1. Cafrangos teknősök (Chelys Dum.)

A teknősök rendjének legfeltűnőbb alakjai. Jellemző bélyegeik a következők: Nagyon kevéssé domború, tarkólemezzel és kettős farklemezzel ellátott hátpáncéljukon három hosszanti sorban elhelyezkedő, széles és mély barázdákkal elválasztott púpok vannak. Egyetlen darabból álló haspáncéljuk hosszú és keskeny. Fejük nagyon lapos és háromszögű; szemeik nagyon kicsinyek, szájuk a füleik tájékáig ér. Többé-kevésbbé befelé görbült állkapcsaikon gyönge szarucsőr van, melyet lágy, duzzadt bőr takar. Az orruk hosszú ormányban nyúlt meg. Nyakuk hosszú; hosszabb, mint a gerincoszlop háti része, s nagyon széles és lapos. Farkuk rövid s a végén nincsen karom. Úszóhártyájuk az elől öt-, hátul négykarmú lábaikon erősen fejlett. Fejüket apró lemezek és különböző bőrnemű függelékek borítják, melyek vagy vékony, meglehetősen nagy, fölálló, mindegyik hallójárat fölött elhelyezkedő külső fülszerű bőrleffentyűket, vagy két állszakállkát és egy hosszú, a végén hasogatott torokszakállt alkotnak. Nyakukról szintén sorokba helyezkedő cafrangok lógnak le.

A cafrangos teknős (Chelys fimbriata Schn.)

Cafrangos teknős (

Cafrangos teknős (Chelys fimbriata Schn.).

Nemének egyetlen képviselője. Páncélhosszúsága 38 cm-t érhet el. Testének felső része csaknem egyenletesen gesztenyebarna, alsó része szennyes zöldessárga. Hazája Guayana és Brazília északi része. Spix az Amazonasz állóvizeiben találta. Ahol előfordul, ott gyakori s ezért minden európai bevándorló és kreol előtt jól ismeretes, de ijesztő külseje és undorító szaga miatt mindnyájan utálják és elkerülik.

Pöppig azt írja, hogy apró halakkal és békákkal él, úszó vízi növények között leskelődik, gyorsan úszik, még a halakat is utóléri, és hirtelen felbukva, az apró vízi madarakat is elfogja.