Első ok

mert az lutherista és kálvinista vallások közül semmi sincs az Szentírásban

Gyermekségemtől fogva azt csepegtették vala belém tanítóim, hogy ők semmit azon kívül nem hisznek; nem tanítanak, amit Isten Szent Könyvében előnkbe adott: ők csak azt irtogatják és tisztogatják a sok emberi találmányoktúl, melyekkel a pápisták bővelkednek. Nincs is egyéb közbevetések a pápistákkal, hanem hogy ők a Szentírást állatják; annak tanítását tisztán osztogatják: azonkívül semmit hinni nem akarnak. A pápisták pedig a Szentírással nem gondolnak, csak a pápák végezési és leleményi helyben maradhassanak.

Ezt amely bátran hallottam hirdetni, oly bátran hittem: és arra gondolkodásomat nem is fordítottam, hogy ennek igazságát vizsgálásra bocsátanám; mivel ezt kérdésbe sem ereszthető igazságnak tartottam. Hanem egykor, egy pápista ember előtt ezen dolgot beszélgetvén, ilyenképpen kezde szólani:

Jó Uram! Hogy megértsed a római eklézsia oly igaznak hiszi, valami a Szentírásban foglaltatik, hogy ha az lenne is, ami lehetetlen; hogy Szent Pál, a több apostolokkal együtt, vagy az Istennek szent angyali, ellenkezőt tanítanának a Szentírással: azokat is megátkozná és helyt nem adna tanításoknak. Mert valamely igaz, hogy Isten nem hazudhat: oly igaz, hogy valami az Isten könyvében vagyon, merő igazság; ami ellenkezik azzal, hamisság. Azért ha valamely pápa Isten igéje ellen tanítana, bátran és nyilván azt mondanák a római hiten valók: Obedire oportet Deo magis, quam hominibus:* Istennek engedünk; az emberi tévelygést nem hallgathatjuk. Kire nézve, magok is a pápák, írott törvényekben hagyták, hogy Szentírással ellenkező dolgokban senkinek nem kell engedni; és hogy nem szabad a pápáknak olyat rendelni, ami Szentírással ellenkezik: hanem csak oly dolgokrúl tehetnek végezést, melyek fel nem bontják és nem ellenzik az Istentűl jelentetett igazságot.

Tovább: Azt mondá, hogy szemfényvesztés és csak költés, mikor az lutherista és kálvinista prédikátorok azzal színlik és kelletik tanításokat, hogy amit ők hirdetnek, mind a Szentírásban olvasták. Mert arrúl az igazság oly távul vagyon, hogy sőt mindazok közül, amiben ellenkeznek a pápistákkal, se nagyot, se kicsit, csak egyet sem találnak a Szentírásban: Mind csak magok gondolatja és találmánya. Együl-egyig csak fabulák, költések, valamiket vitatnak a pápisták ellen. És ha csak egyet azok közül a Szentírásban olvasnak, minden tartóztatás nélkül, mi is mindjárt kárhoztatni fogjuk a Szentírással ellenkező tudományt.

Ezek nékem igen szokatlan és csudás mondásoknak tetszének. Azért elhűlék belé, és mondám: Mit beszéllesz? Hiszem én a tanítók prédikálását sokszor hallgattam: de minden szavok után Szent Pált, Szent Pétert nevén nevezték; az evangéliomokat gyakran emlegették; azokbúl feszegették és hasogatták tanításokat. Magam is pedig utánok forgattam a szent Bibliát, és nem találtam különben, amint hirdették.

Monda a pápista ember: Ha annyiszor hallottad és olvastad a Bibliát; ihon az Isten Könyve: Kérlek, forgasd reá a leveleket és mutasd meg: Hol vagyon írva, hogy purgatórium nincsen? A halottakért imádkozni és alamizsnát adni nem hasznos? Csak két sacramentum vagyon? Az úrvacsora szolgáltatása nem áldozat? A dücsőült szenteket nem szabad azon kérni, hogy Istennek könyörögjenek érettünk? Egyedül hit által igazulunk. Ezeket vagy ezeken kívül, akármit egyet azok közül, amiben ellenkeztek a római eklézsiával, keresd fel a Szentírásban. És mihent csak egyet ilyent találsz, nyertes vagy; megmutattad, hogy nem igazat tanít a római eklézsia.

