Ím, halljátok, Édes Magyarim, mint felelnek a mi írásinkra az új hitfaragók: nem a köz tudatlanok pedig, hanem az egész lutheristaságnak színe és eleje: a Wittenbergai Akadémia, és fő superattendense. Hamisság, költés, csúfolás, szitok, csavargás, hiúság minden feleletek. Nincs is egyéb módjok, az igazságnak fojtóson nyakokba vetett idegének oldozgatásában. Mert ha az agyok veleje mind füstben mégyen is a nagy elmélkedésben: de soha a Szentírásban csak egy cikkelyt sem találnak azokban, amiket ellenünk vitatnak.
Azért ne menjetek, Édes Magyarim, oktalanul, mint a szarvon kötött marha, az örök kárhozatnak mészárszékibe! Ne higgyetek vakul a nyelves prédikátoroknak; nyissátok fel szemeteket; lelketekre vigyázzatok: mert bizony veremre visznek benneteket az új tanítók!
Adja a mennynek, földnek teremtő Istene, a közbenjáró Krisztus Jézus érdeméért, hogy mindnyájan egy akolban, egy hitben és vallásban szolgáljunk ő szent felségének! Ámen.