Először azt írja, hogy ők azt nem tanítják, hogy hinni nem kell, amit az Írásban nyilván nem olvasunk. Mert dogmata, a hit dolgai, némelyek explicite, maga neme szerént; némelyék implicite, per bonam consequentiam inde eruendo,* bétakarva és jó következéssel kihozva találtatnak a Szentírásban. Ez eddig jól vagyon. Mi is ezt állatjuk. Menj tovább, Balduine, és mutasd meg a Szentírásból: Hány a szent könyv? Melyek azok? És hogy oly épen maradtak, mint elsőben írattanak? Itt megakad Balduinus+: és azt írja; hogy ezek nem hit ágazati, hanem históriák; melyeknek igazságára elégséges az eklézsiának tanúbizonysága. Nem szükség újobban itt leírnunk, amit ezelőtt bővségesen írtunk ez ellen.
Azt kérdezzük az újítóktúl: Ha megcsalathatik-é az eklézsia, mely előnkbe adja a szent könyveket, vagy nem? Mert ha megcsalathatik, nem bátorságos tanítása; ha meg nem csalathatik; nemcsak a Szentírásrúl, hanem egyéb dolgokrúl való tanítását is bátorságoson vehetjük. Erre azt mondja, hogy: Ecclesia visibilis tota errare potest, quia ex hominum grege collecta est, qui erroribus sunt obnoxii;* a látható eklézsia mindenestül eltévelyedhetik. Noha – úgymond –, soha nem történt, hogy az eklézsia a hitnek derekas dolgaiban tévelygett volna, mivel ennek ígértetett a szentlélek, mely minden igazságra vezérli, és a pokol kapui erőt rajta nem vésznek. Ezekben Balduinus+ magával ellenkezik. Mert ezelőtt ilyen szavait hallók: Az eklézsia nemcsak tévelyeghet, hanem sokszor nagyban tévelygett. A közönséges gyölekezetekrűl is nemegyszer írja, hogy in errores inciderunt.* Más az, ha Krisztus ígérte, hogy az eklézsiát szentlélek vezérli, és a pokol meg nem győzi: tehát valamely lehetetlen, hogy Krisztus hazudjon, oly lehetetlen, hogy az eklézsia tévelyeghessen. Végezetre; ha soha nem tévelygett, és az ördögtűl le nem nyomatott az eklézsia: Miért mondá Balduinus+ ennek előtte, hogy néha az egyházi szolgák elfogynak; és akkor a keresztyén tudomány az apostolok és próféták írásiban marad? Így jár, aki elugrik az igazság mellől: hol egyet mond, hol mást; nem tudja miben állapodjék.
Másodszor: Az Ótestamentom könyveinek isméretirűl és számárúl I. Azt írja, hogy az Ótestamentom könyveit az evangélisták és apostolok írásokban említvén, erősítették. És mivel az Eszter könyve nem említtetik az Újtestamentomban, azért hagyatott ki a szent könyvek lajstromából. De ez hiúság: mert Abdias [Abdiás próféta könyve – Abdiás könyve (Abd) – a szerk.], Sofonias, Esther [Eszter könyve (Esz) – a szerk.], Threni, Ecclesiastes [Prédikátorok könyve (Préd) – a szerk.], Cantica Canticorum [Salamon Énekek Éneke – Énekek éneke (Én) – a szerk.] nem említtetnek az Újtestamentomban: mindazáltal, senki ezeket kétségessé nem tészi. És noha Szent Pál Epiménides, Menander, Aratus poéták szavait előhozza, de azzal szent írássá nem tészi. Több dolgokat forgattam a Kalauz-ban, melyeket nem szükség leírnom. II. Azt írja Balduinus+, hogy Esdras csinálta az Ótestamentom könyveinek lajstromát. Ezt a Cánont Isten erősítette: mert Szent Pál írja, hogy a zsidókra bízatott az Isten igéje. Vagyon vélekedés, hogy Esdras szerzette az Ótestamentom lajstromát: de errűl bizonyost nem mutathatnak. És ha bizonyos volna is, hogy ő csinálta a Cánont; az anyaszentegyház bizonysága nélkül nem tudhatni, ha épen úgy maradott-é, amint Esdras csinálta. Az pedig merő bolondság, hogy Szent Pálból akarja bizonyítani ezt a Cánont. Mert Szent Pál a szent könyvek lajstromárúl és számárúl egy bötűt sem szól: hanem csak azt írja, hogy a zsidókra bízattak az Isten szavai. Hány és micsoda könyvekben légyenek foglalva az Isten szavai, egy bötűvel sem jelenti.
Sok szentatyákat emleget Balduinus+: kikrűl azt írja, hogy: Canonem Hebraicum approbant, erősítik a Zsidó Kánont. De hamisan emlegeti: mert bizonyos, hogy a keresztyének között eleinten sem volt teljes hitele az Zsidó Kánonnak. Szent Jerónimus írja, hogy a Zsidó Kánon ellen, a Nicaeabéli Gyölekezet, Szentírás közé számlálta a Judit könyvét. És amit errűl kákog Balduinus+, azt régen megfejtette Gretserus (Tomo 1. Defens. Bellar. fol. 190.). Azonképpen Szent Ágoston+, Isidorus és egyebek, a Zsidó Kánon ellen, Szentírás közé számlálják a Machabaeus könyvét. És amint ezelőtt nem egy helyen mondám, a zsidóknak annyit hiszünk, mikor a Machabaeusok könyvét megvetik, mint mikor az evangéliomot kárhoztatják.
