A fösvénység gonoszságárúl

Ha az isteni bölcsesség meg nem magyarázná, micsoda az ártalmas tövis, melynek hegyességével szaggattatik lelkünk; és Istentűl belénk vettetett üdvösséges tanítások és szent indulatok magvának foganatos nevekedése megfojtatik: ki hinné, hogy tövis a gazdagság? Nem ok nélkül cselekedte Krisztus, hogy a mai evangeliom példáját a község előtt nem akarta fejtegetni, hanem titkon, csak tanítványi előtt magyarázta. Mert annyi világosság nem volt a világ fiaiban, hogy ezt, az Isten országának titkát, megfoghatták volna.

Kérdd meg a világszeretőket, ha tövis között kínlódnak, tövissel lyuggattatnak a gazdagok? Meglátod, ha azt nem mondják, hogy puhán ül és minden alkalmatossággal béves, aki gazdag. Mert pénzen ember mindent vehet: azért mindenek engednek a pénznek. A pénz mértéke mindennek; minden emberek munkái és fáradsági pénzre néznek. A pénz sok nyavalyátúl oltalmaz, és amit ember okossággal végbe nem vihet, pénzzel végbe viszi. Gazdag feleséget, hív szolgát, jó barátokat; nemességet, szépséget ád a pénz. Ha beteg vagy: de orvosságokkal megtarthatod életedet, oly betegségben, melyben a szegény meghalna. Ha éhezel: jó étked és drága italod vagyon, mikor pénzed vagyon. Ha mire szükséged vagyon: világ végérűl is meghozhatja a pénz. Ha nyugodalmot szeretsz: megszerzi azt a gazdagság; mely azt cselekeszi, hogy mikor te nyugodalmasan aluszol vetett ágyadban, szolgáid fáradnak és izzadnak; hogy ételednek és egyéb szükségednek alkalmatosságát megszerezzék. Végezetre, ha a gazdagságra tekintet nem volna, még a királyoknak sem szolgálna senki: had nem menne és az országot nem oltalmazná senki: kereskedést nem indítana és idegen országok javait másuvá nem terjesztené senki.

Ezeket fontoson meggondolván a poéta, felkiált: Polgárok és minden rendek! Első gondotok légyen, hogy pénzt keressetek! Azután könnyű mindenre szert tennetek. Nem ok nélkül neveztetik deákul a gazdag: Dives quasi Divus, csaknem istennek: mivel mindene vagyon. Nem heába mondatnak a kincsek segítőknek, mert mindenre reásegítnek. Facultas neve deákul a gazdagságnak: azaz szabadság, vagy quasi facilitas, könnyebbítő, mert minden szabad a gazdagnak; valamit akar, künnyen végbeviszi a gazdagsággal. Végezetre, nemcsak a természet szükségére hasznos a gazdagság, hanem sok tekéletes jóságok gyakorlásában módot ád. Mert sem bévkezű, sem alamizsna osztogató, sem nagyságos dolgokban tekintetes végbevivő nem lehet, akinek gazdagsága nincsen.

Ez az Ádám maradékinak szívökhöz gyökerezett és elméjekbe avott vélekedés a gazdagságrúl. És mivel nem látják a méz alatt a mérget, a virág között a töviset: nem értik, amit Szent Ágoston+ igazán mondott, hogy minden világi gazdagság sárnyereség, mely megrútítja a hozzá nyúlókat. Innen vagyon, hogy mindnyájan, kicsinytűl fogva nagyig, a fösvénységet és pénzgyűjtést űzik.

De tagadhatatlan igazság, amit Krisztus mond az evangeliomban, hogy a világ gazdagsága vagy, amint Szent Máté és Szent Márk magyarázza: a gazdagság csalárdsága és szorgalmatos keresése, azaz a világ javainak rendetlen és fösvény kívánsága, keresése és megtartása keservesen lyuggató tövis, amely a mennyei jó magot megfojtván, minden lelki veszedelembe ejti embert.

Ezt hogy valósággal értsük és a fösvénységet, mint pokolbéli mérget gyűlöljük: Istent segítségül híván, ebben a rövid órában először megmutatom, hogy veszedelmes gonoszság a fösvénység, mely a világi gazdagságnak mértéketlen keresetire gerjeszti embert. Másodszor rövideden megmondom: mint kell a lelki szegénységnek boldogságát megtartani a világi gazdagságok között. Kérlek, értsétek és megfogadjátok, amit hallotok.

