Mivel az apostoli kézírások elvesztek, és csak más kézzel íratott könyvekkel élünk; méltó kérdés: Honnan lehetünk bizonyosok, hogy fogyatkozás, változás, hamisítás nélkül írták ki a mostani könyveket? És mint tudhatjuk, melyik fordítása bizonyos a Szentírásnak?
Elsőben: Azt írja Balduinus; hogy csak egy fordítása sem lehet a Bibliának, melyben tévelygések nem volnának: azért a lutheristák fordítási közül egy sincs elégséges, és egy fordításhoz sem köteleztetünk; hanem csak a zsidó és görög bötű bizonyos: Scimus, nullam dari posse Versionem, in qua non aliqui relicti sini errores. Fatentur nostri, nullam versionem, etiam nostrorum hominum, sufficientem esse. Ad nullam versionem, ob infinitam illam varietatem, alligari potest Ecclesia.* Ebből világosan következik, hogy semmi bizonyost nem hihetnek a Szentírásból a lutheristák. Mert a vétkes, elégtelen, és bizonytalan fordításokból bizonyost nem vehetünk: és ha azoknak hiszünk, meg kell csalatnunk. A zsidó és görög bötűből, annál inkább bizonyost nem tudhatunk: mert egy az, hogy ezeket a nyelveket kevesen tudják: más az, hogy akárki mely tudós légyen is ezekben a nyelvekben, de ha dari non potest,* nem lehet, és ennyi tudós emberek fáradozása után ezideig nem volt oly fordítás ezekből a nyelvekből, mely bizonyos lehessen: bolondság nékem vagy néked, akárki légy, azt reménlenünk, hogy mi azokból a nyelvekből bátorságost vehessünk. És így kételkedéssel, bizonytalansággal megrakodván a lutheristaság, arra jut, amit Luther+ monda; hogy ők a Szentírást nem nagyobbra böcsülik, mint Terentiust+ vagy más világi autort. Mely mondást említvén Balduinus+, nagyot hazud. Mert azt írja; hogy panaszkodik azon Luther+, hogy a világ csak úgy böcsüli a Szentírást, mint Terentiust+: de nem mondja, hogy valaki a lutheránusok közül csak így böcsüli a Szentírást. Maga Luther+, magárúl és követőirűl szól: Nos, qui Evangelii veritatem lactamus, nihilo pluris illam, quam Terentii sententiam aestimamus.*
Másodszor: Aminémű hamisságát említettem Luthernek+ a bibliafordításban, mentegetni akarja Balduinus+. És azt írja; hogy a Szent János leveléből azért hagyta ki az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek emlékezetit: mert amely görög könyvvel élt, abban nem találta. Ezt maga gondolta Balduinus+: de nem elég mentség, mert meg kellett volna tekinteni a több könyveket; és az egész keresztyénségnek tekéllett egyezését nem kellett volna egy vétkes könyvért hátravetni.
Hogy Isaiásnál isteni nevét Krisztus urunknak kihagyta Luther+, és hatalmast írt helyében; nem mentődik, hanem vádoltatik azzal, amit Balduinus+ ír, hogy más könyvében az Isaiás mondásában megtartotta az isteni nevet; sőt a zsidó szónak tulajdonságából bizonyította, hogy ha másutt hatalmast jegyez is a zsidó szó EL: de Isaiásnál Istent jegyez. Ha ezt tudta Luther+, miért hogy az Isaiás textusában nem így fordította ezt a szót?
Megengedi Balduinus+, hogy a Rómabéliekhez írt levélben magátúl adta Luther+ a Sola*, Tantum*, vagy Non nisi* szókat az Isten szavaihoz. Menti azzal; mert a német szónak tulajdonsága úgy kívánta; és a Szentírás szavainak értelme azt hozta. De bizonyos, hogy ezek a toldalékok nélkül, értelmesen fordították a katolikusok németül a Szent Pál szavait; amint eszében veheti, valaki németül tud. És bár úgy volna is, hogy a Szent Pál mondását aszerént kellene érteni, amint a Sola magyarázza: ugyan nem volt szabad a bötű közé, mint Isten szavát írnia, amit Isten nem mondott. Itt is megvallja pedig Balduinus+ ama lutherista mentséget, melyrűl elébb emlékezénk, hogy egynéhány nyomtatásokból kihagyták ama szót: Nur*, noha az 1543-ik esztendei nyomtatásban találtatik.
Hogy Luther+ kihagyta a Szent Péter leveléből ama szókat: Per bona opera,* és Szent Márkból amazokat: Quod si vos non dimiseritis, nec Pater vester dimittet vobi peccata vestra;* azzal menti Balduinus+, hogy abban a görög könyvben, melyből Luther+ a Bibliát fordította, ezek a szók nem voltak. De amint mondám, ez nem elég mentség.
A több vesztegetésit Luthernek+, melyeket feljegyzettem a Kalauz-ban, nem vizsgálja Balduinus+: hanem engemet utálatosan hazudtol, azért, mert azt írtam, hogy Béza+ meghazudtolja Erasmust+, ki azt írta, hogy a görög könyvekben, és Theofylactusnál nem találtatnak Szent Márkban ama szók: Quod si vos non dimiseritis. És azt írja Balduinus+, hogy én Bezát e dologrúl meg nem olvastam. De én nem hazudtam, és igen olvastam a Béza+ mondását; kinek könyve ím, előttem és ekképpen ír, szórúl szóra: Annotat Erasmus, in plerisque Graecis Codicibus totum hunc texium non addi, et a Theofylacto etiam non legi. Nos tamen in plerisque vetustis Exemplaribus reperimus, atque adeo in Theofylacto Romano.* Ezek a Béza+ szavai. Ítílje meg akárki, ha nem hazudtolja-é ezekkel Erasmust+. Azt is ocsmány szitkozódással tagadja Balduinus+, hogy a Luther+ fordításában, Szent Máténál elhagyatott ama szó: Enim. És noha a Luther+ német Bibliájának mostani nyomtatásiban (vers. 35.) ez a szó megvagyon, mivel Balduinustúl nemegyszer hallók, hogy a Luther+ írásinak nyomtatásiban sok változás történt: de azért most is ugyanazon helyen (vers. 42.) ez a szó: Enim, Mert; kihagyatott a Luther+ német Bibliájából, a régi bötűnek folyása ellen.