Közönséges szokása volt a prófétáknak, hogy mikor a bűnösöket dorgálták és életek jobbítására akarták hozni; hathatósb tanításnak okáért hasonlatosságokkal ismértették vagy a bűnök súlyát, vagy az érdemlett ostorozások szörnyűségét. Náthán egy paraszt példa által ismérteté Dáviddal vétkének terhét és büntetésének nehézségét. Ézsaiás a zsidó népnek gyalázatos rabságát szemmel látott példával akarván mutatni, mezítelen járt az utcákon, és azt kiáltotta: Így viszi fogságba a zsidókat Asszíria királya. Jeremiás nyakát láncokkal terhelteté, azt prófétálván, hogy így kötözi a zsidókat a Babilon királya. Ezekiel néha a Jeruzsálem képét ostromlotta, néha kötözve mutatta magát, néha ganéjt rágott, néha felesége halálát siralom nélkül nézte. Mert hogy a zsidók szűvébe gyökerezné a félelmet: eleven példával mutogatta, mire jutnak, ha bűnökből idején ki nem térnek.
A próféták mestere, az Úr Krisztus azt mondja, hogy ő is, amint megjövendöltetett, úgy cselekedett, és példák által tanította a sokaságot. Több sok hasonlatossági között nevezetesen a mai evangeliomban említett példa, melyben nemcsak az Isten igéjének és a mennyei tudománynak hasznát és méltóságát ismérteti, mikor ezt mennyei magnak nevezi, és sok gyümölccsel bévelkedőnek mondja, ha jól vétetik. Nemcsak előnkbe adja a magvetőnek szorgalmatos fáradságát, ki minden kímélés nélkül, alkalmatos és alkalmatlan helyekre szüntelen hinti a jó magot; nemcsak megmutatja, mint lehet ez a jó mag gyümölcsös; tudniillik ha a szorgalmatos halláshoz járul a megtartás és békességes tűrés; hanem okát is adja: Miért haszontalan a jó magnak három része, és csak negyedrésze gyümölcsözik? Mert azt mondja, hogy sem a vetőnek fogyatkozása, sem a magnak erőtlensége nem oka ennek, hanem az emberek vétke, a földnek soványsága és alkalmatlansága szerzi, hogy gyümölcstelen marad a mennyei magvetőnek fáradsága.
Három rendbéli földet említ Krisztus, melyben fogyatkozás vagyon. Első és legrosszabb az út mellett való föld, melyben meg nem foganodik és ki sem kél a jó mag, hanem eltapodtatik vagy ragadtatik. Ezen az útfélen való földön azok értetnek, kikrűl a Szentírás nem egy helyen mondja, hogy oly nyitva és őrizetlen szívök minden gonosz indulatokra, mint az országútja, melyet bé nem árkoltak, sem sövényeztek. Azért isteni félelemnek tartóztatása nélkül jő s mégyen rajta minden gonoszság: és fenekére jutván a gonoszságnak, utálják és bé sem veszik az isteni tanítást. Másik föld a kősziklás, melynek nincs sok földje, és noha gyorsan kikél ebben a mag, de mivel gyökere és nedvessége nincsen, elszárad. Ezek, akik örömest hallják az isteni tanítást, meg is indul sokszor szívök és jószándékokat tésznek, de régi szokások úgy megkeményíti a gonoszra, hogy gyökeret nem verhet bennek a kizsendült jó mag, hanem akármely kisded kísértettel ottan kiszárad. Az ilyeneket a Szentírás kemény szívű embereknek nevezi és erős fenyítékkel lágyítja őket. Harmadik föld tövises, melyben a tövisek megfojtják a jó magot, hogy ne gyümölcsözzék. Ő maga, Krisztus magyarázván micsoda a tövis; azt mondja, hogy nemcsak evilági sanyarúságok lyuggató és sebesítő tövisek, hanem a csalárd gazdagság és egyéb gyönyörűségek kívánsági. Ha az első rossz földben a jó mag eltapodtatik és a másikban elszárad: ebben a harmadikban megfojtatik és gyümölcsöt nem hozhat.
Mindezekből sok üdvösséges tanulságokat vehetnénk, de másszorra hagyván a több dolgokat; mivel semmi vétek nincs az emberi nemzetben, mely úgy kigyökerez minden jót, mint a testi buja gyönyörűségek, a kacér és tisztátalan fajtalanságok: ez jelenvaló órában megismértetem az illetlen és éktelen, buja gyönyörűségnek veszedelmes rútságát, avégre, hogy ártalmát ismervén ennek az emberi nemzet tiranussának: békélhetetlen gyűlölség és idegenség nevekedjék bennünk, a tiszta életnek pedig böcsületes követésére felgerjedjen lelkünk. Először azért megmutatom, mely gyűlölséges Isten előtt, mely veszedelmes lelkünknek és testünknek a bujaság. Másodszor előszámlálom: mi módon és micsoda eszközök által kell a bujaságot megoltanunk és a tiszta életben gyökereznünk. Adja az Atya mindenható Isten Szent Fia érdeméért, hogy miképpen ez a mai tanításunk minden embereknek és rendeknek szükséges, úgy mindenek szűvébe hatván, hatalmas gyökeret verjen.