Erős parancsolattal kötelez Isten, hogy a fösvénységet távoztassuk. Szemeteket felnyissátok – úgymond –, vigyázva őrizkedjetek, nemcsak egy vagy kétféle cselekedetitűl a fösvénységnek, hanem minden fösvénységtűl, úgy, hogy minden erkölcsötök fösvénység nélkül légyen! Hogy pedig ezt csak gyenge tilalomnak ne gondolnók, sok helyen azt mondja a Szentlélek, hogy: A fösvények Isten országát nem bírják, részek sem lészen a Krisztus dicsőségében. Annak okáért azt kívánja Szent Pál, hogy még a nevét se tudják a keresztyének a fösvénységnek. És ha valaki tanálkoznék a keresztyének között, aki fösvény, azzal egy asztalnál se együnk: azt ismérni se akarjuk, nemhogy véle nyájaskodjunk.

Hogy megértsük, mit tilalmaz Isten, mikor ily keményén tiltja a fösvénységet: fondamentumul kell vennünk, hogy nem tiltatik általában a világ javainak és értékének keresése; nem parancsolja Isten, hogy gazdagságot ne bírjunk. Mert a gazdagság magában nem vétkes; sőt amint a bölcs írja és Szent Jób példája megmutatja, Isten áldása. A szegénység sem kedves Istennél, csak magán. Azért mondja a bölcs, hogy: Jobb gazdagság, melyet lélek sérelme nélkül keresnek, latorság pedig az istentelenek szegénysége. Ábrahám, József, Dávid, Szent Jób és egyéb istenfélő királyok és urak gazdagok voltak és nagy szentek voltak, kikben teljesedett igazán a Salamon mondása, hogy: Hasznosb a bölcsesség a gazdagsággal együtt, mert sok istenes dolgokat bölcsességgel végbe nem vihettek volna, ha a gazdagság mellette nem lett volna.

Azt sem parancsolja Isten a fösvénység tilalmával, hogy ember ne kívánja és ne keresse a világi értéket. Mert abban vétek nincsen, ha ember vigyáz, hogy megszerezze, ami vagy természeti táplálására és oltalmazására szükséges, vagy hivataljának és állapotjának illendő viselésére kívántatik. Azért Szent Pál ugyan parancsolattal kötelez, hogy fáradjunk és szert tegyünk arra, hogy magunk táplálása meglévén, szűkölködőket segíthessünk.

A fösvénység azért nem egyéb, hanem rendetlen, módatlan, mértéktelen kívánása, keresése, megtartása a világi jóknak. Kétképpen lehet pedig ez a rendetlenség. Először: Ha egyebek kárával, bosszújával, alkalmatlanságával keresünk vagy tartunk értéket. Ez nemcsak fösvénység, hanem hamisság: mert vagy lopás, vagy tolvajolás, vagy csalás elegyíttetik a fösvénység mellé. Másodszor: Ha mások kára nélkül keressük vagy tartjuk javainkat, de igen nagy kívánsággal ragaszkodunk a világi jókhoz, azokat felettébb szeretjük, nyughatatlan gonddal és szorgalmatossággal keressük vagy őrizzük: és kedvünket s fáradságunkat úgy fordítjuk a pénzkeresésre, hogy a mennyei és lelki dolgokra elégségesen nem vigyázhatunk, és a nagy szorgalmatosság miatt lelki csendességünket felbontjuk, Istenhez való édes indulatink ájtatosságát eloltjuk. Az ilyen kívánságban és pénzkeresésben vagyon tulajdon neme és állatos mivolta a fösvénységnek, melyet Isten tilalmaz.

A töviset, ha terjesztett tenyerünkön tartjuk, nem lyuggat: de ha szorítjuk, vért bocsát és annál nagyobb fájdalmat szerez, mennél inkább szorítjuk. Azonképpen; gazdagsággal bírni vagy értéket keresni, nem gonosz: de gonosz ahhoz ragasztani szívünket: gonosz azt felettébb való szorgalmatossággal keresni: gonoszt azt a lelki és mennyei jóknál nagyobbra böcsülleni és annak keresésében többet fáradni, hogysem a lélek üdvösségnyerésében. Mert Isten azt parancsolja, hogy ha reánk foly is a gazdagság, szívünket ahhoz ne kapcsoljuk. És hogy módjával s ne igen szorgalmatoson keressük a gazdagulást; tudván, hogy nem a sok munka, hanem Isten áldása tészi embert gazdaggá. És ahol Isten áldása nincsen: szárnyára kél és véletlen elrepül a gazdagság.

