Az világi sok ínségek, nyomorúságok és rettegések között veszedelmesb és félelmesb keresztje nincsen az istenfélő embernek, mint az ördögi kísértetek. Mert a testi nyavalyák és betegségek, a külső fogyatkozások és kárvallások nem érik a lelket, csak kívül kolompoznak. De ez ördögi kísértetek a lelket sértegetik: annak veszedelmét keresik, azt taszigálják Isten haragjába és örök kárhozat torkába.
Ez az oka, hogy mikor Szent Jóbnak minden jószága felprédáltaték, minden teteme sok fekélyekkel kínoztaték: békességes tűréssel, csendes elmével szenvedte; csak azt mondván, hogy amit Isten adott, visszaveheti, mikor kedve tartja. De mikor Szent Pált a kísértetek sértegették, azt jelentette, hogy kész volna testi halállal megmenekedni tőlök. Azért keserves szókkal imígyen kiáltott: Óh, én boldogtalan ember, ki szabadít fel engem ennek a halálnak testétül?
Ezen a veszedelmes harcon, ezen az ördögi kísértetek tüzén által kell menni minden embernek. Mert ez a föld harcoló hely, a mi életünk vitézkedés, vagy a hetven zsidó fordítása szerént tantatio, kísértet. Azért senki sem volt, nem is lészen senki kísértetek nélkül. sőt mennél szorgalmatosban akar ember szolgálni Istennek; mennél tekéletesb és szentebb életet akar viselni, annál több és nagyobb kísérteti vannak. Ezt ismérteté Krisztus maga példájából. Mert mihent megkeresztelteték és a Szentlélek galamb képében reá szálla, ottan a pusztába méne; nemcsak azért, hogy az emberi társalkodástúl távozván, nagyobb csendességgel imádkozzék Istennek: hanem azért is, hogy az ő ártatlan testét kemény böjtöléssel sanyargatná. És ímé, akkor s nem elébb járula hozzája a kísértő; akkor és nem elébb kezdé őtet esztenezni. Tanítani akart ezzel édes Üdvözítőnk, hogy valaki az isteni szolgálathoz kezd, vigyázzon és hozzá készítse lelkét a kísértetekhez. Az ördög nemigen ostromolja a gonoszokat, kik őellene nem tusakodnak: mivel Szent Pál mondása szerént ezek fogva tartatnak az ördögnek minden akaratjára. Azért nem ostromolja, akit harc nélkül bírhat: nem ingerli, akik magoktúl futnak. Innen vagyon, hogy a gonoszságba merültek csendesen és kísértetek háborgatási nélkül láttatnak élni: mert nem tusakodnak a testi indulatokkal, nem ellenkeznek az ördögi izgatásokkal; hanem bajvívás nélkül engednek; és jó kedvekből arra hajolnak, amit az ördög kíván. Ezek bezzeg a test és lélek között viszálykodást nem éreznek; az ördögi kísértetek bajvívásában nem fáradnak: mert nincs oly lélek bennek, mely ellenezné a gonosz indulatokat és a legnagyobb kísérteteket sem tartják kísértésnek, hanem kedvek szerént való gyönyörűségnek.
Láttad-e valaha, mely bátran úszkálnák a halak, mikor hálóba keríttettek, de még a parthoz nem közelgettek? Szemlélted-e, mely vígan eszik a madarak a szemet, mikor nyakok a tőrben vagyon, noha még reá nem fojtódott? Mindaddig sem érzik, hogy fogva vannak, míg tovább nem igyekeznek menni: de ha megindulnak, akkor veszik eszekbe, hogy megrekesztettek. Így vagyon dolga az embernek. Valamíg enged a gonosznak, és az ördög sugallásit követi; nem vészi eszébe rabságát: de ha életét akarja jobbítani; ha az ördög rabságából fel akar szabadulni, akkor érzi a kísértetek szorongatásit. Mert mint fáraó a Zsidó népet, úgy az ördög az ő rabjait akkor fárasztja leginkább, mikor birtokából ki akarnak menni.