Gondolkodásra vém a dolgot: És mikor emlékezésemet egynéhányszor ébresztettem volna, hogy eszembe juttatnám, ha mit effélét az Isten Könyvében olvastam volna, semmire sem emlékezhetém. Mondám azért: Igaz, hogy bötű szerént az Szentírásban nem olvastam; nem is vítatjuk, hogy ezek ilyen világos szókkal találtassanak a szent Bibliában: De azért okoskodással, tudós diskurzussal, kellemes konzekvenciákkal kihozzák a dialektikában forgott* bölcsek mindezeket az Isten szavaiból.

Nagyot fohászkodék itt a pápista ember, és mondá: Vedd eszedbe, kérlek, mint játszottanak, és mint a bialt*, orrodnál fogva hordoznak téged a prédikátorok. A magok okoskodásinak fajzását, konzekvenciájok csinálmányát, gondolatjok alkotmányát Isten igéje gyanánt adják elődbe; és azt kívánják, sőt meg is nyerték tőled, hogy Isten szava és tanítása gyanánt böcsüljed, amit ők gondoltak, faragtak és a Szentírásból hogy már kikotlottak: azaz bálványozóvá tettek; magokat veled Isten gyanánt tiszteltették, mikor a magok gondolatját és tanítását isteni tanításnak hitették, és Isten szava gyanánt böcsültették veled.

Tovább: Ha a Szentírásban nincsenek a luther és kálvinista vallások, hanem csak emberi okoskodásokkal satultatnak és facsartatnak konzekvenciák által, ebből két dolog követközik szemlátomást: Először, hogy nem a Szentírásban foglalt igazságrúl, hanem a prédikátorok okoskodásának helyes vagy helytelen voltárúl vagyon minden közbevetés közöttünk. Mert mi katolikusok semmit abban hátra nem vetünk, valami az Isten könyvében írva vagyon: hanem azokat éppen mindenestül igaznak valljuk. Azért soha a prédikátorok oly mondását a Szentírásnak elő nem állatják, melyet mi megvetnénk: hanem amit ők a Szentírás szavaiból magok agyaskodása szerént ki akarnak facsarni, csak azt nem javalljuk. És így immár minden vetekedésben csak a prédikátorok okoskodásárúl vagyon kérdés. Ha helyes-é vagy horgas? Ítílje meg minden okos ember, ha ilyen nagy szakadást és visszavonást kelljen-é támasztani a prédikátorok konzekvenciái és emberi okoskodási miatt, minéműt látunk az eklézsiában? És ha illendő-é lelkünk üdvösségét emberi okoskodásokra függeszteni? melyekért én csak a kisujjom ízecskéjét sem vetném szerencsére. Másodszor követközik; hogy mindazokban, amiket efféle konzekvenciákkal erősítenek, semmi bizonyos nincsen. Mert a konzekvenciának jóvoltán építtetik annak igazsága, amit okossággal kihozunk a Szentírás szavaiból. Tehát csak annyira lehetünk bizonyosok a kihozott dolgok igazságárúl, amennyire bizonyosok vagyunk a konzekvenciának fogyatkozás nélkül való jóságárúl. Annak jóvoltát pedig Isten igéjéből nem tudhatjuk. Mert noha a világ bölcsei sokat írtak és versengettek a konzekvenciákrúl: de azokrúl a szent Bibliában tanúságot nem adott Isten, hogy megismérhessük: mikor jók vagy rosszak? Ha azért az újítók hitinek fondamentoma szerént nem kell hinni, amit a Szentírásból meg nem bizonyíthatni: világos, hogy a prédikátorok konzekvenciáinak hitelt nem kell adni; mivel ezeknek jóvolta a Szentírásból nem bizonyodik.

Végezetre: Nyilván megmutathatjuk, hogy egyenként mindazok a konzekvenciák semmirekellők, valamelyeket ellenünk állatnak a protestánsok.

Hogy a dolog példából világosb légyen: Mikor állatni akarják az újítók, hogy a dücsőült szenteket nem szabad azon kérni, hogy érettünk imádkozzanak; vajon azt nem így bizonyítják-é: Egy a közbenjáró Krisztus, ki magát mindnyájunk váltságáért adta. Tehát a szentek esedező közbenjárók nem lehetnek?! Ennél bolondabb konzekvencia nem lehet. A dicto secundum quid, ad dictum simpliciter: Mert Szent Pál világosan és nyilván a megváltó közbenjárást tulajdonítja egyedül Krisztusnak: noha másképpen, Mózest közbenjárónak nevezi. És valaki felebarátját kéri, hogy Istennek imádkozzék érette, esedező közbenjáróvá tészi az embert Isten előtt. Együl-egyig ilyen helytelenek minden egyéb konzekvenciájok.