Hogy a fösvénységtűl idegenítse Isten az embereket, egyéb ártalma között három veszedelmes gonoszságát gyomlálja. Első gonoszság az, hogy a fösvénység egyedül nem jár, hanem mint fejedelem a bűnök között, több istentelen vétkeket, mint késérő szolgákat vagy előtte bocsát, vagy utána vonszon. Sőt mint kútfeje és gyökere több vétkeknek, valakibe férkezik, azt minden gonoszsággal bétölti. Ezt ilyen szókkal tanítja Szent Pál: Akik gazdagok akarnak lenni, kísértetekbe, ördög tőreibe, sok heábavaló és ártalmas kívánságokba esnek, melyek embert halálba és veszedelembe merítik, mert: gyökere minden gonoszságnak a gazdagság-kívánás. Nem mondja Szent Pál, hogy akik gazdagok, ördög tőrében vannak; hanem akik gazdagságot kívánnak. Mert a gazdagság nem vétek, hanem annak rendetlen kívánása és keresése, mivel a gazdagság kívánsága oly tőr, mellyel az ördög megfogja és veszedelemre viszi a lelket. Nem ily nagy két vétkek, hanem minden gonoszságok gyökerének nevezi ezt Szent Pál, mert mint a gyökérbűl sűrűn és bokroson fakadnak az ágak; úgy a fösvénységből minden vétkek nevekednek.

Először: Nincs oly hamisság és csalárdság, nincs uzsora és hazug mesterség, nincs oly lopás és tolvajlás, melyet a pénzkeresésben meg nem próbál a fösvény. Mert Isten szava, hogy: Igaz nem lehet, valaki az aranyat szereti. És valaki hamar akar gazdagulni, bűn nélkül nem marad. Sőt nyilvánvaló szókkal mondja a Szentlélek, hogy: Valaki meggazdagul, bűn nélkül nem marad. Mert a hamisság Mammoná-ja vagy hamisan kerestetik, vagy hamisságra viszen. És a Szent Jerónimus mondása szerént: Minden gazdag hamis vagy hamisrúl szállott reá gazdagsága. És mivel nehéz, hogy gazdagsággal együtt ne járjon a kevélység; torkosság, kegyetlenség, bujaság vagy egyéb vétek; felkiált a bölcs és azt kérdi: Kicsoda a gazdag, aki makula nélkül maradott? és a pénz után nem ment? és reménységét a kincsbe nem vetette? Valaki ilyen csudát cselekedett: természet folyása ellen való csudának kell tartani, ha ki gazdagságot bírhat vétek nélkül.

Másodszor: Nemcsak kegyetlen és embertelen a fösvény, mivel sem barátján, sem atyjafián nem könyörül, és magának rossz lévén; senkinek nem jó: hanem ennek felette, nincs oly igazság és szentség, melyet pénzen nem ád. Nincs oly fogadás és kötelesség, melyet fel nem bont adományért. Mikor a bölcs azt mondotta volt, hogy nincs nagyobb gonoszság a pénzszeretésnél, okát adja: mert aki a pénzt szereti, nemhogy egyebet el ne adna, de maga lelkét is eladja. És ha a fösvény Júdás Isten fiának vérét és életét eladá harminc pénzért; ne kételkedjél, hogy áruba bocsát mindent a fösvény ember.

Tisztviselőket akarván Isten rendelni népe közé, megparancsolá Mózesnek, hogy nemcsak a törvénynek ítélésére, de egyéb gondviselésekre is oly embereket válasszon, kik fösvények ne legyenek; sőt akik gyűlölik a fösvénységet. Jelentvén ezzel, hogy semmi tisztét jól nem visel, valaki lelkét a fösvénységtűl nem üresíti. Mert a fösvény és ragadozó kiöltözik az emberségből, fenevad oroszlánná, ragadozó farkassá lészen, és nemcsak a máséból él, de úgy nyúzza az alattavalókat, hogy másszorra semmit nem hágy: gyapjával együtt bőrét is levonja a juhoknak.