Nem így vagyon az igazak dolga: szünetlen harcot tartnak az ördöggel. És az ugyan közönséges igazság; hogy valaki Isten előtt kedves, szükségképpen kívántatik, hogy kísértetek által próbáltassék. A Salamon templomában sem pöröly és kalapács, sem fejsze és egyéb vasszerszám-verés nem hallatott: mert ott kinn mindenestül egybegyalulták és finomították a köveket. A mennyei Jeruzsálemben sem lesznek ütések, verések, faragások: mert itt e földön veretnek, töretnek, igyenesíttetnek azok az eleven kövek, kiknek Isten házában kell fényeskedni. Azért úgy bánik Isten e földön az ő híveivel, mint az Izráel fiaival: kiket bévivén az ígéret földébe, noha fáraót elsillyeszté, de egynéhány nemzetet közöttök tarta, hogy ezek által tanítaná és próbálná Izráelt. A választott hívekben is hagy mindenkor valami kísértetet, hogy ezáltal tanítsa és próbálja őket.
Úgy vagyon, hogy az Istennek atyai kegyessége az ő választottiban a kísértetek által sok hasznot szerez; mert miképpen a Noé bárkáját le nem sillyesztették, sőt annál feljebb emelték a vizek, mennél inkább nevekedtek: a zsidó nép is annál inkább szaporodott, mennél inkább sanyargattatott fáraótúl. A jó szőlő annál gazdagban gyümölcsözik, mennél jobban metszetik. A tenger annál inkább tisztul, mennél nagyobb szelektűl és haboktúl fenekestül felforgattatik, kihányván minden dögöt és rútságokat, melyeket csendes üdőben fenéken tartott. Úgy az igazak lelke felemeltetik Istenhez, öregbedik a mennyei jókban, tisztíttatik gyarlóságtúl, mikor kísértetik. De azért igen félelmes és veszedelmes a kísértetek harcolása, melyben nem testi élet fogyatása, hanem lélek kárhozása forog.
Mindnyájan tudjátok, keresztyének, miért akará a pusztában Krisztus ártatlan testét ily kemény és hosszú ideiglen való böjtöléssel és koplalással sanyargatni: Mert ezzel első atyánk torkosságát és a mi sok tobzódásinkat magában ostorozta, szenvedésével Isten haragját enyhítette. Mivel azért Ádám a gyönyörűségek paradicsomában megbántá Istent: Krisztus a pusztában akart ezért szenvedni. Mivel Ádám az ördög szavának engede: Krisztus ez ellen bajt akar vínia. Mivel Ádám a tiltott eledelt megkóstolá: Krisztus a szabados eleséggel sem akara élni, hanem negyven egész napig étlen imádkozott éjjel-nappal érettünk, és mint erős bajnok, Istennel szembeszállott és az ő haragját tartóztatta, hogy reánk ne szakadjon.
Miért akart kísértetni Krisztus? azt is tudjátok: mert a Szent Pál tanítása szerént, azért akarta Krisztus érzeni a kísérteteket, hogy magán próbált harcokból tudna szánakodni gyarlóságunkon. A szent doktorok azt is mondják, hogy a mi biztatásunkra és vigasztalásunkra szenvedte Krisztus, hogy ördög-imádásra kísértetnék. Tanítván ezzel, hogy akármely iszonyú káromlásokat és Isten ellen való zúgolódásokat bocsásson az ördög szívünkbe: de csak tusakodjunk azzal, szántszándékkal annak helyt ne adjunk, bűnünk abban nem lészen, mint Krisztus Urunkban vétek nélkül volt az ördög sugallása. Végezetre Szent Ágoston+ azt mondja, hogy példájával akart Krisztus tanítani: mint kell az ördögi kisírtetek ellen viaskodni, mint kell ezeket meggyőzni. Azért akara, úgymond, kísértetni a mi Urunk; hogy az ördögi kísértetek győzedelmére közbenjárónk lenne; nemcsak segítséggel, hanem példával: és őbenne, mint egy kősziklában, kivonatnék éli az ördög fegyverének, hogy hathatós ne lenne ellenünk.
Én is azért a jelenvaló órában, a mai evangéliom folyásából megmutatom: micsoda mesterséges csalárdságokkal szokott élni a Sátán az ő kísértetiben, és mint kell ezek ellen győzedelmes viaskodást tartani.