A mi életünk e földön oly vitézkedés, melyben az örök életért és a tekéletes erkölcsökért szünetlen bajt vívunk. De sem gyakrabb, sem hosszabb, sem veszedelmesb harcolásunk nincsen, mint a bujaság ellen, a tisztaság oltalmáért. Ezt jelenti Szent Péter, mikor azt írja, hogy a testi kívánságok nem csatáznak, hanem hadat viselnek a lélek ellen. Mert minekutána az eredendő igazságnak bástyáját eltöré az első embernek, nem csalatkozásból, hanem egy asszony szerelméből lett esete; vagy idején, vagy későn, mindnyájan érzik a testi indulatoknak sértegető esztenit. Kínozza az ifjakat, de Salamont vénségében bolondoztatta. Megejti a bölcseket, de a tudatlan parasztokat is csalogatja. Háborgatja a gazdagokat, de az igen fogyatkozott koldusokat sem hagyja ütetlen. Nemcsak az úri palotákat, de az alacsony hajlékokat is ostromolja: nemcsak a párnán, de a szalmán is újítja kísértetit. És miképpen a tűz megmelegíti és olvasztja a hideg és kemény vasat: úgy a szerelem az igen erőseket is meglágyítja és tüzesíti.
Azért írja Szent Ágoston+ és Jeronimus+, hogy ha oly szent vagy, mint Dávid, oly bölcs, mint Salamon, oly erős, mint Sámson: azzal el nem kerülöd a fajtalanság nyilainak lövöldözésit. Paradicsomból asszonyember ejté ki az embert. Vitézebb bajnok az anyaszentegyház táborában nem volt Szent Pálnál, Szent Ágostonnál, Szent Jeronimusnál, Szent Benedeknél+, Szent Ferencnél+. Ezeknek is gondot adott a bujaság izgatása. Panaszolkodik Szent Pál, és szabadulást kíván a testnek esztenezésétűl, mely őtet arcul csapdossa. És testének lelkével ellenkező indulatit érezvén, boldogtalannak nevezi magát a szünetlen bajvívásért. Szent Ágoston+ sírva említi, hogy nem tud kifeselni a testi kívánságok köteléből. Szent Jeronimus+ lelki fájdalmával panaszolkodik, hogy böjtökkel fonnyasztott testében is illetlen kívánságok lángoltak: és noha teste a pusztában lakott, de gondolatja sokszor a római leányok táncát nézte. Szent Benedek+ mezítelen testét sűrű tövisben szaggatta. Szent Ferenc+ havak közé fagylalta, hogy a bujaság indulatit oltanák és kigyökereznék.
Nincs azért oly szerzetes szent rekesz, melyben ez a kísértet be ne lopja magát. Nincs oly istenes ember, kit meg ne próbáljon. Sőt mivel az ördög a legjobb falatot kívánja, a pusztai vadakat kedvesben vadássza; és nem annyira gondol egyéb itallal, mint az Ígéret földének Jordán vizével. Innen vagyon, hogy azokat inkább ostromolja a bujaságra, kik Istennek kedvesb szolgálatjára igyekeznek. És néha, testi-lelki vitézek közül legerősebbeket megejtett a testi gyönyörűség. Mert ennek nemcsak külső izgatói, hanem testünkbe gyökerezett taplói és gerjesztői vannak, melyek nemcsak kísztetik, hanem ugyan utánok vonszák akaratunkat.
Hogy ezt a házi ellenséget Isten segítségével meggyőzhessük, hogy diadalmat vehessünk ebben a mindennapi harcban, mely addig tart, míg tart halandó testünk; melyben ritka a teljes győzedelem. Jer, lássuk cikkelyenként, mint gyűlöli Isten a bujaságot és mennyi sok lelki-testi veszedelmekbe ejti embert.
Nemcsak sokszor és erősen tilalmazza Isten a fajtalanságot, és megjelentette, hogy aki ezt a tilalmat általhágja, Isten megutálja, mert a Szent Jób mondása szerént: Nincs Istennek része abban, aki fajtalan gondolatokkal a rothadandó, büdös test kedvéért Isten kedvét megszegi. Nemcsak meghirdette a Szentlélek, hogy valaki házasság kívül testi bujaságnak akárminémű gyönyörűségét űzi, Isten országába nem mégyen, hanem örök halálra vettetik, és amint Szent János írja: kénköves tűzben lészen lakása. De azt is erősen meghagyta, hogy neve se említessék az Isten szolgái között a paráznaságnak és fertelmes vétkeknek. Mert noha a több vétkek is utálatosok Isten előtt, de a paráznaságot tulajdon néven akarván nevezni a Szentírás, sok helyen tisztátalanságnak, fertelmes mocsoknak, gyalázatos kisebbségnek* nevezi.