Ennek felette, erős parancsolattal tiltja isten a bírákat és fejedelmi embereket, hogy az ajándékon ne kapjanak. És nemegyszer mondja, hogy az ajándék az igen okos embereket is megvakítja, úgy, hogy a törvényben különbet mondnak annál, amit mondanának, ha ajándékot nem vennének. Azért igen igaz a bölcs mondása, hogy az ajándék kitolja a bírák szemét és némákká tészi. Mert ha győzedelmes is, aki sokat ajándékoz, de lelkét veszti annak, aki elvészi az ajándékot. Igazságszerető és igen szemes vala Dávid, de egy kevés ajándékkal úgy béköté szemét Siba, hogy ártatlan Mifibosetet jószágátúl megfosztá. Bálac ajándékkal vévé reá Balaámot, hogy az Isten népét meg akará átkozni. Delila ajándékért elárulá Sámsont. A Krisztus koporsójának őrzőit ajándék hazudtatá. Mikor isten okát mutatja a zsidó nép romlását; többi között azt mondja; hogy ajándékot vettek a bírák. Ezzel azt akarván ismértetni, hogy hamis törvényt tettek. Mert világos szókkal jelenti a Szentírás, hogy az ajándékvétel pórázon viszi közel utána a hamis törvénytételt. A Sámuel próféta fiai (úgymond) fösvények voltak, ajándékot vettek, felforgatták az igazságot, és törvényt mondottak. Mikor a Szentírás hamis bírót akar említeni, csak azt mondja, hogy ajándékért ítíl, azaz: annak mond jó törvényt, akinek nehéz a keze. És általjában személyválogatás nélkül lopóknak mondja Isten a bírákat, akik az ajándékot szeretik, mert kilopják az igazságot az országból, ellopják javait azoknak, akik perelnek.

Azért bírák, bírák, megfogjátok kezeteket az ajándéktúl. Jusson eszetekbe, amit Szent Jób mondott: Tüzet viszen házába, mellyel felperzseli hajlékát, valaki az ajándékot örömest vészi. Meggondoljátok, hogy Isten átka vagyon azon, aki ajándékot vészen, hogy az ártatlant károsítsa. Ne biztassátok azzal magatokat, hogy meg nem csal az ajándék: Mert a Szentlélek nem a közemberrűl mondja, hogy béköti szemét az ajándék, hanem az igen okosrúl: nem akárki szavát mondja, hogy elváltoztatja az ajándék, hanem hogy az igazakkal mondat különbet, hogysem mondanának ajándék nélkül. Bezzeg Dániel nem akara ajándékot venni Boldizsár királytúl, mert igazat akara mondani néki. Sámuel bíróságának sok esztendeje után azt akará, hogy a király törvényt lásson reá, ha soha senkitűl legkisebb ajándékot kívánt. És az egész nép bizonyságot mondott, hogy soha senkitűl ajándékot nem kívánt, csak egy cipellős érő ajándékot sem vett senkitűl. Tudta bezzeg ez a szent jámbor, hogy csak az a bíró él tisztességében, aki gyűlöli az ajándékot. Mert sem gyalázatosb, sem gyűlölségesb dolog nincs a bíróban az ajándékvételnél. Azért aki mely nagy okossága, ékesen szólása, tudománya, vigyázása, szorgalmatoskodása légyen az ítélőbírónak, de mindezeket megmocskolja és magát gyalázatossá tészi, mihent az ajándékot meg kezdi várni. Nem is illetheti senki nagyobb gyalázattal a bírót, mint aki ajándékkal édesgeti: mert senki a bírót nem ajándékozza, hanem aki oly ítíletben vagyon felőle, hogy vagy megfojtja és tartóztatja igaz igyét, ha meg nem keni kerekét; vagy hogy hamisságát igazzá tészi adományért. Azért a bírót ajándékozni annyi, mintha szemébe azt mondanák: tudom hogy hamis bíró vagy, és ezt azért adom, hogy vagy nékem hamisat ne tégy, vagy hogy másnak hamis szentenciát mondj. Isten ő maga azzal állatja ítíletinek igaz voltát, hogy ajándékot nem vészen. Ezzel értenünk adja, hogy nem lehet igaz bíró, valakit a kéz inkább elhitet, hogysem az ok: valaki füléből kiesik a szó, ha az alá nem nyomja: Egyszóval, valaki ajándékot vészen a peresektűl.

Értette ezt Justinianus császár+: azért erős törvénnyel megtiltotta, hogy az ő tisztviselői közül senki, semmi ajándékot el ne végyen. Sőt azon kívül, ami ételre és ruházatra szükséges, pénzen felvásároljon, sem ingó, állandó marhát, valamíg tisztben vagyon. Adná Isten, most is volna virágában ez a törvény: nagyobb helye volna az igazságnak.