Azt parancsolta vala Isten az Ótestamentomban, hogy a papi fejedelem engesztelni akarván Isten haragját, előszámlálja az Izráel fiainak minden gonoszságit; azoknak átkát egy bakra adja*, ezt kiűzze a pusztába. Keresztyének! Nem egyebet példázott ez az árnyék, hanem amaz ártatlan bárányt, melyet Keresztelő János ujjal mutatott, hogy ez elveszi a világ vétkeit. Mert kezes lévén érettünk, vállára vette az emberi nemzettűl érdemlett átkot, és az Ézsaiás mondása szerént: Isten őreá rakta mindnyájunk gonoszságit, hogy azokért megfizessen. Mihent Szent János kimondá a szentenciát, hogy Krisztus az, ki magára vette a világ vétkét; mindjárt kiűzé őtet a lélek a pusztába, mint bűneinkkel terhelt bakot, hogy bajt víjon az ördöggel. Dávid idejében negyven egész napig sok isteni káromlással és a zsidóságnak gyalázásával kerese bajnokot Góliát. A pokolbéli ördög nem negyven napig, hanem teremtéstől fogva négyezer esztendeig keresett bajvívót, de senkit magához foghatót nem talált, mert a széles világot úgy elgyőzte vala, hogy világ fejedelmének, világ istenének neveztetnék, kinek mindnyájan fejet hajtottak vala. Azért senki nem találkozott oly erős, aki szembeszállván, győzedelmet vehetett volna ezen a sívó-rívó oroszlánon, ezen az iszonyú sárkányon: hanem egyedül a mi Dávidunk, a pusztába vitetett Krisztus; bajt álla ennek a Góliátnak, és nemcsak erős harccal megrontá hatalmát, de csalárd mesterségit is megismérteté.
Igen erős, igen hatalmas az ördög, és ha Isten szabadjában bocsátaná az emberekre, eszét vesztené az egész világnak: az emberek jószágán, testén, lelkén csudálatosképpen dühösködnék. De mivel Isten az ő hatalmát zabolán tartja, és nem ereszti szájára: kevés kárt tehet hatalmával; hanem csalárd mesterségek által igyekezik rontani az embereket. Innen vagyon, hogy az ő tulajdon nevei nagy részre csalárdságot jelentnek inkább, hogysem hatalmat. A mai evangéliumban Tentator, Kísértő és Satanas, azaz ellenkező kígyó nevet visel. Másutt az ő neve Daemon, felfuvalkodtató tudományú, és Diabolus*, Accusator*, Vádoló. Egyébütt Áspiskígyónak vagy Basiliscusnak mondatik. És mikor Szent János az ő győzedelmét megírja, nem mondja, hogy fogával és körmével szaggatta, hanem hogy farkával vonta az égből a csillagokat: azaz incselkedésivel, mert ugyanis azért neveztetik incselkedőnek.
Mivel azért a Szent Ágoston+ mondása szerént: az ördögök fejedelme volt, aki Krisztus Urunkkal, legnagyobb bajnokkal, szembeszállott a pusztában. És minden erejét, tehetségét kimutatta ebben a harcban, hogy ezután tudva lenne nálunk minden álnoksága. Annak okáért ebből a bajvívásból tanuljuk meg az ördögi kísértetek mesterségit, hogy künnyebben elkerülhessük. Amennyire eszembe vehetem, úgy tetszik, három csalárd mesterségét ismérteti az ördög a Krisztus ellen támasztott kísértésben.