És hogy a nagytűrhető Isten megmutatná, mint gyűlöli a fajtalanságot, mely által legtöbben esnek az örök kárhozatba: Világ kezdetitűl fogva semmi bűnt szörnyebb és rettenetesb csapásokkal nem ostorozott, mint ezt. Voltak gyilkosságok, voltak veszedelmes visszavonások, voltak lopások, tolvajlások, voltak bálványozások e világon: de csak a fajtalanságért bánta Isten, hogy embert teremtett: csak azért bocsátott özönvizet közönségesen az egész világra, mert az asszonyemberek szerelmével minden test megfertéztetett vala.
Üdőjártára elfeledkezék az emberi gonoszság errűl a szörnyű büntetésrűl, és újobban fajtalanságba merüle Sodoma a szomszéd városokkal egyetemben. Mit mívele Isten? Kénkő tűzesőt bocsáta a városokra és kicsinytűl fogva nagyig, minden marhájokkal egyetemben, elevenen megégeté a fajtalanokat. Mert miképpen megparancsolta vala Isten, hogy amely oktalan állattal fajtalankodik a férfi vagy asszony; az is, a barom is megölessék: úgy ő maga megégeté, nemcsak a gonosztévőket, hanem azokat is, amiből okot és alkalmatosságot vettek testi gyönyörűségekre a paráznák.
Jut eszetekbe, hogy egy paráznaságért huszonötezer embert vágata le Isten a Benjamin nemzetségéből? Pál apostol rettenti a híveket a paráznaságtúl, azzal az erős csapással, mellyel Isten büntette népét a pusztában. Vétkezének némelyek a Moab leányival. Mit mívele Isten? Mind egyig felakasztatá a nép fejedelmit. Még ezenfelett huszonháromezer embert öle meg a fajtalanságért. Szörnyű halállal ölé Onant, mivel férfiúságának magvát földre bocsátá. Dávidot fia halálával és minden ágyasinak fertéztetésével ostorozá egy paráznaságért: sőt azt jövendölteté, hogy a vérontás és fegyver soha meg nem szűnik házában azért a bűnért. Naum próféta által is azt mondja, hogy a hadok, országpusztulások és egyéb szörnyű romlások jutalmi és fizetési a bujaságnak.
Mindezek a kemény büntetések ismértetik, mint utálja és gyűlöli Isten a paráznaságot. Azért szünetlen eszünkbe jusson, amit Szent Pál mondott, hogy mitőlünk Isten bévségesb tekéletességet kíván, hogysem az törvénybéliektűl. És ha azokat így ostorozta, súlyosb csapásitól kell félnünk, ha az Újtestamentomban nyújtott kegyelmességét megbántjuk. Látván tehát, hogy ennyi sok romlást és veszedelmet hozott eleitűl fogva az emberi nemzetre az utálatos bujaság, valaki veszni nem akar, azt eltávoztassa.
Két erős okát adja Szent Pál, melyért méltán gerjed Isten haragja a fertelmesekre. Első az: Mert a mi testünk Krisztus tagja. Ebből azt hozza ki, hogy aki paráználkodik, elszakasztja a Krisztus testét, és kurvák testévé tészi. Nagy vétek volna, ha a királynak egyvalamely tagját elvágná valaki. Átkozott vétekbe esének a zsidók, mikor a Krisztus testét tövises vesszőkkel és hegyes szegekkel szaggatták. Igen megbántá Istent Boldizsár király, mikor az isteni szolgálatra csinált templomedényit egyes italra fordítá, melyért azon éjjel megöleték. Hát mit érdemel, aki elszakasztja Krisztustúl az ő testét és undokságra adja? Másik oka az: Mert a mi testünk Szentlélek temploma. Valaki pedig az Isten templomát megfertézteti, elrontja az Isten, mert szent az ő temploma. Kétszernél többször nem olvassuk, hogy verekedett Krisztus földön jártában. Akkor is csak azokat verte, kik a templomot böcstelenséggel illették. Prédikálásának kezdetin, mindjárt a Kána galileabéli csuda után; a templomba méne és ostorral veré ki onnan a kalmárokat. Halála előtt, virágvasárnapi processio* után a templomba méne és kikergeté a kereskedőket. Aki egyebekkel nem verekedett, aki több vétkeket szóval orvoslott: ihon látod, hogy verte, csapta, űzte, kergette azokat, kik a kőbül épített templomot illendő böcsületben nem tartották. Mit cselekeszik tehát azokkal, kik az Istennek élő templomát nem isteni áldozatra rendelt állatokkal, hanem undok fertelmességekkel mocskolják? Ha ki a templomban paráználkodnék, úgymond Szent Ágoston+, iszonyú szentségtörő volna. Meglásd azért, hogy a te testedet, mely Isten temploma, meg ne fertéztesd!