Harmadszor: A fösvénység hitit és keresztyén vallását elveszteti emberrel, istenét megtagadtatja véle. Szent Pál írja, hogy a fösvények a hitben megtévelyednek és tévelygésre jutnak. Nem szükség most azokrúl emlékeznünk, kik reménlett gazdag püspökségekre vagy egyéb értékre nem juthatván, bosszúból eretnekségeket kezdettek vagy követtek. De a fösvénységrűl közönségesen azt írja Szent Tamás, hogy mivel az igaz hit erősen tilalmazza a hamis kereskedést; az uzsorát és ragadozást: a fösvény ember nem akarván ezektűl megszűnni, hogy kétségbe ne essék, oly hamis, tévelygő vélekedéseket gondol, melyek mellett fennmaradhasson üdvösségének reménysége: Látja, hogy ha igaz a szentlélek tanítása, mellyel az uzsorát kirekeszti mennyországból, reménység nem lehet üdvösségérűl. Azért hogy az uzsora mellett reménységét fenntarthassa: vagy titkon szűvében hamisságot gondol és követ, mintha szabad volna, ami nem szabad: vagy végre hogysem meggyónja és elhagyja az uzsorát, hogysem visszaadja a hamisan keresett marhát, külsőképpen is kiugrik a Szent Péter hajójából, és azokat a tévelygéseket követi, melyek a gyónástúl felszabadítják. Adná Isten, hogy sok efféle példát ne láttunk volna.

A fösvény emberben azért a pénz szerelme és böcsülése elsőben eloltja az isteni dolgok szerelmét, és mint a sűrű tövis megfojtja a mennyei intéseknek és tanításoknak magvát, hogy foganatjok ne lehessen benne. Azután annyira a pénz szerelmének édesedik lelke, hogy inkább akar Isten és igaz hit nélkül, hogysem pénz nélkül lenni. Szent Jeronimus+ magyarázván okát annak, hogy mikor Nabugodonozor a bálványt felemelteté, csak fejedelmeket, urakat és főrendeket hívata képe imádására; a köznép közül senkit nem hívata: Azt mondja, hogy ennek nemcsak az volt az oka, mert tudta a király, hogy ha az első főrendek megcsalatnak, künnyen utánuk vonszák a községet; hanem az is, mert a gazdagokat, kik javokat féltették, künnyebb volt megejteni, mivel a fösvény gazdagok inkább bálványt imádnak, hogysem kincsektűl megfosztassanak. Annak okáért, mikor Salamon azon könyörge Istennek, hogy néki ne adjon gazdagságot, okát adja kívánságának: Mert talán a gazdagság  Istentagadásra vinne.

Szent Pál nemegyszer írja, hogy a fösvénység bálványimádás. Először azért, mert a pénzszerető a pogányok kísztetésére künnyen megtagadta Krisztust és bálványoknak áldozott, mivel inkább akarta pénzét, hogysem lelkét megtartani. Másodszor azért, mert a fösvény a pénzből Istent csinál. Inkább szereti, böcsüli, szorgalmatosban keresi az aranyat, hogysem Istent. Reménységét, bizodalmát, melyet Istenbe kellene helyheztetni, gazdagságába helyhezteti; azt alítván, hogy fogyatkozás nem lészen, ha pénze lészen; de ha Istennek szolgál, nyomorúságra juthat, mintha kevesebbet segíthetne Isten a pénznél. Aki pedig aranyba veti reménységét a kézi munkájának köszöni értékét, azt mondja Szent Jób; hogy az Istent megtagadja.

Mivel azért ilyen sok és nagy vétkek szüléje és gyökere a fösvénység, ítílje meg akárki, ha nem méltán mondotta-e a Szentlélek, hogy semmi gonoszság nagyobb nem lehet a fösvénységnél: mert nemcsak hazáját, hanem az igazságot, a maga lelkét, sőt Istenét elárulja és eladja a pénzért. Ez egy a fő okok közül, melyért a fösvényre nem bízhatnak semmit bátorságoson a világi fejedelmek. Ez az oka, hogy magok is a fösvények, irtóznak ettűl a gyalázatos névtűl, és akik legfösvénybek sem akarják a fösvény nevet viselni: hanem természetek ellen megerőltetik néha magokat, és kedvek ellen költenek; hogy fösvénynek ne ítíltessenek. Azon pedig felette mesterkednek, hogy álorcát adjanak fösvénységeknek. Így cselekedtek a Bél papjai, elhitetvén a királlyal, hogy istenekre költik, amivel magok töltöznek. Így cselekedtek a zsidó papok, kiknek hogy több ajándékok jutna, elhiteték a fiakkal, hogy jobb Istennek bémutatni, amit szűkölködő atyák táplálására akartak adni. Mennyin vannak, kik ország szükségének színe alatt töltöznek! És mint Cato mondotta: Az apró lopók vasban járnak: a nagy lopók arany láncban.