Minekelőtte tovább menjünk, láss szép dolgot! Jerónimus, Epifánius, Damascenus szavait említettem a Zsidó Kánonrúl. Balduinus+ azt feleli, hogy Jerónimus ex vulgi opinione haec scribit. Epiphanaius, Damascenus, ex opinione vulgi loquuntur,* csak a község vélekedéséből írják ezeket a szentatyák. Szent Jerónimus írja, hogy a Nicaeabéli Conciliom Szentírás közé számlálta a Judit históriáját. Balduinus+ azt feleli, hogy Szentírásnak mondja, de a Kánonba nem írja. A Cartágóbéli Conciliomot és Szent Ágostont+ említettem, hogy a szent könyveket úgy írják lajstromban, mint a Tridentomi Gyölekezet. Balduinus+ azt mondja, hogy a Cartágóbéli Kánon fattyúnak tetszik. Szent Ágoston+, generali sensu vocabuli Canonici, csak közönséges értelemmel nevezi mindazokat a könyveket Canonicusoknak. Szép glosszák ezek. Valami nem tetszik Balduinusnak a szentatyákban, mind felforgatja ezekkel a feleletekkel, ha bolonddal beszél: de az eszes ember, efféle balgatagságoknak helyt nem adhat. A Cartágóbéli Végezésnek igaz voltárúl aki érteni akar, olvassa Gretserust (Tomo 1. Defens. Bellar. lib. 1. de verbo Dei. cap. 7. fol, 89. 93.), holott azt is meghamisítja, amit forgat Balduinus+ Szent Ágostonrúl+, mintha ő a Canonicum szót máskülönb értelemben vette volna. Abban pedig nagyot hazud Balduinus+, hogy Szent Ágoston+ a Machabaeusok második könyvét a Szentírás könyvei közül kirekesztette. Mert azon a helyen nyilván Szentírásnak nevezi, és utána veti, hogy a Zsidók azt a könyvet nem úgy böcsülik, mint a Mózes és próféták írásit; de azt az anyaszentegyház bévette.
Azt írtam vala a Kalaúz-nak első nyomtatásában, hogy Luther+ a Judit könyvét tragédiának, a Tóbiásét komédiának, a Jób históriáját fabulának nevezi. Balduinus+ vítatja, hogy semmit abban nem vétkezett Luther+, amit Judit és Tóbiás könyvérűl mondott. Jóbrúl pedig csak azt mondotta; quod formam habet fabulae,* hogy beszéd formájú. Nemcsak azt mondotta Jóbrúl, hanem, amint Gretserus bőven előhozza, azt is mondotta: 1. Hogy Jób úgy nem szólott, amint írják, hogy szólott. 2. Hogy úgy írták a Jób könyvét, mint a Terentius+ a komédiáit. 3. Hogy ő nem hiszi, hogy mindazok úgy lettek, amint a Jób könyvében írattak. Lucianus sem szólhatna ennél gyalázatosban a Szentírásrúl.
Harmadszor: Az Újtestamentom könyveirűl azt írja Balduinus+, hogy amely könyvek indubitati, kétség nélkül eleitűl fogva bévétettek, azok igaz szent írások. A Szent Jakab, Júdás, Szent Péter második levelérűl, Szent János második és harmadik levelérűl, némelyek kételkedtek. Azért ezekrűl Luther+ is kételkedett. És a Szent Jakab levelét szalmának nevezte a Szent Pál írásához képest. Ez is merő hiúság: mert noha a Balduinus+ írja, hogy a zsidókhoz írt levél, és a Szent János látása, bizonyos szent írások: mindazáltal feljegyzettem a Kalaúz-ban világos szavait Eusebiusnak, hogy ezekrűl is kételkedtek régenten némelyek. A régi tévelygők pedig majd minden könyveit a Szentírásnak kétségessé tették. Honnan, és mint történt, hogy elein némelyek kételkedtek valamely szent könyvrűl, megmagyaráztam a Kalaúz-ban. Mely bolondul cselekeszi Luther+, hogy szalma levélnek nevezi a Szent Jakab írásit, és a több evangéliomokat Szent Jánoshoz képest lecsöpüli; megláthatod Gretserusnál.
Azt is forgatja Balduinus+, hogy Szent Pál az ő leveleire jelt vetett. De nem tudjuk bizonyosan, micsoda jel volt az; nincs is most afféle jel az ő levelein: Ha volna is, csak a Szent Pál írásira szolgálna, nem a több szent könyvekre.
Mikor minden csavargásból kifogy Balduinus+, útra tér, és azt írja: Non negamus, ex testimonio Ecclesiae nos habere, Epistolas esse eorum quorum praeferunt nomina; verum Primitivae;* hogy a régi eklézsiának bizonyságából tudjuk az apostoli írásokat. Ezzel érted volna meg ezelőtt; nem kellett volna másutt nyargalódnod. Megmutattam pedig ennek előtte, hogy ha a mostani eklézsiának bizonyságtétele kétséges, a régi eklézsiátúl sem tanulhatunk bizonyost. És amint a Kalaúz-ban mondám, az apostolok halála után, egész kétszáz esztendő forgásában, senkit nem találunk, aki lajstromban írta volna mind az Ó-, s mind az Újtestamentom könyveit.