Minekelőtte az első hazugságrúl szól Balduinus+, azon törődik, amit a palatinális kálvinisták írásából előhoztam. De én védő nem lészek közöttük. Nem bánom; hazudtolják egymást, és mind a két részen maradjon a hazug név. Embertelenül reám fogja; hogy magam vallom, hogy szitkos gyalázatokkal megtöltöttem könyvemet. Ezt én nem mondottam: nem is szitokkal, hanem igazsággal rontottam az Augustai Confessiót. Azért oly igaz ez, minthogy a luther hit mindenkor prédikáltatott e világon; noha ideig a pápista tévelygésektűl elnyomatott. Ha ideig elnyomatott: tehát nem mindenkor prédikáltatott. Ha elnyomatott: tehát nem az a hit volt, melyet a pokol kapuja meg nem győzhet. Ha pedig mindenkor prédikáltatott: miért nem mutatnak egy falu, melyben Luther+ előtt prédikáltatott az Augustai Confessiónak tudománya? Egy embert, aki ezt hitte és hirdette volna?!
Első és sokszor újított hazugsága az Augustai Confessiónak; hogy a pápisták az igazulást és bűnbocsánata magok cselekedetinek érdeméből várják. Mert a pápisták közönséges confessiója a Tridentomi Gyölekezet, szórúl szóra így tanítja: Soha a bűnök meg nem bocsáttatnak különben, hanem ingyen, Isten irgalmából, Krisztusért. Azért mondatunk ingyen igazulni: mert sem hit, sem cselekedet nem érdemli az igazulás ajándékát. Érdemlő oka az igazulásnak a Krisztus Jézus. Ím, hallod, hogy ingyen, ajándékon, Isten irgalmából Krisztus érdeméből adatik az igazulás, és hogy ezt semmi cselekedettel nem érdemeljük. Balduinus+ is felírta, hogy ez a Tridentomi Vallás. Azért ha Balduinus+ igaz ember volna, ha versengésre nem vetemedett volna, örülni kellene, hogy igazat vallunk. De nem azt míveli: hanem izzad, morog, kiált, mindenfelé kap, hogy fügelevelet kapjon, mellyel fedezze nyilvánvaló hazugságát confessiójának. Erővel reánk fogja, hogy nem azt hisszük, amit mondunk: és a saxoniai ser füstiben szédeleg vén feje, nem értheti a mi tanításunkat. Privatus emberek szavait is emlegeti; azt alítván, hogy valaki valamit írt, az mind közönséges tudomány, és azt tartozunk oltalmazni. Sommában: Három dologból akarja állatni, hogy igazat mondott az Augustai Confessió; és hogy mi nem azt hisszük, amit ír a Tridentomi Conciliom.
Először azt mondja, hogy Durandus, Bellarminus+ és egyebek, az igazuláshoz való készületet nevezik Meritum congrui-nak. Ebből ki nem sül, hogy a pápista hit szerént, cselekedettel érdemeljük az igazulást. Mert egy az, hogy sem akiket Balduinus+ nevez, sem senki más katolikus doktor azt nem írja, hogy Meritum condigni, méltó érdem lehessen emberben az igazulásra. És a Kalaúz-ban feljegyzettem, hogy a Meritum congrui-rúl való tudomány, nem közönséges vallás, nem bizonyos tudomány; némelyek iskolai vélekedése, melyet sokan ellenzenek. Más az; hogy akik így szólottak, ezt az érdemet nem tulajdon és valóságos méltó érdemnek nevezik: hanem mint a képet, írott embernek szoktuk mondani, cum addito diminuente:* úgy az ilyen érdemet, illendő érdemnek nevezik, mert csak olyan érdem ez, mint a szépen kérő koldusrúl szoktuk mondani, hogy megérdemli az alamizsnát: noha nem úgy érdemli, mint aki szegődésből kapálta szőlődet.