Második ártalmas gonoszsága a fösvénységnek az, hogy valamint a pokol meg nem telik, úgy a fösvény szeme és kívánsága telhetetlen, meg nem elégedhetik. Valaki zabolán nem hordozza kívánságát, soha nyugodnia nem lehet. Feneketlen zsák azért a gazdagságkívánás és a fösvénynek soha elég pénze nincsen. Erre nézett a poéta, mikor azt írta: Annál inkább nevekedik a pénzkívánás, mennél inkább sokasodik a pénz. És kinek nincs, inkább nem kívánja, hogysem akinek vagyon, mert akinek sok vagyon, keresetinek vége nincsen. Azért mint a vízibetegnek, annál inkább nevekedik szomjúsága, mennél inkább iszik. Aki forróságban vagyon, nem künnyebbedik, hanem gyullad, ha bort iszik. A gyomorfájó kínoztatik, nem segíttetik, ha sokat eszik. Úgy a fösvény kívánsága annál inkább nevekedik és gerjed, mennél inkább néki kedvez. Mert nincs oly nagy kincs, mely az ember lelkét elégségesen megnyugossza, sőt mely igen ne terhelje. Mivel azért a világ aranya és ezüsti nyugodalmot nem szerezhet: innen vagyon, hogy a fösvénység oly vérszopó nadály, ki unatlan több-több fogyhatatlan törődésre és nyughatatlan fáradozásra erőltetvén, azt kiáltja: Hozton-hozz, meg se állj! Micsoda bolondság tehát ennek a kegyetlen hóhérnak szolgálni? ily szünetlen munkával gyötrődni? Ha gazdagok akarunk lenni, fösvények ne legyünk! Mert a világ bölcseinek igaz mondása az; hogy a fösvény mindenkor szűkölködik. Mivel aki a pénzt szereti, nem meri elkölteni és így nem övé, amije vagyon, mint nem övé, amije nincsen. És mivel nem az szegény, akinek kevés vagyon, hanem aki többet kíván; igazán azt mondhatja minden fösvény gazdagságára nézve, amit Amán monda; hogy úgy tetszik, semmije nincsen, mikor minden jókkal teljes. És efféléket Szent Dáviddal éhező és szűkölködő gazdagoknak nevezhetünk.

Nem volt az Egyiptom fogságában oly kemény palléra* a zsidóknak; nem volt oly nyugodalom nélkül fárasztó hóhéra a babilóniai rabságnak, mint a fösvénynek az ő maga vágyódása. Azért akinek okossága vagyon, ilyen kegyetlen, nyughatatlan és telhetetlen pallérnak vagy hóhérnak rabságát nem viseli.

Harmadik veszedelme a fösvénységnek, hogy a világ szerént is sok rettegést, nyughatatlankodást, szűszorongatást hordoz magával, mert mikor a fösvény torka vagyon gazdagságiban, akkor leginkább szorongattatik, izzad és minden törődések reárohannak. Ami ennél nagyobb, sokszor a fösvénység utolsó romlást és veszedelmet hoz emberre, sőt maradékira és egész nemzetségére. Sokakat elvesztett az arany, ezüst, és a királyok szűvét is kifordította. Mennyi hatalmas fejedelmek voltak, kik egyébaránt kedvesek lévén, csak a fösvénységért gyűlölségessé, gyalázatossá lettek és elvesztek? Nem akarom itt Marcus Crassust említeni, kinek olvasztott aranyt töltöttek szájába, ezt mondván: Aranyat igyál, mivel mindenkor aranyat szomjúhoztál. A siracusai Dienesekrűl+ sem szólok, kiket a ragadozó fösvénység oly gyűlölségbe ejtett vala, hogy fejek tisztítását sem merték másra bíznia, félvén, hogy torkokat megmetszik; hanem vagy magok eleven szénnel perzselték szőröket, vagy édes leányokkal ollóltatták. Ptolomeus királyt sem hozom elő, kirűl Valerius azt írja, hogy nem bírt gazdagságival, hanem a gazdagság bírt ővéle: neve király lévén, pénz rabja volt.

