Mind a lutherista s mind a kálvinista tanítók egyező értelemmel hiszik és hirdetik, hogy a pápista hitben, sőt a barátok állapatjában szent emberek voltak. Nemcsak Luther+ Márton (Lib. De Votis Monasticis*); hanem az Augustai Confessiónak Apologiája,* melyre esküsznek a luther prédikátorok, egynéhány helyen szentnek nevezi Szent Ferencet+, ezeknek a mostani fatalpú barátoknak Isten után apját, és szerzetes állapatjok rendelőjét. Hasonlóképpen Bernárdot és Domonkost, barátokat és új barátszerzeteknek indítóit; szenteknek nevezi ugyanazon Augustai Confessiónak Apologiája, melyet Liber Concordiae*-ban foglaltak. Calvinus+ is szentnek nevezi Bernárd barátot. Ezeknek nyomdokiba lépik a wittenbergai superattendens, Fridericus Balduinus+, a Magyar Kalaúz ellen írt könyvében, és nyilván vallja, hogy a pápista hitben sok szentek voltak, és hogy ő nem meri kárhoztatni a pápistaságban élt régi eleit: Multos vere sanctos fuisse in papatu, facile concedimus. Majores nostri vixerunt in regno Antichristi, quos damnare volumus.* És azt soha csak egy lutherista vagy kálvinista tanító sem merte mondani, hogy az apostolok idejétűl fogva Luther+ Mártonig mind elkárhoztak, kik a pápához hallgattak. Nem is fér egybe az Istennek sok nyilvánvaló igíretivel, hogy a Krisztus tagjai és anyaszentegyházának fiai, ennyi sok esztendők forgásában, teljességgel kigyomláltattak, és elfogyatva lettek volna. Mennyország kapuja bététetvén, hogy senki sem üdvözült volna, mindannyi sok száz esztendők folyásában, melyekben a pápához hallgattak, akik keresztyén nevet viseltek, és a római eklézsiátúl vévén sacramentomokat, azzal egy isteni szolgálatot gyakorlottak, annak engedelmessége alatt éltenek.
Így lévén azért, hogy a régi jámbor eleink a pápista vallásban üdvözültek, és a barátok szentek voltak: nem valami gyanakodó vélekedéssel, hanem tapasztalható igazságnak erejével, két dolog következik ebből.
Első: Hogy amely vallásban és baráti állapatban szentek lehettek és üdvözülhettek a régiek; bátorságos, hogy abban mi is szentek lehetünk és üdvözülhetünk; ha erkölcsünk megfelel vallásunknak. Mert nagyobb kegyetlenség és rettenetesb személyválogatás annál nem lehetne, mintha az Úristen azért a hitért minket kárhoztatna, melyben eleinket szentségre és mennyei boldogságra magasztalta:
Másik: Hogyha a pápista hitben valaki szent volt és üdvözült: bizonyos, hogy igaz a pápista hit, és azonkívül senki szent nem lehet, senki nem üdvözülhet, senki igaz hitet nem követhet, mert Isten szava amaz: Sine Fide impossibile est placere Deo; Igaz hit nélkül lehetetlen, hogy valaki kedves légyen Istennél. Mert justus ex fide vivit; az igazak lelki élete hit nélkül nincsen. És Qui non crediderit, condemnabitur; aki igaz hiti nélkül vagyon, elkárhozik. Tehát lehetetlen, hogy szent légyen és üdvözüljön egyéb, hanem akinek igaz hiti vagyon: Tehát igaz hitben voltak: Szent Ferenc+, Szent Bernárd, Szent Domonkos barátok; mivel szentek, azaz Isten előtt kedvesek voltak.
Azonképpen Isten szava az, hogy miképpen egy Istennél, egy Keresztségnél több nincsen: úgy egy igaz hitnél több nem lehet. Ha azért a pápista hit igaz hit volt, minthogy annak kellett lenni, ha őbenne szent voltak: bizonyos, hogy annál több igaz hit nem lehet.