Másodszor azt forgatja Balduinus+, hogy a pápista hit szerént, imádsággal, alamizsnával készül ember a bűnbocsánathoz: tehát nemcsak a Krisztus érdeméből bocsáttatik a bőn. Cornelius+ imádsággal és alamizsnával készítteték az igazuláshoz: de ezzel nem érdemlette az igazulást. Noha azért csak Krisztus érdemli igazulásunkat: de azt Balduinus+ sem tagadja, hogy ez a Krisztus érdemének gyümölcse nem száll azokra, akik semmit nem mívelnek, hanem azokra, akik hisznek, és bűnökből kitérnek.
Harmadszor azt beszéli Balduinus+, hogy a pápista hitű szerént érdemli ember az igazságnak és boldogság koronájának öregbülését. Ez-é – úgymond –, ingyen venni a bűn bocsánatját? Hiszen vakság ez, hogy választást nem tud tenni a wittenbergai superintendens az első igazulás és az igazságban való nevekedés között! A bűn bocsánatját és az igazulást, emberi érdem alá nem vetjük: de aki igaz, jobban igazulhat, a Szentlélek Isten segítségéből, istenes életet viselvén.
Ez veleje a Balduinus+ feleletinek; noha sok kerülő szókkal takargatja ezeket, hogy semmit nem mondván, láttassék valamit mondani. De semmi festékkel nem fedezheti az Augustai Confessió hazugságát. Azért ha Istentűl nem származhatik a hazugság; bizonyos, hogy az Augustai Confessió nem Istentűl, hanem a hazugság atyjátúl eredett.
Második hazugság; hogy hamisan vádoltatnak a lutheristák, a misének elhagyásával: mert megtartják szokott ceremóniákkal; attúl megválva, hogy német énekeket elegyítnek közibe. Ez is nyilvánvaló hazugság. Mert ha a misén azt értik, amit Balduinus+ mond, tudniillik a lutherista mód szerént való úrvacsora szolgáltatást; hazugul mondja a confessió, hogy ennek elhagyásával vádoljuk őket, mert ennek elhagyásával senki nem vádolhatta őket, mivel igen nyilván vagyon cselekedetek: Ha pedig a misén érti a pápista hit szerént való isteni szolgálatot; hazugul írja, hogy ezt ők el nem hagyták. Az sem igaz, hogy a misében Usitatas Ceremonias, a szokott ceremóniákat megtartják; praeterquam quod, attul válva, hogy német énekeket mondanak, mert az Elevatiót*, a Cánont és több szokott részeit a misének elhagyták.
Harmadik hazugság; hogy a pápista hit szerént Krisztus eleget tett az eredendő bűnért: de a több halálos és bocsátandó bűnök, a mise által bocsáttatnak meg, az ember szűvének jóindulatja nélkül: és amit Balduinus+ szól a szakramentomokrúl, közönségesen, ne quidem bonum motum cordis requiri.* Ez sem igaz: azért Balduinus+ ezt hazugsággal oltalmazza: I. Azt írja, hogy én hazugságnak mondottam, hogy a misében elevenekért és holtakért áldozik a pap. Ezt én soha hazugságnak nem mondottam, mert ez merő igazság: hanem azt mondottam hazugságnak, amit a Confessió ír; hogy közönséges vélekedés az, hogy a mise elvégzi bűnét eleveneknek és holtaknak, minden jóindulat nélkül. Ezt bezzeg hazugul fogják reánk. II. Azt hazudja; hogy noha mondjuk, hogy Krisztus minden bűnért eleget tett, de különben hiszünk. Isten ám Balduinus+, aki szívünket látja. III. Hazud abban is; hogy Tamás doktor tanítja: Christum pro originali peccato tantum satisfecisse, hogy csak az eredendő bűnért tett eleget Krisztus: mert sem ő, sem senki egyéb ezt nem tanítja. És amely szavait Szent Tamásnak előhozza Balduinus+, abban sincs ama TANTUM. IV. Hazugul írja; hogy Bellarminus+ és a Tridentomi Conciliom tanítása szerént: A mise letörli az elevenek és holtak bűnét. Mert noha tanítjuk, hogy a mise által Istentűl sok üdvösséges jókat és megtérésre való segítséget nyerhetünk; de hogy a mise törlené le a bűnt, nem tanítjuk, hanemha csak olyan formán akarnánk szólani, amint Szent János írja, hogy ember megszenteli magát. Amely katolikus doktorok írásit előhozza Balduinus+, azok is csak eszerént magyarázzák a misének hasznát; amint Balduinus+ ő maga ilyen szókkal előhozza: Veniam impetrat; hoc est, gratiam contritionis.* De errűl majd többet szóljunk! Nemhogy mentené azért Balduinus+ a confessió hazugságát, de hazugsággal öntözi, hogy szaporodjék.