Első csalárd mesterség az, hogy miképpen a jó hadviselő meg akarván valamely várat venni, elébb megnyargalja körül, és jól megszemléli, mely felől erőtlenb, honnan lőheti és ostromolhatja künnyebben bástyáit. Az orvosdoktor is nem kezd addig a gyógyításhoz, míg a beteg állapotját jól meg nem érti, és ahol nagyobb bontakozást arányoz, ott kezdi gyámolítani a természetet. Ezen formán az ördög sokszor megkerüli az embert, minden állapotját megszemléli, üdőt, alkalmatosságot vár: és ahová hajlandónak isméri, ahol leggyarlóbbnak és erőtlenbnek látja, ott kísérti. Úgy vagyon, hogy az ember szűve járását az ördög nem látja, mert csak Isten aki szűveket vizsgál; de azért külső indulatinkból, erkölcsünkből, hajlandóságunkból és testünk állapotjából megsajdítja: mire hajolhatunk künnyebben, mire vihet az alkalmatosság vagy szükség, és a magunk fegyverét fordítja reánk. Amire künnyebben vihet, abban rejti el tőrét, abban veti meg kelepcéjét. Azért írja Szent Gergely+, hogy a szelíd természetű embereket nem izgatja bosszúálló gyilkosságra; a fösvényt nem ingerli szerelmeskedésre, mely sok költséggel jár; a bujákat nem kísérti pénzgyöjtésre: hanem aki mire hajlandó, indulati és erkölcse szerént, arra taszigálja, amire künnyen mehet, abban ostromolja. Nem is kap akármikor emberbe, hanem alkalmatosságot vár, melyben szándékát elvégezze. Igen szent és tiszta életű vala Lót, kit a Sodoma várasának undoksága meg nem fertéztethete, de részegségében leányit ejté teherbe. Szent Dávid úgy kerülte a gyilkosságot, hogy még aki őtet halálra kereste, azt sem akarta megölni, mikor künnyen megcselekedhette volna. De az ördög látván, hogy paráznasága miatt elméje megháborodott, az ártatlan Úriás ölésére vivé őtet, Szent Péter is a kertben megvagdalkozék Krisztusért, de a palotában egy leány szavára megtagadá őtet.
Krisztus Urunkban semmi gonosz indulatokat, semmi rendetlen vágyódásokat, semmi illetlen képezéseket és gondolkodásokat nem talált az ördög: hanem a hosszú böjtölés után éhezését látván; mivel az ő ártatlan teste ételt kíván vala, abban kísérté őtet, hogy a torkosságnak kedvezne; és mint Assvérus király, hatalmát tobzódó lakodalmában mutogatá; úgy a mi Urunk isteni hatalmát nem böjtöléssel és testi sanyargatással, hanem hastöltéssel ismértetné, és arra nékünk is nyomot hagyna.
Második mestersége az ördögnek, hogy noha minden bűnre és gonoszságra ő ingerli s viszi embert, mert az ő fuvallási gerjesztik a bennünk való taplót és holt szenet a vétkek fellobbanására; és azért mondja Szent János közönségesen minden bűnökrűl, hogy ördögtűl vagyon, aki bűnt cselekszik. Mindazáltal egy elsőben nem kísérti embert nyilvánvaló nagy gonoszságokra, mert jól tudja, hogy hirtelen és elsőben senki nem lészen igen gonosz. Azért világosságnak angyalává tünteti magát: lassan kezd dolgához. Egy elsőben nem izgat cégéres nagy vétekre, hanem csak kisded dolgocskán viszen által: azt is szép ruhába öltözteti vagy szükségnek, vagy Szentírás szavainak, vagy egyéb lágyító festéknek színe alatt nyújtja elő. Ha el akar vonni a böjtöléstül, azt forgatja, hogy erőtlen vagy és a böjt megárt egészségednek. Ha tisztek kívánságára izgat, azt mutogatja, hogy abban az állapotban sokat szolgálhatsz a közönséges jónak. Egyszóval, mint a halász horgát kedves eledellel béfedi; aki mérget akar adni, azt nádmézben elegyíti: úgy az ördög színt ád incselkedésinek, és azzal akarja holmi kisded dolgokra vonni az embert. De ahol a tű hegyét általöltheti, utána vonsza a tőfokot és a temérdek fonalat. Mert aki nem gondol a kevéssel, aláesik. És nincs oly kicsiny vétek, mely naggyá ne nevekedjék, ha ki nem vagdaltatik, mert a vétkek összefoglaltatnak, mint az lánc karikái, és egyik szem utána vonsza a több gonoszságok sokaságát.
