Panaszolkodik azon Balduinus+, hogy az ő bizonyításokat csak gyengédeden, és amint akarom, úgy állatom elő. De ő sem ád új erőt bizonyságinak: és az olvasó ítíletire hagyom, ha erejében nem említem az ellenkezők bizonyságit.
I. Megengedem, hogy a Szentírás két helyt említ: de olyant, melyben örökké kell maradni. Erre Balduinus+ azt írja: Est Mera Petitio principii.* Maga a dielektikusoknál, nem aki felel, hanem aki bizonyít, Petit principium.*
II. Az is bár úgy légyen, hogy Lázár és a Krisztussal feszíttetett penitenciatartó lator, igyenesen Isten színének látására jutottak: Abból nem következik, hogy minden embernek hasonlóképpen lészen dolga. Mert mi sem tagadjuk, hogy sokan purgatóriom nélkül dicsőségben vitetnek. Hazud pedig abban Balduinus; hogy én, a Krisztus mellé feszíttetett latrot, mindjárt az égben, és nem a limbusban vitetettnek írtam. Mert paradicsomban, azaz boldog állapotban, Isten színének látásában volt, a Krisztus ígíreti szerént, halálának napján; noha Krisztusnak mennybemenetele előtt mennybe nem vitetett: hanem amint a mennyei angyalok paradicsomban, azaz mennyei boldogságban vannak, mikor itt e földön közöttünk forognak is: úgy az Isten színének látásával boldog volt az a lator is; noha mennybe nem vitetett Krisztus Urunk mennybemenetele előtt.
III. Szent Jánosnál azt kiáltja az angyal; hogy mostantúl fogva megnyugosznak munkájoktúl, akik Istenben megholtak. De először: Némelyek a munkán értik a világi gondos foglalatoskodásokat, törődéseket, testi fáradságokat, melyektűl megnyugosznak a halottak. Ebből semmi színnel nem következik a purgatóriom romlása. Másodszor: Némelyek a másvilági teljes nyugodalomrúl magyarázzák az angyal szavát. De csak az igen tekéletes emberekrűl vagy mártírokrúl értik, kik tisztulás nélkül, igyenesen mennyországban vitetnek. Mert hogy efféle tekéletes szentekrűl légyen a szó, kimutatják amaz igék: Qui custodiunt mandata Dei, et fidem Jesu: Beati mortui, qui in Domino moriuntur.* Végezetre némelyek azt írják; hogy ott, az utolsó ítéletnek idejérűl vagyon szó: és minekutána azt mondotta volna Szent János, hogy akik imádták a Bestiát, pokolra vettetnek: úgy kiáltja az igazakrúl az angyal; A modo quiescant, immár nyugodjanak. Balduinus+ erre semmit nem mond feleletre méltót.
IV. Újítja azt Balduinus+, amit elébb is mondott nemegyszer; hogy az igazak csapási és világi nyomorúsági. Plagae et calamitates,* nem büntetések. De errűl elébb szólánk.
V. Szent Ágoston+ sokszor ostromolja és rontja a Pelágius tévelygését: ki azt alította; hogy amely kisdedek keresztség nélkül meghalnak eredendő bűnben, azok mennyországban nem mennek; de pokolra sem vettetnek; hanem másutt, valami harmadik helyen maradnak. A Szent Ágoston+ erősen állatja; hogy mennyországon és poklon kívül harmad hely nincsen, ahol ember örökké maradjon. De azért soha azt Szent Ágoston+ nem mondotta, hogy ideig tartó hely nincsen, melyben némelyek szenvednek, sőt minden írásiban, gyakran és állhatatosan vallotta a purgatóriomot. Azért nem régen hallók Balduinustúl, hogy Szent Ágoston+ a purgatóriomot nyilván tanította.