Az Isten haragjával együtt két ártalmas veszedelmet hordoz magával a fajtalanság. Első az, hogy nemcsak egyéb vétkeknek, de a hitetlenségnek is szüléje és dajkája. Mert oly bölcs ember nincsen, kit Istentűl el nem szakaszt a bujaság, mely minden lelki jóságoknak mérge és pusztítója: Ezt jelentette Szent Jób, azt írván, hogy oly tűz a bujaság, mely megemészt és gyökerestül kiforgat minden jókat. Szent Dávid ellenségein sem szokott vala bosszút állani; Sault, Absolont, Semeit nem akarta elveszteni, noha sokat vétettek néki: de mihent paráznaságba esék, Uriást, tekéletes hív szolgáját gyilkosul megöleté. Kiben volt annyi tudomány és bölcsesség, mint Salamonban? De minekutána vénségében asszonyemberek szerelmébe elegyedék, elhagyá az igaz Istent, bálványok után indula, és a bölcsességnek szekrénye, a mennyei tudománynak tárháza arra juta, hogy maga azt mondaná: Bolondabb vagyok mindeneknél, emberi okosság nincs bennem. És igazán megismérteté példájával, hogy: mint a részegség, úgy a fajtalanság megfosztja embert eszétűl és csúffá s bolonddá tészi. Jusson eszetekbe, minémű balgatagságra juta Sámson a Delila szerelmével. Egynéhányszor megcsalá és élete veszedelmébe hozá őtet az asszony: mindazáltal utoljára bolondul elárulá magát; szabadságával együtt szemét elveszté és végre játékos bolondot csinálnak belőle. Ítíld meg tehát: Ha nem nagy okkal nevezi a fajtalanságot a Szentírás insanianak, merő sült balgatagságnak? Ha nem igazán mondják venusnak, azaz esztelennek a bujaság vezérét és gerjesztőjét?
A moabiták asszonyemberek által megcsalák és hitek tagadásával pogány istenek tiszteletire vivék a zsidókat. Jason, hogy pogány törvényre és hitetlenségre vonná az Isten népét, azon kezdé dolgát, hogy a fajtalanságnak szabadságot ada; sőt iskolát nyita, mert jól tudta, hogy a bujaság esztelenné tészi embert, és minden vétkekre hanyatt-homlok viszi. Jaj, s üdőnkben történt dolog, hogy egy angliai, Henricus Octavus+ király fajtalansága szép, gazdag, hatalmas országát az új tévelygések örvényébe meríté.
Második veszedelem a fajtalanságban az, hogy könnyű ebbe esni: de oly nehéz belőle kitisztulni, hogy közönségesen gyógyíthatatlanok, akik ebbe merülnek. Szent Jób, minekutána leírta volna a buja ember erkölcsét, végre rettenetes szókkal azt mondja: hogy szinte pokolba késéri őtet gonoszsága, és Istentűl irgalmat nem nyer. Miért vajon? Mert a bujaság tövise minden jó intéseket, minden üdvösséges tanításokat megfojt és kigyomlál. Akár az emberek külső tanítása, akár a szentlélek belső izgatása hintsen jó magot a fajtalan emberbe: megutálja, megveti és vagy hallani nem akarja, vagy meg nem fogja, vagy meg nem fontolja és elméjébe nem oltja.
A Szentírásban olvassuk, hogy mikor Szent Pált fogva tartaná Felix, a római császár tiszttartója, egyéb dolgokban hallgatta Szent Pált, de mihent a tiszta életrűl kezdett szólani, elküldé előle. Mert az Ozseás próféta mondása szerént: csak gondolatjokat sem fordítják arra, hogy Istenhez térjenek, akikben a fajtalanságnak lelke vagyon; mivel úgy elfogja minden gondolatjokat és kedveket a bujaság gyönyörűsége, hogy az isteni dolgokra nem fordítják elméjeket. Melyre nézve Isten azt kívánta, hogy még a szent házasságnak szabados gyönyörűségétűl is elfogják magokat, akik szorgalmatosok az isteni dolgokban, és részesülni akarnak az Isten házának kenyerében.
Nem ok nélkül nevezi tehát Szent Péter a fajtalanságot szünhetetlen bűnnek. Mert mint a tűz, úgy a fajtalanság soha nem mondja, hogy elég eddig: közönségesen halál oltja el az ő tüzét. Mert a fösvénység és bujaság oly két vérszopó nadály, mely mindenkor azt kiáltja: többet, többet; és igen igaz a bölcs szava, hogy: soha a fajtalan ki nem fárad gonoszságából, hanem mindvégig vétkezik.
Ezt a fajtalanságnak orvosolhatatlanságát szép hasonlatossággal adja előnkbe a szentlélek, mikor azt mondja: Aki házastársán kívül más személlyel vétkezik, jele, hogy Isten haragja vagyon rajta, mert igen mély, de szoros verembe esik. Mintha azt mondaná: addig őrizkedjetek, míg el nem estek, mivel ha ki nem jöhet a mély és szoros kútból, aki egyszer beléesik. A bujaságot is nehéz elhagyni, mert ebben a vétekben a szokás természetté válik. Azért ha az Isten lakodalmába hívatik a buja ember, nem menti magát, hanem általában mondja: nem mehetek, mert a bujaságba merültek úgy lehetnek jókká, ha a szerecsen bőrét, a párduc tarkaságát változtathatja.