Ezeket én, szívem dobogva hallgatván, mondék a pápista embernek: Nem jut most eszembe, mit mondjak. De magam is gondolkodom, és nálamnál tudósbakkal szólok; meglátod, lészen válaszod.

Ezzel egymástúl elválánk. És magamba szállék; s kezdém vizsgálni: minémű bizonyításokkal szoktuk állatni, hogy a dücsőült szenteket nem szabad azon kérni, hogy érettünk könyörögjenek? Mivel ostromoljuk egyéb tudományit a pápistáknak? És világosan feltalálám, hogy nincsenek sohult a Szentírásban a római eklézsia vallásival igyenesen ellenkező mondások: hanem csak emberi okoskodásokkal és konzekvenciákkal viaskodunk azok ellen. Azután egynéhány rendbéli tudós prédikátorokkal beszéllettem; és kértem, hogy mutassanak bárcsak egy oly mondást a Szentírásban, mely igyenesen ellenzene valamely pápista vallást. Soha csak egyet sem mutathatának. Hanem arra fakadtak ki, hogy ők dedukálják konzekvenciájokkal, szillogizmusokkal*, emberi okoskodásnak következésivel erősítik tanításokat.

Eszembe vém azért, hogy a sok hiúságos dicsekedések és Szentírás mutogatások csak álorcázások: de voltaképpen semmi tudományokat Szentírással nem bizonyítják, hanem csak emberi okoskodással erősítik a lutheristák és kálvinisták. Azt is meggondolám, mely bizonytalan és csalatkozások alá vettetett az emberi okoskodás. Ezekből azt hozám ki, hogy különben bátorságos nem lehetek annak igazságában, amit okoskodással kihoznak a Szentírásból, hanem ha abban bizonyos lészek, hogy a Prédikátorok csalatkozhatatlanok efféle konzekvenciák és következések csinálgatásában. És mivel ezt a prédikátorok sem hiszik magok felől: azt találám rajta, hogy általkodott vakmerőség nagyobb nem lehet, mintha lelkem üdvösségét és örök boldogságom vesztését imilyen-amolyan prédikátorok konzekvenciájára függesztem.

Ez azért első ok, melyért elébbi vallásomat meg kelle vetnem. Mert noha mindnyájan az újítók azt hirdetik, hogy Semmit azon kívül nem kell hinni, amit Isten a Szentírásban tanított; noha azzal dicsekednek, hogy ők csak az Isten igéjének emberi lelemények rozsdájátúl megtisztíttatott, finom igazságát tanítják: de mindazáltal, épen és teljesen minden vallások és tanítások, mely a pápistákkal ellenkezik, Szentírás kívül való: úgyhogy azokban csak egy sem találtatik az Isten könyvében; hanem mind csak prédikátori találmányok és emberi okoskodásnak bizonytalan konzekvenciáin építtetett vélekedések.

A pápisták dolga nem így vagyon. Mert ők azt hiszik és tanítják, hogy ha szinte írva nincs is némely tudomány a Szentírásban: de ami az apostoli üdőktűl fogva bévétetett a keresztyén világtúl és eklézsiátúl, azt úgy tartozunk hinni, mint hisszük, hogy azok a levelek, melyek Szent Pál neve alatt nálunk vannak, nem olyanok, mint akikrűl maga írja, hogy ő nevére írtak mások is leveleket; hanem ugyan valósággal Szent Pál írási: és hogy ezek oly épen maradtak, amint Szent Pál írta. Azonképpen, ha valamit ki kell a Szentírásból konzekvenciák által hozni: bizonyos mód vagyon a pápistáknál, melyből tudhatni, hogy csalatkozhatatlan az ő konzekvenciájok; tudniillik: mikor az anyaszentegyháznak közönséges ítíleti ezt javallja, mert a Krisztus assecuratio*-ja szerént az ördög ereje és csalárdsága győzedelmet nem vehet az eklézsián, hogy azt hamisságba ejthesse. Tehát amely dolgokat az eklézsia kihoz a Szentírásból, nem lehet azokban hamisság.




Hátra Kezdőlap Előre