Negyedik hazugság; hogy Szent Gergely+ előtt emlékezetben nem volt a lassú és nem közönséges mise. Balduinus+ erre azt írja, hogy ők a privata missa*-n azt értik, amely solitarie*, magán mondatik, a község részesülése nélkül. Hogy pedig ilyen mise nem volt Szent Gergely+ előtt, azzal bizonyítja: mert egyházi végezés az, hogy bűnhődjék, aki jelen vagyon az áldozaton, és nem communikál. De nem így vagyon: mert amint azt az egyházi végezést magyarázza a glossza, amely pap megszenteli az Urat, arrúl szól Calixtus+, hogy tartozik communikálni. Sóter pápa+ sem egyébért parancsolja, hogy jelen legyen valaki, mikor a pap misét mond, hanem hogy ha mi nyavalyája történnék a papnak, légyen segítsége; és hogy légyen, aki felelhessen a papnak.
Bizonyos dolgokat írtam a Kalaúz-ban a szentatyák könyveiből; melyekkel megmutattam, hogy templom kívül, privata domus,* házakban is miséket mondottak: és hogy egy templomban, nemcsak egy közönséges misét, hanem több lassú miséket szolgáltak. Kire nézve nem csak egy oltár volt egy templomban, amint kellett volna lenni, ha egy közönséges misénél többet egyszersmind nem mondhattak. Ezekre Balduinus+ azt írja, hogy nem tudja, ha beszédek-é vagy históriák, amiket a régi atyák írásiból előhozok. De végre meggondolván, minémű böcsületes, szent emberek szavait említettem, azt írja, hogy suo loco relinquit, mind helyén hagyja azokat. És így itt is, hosszú fecsegésivel, meg nem mutathatná igazságát a confessió szavának.
Ötödik hazugság; hogy a házasságra a természet és az Isten törvénye kötelez. És hogy a pápisták kényszerítik az ifjakat fogadástételre, minekelőtte ítíletet tehessenek, a fogadásrúl. Nem tagadja Balduinus+, hogy nincs az Isten könyvében oly törvény, mely mindeneket házasságra kötelezzen. Azért írja, nem egy helyen, hogy őközöttök is vannak, kik egyházi hivatalt házasság nélkül viselnek: mert senki a házasságra általában nem köteles. Azt is megvallja, hogy a Tridentomi Conciliom parancsolatja szerént sem erővel, sem tizenhat esztendő előtt nem szabad professiót tétetni. De azt adja hozzá; hogy tizenhat esztendős nem tudhatja a tiszta életnek terhét. Nagy dolog, hogy tizenhat esztendős leány férjhez mehet, gyermeket szülhet, és annyi esze nincsen, hogy ítíletet tehessen a szüzességrűl.
