3. Ausztráliai kígyónyakú teknősök (Chelodina Fitz.)

Lábaik négy karmában és nyakuk hosszúságában megegyeznek a Hydromedusák-kal, de ezektől egy nagyon feltűnő bélyegben eltérnek. Mint ahogyan a Hydromedusák esetében a tarkópajzs annyira hátrafelé tolódott, hogy a két hozzá csatlakozó szegélypajzs a középvonalban előtte egymással érintkezik, úgy van ez a Chelodinák-éban a nagy páratlan, mintegy hatszögű nyakközötti pajzzsal, mely hátrafelé nyomult és elől a két egymáshoz érő nyakpajzs határolja. Öt fajukat ismerjük, melyek között a legelterjedtebb és leggyakoribb faj:

Az ausztráliai kígyónyakú teknős (Chelodina longicollis Shaw)

Ausztráliai kígyónyakú teknős (Chelodina longicollis Shaw).

Teknőjének hosszúsága a 24 cm-t is elérheti. Hátpáncélja tojásalakú, hátul a legszélesebb, nagyon lapos, idősebb korban a középvonalon kissé bemélyedő, ráncos szarupajzsokkal; nagy tarkópajzsa és igen nagy első gerincpajzsa van. Színe világosbarna, egészen sötétbarnáig, előbbi esetben az egyes pajzsok varratvonalai sötétek. A nagy haspajzson a torokközti pajzs a leghosszabb s hosszabb, mint a mell-lemezek középvarrata. A test puha részei világosszürkék, a sötétebb példányokéi feketésszürkék. Krefft úgy tapasztalta, hogy ez a teknős erősen hagymaszagú anyagot választ el, mely mintegy féllencsenagyságú mirigyből a has- és hátpáncél közötti csontos híd előtt és mögött hosszú nyíláson ürül ki, mégpedig hihetőleg csak a hím egyedeknél.

Hazája – Krefft szerint – Ausztrália és Új-Guinea. Új-Dél-Wales folyóiban, Kelet-Ausztráliában, különösen a Murray- és Darling-folyókban közönséges s húsát és tojásait, melyeknek száma 15–20 és január kezdetén rakja le, a bennszülöttek nagyon kedvelik. Leginkább a forró évszakban fogják, amikor a folyók vízállása a legalacsonyabb, vagy teljesen kiszáradtak. Queenslandban is megtalálták.

Főtápláléka halak, melyeket egészben nyel le s alapos pusztítást végez közöttük. Hosszú nyakával rendkívül gyorsan és ügyesen fogja el őket s az apróbbakat pillanat alatt lenyeli. A Hydromedusá-val ellentétben, határozottan nappali állat. Éjszaka behúzott nyakkal és becsukott szemekkel szokott pihenni. Igazi vízi állat, mely csak akkor hagyja el azt, ha sütkérezni akar, különben vagy kinyujtott nyakkal gázol a vízben, vagy nyugodtan üldögél benne, vagy pedig a felszínen úszkál kényelmesen.

Meglepően érzéketlen a legsúlyosabb megcsonkításokkal szemben is. Így Krefft elmondja, hogy egyszer egy dárdával átszúrt Chelodiná-t hoztak neki, melyet kísérletképpen egy kis ládába helyezett el s minden táplálék és víz nélkül néhány hónapig őrzött ott. Sebe ezalatt begyógyult s olyan eleven volt, mint azelőtt. Egy másik kicsiny példányról is említést tesz, mely súlyos csontbetegsége ellenére is, bár végre az egész alsó állkapcsát elveszítette, rendületlenül táplálkozott s csak akkor szüntette be ezt és pusztult el, amikor ugyanolyan betegség támadta meg a haspáncélját is. Werner-nek egy ízben kimúlt állatként adtak át egy nagy példányt, mely a meleg fürdőben újra magához tért s bár félig meg volt bénulva és semmiféle táplálékot sem vett magához, egy teljes esztendeig kibírta és tökéletesen életerős állapotban jutott ajándékként idegen kézbe.