Igaz, hogy amely Isten a babiloni kemencében megtartotta a szent ifjakat, nagy kegyelmességével némelyeket kihoz ebből a mély kútból; szentségre juttat némelyeket a feslettség után, hogy efféle példákkal a kétségbeeséstűl oltalmazza az emberi gyarlóságot. De az is igaz, amit Szent Ambrus+ írva hagyott, hogy künnyebb olyakat találni, kik tisztaságokat épen tartották, hogysem akik annak vesztése után igazán megtértek. Azért aki üdvösségét szereti, úgy őrizze magát a fajtalanságtúl és minden illetlen testi gyönyörűségtűl, mint örök kárhozattúl.
Mi szükség előszámlálni, mennyi gyalázatba és kárba hozza embert a bujaság, mint rontja és veszti embernek tisztességét, értékét, egészségét, életét? Salamon írja, hogy nemcsak drágalátos lelkét veszti, hanem gyalázatot és undokságot gyűjt maga fejére a fajtalan. Melyet Salamon maga példájával ismértetett, mert őróla mondja a Szentírás, hogy: Bujaságával megmocskolta dücsőségét. És valaki feslett életet visel, mint az útfélen való ganéj, minden ember pöki, tapodja. És akármely szépség, melyet a fajtalanság mocskol, olyan, mint a sárban heverő disznó orrára függesztett aranyperec. Mivel azért Istennek kiadott törvénye az, hogy aki undokságot szeret, olyan undok, mint amit szeret. Aki az undok, bűzhödt testet, aki a paráznaságnak gyalázatos rútságát szereti, maga is mindenek előtt gyalázatos lészen.
Javokat és gazdagságokat mennyin vesztegetik, mint a tékozló fiú? Mennyin jutottak fő állapotból csaknem koldusságra a fajtalanságért? Isten szava az: Aki fajtalan személlyel társalkodik, elveszti jószágát. Azért int a bölcs, hogy szűvedet bujaságra ne fordítsad, hogy magadat és jószágodat el ne vesztegessed.
Nem győzik előszámlálni a világ bölcsei, mennyi alkalmatlanságokkal és betegségekkel tölti és terheli az ember testét a bujaság. Némelyek azt írják, hogy szárasztja, fonnyasztja és erejét fogyasztja a testnek. Azt sem az atléták vagy küszködő bajnokok, sem a tábori vitézek nem közelgettek asszonynépekhez. Egyebek azt mondják, hogy elerőtlenedik, hamar megvénhedik, üdő előtt meghal a buja ember. Aristoteles+ szava, hogy kacérok szeme meggyengül és foly, végre megvakul, Aëtius fogfájásokat mondja, hogy szerez a bujaság, és próbáltnak írja, hogy sokkal nagyobb fájdalmokat érez a fogvájó, ha a testi gyönyörűséget űzi. Cornelius Celsus+ kézben, lábban mondja, hogy köszvényt szerez a bujaság, és inti a köszvényeseket, hogy megtartóztassák magokat, ha gyógyulni akarnak. Ennek jelenségére azt mondja Galenus+, hogy a heréltek nem szoktak köszvényesek lenni. Azt is ehhez adja Celsus, hogy a kórságnak, vízibetegségnek, vesefájásnak, kólikának nagy oka a bujaság; sőt ez maga sem egyéb, rövid kórságnál. Egyszóval mindnyájan igaznak mondják, amit Szent Pál írva hagyott, hogy a buja ember a maga teste ellen vét, azt megemészti, megerőtleníti, elfogyatja: és amint Pliniussal+ együtt Valerius Maximus+ írja: annyira elfogyatja, hogy Cornelius Gallus+ és Titus Aetherius szörnyű halállal holtak fajtalanságok cselekedetiben.
Meghallátok mely káros, mely veszedelmes és utálatos Isten előtt a fertelmesség. Kérlek, tanuljátok meg azt is, mint kell ennek a dögletes betegségnek oltalmazó orvosságokkal eleit venni és azt eltávoztatni. Először: Kívántatik, hogy megismervén a bujaságnak éktelenségét, attúl iszonyodjunk és a tiszta életet nagyra böcsüljük. Jusson eszünkbe, hogy az Isten tárházában semmi kincsnek annyi böcsi nincsen, mint a tiszta életnek. Annak okáért az Isten fia szűz anyátúl akara születni: minden testi gyönyörűségek nélkül, szűzen akara élni. Apostolit arra inté és intésével arra vivé, hogy feleségeket elhagyván, még a szabad és engedett szent házasságtúl is elfogák magokat. És nemcsak igazán mondotta a pogány poéta, hogy a mennyben lakó Istennek kedves a bujaság nélkül való tisztaság: hanem az is bizonyos, amit Tertullianus írt, hogy: Valahol Isten vagyon, tisztaság vagyon ott: Mert úgy szereti Isten a tisztaságot, hogy majd mintha csudálkozva kiáltja: Oh, mely csudálatosan szép a tiszta emberek fényessége! Azért nemcsak e földön angyalokhoz hasonlók, de a mennyei boldogságban is, egyebeknél felségesb helyen lésznek, Krisztushoz közelebb járnak, vígasságosb éneket mondanak, kik szűzen maradtak. És a jelen való életben is sok testi-lelki jókat ígér Isten azoknak, kik az Isten országáért lélek szerént magokat megmetszették. Mert miképpen Mózes levágatván az ígért földnek lakosit, a szüzek életét megtartá: úgy Isten kiváltképpen oltalmazza a tiszta élető híveket.