Hatodik hazugság; hogy Szent Ágoston+ idétt a klastromok, szabad iskolák voltak. És Joviniánus előtt a papok, barátok nem köteleztettek a házasságtalan életre. Ezek ellen Szent Ágostonnak+ világos szavait leírtam a Kalaúz-ban. Balduinus+ azt feleli: I. Hogy a Psalmusokra írt magyarázat nem Szent Ágostoné+, mert Possidius sem emlékezik arrúl. Ez nem igaz: mert amint Bellarminus+ igazán írta, Possidius in Indiculo* emlékezik errűl az írásrúl; és mindnyájan egyeznek abban, hogy az a könyv Szent Ágostoné+: Nemcsak a zsoltár magyarázatját pedig, hanem egyéb könyveit is említettem Szent Ágostonnak+, melyekben sokszor ína, hogy kik fogadást tettek, nem szabad azután házasodni. II. Azt írja Balduinus; hogy Szent Ágoston+, facultatem dedit exeundi e monasterio; megengedte, hogy kimehessenek a klastromból: mert Possidius írja, hogy az ő klastromából püspökségre és egyéb egyházi tisztre bocsátotta az Isten szolgáit. Mai napon is, a barátok klastromiból püspökségre és plébániákra sokakat bocsátanak; de ezzel a klastromok fogadás nélkül való szabados kollégiomokká nem válnak. III. Azt írja; hogy Szent Ágoston+ semmit nem tudott a klastromi fogadásrúl; és nem arrúl szól, hanem de proposito spontaneo,* a jó szándékrúl, mélynek megtartását javallja; de nem kárhoztatja, aki meg nem állja. Ennek hamisítására egyéb nem kell, hanem a Szent Ágoston+ szavainak olvasása, melyeket előhoztam a Kalaúz-ban. Mert azt mondja; hogy ha az apáca férjhez mégyen, Christi adultera, Krisztus házassága rontója; és elkárhozik, mivel hitit megszegte. Ha a frater a klastromban fogadást tett, mennyországba nem mehet, elhagyván a klastromot. Ezeket és több hasonló dolgokat feljegyzettem Szent Ágostonból+; melyek Balduinust hazugságban hagyják, confessiójával egyetemben.
Szent Basilius+ írja, hogy akik Istennek szüzességeket profiteálták, ígírték, ha megcsalatnak a testi gyönyörűségtűl; fajtalan vétkeket a házasság tisztességes nevével fedezik. Erre Balduinus+ azt írja, hogy azon a helyen emlékezet nincs a szüzesség fogadásárúl. Ítílje meg, aki nem bolond, ha nincs-é arrúl emlékezet ezekben a szókban: Cum Domino Virgisitatem professae sint.*
Hetedik hazugság; hogy Szent Ágoston+ és Cypriánus a szüzesség fogadása után való házasságot megengedték. A Kalaúz-ban megmutattam, hogy a szentatyák megválasztják a professiót és propósitomot; a fogadást és szándékozást. Azokrúl, akik professiót, fogadást tettek; nyilván írják, hogy kárhoznak; és az ő esetek, nagyobb a házasságtörésnél. Azoknak pedig, kik csak szándékoztak és igyekezetben voltak, megengedik a házasságot. Ezt magok szavaival erősítettem. Balduinus+ azt feleli; hogy ezzel szavait Szent Ágostonnak+ előhozza a confessió, azok ő szavai: és ezzel a hazugságtúl megmenekedik. De nem úgy vagyon. Mert a confessió azt hazudja, hogy Szent Ágoston+ azoknak házasságát hagyja helyén, kik votis violatores, fogadások szegői. Maga Szent Ágoston+ ezekrűl azt írja; hogy kárhoznak, ha fogadásokat megszegik. Azért Szent Ágoston+ csak azokrúl szól a confessióban előhozott helyen, kik szándékoztak, noha még fogadást nem tettek, mert ezek most is a novitiatusból* kimehetnek, és házasodhatnak.