Megértétek az evangéliom bötűjéből: mely kicsiny, és úgy tetszik, szükséges dologra akará az ördög Krisztus Urunkat venni bajvívásának kezdetin. Aki megéhezett, hogy egyék, és nem valami torkosság gyújtogató eledeleket, hanem csak természet táplálására szükséges száraz kenyeret egyék; hogy nem ragadományból, nem hamis kereséséből, hanem maga erejéből szerzettet egyék: vajon mi gonosz abban? Csak ezt akará elsőben az ördög végbevinni. Azután egy hívságos magamutogatásra és szükség kívül való csudatételre akará Urunkat vinni, tudniillik, hogy a templom oromzatjárúl alábocsátkozzék, és mindenek láttára mutassa meg magát, hogy emberi erő felett a levegőégen is hatalma vagyon. Ezt pedig nem száraz beszéddel akará hitetni, hanem amint a hittűl szakadott újítók Szentírás szavaival csalogatnak, hogy az anyaszentegyházból nyakunk szakadtára aláugorjunk: úgy az ördög Szentírás bötűjét igaz értelme kívül forgatja Krisztus ellen, mert a Szentírás utunkban, nem aláugrásunkban ígéri az Isten oltalmát. De a mi édes megváltónk tanítani akarván, hogy mikor az ördög apró fogyatkozásokra, sőt testünknek szükséges táplálására kísztet is, veszedelemre kísztet: megveté az ördög sugallását; tudván, hogy az ördög a kis dologból garádicsot akart csinálni nagyobb gonoszságinak végbevitelére: minthogy a harmadik kísértetiben kifakasztá, mire mégyen a gyengén kezdett és Szentírással kendőztetett kísértetek vége. Elsőben szükséges táplálására ingerlé Krisztust. Azután azt kíváná, hogy nyakra-főre vesse magát a szentegyházról. Ezen meg nem álla, hanem utoljára azt sugallá, hogy leboruljon és imádja az ördögöt. Ládd-e, mely messze veti a Sátán kísértetinek célját? Ládd-e, a kicsiny kezdetnek mely veszedelmes vége vagyon? Azért ha Szentírást mond is, csalni akar: ha templomba viszen is; alá akar vetni. És nézd, mely erős fegyverekkel viaskodik: először szép szóval int, azután Szentírást támaszt csalárdsága mellé, végre az egész világ gazdagságit mutogatja, aranygolyóbissal lövöldöz, mindent ígér.
Harmadik mestersége az ördögnek az, hogy temérdek hazugságokkal színesíti csalárdságit. Szent Lukács írja, hogy az ördög egy szempillantásban megmutatá Krisztusnak az egész világ országit, és azt mondá: Ezek mind nékem adattak; és akinek akarom, annak adom. Azért, ha engem imádsz, ezek mind tiéid lésznek: Látod-e, minémű szemtelen hazugsággal kelleti magát? Nem tiéd, Sátán, amit mutogatsz! Mert Istené a föld és annak teljessége. Csak Isten, aki által a királyok bírják országokat. Nem adatik egyébtűl a hatalom, hanem Istentűl. Mégis azzal dicsekedik a Sátán, hogy övé a föld és kedve szerént osztogatja az uraságokat, akinek akarja. Ilyen hazugsággal csalá meg első szüléinket, mikor azt ígéré, hogy Istenhez hasonlók lésznek, mihent a tilalmas gyümölcsben esznek. Ilyen hazugsággal, és amint a bölcs szól, csúfos babonával viszi verembe ama szegény bolond babonásokat, kik holmi rossz írások és majmoskodások által akarnak az ördög segítségével világi jókat nyerni. Végezetre minden bűnökre hazugsággal veszi az embereket: hazud minden ígíretiben. Sokat ígér, de egyebet nem ád, hanem rághatatlan és emészthetetlen követ, és azt akarja, hogy mi tegyük ezt kenyérré; úgy együk, mint a kedves eledelt. Ugyanis ha ennyi embert megcsal ígéretivel, noha kínnál egyébbel nem fizet: mit nem mívelne, ha a boszorkányoknak és egyéb ördögi szövetségben lévőknek gazdagságot adhatna!
De lássuk immár, mint kell az ördögnek csalárd kísérteti ellen viaskodnunk. És noha errűl sokat szólhatnánk, de a Krisztus példájában úgy tetszik, hogy két dolgot találok, mely legszükségesb és alkalmatosb az ördög ellen való harcok győzedelmére.
