Agrárproletár-dalok

A magyar faluban a legszegényebb rétegek csoportokban, bandákban nyáron részesaratásra szerződtek (vö. 70–73. l.). Sokszor távol a falutól, nagyon nehéz körülmények között dolgoztak, és ez tükröződik a munka szüneteiben énekelt, jellegzetes dalaikban is:

Sokat arattam a nyáron,

Keveset háltam az ágyon:

Hol erdőben, hol mezőben,

Hol a tarló közepében.

Jaj, Istenem, minek élek?

Minek születtem szegénynek?

Ha nem lettem volna szegény,

Nem aratnék más kenyerén.

Bodrogköz (Zemplén m.)

E dalok legnagyobb része országosan ismert. Feltűnő, hogy köztük viszonylag sok a műdal. Mivel a bandagazdák többnyire az írástudók közül kerültek ki, meglevő dallamokra maguk is csináltak, írtak szövegeket, melyek elsősorban a hírversekkel mutatnak rokonságot. A dalok nem annyira a rossz élelmezést, mint inkább a komisz bánásmódot kifogásolják. A munka befejezésének külön dalai alakultak ki, amik többnyire a legvidámabb hangvételűek:

Elvégeztük az aratást.

Készülj gazda, jó áldomást!

Gazdasszonyunk, jó vacsorát!

Adjon Isten jó éjszakát.

Gerencsér (Nyitra m.)

Az aratás egyben a párválasztás fontos lehetőségének számított. Az együtt aratásból sok házasság szövődött:

Ha kimegyek a tanyára aratni,

Ez a kislány marokverőm fog lenni.

{H-478.} Majd mikor az aratásnak vége lesz,

Ez a kislány nékem feleségem lesz.

Ha kimegyek a tanyára aratni,

Ez a legény segítségem fog lenni.

Majd mikor az aratásnak vége lesz,

Ez a legény nekem hites uram lesz.

Főzök neki zsirba keménytarhonyát,

Ha megeszi, megcsókolom a száját.

Apátfalva (Csanád m.)