Nyolcadik hazugság, hogy a pápistaságban a hitrűl és Krisztus érdemérűl emlékezet sem volt: hanem csak a cselekedetrűl. Szent Tamás Aquinas szavait előhozván, ennek hamisságát megmutattam. Erre Balduinus+ elsőben azt írja; hogy igaz a confessió szava: mert a pápisták azt tanították, hogy a szakramentomok hit nélkül igazítnak: Máriának tulajdonították a mi váltságunkat. Ezek káromkodó hazugságok: mert semmit effélét a római eklézsia nem tanított. Ha ki valamit helytelenül szólott, ő lássa mit mondott; mi csak a közönséges vallást oltalmazzuk. Azután azt írja Balduinus; hogy a hitet a pápisták is emlegették: de oly hitet; mely közönségesen vészi minden szavát Istennek. Bezzeg ilyen a mi hitünk; mindenre kiterjed, valamit Isten mondott. Ám lássa Balduinus+, ha a luther hit nem vészi minden szavát Istennek. Ama bolond persuasiót* pedig, mellyel minden lutherista maga üdvösségét hiszi, másutt megrázogatjuk; nincs itt annak helye.
Kilencedik hazugság: A pápista papok arra esküsznek, hogy az evangéliomnak tiszta tanítását nem hirdetik: Ilyen esküvést sehult nem mutathat Balduinus+: hanem azt írja; hogy ők az evangéliomi tanításon a magok vallását értik. Én sem hazuttolnám a confessiót, ha csak azt írná, hogy mi a lutherista vallást nem tanítjuk: de hogy mi az evangéliom tanítása ellen esküszünk; azt igazán mondom hazugságnak, mert én csak arra nézek, amit a szó magában foglal.
Tizedik hazugság, hogy a gyónásban minden bűnt elő kell számlálni: és meg nem bocsáttatik, ami elő nem számláltatik. Balduinus+ ezt azzal toldja; hogy a Tridentomi Conciliom minden halálos bűnök számlálását kívánja. De ez is hazugság: mert amint elébb hallók, maga Balduinus+ vallja, hogy mi a gyónásban csak azok a halálos bűnök számlálását kívánjuk, melyek embernek eszébe jutnak.
Tizenegyedik hazugság; hogy a lutherista tanításban semmi újság nincsen; semmiben nem ellenkeznek a Catholica Ecclesiával, sem a rómaival, amennyire ez a régiek írásiból ismérszik. Erre Balduinus+ azt feleli, amit elébb is egynéhányszor; hogy aminémű volt Szent Ágoston+, Ambrus+, Jerónimus idétt a római eklézsia, attúl nem különböznek. De megmutattuk immár, hogy attúl a római eklézsiátúl különböznek, mely Szent Ágoston+ idétt volt; és hogy teljességesen újság a lutherség. Ennek felette akarnám tudni, melyik volt az a Catholica Ecclesia, melytűl írja a confessió, hogy ők nem különböznek a hit dolgaiban, csak hagyjon el valami kevés új abususokat, melyek a kánonok ellen vannak? Volt-é más valamely gyölekezet, a rómain kívül, mely akkor Catholici, Közönséges Ecclesia nevet viselt vagy érdemlett, melynek újonnan gondolt abususit elhagyni kívánták?
A több hazugságokat nem szükség egyenként előhozni: mert egy az, hogy Balduinus+ a Corpus Doctrinae-t nem isméri Symbolicusnak, hitekhez tartozó írásnak. Más az; hogy a nyilvánvaló hazugságokat, csak hazugsággal hálólja. Azért ugyan szórja reánk a hazugságokat: mert azt írja, hogy a pápa a maga végezését Szentírásnak mondja, száz kurvát enged a papnak, csak meg ne házasodjék. Az eretnekeknek tett fogadást, tanítja, hogy meg nem kell tartani. Hirdeti azt is, hogy a házas állapatban, Isten kedvében ember nem lehet. Aki feleségével hál; azt a templomba nem bocsátják, hanemha elébb vízben megmosódik. Ezekhez hasonló számtalan bolond beszédekkel akarja mentegetni Balduinus+ a lutherista hazugságokat, melyeket nem is méltó előhozni.