Jusson eszetekbe, mint jára Achan. Fösvénységtől viseltetvén a Jerikó prédájában elrejte holmi aprólékot; kiért Isten nemcsak magát, hanem fiait, leányit, barmait, sátorit és minden marháját tűzzel emészteté. Ezzel a rettenetes példával ismértetvén, hogy aki gyűlöli a fösvénységet, hosszabbítja életét; fogyatja, aki fösvény. Mit mondjak Saulrúl? Az Amaleciták javaiban ami szép és jó vala, magának tartá. Ezért a fösvénységért Isten őtet szeme elől elveté, királyságából letaszítá, életét elfogyatá. Giezi az arannyal együtt a Naamán poklosságát nyeré. Júdás az erszényért akasztófára juta. Ananiást Safirával egyetemben megölé a fösvénység. Ilyen végek vagyon a fösvényeknek.

Csudálkozunk néha, hogy a fösvény atyák gazdagságából sok fiak csaknem koldusságra jutnak. Maga ezen nem méltó csudálkozni, mert Isten szava az, hogy maga házát rontja, aki fösvényül keresett marhát hágy; mert gyalázatot épít, aki fösvénységből épít: a kövek is a falból romlást kiáltanak. A fösvény ember építése azért olyan; mint a szúféreg építése. Fogyatja, erőtleníti, rontja a szú azt a gerendát, melyben lakóhelyt választ. Azonképpen töri és rontja házát, aki fösvény keresettel építi. És ha az egy fösvénységért az egész zsidóságot ostorozta Isten, nem kell kételkedni, hogy a sok ragadozók és szegénység-nyúzók gonoszságáért gyakran országbüntetéseket bocsát. Erre nézve mondja a bölcs, hogy egy fösvény uzsorás vagy ragadozó, egész országra omlást hozhat.

De hogy véget vessünk a mai tanúságunkban, lássuk rövideden, mint kerülhetik el az értékes emberek, hogy tövis ne légyen gazdagságok, és meg ne fojtsa bennek a jó magot.

A mi édes Üdvözítőnk a község előtt legelső és igen hosszú prédikációját, melyet Szent Máté ötödik, hatodik és hetedik részében evangeliomának írva hagyott; azon kezdette és legelől a boldogságok között azt helyheztette, hogy boldogok a lelki szegények. Jutalmat ígérvén a lelki szegénységnek, azt mondotta, hogy ezeké a mennyország. Azért nemcsak jövendőben az Isten országának boldogságát veszik, de immáris az övék az Isten országa; mivel nagy nyugodalomban uralkodnak a világ javain, melyeknek szolgálnak a fösvények. Ebből kitetszik, mely méltán írta Szent Pál, hogy nagy kereskedést indít, aki ájtatoson megelégszik azzal, amivel beéri szükségét, mert országot, és nem földi, hanem mennyei országot ígér Krisztus a lelki szegénynek.

Nem a szegényeket mondja Krisztus boldogoknak, mert a boldogsághoz és a mennyország nyeréséhez nem oly szükséges a szegénység, hogy e nélkül üdvösségre ne juthassunk. Nem kívánja Isten, hogy gazdagságot ne bírj, csak azt akarja, hogy félelem nélkül bírjad, mintha ma kimennél belőle, azaz: annyi gondod legyen mint a vendégfogadó házra, melyben egy óráig nyugszol. Ez a lelki szegénység: efféle szegényeket nevez Krisztus boldogoknak: ezeknek ígéri a mennyországot. És ebből kitetszik, hogy sem szegénynek, sem gazdagnak része nem lehet mennyországban, ha része nincs a lelki szegénységben. Errűl a szegénységrűl emlékezik a Szentírás, mikor parancsolja, hogy szegények legyünk. Errűl szól a gazdag király, mikor magát szűkölködő szegénynek nevezi: mivel a külső gazdagság között oly üres volt kedve a világ javaitúl, mintha övé sem volnának. Mert amint Szent Pál szól: mindentűl elfogja kedvét, aki igazán Isten országának keresésére igazítja akaratját, és azt mondja Senecával: Semminek tartom a világ javait, mind jó néven vészem, valamit ád Isten; de ha választhatok bennek, ami künnyebb és nem oly bajos, azt inkább választom.

Három dolog kívántatik ehhez a lelki szegénységhez; mely módját és mértékét mutatja, mint kell embernek nagy érték és gazdagság között szentül és tisztán maradni.