Ezeket tehát előttünk viselvén, jusson eszünkbe az is, hogy a tiszta élet Isten ajándéka, és különben meg nem tarthatni a test indulatit, hanem ha Isten azokat megzabolázza. Azért csak az jut a tiszta életre, kinek Isten ezt ajándékozza. Gyarlóságunkat tehát megismervén, Isten előtt magunkat igen megalázzuk és buzgó könyörgésekkel azt kiáltsuk Szent Ágostonnal, hogy: Mivel tiszta életre kötelez ő szent felsége, csak segítsen arra, amit parancsol, bár azt parancsolja, amit akar. Mert Isten segítségével gyönyörűségessé lehet, hogy a rút gyönyörűségektűl elfogja ember magát, melyek nélkül, úgy tetszett elébb, hogy nem lehetett.
Másodszor: jól meggondoljuk, mely nagyra böcsüllötték, mely szorgalmatoson őrizték, mely erős orvosságokkal oltalmazták a tisztaságot a régi keresztyének, sőt a pogányok is.
Nagy Szent Gergely+ írja, hogy mikor egy asszonyembernek emlékezésével testi indulatokra gyulladozna Szent Benedek+: mezítelen vétkezék és a tövises, csalános bokrok között addig hevere, míg minden teste vérben úszna: és így, testi sebeivel orvoslá belső indulatit.
Szent Bonaventura+ írja, hogy Szent Ferencnek+ térése után, még a test rugóldozott. Azért akarván eloltani belső tüzét, téli üdőben, sok havat egybehempelygetvén, mezítelen közikbe feküdt, és fagyos testének hidegségével oltotta a buja indulatok melegségét.
Szent Bernárd télben fagyos vízbe ugrék, mihent a testi indulatok gyulladozásit érzé: és torkig ülvén a vízben, addig fagylalá magát, míg a testet lelkének engedelmességére hozá.
Szent Macarius hat egész hónapig merő mezítelen, a szúnyogok sokasága között maradott, hogy a testnek indulatit, melyek sértegették, kiszívnák a férgek.
Egy szent remetérűl olvassuk, hogy mikor izgatnák a testi indulatok; eszébe jutván, hogy pokol tüzére vettetik, ha Istent megbántja, azt mondá magában: Megpróbálom elébb, ha a pokol tüzét elszenvedhetem; és az égő gyertyára nyújtá ujját. Addig égeté, míg a test megszélídüle a fájdalommal. És felkiálta: Ha ily keveset nem szenvedhetek, miért kell a pokolnak örök tüzére vetnem magamat egy rövid gyönyörűségért?
Egész könyveket írhatnánk azokrúl a szent férfiakrúl, kik sanyarú vereséggel ostorozták, vasláncokkal, vigyázással, böjtökkel sanyargatták testeket, hogy a fajtalanságot elkerülnék. De mindazokat elhagyván, egy böcsületes Nicétás nevű ifjúnak csudálatos cselekedetit említem. Ezt mikor Decius császár a keresztyén hitből szörnyű kínokkal ki nem téríthetné, azt gondolá, hogyha szüzességét elveszteti, künnyen hitit is megtagadtatja. És látván, hogy egyéb incselkedés nem fog rajta: egy szép, árnyékos kertben puhított lágy ágyra hanyattá fekteték a szent ifjat; hogy onnan fel ne ugorhatnék, gyenge selyemszélekkel úgy az ágyhoz kötözék, hogy tagjával ne bírna. Mikor mindnyájan eltávoztak volna tőle, egy szép, de tisztátalan menyecske hozzájárula, ölelgetésivel, édes beszédivel, és oly illetésivel, melyeket szemérem kimondani: izgatni kezdé a szent ifjat, hogy megindítván, reáfekünnék, és akit kínokkal meg nem győztek vala, fajtalansággal meggyőzné. Medgyen* a Krisztus vitéze ilyen veszedelemben? El nem futhatott, el sem taszíthatta a gonosz személyt, mert kötözve volt!
Mit mívele tehát? Oh, csudálatos találmány! Oh, isteni léleknek mennyei bölcsessége! Foga közibe szorítá nyelvét, kettéharapá, apróra rágá, vérrel együtt a veszett asszonynak orcájára pöké: és magában nagy fájdalommal, az asszonyban iszonyú rémüléssel, megoltá az illetlen indúlatokat! Égig magasztalja ezt a cselekedetet Szent Jeronimus+, és méltán! Mert ezzel a szent ifjú megmutatá, mennyire kell böcsülleni a tisztaságot, mely nagy kárral is kerülni kell a fajtalanságot.
