Summásdalok

A summások (vö. 73–75. l.) az év felét messze töltötték lakóhelyüktől. A szabad időben, vasárnapokon bőven jutott idő a dalolásra is. Így viszonylag gazdag és jellegzetes népdalkincsük maradt fenn. Ezek többnyire új stílusú népdalok, melyek a világháborús katonanótákkal együtt a magyar népdal legelevenebb hajtásai.

A summások a toborzástól kezdve a hazamenetelig életük minden mozzanatát megénekelték, úgyhogy e szerint szinte egész életüket, munkájukat össze lehet állítani. Legtöbbször azonban e nóták központi kérdése a komisz bánásmód és a rossz étel:

Intéző ur udvarában van egy fa,

Párosával áll a summás alatta.

Intéző ur a summásra rákiált:

– Induljatok, az anyátok csillagát!

– Intéző ur, Isten áldja meg magát!

Ne mérjen már nekünk több szalonnát!

Vagy egye meg, vagy adja a kutyának,

Ne adja a hathónapos summásnak!

Bélapátfalva (Borsod m.)

Nemcsak az étellel, hanem az elhelyezéssel is sokszor baj volt, mert az ököristállóban, a hodályban vagy valamilyen barakkban kellett meghúzniuk magukat:

Lukas a hodály ajtaja,

Hideg szellő fú be rajta.

Hideg szellő csak azt fujja:

Csak a summás szabadulna.

Mezőkövesd (Borsod m.)

{H-480.} A summásdalok általában nemcsak a gyönyörködtetés és a szórakozás eszközei, hanem a munkaadó elleni harc fegyverei is voltak, mivel a költői forma, a dal, bizonyos lehetőséget biztosított arra, hogy sérelmeiket elmondhassák. Ennek különösen keménnyé válik a hangvétele, amikor a szerződés már vége felé közeledik:

Segédtiszt ur háza előtt van egy fa,

Segédtiszt ur arra legyen akasztva!

Én is elmegyek az akasztására,

Én huzom a kötelet a nyakára.

Sarkad (Bihar m.)

A summásdalok általában azokon a területeken jelentkeznek, ahonnan egykor nagy számban kerültek ki a summások, ezért e dalok erősen lokális jellegűek. A legtöbb ember Heves és Borsod megyéből került elő, míg ennél kevesebb a Dél-Alföldről és a Dunántúlról.