Először: Szükség a lelki szegénységhez, hogy ha külsőképpen értéke és bévséges javai vannak is embernek; de szűve, akaratja, kívánsága üresen maradjon annak szerelmétűl. Ne légyen olyan, mint kiket Isten gazdagságok emberének nevez, azért, hogy nem övék a gazdagság, hanem ők a gazdagságé, azaz: kik nem urai a gazdagságnak, hanem rabjai, és mint alávaló szolgák; úgy fáradnak; szamárkodnak a gazdagság keresésében és oltalmazásában. A lelki szegény pedig semmi kincshez felettébb való szeretettel nem köti szívét; nem vágyódik azokra; a szorgalmatosságok tövisével nem szaggattatik javainak szaporításában: hanem megelégszik azzal, amit Isten adott. Azt is pedig, amivel bír, úgy nézi, mintha övé sem volna. Mert meggondolván, hogy mint egy álom, úgy múlnak a világ javai: úgy él ezekkel, mintha nem élne vélek. Élnek bezzeg e világ javaival a lelki szegények; de mint útonjárók a vendégfogadók házi eszközivel. Tudják, hogy nem itt vagyon hazájok, és hogy majd ki kell ebből a szállásból költözniek. Azért mint másét, úgy nézik, amivel élnek és a régi szentekkel ezt kiáltják: Én itt útonjáró jövevény vagyok.

Végezetre, szívök állását úgy rendelik a lelki szegények, hogy ha megfosztatnak javoktúl, Isten akaratján megnyugosznak; Isten kezéből a szegénységet jó néven veszik, és amint Szent Pál mondja, nem kevélykednek, nem bizakodnak kincsekben, hanem azt tartják igaz gazdagságnak, ha bévelkednek jó cselekedetekkel; ha jó fondamentomot vetnek a jövendő boldogságra. Sőt meggondolván, hogy mindnyájan Isten koldusi vagyunk, mindennapi kenyeret őtőle kérünk: oly mértékletesen és takarékoson élnek javokkal, mintha koldusok volnának. Nagy mondás ez, de Szent Dávid szava, ki magárul bátran mondotta, hogy ő, noha király, de szegény és koldus.

Másodszor: A lelki szegénységhez kívántatik, hogy ember minden gazdagságát oly tekéllet és elszánt akarattal bírja, hogy inkább mindenét elveszti, hogysem Istent annak keresésével vagy tartásával megbántsa. Eszében tartja, hogy jobb az igaz ember kevese, hogysem a gonoszok gazdagsága. Azért, mikor oly állapotra jut a lelki szegény, hogy el kell mindenét veszteni vagy Istent meg kell bántani: minden javait úgy tartja, mint ganéjt; oly künnyen megválik tőlök, mint a büdös rútságoktúl. Ilyen lelki szegénységre kötelez Isten mindeneket, mikor azt mondja, hogy ő tanítványa nem lehet, aki őérette mindenét el nem hagyja. Mert nemcsak kedvünket el kell szakasztanunk a világ gazdagságátúl, de mikor Isten bántásának távoztatására szükséges, tartozunk mindenünket elveszteni inkább, hogysem vétkezni. És készen kell mindenkor akaratunknak lenni, hogy semmi javáért a világnak Istent meg ne bántsuk, hanem inkább mindenünket elveszessük.

Harmadszor és utolszor: A lelki szegénység kívánja, hogy akinek sok vagyon, ne éljen gazdagságával maga kedvére és akaratja töltésére, hívságos mulatságokra, haszontalan cifrákra és épületekre; ne űzze a drága, kedves étkeket, a friss öltözeteket: hanem amit vagy szüksége, vagy méltóságos állapotjának illendő díszessége kíván, azt megszerezvén, a többiből segítse a szűkölködőket. Mert Szent Pál írja Timóteusnak, hogy ne csak tanácsolja, hanem parancsolja a gazdagoknak, hogy künnyen adakozzanak és Istentűl vett javokat közöljék a szűkölködőkkel.

Bezzeg igazán lelki szegények azok a gazdagok, kik ilyenképpen bírják gazdagságokat. Ilyen szegényeket szeret Isten. Ezeknek a gazdagság nem tövis, hanem örök boldogság záloga: mert az ilyen gazdagok mind a fösvénységet, mind abból áradott vétkeket és nyughatatlanságokat elkerülvén, a mennyei boldogságra jutnak. Melyben részeltessen minket is az Atya, Fiú és Szentlélek Isten. Amen.




Hátra Kezdőlap Előre