Elsőben: Szükség, hogy magunk erőtlenségét megismervén, Istenhez támaszkodjunk, fegyvert és teljes szükséget őtőle várjunk: Mert bizonyos; hogy ha magunk gyarlóságához bizakodunk, megesünk*. Erre akara Krisztus Urunk tanítani, mikor az ördögnek mind a három kísértetit nem egyébbel, hanem csak Isten szavainak hatalmával rontá és győzé. A Saul fegyverével, noha szép fényes vala, nem mere Góliát ellen viaskodni Dávid; hanem, amint maga mondá: fegyvere és pajzsa az Isten neve és hatalma vala. Az ördöggel való hadban erőtlen és haszontalan minden emberi csinálmányok fegyvere. Ez az oka, hogy amaz erős bajnok, Szent Jób nyilván írta, hogy semmi segedelmet magában nem talál oltalmára. Azért valaki maga vigyázásának, szorgalmatosságának, okosságának, bölcsességének tulajdonítja az ördöggel való bajvívásnak győzedelmét: méltán megaláztatik és elhagyatik, hogy másszor az Istennek dücsőségét el ne lopja, és magának ne tulajdonítsa. Szent Dávid, mikor az ő lelkének isteni szeretettel bévelkedő gyönyörűségében volt, nagy bátorsággal mondotta, hogy soha immár ki nem mozdul állapotjából. De megvoná Isten kezét és mindjárt megesék. És mivel Istentűl hallá, hogy akik őbenne bíznak, azok járnak az áspis– és baziliszkuskígyón, azok tapodják az oroszlánt és sárkányt, azok szabadulnak az ördögtűl: bezzeg azután zsoltárának sok helyein azt kiáltotta, hogy innen tova úgy viseli magát, mint a tyúkfiak, mikor a kányát látják; az Isten szárnyának árnyékátúl várja szabadulását.
Hasonlóképpen lén dolga Sámsonnak. Víg énekléssel kezde dicsekedni, hogy egy szamár állacsontjával ezer embert megölt: mindjárt oly szomjúság jöve reá, hogy meg kell vala miatta halni. Akkor eszére jöve és azt kiáltá: Úristen, te adtad ezt a győzedelmet nékem. Mihent megadá Istennek az ő dücsőségét, mindjárt könyörüle Isten rajta, és a szamár zápfogából vizet fakaszta.
Ha azért nyertesek akarunk lenni az ördöggel váló viaskodásban, szüntelen előttünk forogjon, hogy heában őrizzük szívünk rejtekét, ha Istennek hatalmas ereje azt nem őrzi. És hogy nem elég a mi vigyázásunk, noha az is kívántatik: hanem a Krisztus mondása szerént, a vigyázás mellett szünetlen kell Istent kérnünk, hogy ő adjon győzedelmet.
Ebből nemcsak nagy vigasztalást, hanem az ördöggel való harcolásra nagy bátorságot vehetünk. Mert nem magunk erejével, hanem Istennek hatalmas segítségével viaskodunk, ki igaz fogadással kötötte arra magát, hogy erőnk felett nem hágy kísértetni; hanem mikor nevekedik a kísértet, öregbedik és sokasodik az ő segítségének is bévelkedése. És oly zabolán hordozza az ördögöt, hogy teljes dühösségét nem ereszti reánk, hanem határozva és csak mérték szerént, mint a Szent Jób példájából nyilván kitetszik. Annak okáért bátorít mindeneket Szent Pál, hogy félelem nélkül viaskodjanak az ördöggel, mert Isten fegyverébe öltözvén, isteni hatalomnak erejével harcoltok, úgymond, az ördög csalárdsági ellen, nem a magatok erejével. És úgy gondolkodjatok, hogy Krisztus meggyőzvén az ördögöt, megkötözte. Olyan az ördög, mint a láncra vetett komondor: ugathat, csalogathat, szorgalmaztathat, de ha akarva hozzája nem közelgetsz, meg nem marhat; mert erejét megkötötte Isten, és vagyon aki mellettünk vagyon és oltalmaz, hogysem aki ártani akar: több a segítség mellettünk, hogysem az ellenség. És miképpen Krisztust nem taszítá az ördög a magas helyrűl, hanem ingerlé, hogy maga vesse alá magát: téged sem vethet alá, ha te nem akarod. Erre nézve ő maga az ördög így panaszolkodott Szent Antal előtt: Miért átkoznak engem az emberek? Magokra vessenek, ha elesnek, mert semmit én nekik nem árthatok, hanem ha magok akarva alám adják magokat.
