2. Kígyónyakú teknősök (Hydromedusa Wagl.)

Jellemzi őket, hogy hátpáncéljuk laposan domború, oldalszegélyein csatornaszerűen felhajló és 14 koronglemez alkotja. Haspáncéljuk egy darabból áll és nagyon lapos. Lapos fejüket puha bőr borítja; állkapcsaik gyengék. Nyakuk nagyon hosszú és szemölcsös s hosszabb, mint a gerincoszlop háti része. Farkuk rövid s lábaikon elől és hátul négy karom van. Állszakálluk nincsen.

Az argentiniai kígyónyakú teknős (Hydromedusa tectifera Cope)

Argentinai kígyónyakú teknős (

Argentinai kígyónyakú teknős (Hydromedusa tectifera Cope).

Természetes életmódjáról még keveset tudunk. Hátpáncélja széles, tojásalakú, elől lekerekített. A fiatal állat lemezein számos növekedési gyűrűt láthatunk, melyeknek közepén, bár nem mindig, de többnyire meg lehet különböztetni a pajzsnak kúpalakú, vagy púposan kidomborodó középmezejét, míg az öreg állatok pajzsai teljesen símák. Amint Müller L. megfigyelte, a durva, kérges és púpos fiatalkori hátpajzs bizonyos vedlésen megy keresztül és így alakul át az idősebb állatok síma pajzsává, midőn az érdes szarulemezek lehullanak és alattuk újból képződő síma lemezek alakulnak ki. Fiatal korban a hátpáncél színe egyenletesen sötét olajzöld, a felnőtt állaté a vedlés után azonban egyenletesen világosbarna, vagy világostól sötétbarnáig váltakozó alapon sötét pettyekkel mustrázott. Feje, nyaka, lábai és farka ólomszürkék, fején sárgás, némelykor narancs- vagy téglavörösszínű, feketeszegélyű sávok vannak. Páncéljának hosszúsága a 30 cm-t is eléri.

Úgy látszik, hogy elterjedési köre Brazília déli részére és a szomszédos államokra szorítkozik. Folyókban, patakokban és tavakban él.

Krefft kitünő megfigyeléseket tett a fogságban tartott argentinai kígyónyakú teknősön. Kiemeli, hogy feje és nyaka jobban megkülönböztethető egymástól, mint az alább ismertetendő ausztráliai kígyónyakú teknősé s feje laposabb és nyaka is hosszabb, mint ezé. A hím haspáncélja hátul csónakalakú és hegyes szögben kivágott, a látszólag sokkal ritkább nőstényé lapos, csaknem tompaszögű kivágással. Közepén ujjnyomásra rugalmasnak bizonyuló hely található.

Tekintélyes hőmérsékleti ingadozásokat bír el és egyáltalában nem érzékeny az alacsony hőmérséklettel szemben. Egyik példánya pl. 10° C mellett még megevett egy halat. Nem kedveli a fényt és a napsugarakat s kezdetben fényt kerülő éjjeli állatként viselkedik. Jószántából rendszerint a vizet sem hagyja el. Itt „méltóságteljes meggondoltsággal” mozog, de nagy sebességgel tud úszni. „A halak megfogásában ügyességre, mondhatnám csalhatatlanságra, minden előttem ismeretes teknőst messze felülmul. Nagyon szeret nyugodtan lesben állani s úgy látszik, mintha a halacskák valósággal a szájába úsznának, olyan észrevétlenül és játszva, de holtbiztosan kapja be nagyon rövid, szempillantásig tartó mozdulattal a szegény kis áldozatot, mely meggondolatlanul a közelébe úszik. Ha nagyon éhes, vagy pedig a halak nem olyan előzékenyek, hogy teljes közelségben kínálják fel magukat, akkor cserkészni is elmegy. Félig előrenyujtott nyakkal, csaknem mozdulatlanul kúszik a vizen át, csak milliméterekkel jutva előre, míg végre nyakának a személőt valósággal megrettentő gyors kitörésével hatalmába keríti áldozatát. Ha a zsákmány elég kicsiny, akkor megragadása és lenyelése csak pillanat műve; de a nagyobb zsákmányt, mielőtt lenyelné, előbb az állkapcsai között ide-oda mozgatja.”

Krefft teknősei a halakon kívül a békaporontyokat, húst és lisztkukacokat is megették. Úgy látszik azonban, hogy szereti a változatosságot s bizonyos eledelre, pl. húsra, csak nagyon lassan szoktatható. Müller egy 10 éven keresztül ápolt párról megfigyelte, hogy nagyon megszelídült, de egymással a táplálékért is, meg az étkezési időn kívül is verekedett úgy, hogy kölcsönösen egymás nyakát csipkedték. Krefft-tel együtt azt tapasztalta, hogy állatai nyaka állandóan vedlett, úgyhogy arról mindig bőrcafatok lógtak le.

Hosszú nyakuknak nemcsak a halak megfogásában és mélyebb vizekben a levegő belélekzésénél, hanem Kammerer szerint a hegyről való lecsúszásnál mint fékezőeszköznek veszik hasznát. Sőt Krefft véleménye szerint kúszás közben arra is használják, hogy vele felhúzódjanak, tehát a menekülés közben védőeszköz is.