Ez a gondolkodás úgy meggyőzte elmémet, hogy pápista hitnek követésében semmi tartózkodásom ne lehetett. Mert azt én bolondnak ítílem, valaki az örök üdvösség dolgában elhagyja a bizonyost a bizonytalanért, és bátorságosb utat nem követ. Bizonyosb pedig és bátorságosb abban a hitben lenni, melyben mindnyájan vallják, hogy szent és Isten előtt kedves lehet üdvösségre juthat ember; hogysem azt követni, amirűl sokan elhiszik, hogy veszedelemre viszen. Mi és velünk a lutheristák, azt hisszük, hogy a kálvinista vallásban nem üdvözül, hanem örök kárhozatra jut ember. A kálvinisták, velünk egyetemben, ugyanazont mondják a lutheristák állapatjárul. De velünk egyetemben a lutheristák és kálvinisták hiszik, hogy üdvözültek sokan; pápista vallásban. Micsoda vakság tehát elhagyni a bizonyost a bizonytalanért?!
Némelyek, szelídséget akarván mutatni, azt mondják hogy ők senkit nem ítílnek, nem kárhoztatnak: sőt elhiszik, hogy mind lutherista, pápista, kálvinista üdvözülhet, ha tekéletes életet visel Isten előtt. De aki ezt elhiszi, elsőben a Szentírással ellenkezik, mely csak egy üdvösséges hitet ismér. Másodszor oktalanul cselekszik ha így is a bátorságosb utat nem követi és pápistává nem lészen; mert a maga hiti szerént is üdvözülhet a pápista hitben. Azért ha ezt követi, nem eshetik üdvösségének elvételébe. Ha pedig egy hiten kívül senki nem üdvözül minthogy ez Isten szava: maga vélekedésének kockájára veti örök üdvösségének elvesztését, valaki a bátorságosb utat nem követi.
Ezt, az én lelkem indító okot, egy tudós prédikátor eleibe támasztám nemrégen; ki azt mondá, hogy ő sem hiszi, hogy Isten az emberi nemzetet úgy elhagyta volna, hogy Luther+ előtt egynéhány száz esztendők folytában, a pápa országlása alatt, senki üdvösségre nem jutott volna. De akik akkor üdvözültek, noha külsőképpen a pápista gyölekezethez hallgattak, belsőképpen az Istennek láthatatlan eklézsiájában voltanak, és abban üdvözültek.
Erre a választ készen tartván, azt mondám: Először: Olvastam én is a Bibliát, a régi szentatyák írásit is tekintettem; de nem említem, hogy nevezetit találtam volna ezekben az invisibilis ecclesiának*, hanem az új hittel ezt az új nevet ti találtátok. Úgy tetszik az Ótestamentomban, ha nem többször, negyvennyolcszor; az Újtestamentomban száztizenegyszer olvastam az eklézsia nevét; de sohult nem jelent láthatatlan sokaságot. Sőt mindenütt oly gyölekezetet jegyez, mellyel szólhatunk, melytűl tanulhatunk; Dic Ecclesiae,* melyet Krisztus püspökök igazgatására és gondviselésére bízott; Posuit Episcopos regere Ecclesiam Dei:* melyben egyebekkel együtt társalkodhatunk; conversari in Ecclesia.* Ki szólhat azzal, vagy ki igazgathatja azt, ami láthatatlan. Ennek felette, az Apostoli Cselekedetben, a Szent János Látásában sokszor említtetik emez vagy amaz városban lévő eklézsia: és mindenik láthatónak mutattatik. Ha azért a rész szerént való eklézsiák láthatók voltak: hogy lehetett az egész eklézsia láthatatlan? Végezetre: senki azt nem tagadhatja, hogy az apostolok idétt látható gyölekezet volt a hívek eklézsiája. Tehát a Szentírásból tudjuk az eklézsiának láthatóságát. Hogy pedig azután láthatatlanná változott, sohult nem olvassuk. sőt mivel Krisztus nem egynéhány esztendőkre, hanem maradandó formával rendelte, hogy az eklézsiának megmondhassuk bántásunkat; ahogy az eklézsia püspökök által igazgattassék (mert ugyanis mindezekre nagyobb szükség vagyon az apostolok halála után, hogysem ő éltekben), következik, hogy az eklézsiának láthatósága világ végéig tart.