Másodszor: Az ördög ellen való győzedelemre szükséges, hogy akármely kisded és akármely színes dolgon kezdje kísértetit az ördög, helyt ne adjunk néki, hanem mindjárt a kísértetek első kezdetinek elleneálljunk: a rókafiakat, míg kisdedek; megfojtsuk; a Babilon fajzásit, míg aprók, kőhöz verjük. Igazán írja a bölcs: egy szikrát meg nem oltasz, egész házadat felperzseled. A városnak igen kicsiny része a kapu; de ha azt elfoglalja az ellenség, oda vagyon az egész város. És aki legkisebb dologban szállást ad az ördögnek, hamar elfoglalja éppen az embert. Azért int Szent Pál, hogy csak legkisebb helyt se adjunk az ördögnek, mert ha béférkezik, nehéz kiadni rajta. Ha egyszer engedsz néki, reád szokik és tovább-tovább vonszon. Mert Isten szava az, hogy egyik bűn másikát vonsza utána. És mint a vízibeteg, mennél többet iszik, annál többet kíván innya: úgy a bűnbe esett ember bűnnel bűnre szomjúságot szerez.
Ez az oka, keresztyének, hogy valakik írtak a lelki dolgokban való előmenetelről, azt leginkább és leggyakrabban állatják, hogy a kísértetek kezdetin álljunk ellene az ördögnek, és az apró fogyatkozásokat szorgalmatoson távoztassuk. Mert bizonyos, amit Szent Jakab írt, hogy ha mindjárt elleneállunk az ördögnek, elfut, és ha a kisded fogyatkozásokat eltávozatjuk, nagy vétkekbe nem esünk. Ha valakit a régi, igaz római eklézsiának kebeléből el akar vinni az ördög, azt hiszed-e, hogy mindjárt elsőben arra csalogatja, hogy megcserélje az igazságot a Luther+ vagy Calvinus+ tanításával? Meg se gondold azt! Hanem elsőben elhiteti véle, hogy nem nagy dolog böjtben a húst megenni. Azután arra viszi, hogyha innepnap misét, prédikációt nem hallgat, nem sokat árt. Tovább a gyónást egyszer egy okból, másszor másból elhagyatja véle, és így lassan-lassan a tévelygések örvényébe ejti. Atyámfiai! Csak a legkisebb helyt se adjatok magatokban az ördögnek. Ha azt sugallja, hogy böjtközépig megedd a húst, ne engedj néki! Mert jó az embernek ha húst nem eszik, úgymond Szent Pál. Dániel, mikor Istent akarta engesztelni, három egész hétig húst és bort nem kóstolt. Nem szabad az anyaszentegyház törvényét megszegni, mert ha a Rechabiták atyjok hagyására soha bort nem ittak: mennyivel méltóbb, hogy mi ottan csak kevés ideig tartóztassuk magunkat a húsételtűl, anyánk hagyására. Nem szabad a te húsételeddel az együgyűket megbotránkoztatnod. Mert soha húst nem enném, úgymond Szent Pál, ha ebből megbotránkozik felebarátom. Azért ha Isten szolgája akarsz lenni, azt mondja Szent Pál, hogy böjtölnöd kell! Sőt mikor azt mondotta volna, hogy ő nagyobb szolgája Istennek, hogysem a több apostolok: többi között okát azt adja, hogy ő sok böjtöket szenved. Mintha azt mondaná, hogy annál nagyobb szolgája vagy Istennek, mennél többet böjtölsz. Elleneálljunk azért az ördög csalogatásinak, akár nagy, akár kicsiny dologra kísztessen. És miképpen Krisztus Urunknak az angyalok szolgáltak bajvívása után, úgy minket is, ha győzedelmesen viaskodunk; nyugodalomra visznek az angyalok. Melyet engedjen mindnyájunknak az Atya, Fiú, Szentlélek Isten. Ámen.