De talán csak férfiakban találtatott ez a tiszta életnek böcsületi? Nem úgy vagyon. Az istenfélő leányzók és asszonyok nem kisebb sanyarúságokat szenvedtek, hogy tisztaságokat oltalmaznák. És hogy azokrúl ne szóljak, kik Judit asszonnyal szünetlen ciliciumot hordoztak; kik mindennapi vesszőzéssel és koplalással szelidítették testek délcegségét. Egy alexandriai gyenge szűzrűl olvasom, hogy mikor egy csintalan ifjútúl szorgalmaztatnék, megkérdé tőle: Mit szeret leginkább benne? A legény a szemét nevezé. Kapá késit a leány, és szemét kikerekítvén; légyen tiéd ez – úgymond –, és légy el nálam nélkül. Hasonlóképpen, mikor Szent Brigittát sokan szeretnék és kéretnék, hosszú imádságokkal könyörge, hogy Isten őtet úgy megrútítsa, hogy senki szeme ne kapjon rajta. Meghallgatá Isten és egyik szemét kivakítván, nagy rút kelíst ada helyébe. Ezek bezzeg igazán Isten szolgálói voltak: inkább akartak fél szemmel és rútított ábrázattal mennyországba jutni, hogysem két szemmel és ép testtel pokolra vettetni.
Csuda találmány volt, amelyrűl emlékezik Bonfinius+. A forojuliomi hercegnek szép két leánya vala. Mikor az avarok megvették volna Forum Julium* városát, félvén a szüzek gyalázattúl, gyenge tyúkfiak nyers húsát mellyek alá rakák. Ezek megbűzhödvén, oly iszonyú dögbűzűk lének a leányok, hogy akik közel mentek hozzájok, alig várták, hogy kiszaladhassanak. És kiterjedvén híre, mely büdösök a leányok, tisztán maradának.
De hogy Nicétas meg ne előzze a szűz leányok találmányát: azt írják a régiek egy keresztyén leányrúl, hogy mikor ezt a pogány császár parancsolatja arra nem vihetné, hogy Krisztust elhagyván, bálványozzon: egy vitézlő ifjúnak adák, hogy erőltetéssel szüzességét megrontsa. Mikor együvé rekesztették volna, kérni kezdé a legényt, hogy erőszakot ne tégyen rajta: és azt ígéré, hogy ha kérését meghallgatja, oly kenetet ád, hogy soha semmi fegyver meg nem sérti testének kenetett részét. Ezt pedig bár ne higgye, míg őrajta meg nem próbálja. Kapa ezen a legény, és felfogadá, hogy szűzen marad, ha ezt a nagy titkot véle közli. A leány csakhamar egy kis viaszat faolajjal egybeolvaszta, és azzal jól megkené a maga nyakát, mondván a legénynek, hogy kardját vonja ki, és mennél nagyobb erővel lehet, úgy vágja. Csapá a legény, és egy csapással elvágá nyakát a szűznek: ki inkább akará életét, hogysem szüzességét elveszteni.
Efféle példákat gyakran szemünk előtt kell viselnünk, hogy egyebek cselekedetinek szemléléséből gerjedjen bennünk a tisztaság oltalmának és fertelmesség távoztatásának tekéletes kívánsága.
A szentatyák ezek mellé sok orvosságokat rendelnek a bujaság kigyökerezésére és a tisztaság oltalmára. Nevezet szerént ezeket:
Először: Hogy a testet gyengén ne tartsuk, hanem a fát elszedjük, ha a tüzet meg akarjuk oltani. Ostor és zabola kell ahhoz, hogy a testet száján hordozzuk: és ellenségünknek adunk fegyvert, ha kedvére tartjuk a testet. Azért Szent Pállal sanyargassuk és ostorozzuk ezt, mert aki az engedetlen szolgát gyengélteti és kényére tartja, hátrarúgóvá és engedetlenné tészi. Ennek felette sok gonoszra tanít a hivalkodás és lelki szegénységre jut, aki hivalkodik. Azért szükség, hogy a testét munkára fogjuk és gyakorta fárasszuk, ha tétovázástúl akarjuk oltalmazni. Eszünkbe jusson az is, hogy a borban bujaság vagyon, és sokan megestek a boritalból, kik erősen állottak józanságokban.
Másodszor: Aki testét őrizni akarja a bujaságtúl, minden vigyázással őrizze szűvét, mert a szűbűl származik minden fajtalanság. És ha a szűben meg nem gyökerezik, ki sem fakadhat a vétek. Tehát a gonosz gondolatokat és éktelen indulatok szikráit ne hagyjuk szívünkben fellobbanni, hanem idején, míg kisdedek, mihent fakadoznak, oltsuk el és gyomláljuk ki elménkből. Mert ha erőt vésznek, csaknem lehetetlen elleneállani a természet hajlandóságának, mivel ha több vétkek csalogatnak, és a testi indulatok édesgetés után ugyan elvonszák, akit megfoghatnak. Azért jó reggel, pázsitjában, füvében tapodjuk; mihent felkelnek megfojtjuk a gonosz gondolatokat. Jusson eszünkbe, hogy Isten és az ő angyali reánk néznek: azért amit egy böcsületes ember láttára nem mernénk gondolni vagy cselekedni, az Isten szeme és színe előtt gondolatinkba se vegyük. Megemlékezzünk, hogy ha Abiut megölé Isten csak azért, hogy idegen tüzet vitt az oltárra; inkább megbüntet minket, ha az Isten tüzét és szerelmét eloltjuk szívünkben és fajtalan tüzet rakunk helyébe. Meggondoljuk azt is, hogy majd megrothad ez a büdös test, melynek kedveskedni akarunk, majd eljő a számadás, és ha a testnek engedünk; testünket, lelkünket pokolra vetjük. Végezetre eszünkbe jusson, hogy ha József a Putifar feleségének szorgalmaztatását urának hozzája mutatott jó akaratjával megzabolázá: mennél inkább illik, hogy a mi teremtő, megváltó és szentelő Istenünknek sok jótéteményi megtartóztassanak minket, hogy az ő testét és templomát meg ne fertéztessük. Efféle gondolatokkal kell elnyomni az éktelen gondolatokat.