Másodszor: Hogy Krisztusnak e földön nem volt és nincsen, nem is lészen világ végéig láthatatlan eklézsiája, nyilván mutatja a Szentírás: I. Mert Szent Pál írja, hogy a hit hallásból vagyon, a hallás Isten igéjének prédikálásából, a prédikálás Istentűl küldetett tanítók által. Tehát valahol igaz hit vagyon, ott az Isten igéjének prédikálása és lelkipásztorok szolgálatja vagyon. A Krisztus eklézsiájában igaz hit vagyon, mert ha az nem volna, ördög barlangja, nem Krisztus nyája volna. Tehát a Krisztus eklézsiájában Isten igéjének prédikálása és igaz tanítók szolgálatja vagyon. Valamely gyölekezetben pedig ezek vannak, az láthatatlan nem lehet. Mert akik prédikálnak és akik hallgatják a prédikálást; azok egymástúl elrejtve nem lehetnek.
Hasonlóképpen: Keresztség nélkül nem lehet keresztyénség: ahol pedig keresztség szolgáltatik, ott látható gyölekezetek vagyon azoknak, akik keresztelnek és kereszteltetnek.
Végezetre: Az úrvacsorának szolgáltatása mindaddig tart az eklézsiában, míg el nem jő Krisztus, Mortem Domini annuntiabitis donec veniat:* tehát mindaddig látható lészen.
II. Mert a Krisztus eklézsiája Krisztus teste (Ephes [Ad Ephesios – Pál apostol levele az efezusiaknak (Ef) – a szerk.] I. v. 22., 23.). Ez pedig a test nem egy tag, úgymond Szent Pál, hanem sok különböző tagoknak egyezségéből áll. Tehát csak ott lehet a Krisztus eklézsiája, ahol sok különböző tagoknak egyezése vagyon. Valahol pedig sok különböző tagok egyeznek, lehetetlen, hogy az a sokaság láthatatlan légyen.
III. Azt írja Szent Pál, hogy a különböző tagoknak különböző tiszti, hivatalja és szolgálatja vagyon az eklézsiában. Némelyek pásztorok és tanítók, kik mindaddig építik és a hamisságtúl oltalmazzák az eklézsiát, míg Krisztus eleibe jutunk. Lehetetlen, hogy az a gyölekezet láthatatlan légyen, melyben a községet tanítják, őrzik, oltalmazzák a hamisságtúl, hanem ha azt ítíled, hogy a juhász oly juhokat őrizhet, melyeket nem láthat.
IV. Az ellenkezők egyenlőül* tanítják mindnyájan, hogy a Krisztus eklézsiája nem egyéb, hanem oly gyölekezet, melyben az Isten igéje igazán taníttatik, a sacramentomok tisztán szolgáltatnak. Ez ha úgy vagyon, lehetetlen, hogy a Krisztus eklézsiája láthatatlan légyen: mert ahol az Isten igéje taníttatik, keresztség és úrvacsora szolgáltatik, láthatóságnak kell ott lenni.
Harmadszor: Ha a pápistaság hamis bálványozás volt (amint vítatjátok), ne hidd, hogy igaz hitű és nem képmutató s hitáruló volt az a lutheránus, aki a pápa birodalma alatt szintén úgy viselte magát, mint a több pápisták. Mert ha a pápisták sacramentomival élt, azoknak tanítását hallgatta és minden isteni szolgálatját gyakorlotta: noha belsőképpen mást javallott; szinte olyan volt, mintha most valamely lutheránus török közé menne, megmetszetné magát, és mindenben a Mahomet törvényéhez alkalmaztatná isteni szolgálatját, religióját. Efféle képmutatók Krisztus előtt utálatosok. Mert aki emberek előtt szégyenli az igazságot, megtagadja azt Krisztus az Atya előtt. És aki szűvel hiszen, ha üdvözülni akar: Ore fit confessio ad salutem, szájjal is vallást kell az igazságrúl tenni.
Mindezeket azért megfontolván, megerősödöm abban, hogy ha bátorságosan akarom üdvösségem dolgát rendelni, ki kell költöznöm a Luther+ és Calvinus+ aklából és a Szent Péter hajójába kell mennem.