgazdának föltétlenül egy helyen áll minden termelési és háztartási berendezése, viszont egy falusinak már szétosztódhatnak különböző berendezései a falu határai között.
A kivétel azonban itt sem rontja le a nagyobb szabályt: a falu akár őstermelő, akár műtermelő tévékénységnek a telepe, a termelés és a fogyasztás elválhatatlan egységét képviseli; vagy üzemenként is teljes egységben, ritkán a falu szűk körén belül való osztottságban, de a település egységéhez viszonyítva föltétlenül teljes egységben.
A termelés és a társadalmi élet magasabb szintjén azonban nem az egység és osztatlanság, hanem az erős szétválás érvényesül a termelés és a fogyasztás viszonyában. Mégpedig nemcsak a műtermelésben, hanem igen erősen az őstermelés területén is. E szereposztódásnak a legmagasabb megtestesülése a város, amely nemcsak az egyes üzemek között, hanem egy nagyobb település egész területén és más településekhez viszonyítva is az erős differenciálódást valósítja meg.
Elvontan, szemlélve az őstermelés éppúgy megengedi a termelőüzem és a háztartás szétválását, mint akármilyen műtermelő tevékenység, azonban egyrészt az őstermelés helyhezkötöttsége, másrészt az őstermelő népesség primitívebb állapota azt idézte elő, hogy az őstermelésben csak kivételesen érvényesül a szétválás. Különleges ebből a szempontból a magyar Alföld mezőgazdáinak a helyzete, mert itt a tanyás városok szervezetében a mezőgazdasági termelőüzem tanyai telepe és ugyanannak a gazdának a városi háztartása a teljes szétválást valósította meg. Viszont az is igaz, hogy ez a szétválás lehetővé tette, hogy az ilyen őstermelő település várossá alakuljon. Kiderül tehát, hogy a termelés és a fogyasztás funkcióinak szervezett szétválása olyan különös jellemzője a városnak, hogy e réven még az őstermelő település is város lehet. S annyira csak e réven lehet város, hogy másképpen nem is nagyon lehetséges.
Tovább bizonyosodik ez a tétel akkor, ha a műtermelés viszonyait vesszük szemügyre. Igaz, hogy a műtermelés minden ága általában várost alakít és várost kíván meg, azonban bizonyos esetekben lehetséges műtermelő szállás és falu is és minden ilyen esetben nem érvényesül a termelés és a fogyasztás üzemi és települési differenciálódása.
A gazdasági tényezők tehát nemcsak a termelés munkamegosztása, hanem a termelés és a fogyasztás megoszlása szempontjából is határozottan alakító tényezőjévé válnak a településeknek. A falu és a szállás a termelésnek és fogyasztásnak mind egyes üzemekben, mind a telep egészében egyáltalán nem, vagy csak kis mértékben differenciálódott egységét képviseli, viszont a város a teljes, vagy legalább is nagyobbmértékű osztottságnak és egybeszerveződésnek megtestesítője, mind üzemként, mind pedig a település egészében.
A két irányban haladó gazdasági vizsgálódás mindkét oldalon határozott, de egymástól független jegyeit szolgáltatta a települések gazdasági megítélésének. Ha e kétfajta jellemvonásokat nemcsak a települések tájszabta alapformáival, hanem egymással is összevetjük, érdekes és tanulságos kép alakul ki előttünk, amely alkalmas arra, hogy megvilágítsa a táj települési formáinak gazdasági jellegét. Külön a falu esetében pedig azzal az eredménnyel jár, hogy feleletet kapunk a föltett kérdésre: mi az, ami a faluból gazdaság.
A magános szállás a táj törvényei szerint a tájhoz kötött legkisebb település. A gazdaság törvényei szerint az őstermelésnek termelést-fogyasztást osztatlanul magában foglaló kis telepe. Kivételesen azonban a műtermelés hasonló kis telepei is formálhatnak ilyen szállásokat. Kiderül tehát, hogy a szállás egyértelműen helyhezkötött kis település, amely általában, de nem föltétlenül az őstermelésnek a telepe. További emberi tényezők, nevezetesen a társadalmi erők döntik el végeredményben, hogy mik a föltétlenül állandó jegyek és mik az esetleges elemek a szállások telepeiben.
A falu, mint település a tájhozkötött kisebb tömörülés. A gazdasági tényezők szerint, általában az őstermelés, de kivételesen a műtermelés osztatlanul termelő-fogyasztó egységeinek kisebb csoportjából összetevődő telep. Tehát a helyhezkötöttség és a kiterjedés korlátozottsága egyformán települési és gazdasági jellemzője a falunak. Hogy őstermelők laknak-e benne, s méginkább, hogy őstermelők csak faluban laknak, az már nem általános érvényű, hanem csak esetleges igazságú tétele a falukutatásnak.
Kiderül ez utóbbi onnan, hogy a város, amely általában a műtermelésnek a tájtól fölszabadult differenciálódott és szerveződött termelő-fogyasztó telepe, kivételesen lehet őstermelő település is. Akkor, ha az őstermelők termelő és fogyasztó tevékenysége úgy osztódik, hogy a termelés külterületi termelőüzemekben folyik, viszont a fogyasztás kerete a városi belterületen álló háztartás. Mindebből kettő következik a mi szempontunkból. Először az, hogy a falunak a mezőgazdasággal és a városnak a műtermeléssel, vagy közkeletűbben az iparforgalommal, való azonosítása föltétlenül téves általánosítás, másodszor pedig, hogy a falu és a város viszonyában a tájhoz való viszonyon és a település kiterjedésén kívül sem a táji, sem a gazdasági vizsgálódás egyéb föltétlen érvényű jellemvonást nem tud adni.
Könnyű most már a felelet kérdésünkre, hogy mi az, ami a faluban gazdaság: föltétlen és kivételt nem tűrő érvénnyel ugyanaz, ami a települési tényező benne: a helyhezkötöttség és a korlátozott kiterjedés. Ezenkívül azonban különös gazdasági eleme a falunak, mely nem föltétlen érvényű, de általánosságban jellemző: az őstermelés, továbbá a termelés és fogyasztás üzemi és települési osztatlansága.
Mindez nem arra felelet, hogy mi a falu. Legfeljebb vázlatos jellemzése annak, ami a falu a település és a gazdaság szempontjából. A falu azonban nemcsak település és nemcsak termelő és fogyasztó terület, mint ahogy a szállás és a város sem az, hanem társadalmi csoport, amelynek teljes és összefoglaló jellemzését csak társadalmi kutatás adhatja meg.