Harmadszor: A szemünket őrizet alatt tartsuk, mert egy nézés sokszor egy veszély, és igaz mondás, hogy amit nem szabad kívánni, nem szabad szemlélni: Ablakon szokott a léleklopó béhágni*. A szem szokta tolvajlani a lelket, mert olyat mutat kívül, ami belől megrútít. Azért int a bölcs, hogy a leányt és asszonyt ne szemléljük, mert tekintetekből lobban a gonosz kívánság; és amint Ezekiel írja: megbotránkoztat látása. Elég példánk ebben Dávid, Sámson, Zsuzsánna vénei, a Putifar felesége, Sichem; kik egy látásból megestek, vesztek. Példánk Holofernes, kit egy tekintet fogságba ejte, megöle. Azért aki szemét meg tudja őrizni, erős kőszikla lakik. Aki szemét őrizetben nem tartja, ha tisztán marad is teste, parázna lehet lelke. Erre nézett Szent Jób mikor kötést tett szemeivel, hogy tekintettel okot adjon asszonyrúl való gondolatra. Erős vitéz volt Szent Jób, szembe mert víjni az ördöggel: de nem merte szemét függeszteni egy asszonyra, mintha mérgesb nyilak volnának az asszony tekinteti, hogysem az ördög dühösségi.
Negyedszer: Aki tisztán akar élni, távul kerülje a más nemnek nyájaskodását. Mert ha meg nem éget a kebledbe tett eleven szén*; ha mezítláb a tűzön járhatsz; ha megilletheted a lágy szurkot kezed mocskolása nélkül, ha malomban lehetsz, hogy liszt ne ragadjon ruhádra, ámbár elhiggyed, hogy a férfi és asszony veszedelem nélkül együtt nyájaskodhatik. A több ördögi kísérteteknek ellene kell állni. A bujaságrúl a Szentírás sok helyen azt mondja, hogy elfussunk előtte. A Józsue vitézi elfutva lének diadalmasok, József futva marada tisztán. Mert hogy a tűz meg ne égessen, legjobb távul menni tőle. Hogy a förtőben kevert ember meg ne sárosítson, legjobb elkerülni, mert ha véle küszködöl, bár meggyőzzed is, megmocskoltatol. Azért futva, nem harcolva kell a bujaságot győzni. És ha a gyertyát kőfalhoz ragasztod, bár meg ne égesse is a falat, de megrútítja. Elhidd, hogy aki szereti és nem távoztatja a veszedelmet, elvész benne.
Sok több orvosságokat számlálnak a lelki tanítók ennek az undokságos véteknek távoztatására. És kiváltképpen az oltáriszentség gyakorlását; mivel abban vagyon a szüzességnemző bor. A buzgó és ájtatos imádkozást, melyrűl azt olvassuk, hogy megoltalmaz a kísértetektűl. A Krisztus kínszenvedésének emlékezetit, mert ha Urias szégyenlette feleségéhez mentét, mikor Joab táborban feküdt; illetlenb, hogy mi gyönyörködünk a Krisztus keresztje alatt.
De mivel mindezeknek magyarázására egy rövid óra nem elégséges, itt vetek véget mai tanúságunkban. Azon kérem a keresztyéneket, juttassák gyakran eszekbe, hogy Isten mindenütt jelen vagyon: látja és szemléli, mit cselekeszünk. Meggondolják, mely nagy kínokat szenvedett a mi édes Üdvözítőnk tisztaságos szent teste a keresztfán, hogy a mi testünket Istennek szentelje. Szemek előtt viseljék, mely nagy boldogság vesztésével jár a rövid gyönyörűség: mely végetlen kínokkal fizetik a kárhozottak a bujaság örömét. És mivel a bölcs mondása szerént: egy óráig tartó kínlódás elfelejtethet akármely nagy testi gyönyörűséget: az örökkévaló kínnak emlékezeti fojtsa meg bennünk a bujaságot, hogy a testi gyönyörködések tövisét kigyomlálván, az isteni tudománynak jó magva örök életre gyümölcsözzék bennünk. Melyre segítsen az Atya, Fiú és Szentlélek Isten. Amen.